Ez a poszt sem ma indult útjára. Valamikor úgy egy- másfél hete, de a tartalmáról már tettem egy picike említést a taposás lájt sztoriban. Azóta meg voltunk a Vargha intézetben állapotmérésen, és már értem, hogy miért vagyok állandóan fáradt, szétszórt, dekoncentrált.
Elég régóta érzem, hogy koncentrálóképességem, figyelmem és emlékezetem sokszor cserben hagy. Képtelen vagyok összpontosítani, egyszerre több dologra figyelni és sokszor a memóriám sem túl jól funkcionál. Már-már kezdtem az hinni, valamiféle mentális problémám van kialakulóban.
Az összes feladatom a fejemen táncol és jókat röhögnek rajtam. Vezetni nem merek, mert ha arra figyelek, hogy piros lámpa következik, akkor a záróvonalat nem veszem észre. A munkámat iszonyú erőfeszítések árán tudom csak elvégezni, és még akkor sem hibátlanul. Ha főzök, nem tudok a tévére figyelni. Egyre gyakrabban elfelejtem lekapcsolni a villanyt az előszobában, amikor távozunk otthonról reggel. Maga vagyok a két lábon járó cunami.
Igen, írtam már hasonló érzésekről októberben is. Amikor úgy éreztem, hogy teljesen elveszítettem az életem irányítása feletti kontrolt. Nem én uraltam a cselekedeteimet, hanem ők engem. Én meg csak erősen és görcsösen próbáltam talpon maradni, és úgy cselekedni, hogy még magam is elhiggyem, csak átmeneti zavarok lehetnek, de kezemben tartom életem gyeplőit. Ugyanez az érzés kerített ismét hatalmába pár hónapja, de az is lehet, hogy igazából el sem múlt az októberi, csak nem kellett annyi mindennel foglalkoznom, és nem vettem észre, hogy változatlanul szétzuhant állapotban tengetem napjaimat.
Nos erről szólt volna ez a poszt. Aztán tegnap elérkezett az állapotfelmérés ideje. Az épület nem egy lenyűgöző valami. Olyan szocreál és picit már újabb kombo orvosi rendelő szerű intézet. Bankkártyával fizetni nem lehet. Nem is értem, azért elég nagy összegekről beszélünk. Lehet viszont elszámolni Egészségpénztárral. Megérkeztünk, mondtuk kik vagyunk, kérték foglaljunk helyet a váróban. Mielőtt leültünk volna, észrevettem, hogy a fal tele köszönőlevelekkel és baba fotókkal. Egy falrész csak ilyenekkel volt tele. Aztán máshol voltak még másfajta problémákhoz kapcsolódó levelek is. Valahogy egyből ehhez a babás szekcióhoz vettük az irányt, hogy leüljünk, mondtam is Attinak, jó helyen járunk. Még le sem tudtam tenni a hátsómat a székre, máris odalépett egy hölgy és elvitt minket egy vizsgáló szobába. Mondta, hogy akivel kezdünk, az üljön a vizsgálószékbe, a másik meg a mellette levő székbe. Egyszerű, fehér asztal volt a vizsgálószék mellett, a hölgy ott foglalt helyet. Felvette az adatainkat, az összes kórelőzményt, elkérte a leleteket, átnézte. Az én kartonom tele lett, Bogyeszé szinte üres maradt.
