Hogy miért örömkockák? Mert kockákból épül a vár. És akkor a mi örömkockáink az elmúlt napokból:

Tesómék tegnap hosszú idő óta először úgy igazán kimozdultak, lepasszolták Marconkát, és elmentek csápolni a Republic koncertre. Igazi energia töltet volt ez számukra, és jó feszültség levezetés.

Nekünk ez azért volt jó, mert megkaptuk gyerkőci pajtit 6 egész órára. Uzsonnára, uzsi utáni játékra, vacsira, vacsi utáni bulizásra, fürdipancsira, pici mókára utána és elalvásra. Jaj, imádnivaló kölök. Nem mondom, elfáradtunk a nagy bebicsőszködésben, de hát mindent feledtet, amikor odabújik ez a kis maszat és az ember vállára hajtja a buksiját. Remek csapatnak bizonyultunk Bogyesszel, még ez a kis energiabomba sem fogott ki rajtunk. Bár, amikor már tíz perce szaladgáltam vele a házban a "fussunk, fussunk, hadd lobogjon a hajunk" rigmusra, bevallom, már ziháltam. Ő meg csak kacagott és kacagott, és bólogatott, hogy "még, Kerike még". Nem volt mit tenni, a főnök szava parancs. Fussunk hát, hadd lobogjon. Az elalvásnál volt egy kis nyüszi, mert Ő még cicizik esténként fürdi után, és bizony a mami magával vitte cicit is a buliba. Először én ringattam egy kicsit, majd tíz perc múlva Atti felváltott. Készültem elhagyni a Marciszobát, amit a kis szemfüles azonnal kiszúrt, és persze, akkor már hozzám kívánkozott. Rátette a vállamra a buksiját, ott tartotta vagy 5 másodpercig, majd visszakéretőzött Keriapuhoz. Tanulva az előző esetből, kúszásban ólálkodtam ki a szobából, és otthagytam a pasikat magukra. Hallottam még egy kis nyüszögést, majd csend lett, és olyan tíz perc múlva keriapu is ott termett mellettem. A gyermek elaludt, és mint másnap megtudtuk, fel sem ébredt reggelig. Akkor is ébresztésre.

Bogyesz tesókája pedig másfél hónap kényszerpihenő után elhelyzkedett, és nem is akármilyen feltételekkel. Ezúttal már sokkal gyorsabban talált munkát, mint tavalyelőtt év végén pályakezdőként. Persze, én biztos voltam abban, hogy most hamarabb sikerülni fog neki, mert van már munkatapasztalata. Amikor a harmadik fordulóra készült videó konferencián interjúzni a svájci főnökkel, már tudtam, hogy nyert. A svájci főnökökhöz nem szoktam harmadik fordulóra öt embert küldeni, csak azt, akit az itteniek kiválasztottak. Mondjon áment a svájci főnök is. Megtetette. Ámen!

Aztán egy ismerős páros lombikban van, csütörtökön lesz a leszívás, és 5-5 gyönyörű nagy tüsző virít  a fészkekben. Baromi jól indul, szinte teljesen ideális. Nagyon remélem, ilyen lesz a folytatás is. ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Vasárnap jött a görényes ember, és lenyomott a mosogató torkán 17 métert, bezsebelt 11ezret, majd utána meg a vízözön, de legalábbis ömlik lefelé a víz a mosogatóból. HURRÁ! Mondtam, hogy örömkockákról lesz szó. És micsoda öröm úgy mosogatni, hogy közben lefolyik a víz, nem gyűlik össze, és nem rakódik a trutyi a medence falára, mert nem tud nagy erővel lefolyni. Szép az élet! Nem nagyon tudjuk, mi lehetett a dugulás oka. Csak sejtjük. Hosszú a víz útja a mosogatóig, a kombi cirkó meg lassan melegíti fel. Sok-sok hideg víz kerül a csőbe. Bumm a fejbe építészünk! Az idei tél hosszú és kemény, tartós volt a hideg sokáig. Elképzelhető, hogy a hideg víz belefagyott az alacsonyra helyezett csőbe, - valahol egy ásónyom sem volt, Bumm a fejbe  másodszor te Tök! - ahelyett, hogy sodorta volna magával a cső falán lerakódott szennyeződést. Gyűlt a fagyott víz is, meg a szenny is, aztán szépen eldugult a rendszer. A megoldás persze nem havonkénti görényezés, de most épp az is nagy boldogság, hogy nem kell az mosogatóban összegyűlt vizet bámulnom, és a fürdőszobába járni mosogatni.