Beszélgettünk még az életmódunkról, és arról, hogy ők mit javasolnak, majd belépett egy fiatal, kölyökképű, vidám, mosolygós szemű, sőt továbbmegyek, olyan kis bohémtekintetű suhanc, nyújtotta a kezét és közölte, ő Vargha Attila. A nagy Vargha kisebbik fia. Egyből tegeződést ajánlott, és nekiesett a talpamnak. Nem kérdezett semmit, nem tudott rólam semmit. Vagy fél órán keresztül nyomkodta a tappancsomat, és sorolta a problémákat. Mindent elmondott, amit érzek, ahogyan érzem. Nemtommár hányas számú csigolyák. Autoimmun és daganatos, sejtburjánzásos vagy a sejtpusztulásos betegségeket nem észlelt. Belső aranyeret igen. Nem vagyok beteg, csak lelassulva működök, lassult az anyagcsere, a nyirokrendszer és az agytörzsi rész, a vérellátás is. Ezért pl. a felszívódás sem tökéletes, ami miatt hiába táplálkozom egészségesen, nem jutnak el a megfelelő helyre a szükséges tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok. A pajzsmiriggyel van egy kicsi gond, L Tiroxint szedek, és a tohonya rendszerem miatt magam is nehézkes, lassú és fáradékony vagyok, dekoncentrált. A vérem savas. A petefészkeim és a petevezetőim pedig védekezésre rendezkedtek be, nem a női működésre. A ciszták is a lassúság jelei. Aztán még, ha nem is észlelem, van valamiféle allergiám. Csinálnak is egy allergia tesztet. Mindennek az oka és alapja az idegrendszerem nem megfelelő működése, idegi alapon nem működök jól. Erre az egészre meg rátett még a sok-sok hormonkezelés, amivel persze nem mondtak újdonságot. Már akkor is tudtam, hogy sok lesz. Azt is tudtam, hogy mindig is rosszul kezeltem a stresszt, csak próbáltam elhitetni magammal, hogy jól megy ez nekem. Hát mégsem így van. Azt tanácsolták, a gyerkőcit most tegyük félre, nincsen készen a szervezetem rá, és ha az, ami elhangzott így igaz, akkor ezt én is belátom. A kartonom tele lett piros bekarikázásokkal, aláhúzásokkal, pöttyözésekkel, dupla vonalakkal. Úgy láttam, hogy egy előre legyártott minta lapon vannak felsorolva a masszírozandó pontok, és azon dolgozott serényen az asszisztens hölgy, míg a doki felmért, és kommentálta az érzéseket.
Bogyesz következett, 3 perc alatt végzett. Valami pici nemtommit talált nála a doki, de azt mondta, ne jöjjön masszázsra, ne foglalja az időt mások elől. Makk egészséges, a kartonján meg egy piros karika virított csupán. Kár volt a papírért. :-)
Az állapotfelmérés nekem nagyon fájt szinte bárhol nyomkodta, Bogyesznek egyáltalán nem.
Javallat, heti 3 masszázs horror áron. Másfél hónap alatt várható javulás. Ne aggódjak, beteg nem vagyok, csak baromi lassan zajlanak odabent a folyamatok. Ne méregtelenítsek, mert így is kevés anyag szívódik fel. Táplálkozzak húsmenetesen, fehérje reggel, szénhidrát, zöldség, gyümölcs délután és este, és fontos a 70% lúgos - 30% savas étel bevitele. Ne szedjek mindenféle vitaminokat. Írt 2-3 készítményt. Folsav, halolaj, Q10 maradhat. Reggel 6 és 8 között végezzek olyan gyakorlatot, ami megindítja az izzadást. Nem kell izzadni, csak bőrnyirkosságig végezni a gyakorlatot. Aztán meleg vizes zuhany, a végén hidegre váltva. A mozgás beindítja a három ébresztő hormon termelődését, ezért fontos. Mire nem jó a Nap köszöntése? Sport, szauna, magyarul minden, ami egészséges, és amit eddig is nagyjából tettem. A táplálkozási tanácsokat nem biztos, hogy tudom tartani, reggelire csak fehérje elég uncsi. Nekem kell hozzá kis szénhidrát is meg zöldség. Asszem, nem nagyon változtatok az eddigi életmódomon, mert egészségesen élek.
Holnap megyek az első kezelésre. Nagyon várom már, mert ma tripla stressz adagot kaptam, és persze egész nap ki-be ugrándozott a gyomrom. Hiába a relaxáció, a mély lélegzet, a nyugtató teák. Remélem, és talán hiszem, hogy tudnak majd rajtam segíteni. Azért talán, mert nem tudok más lenni, mint aki vagyok, és kérdések most is vannak, és nem tudom, hogy hókuszpókusz volt az egész ott a vizsgálóban, vagy tényleg ennyire a talpukban van az egészségünk. Miért kell nekem mindent tudni? Úgy gondolom, most nem kellene a háttérrel foglalkoznom, csak hinni. Ami nagyon szimpatikus ebben a módszerben, hogy ők az egésszel foglalkoznak, nem ragadnak ki egy-egy szervet, és nem tüneti kezelést alkalmaznak. Minden kapcsolatban áll valami mással, és a szervek működése egymásra kölcsönösen és szerteágazóan hat. A nyugati orvostudomány hozott ugyan pici sikert, de esetünkben nem volt eredményes. Itt az ideje nyitni egy más irányba. :-)
Utolsó kommentek