Visszatértem az első kezelőhöz. Bogyesz ült mellettem, én meg szorítottam a kezét. Eleinte nem nagyon fájt. Vannak pontok, amik valóban kellemesebben reagálnak már, de alapvetően még mindig egy tömény 50 perces szenvedés. Csillagokat láttam ismét, és teljesen leizzadtam. A mellékvese és hasnyálmirigy, de még a pajzsmirigy sem javult annyit, amennyit gondoltam. A gerinc változatlanul egy kínlódás, ugyanígy a női terültek, a nyirokállományok és a belek is.
Az émelygés kábé két napja elhagyott. Aszonta válni akar. Nem tartottam vissza. Azóta falási rohamaim vannak, és olyasmiket kívánok, amiket hosszú hónapok óta nem. Csupa bűnös ételt. Élen a csoki meg a ropi, követi a pizza békönnel és szalámival!!, a kóla is nagyon nyomul, de nem iszom, azért sem. Általában egy 28 centis egész pizza igen soknak bizonyul számomra. A nyolc szeletből kettőtől jól lakom, a harmadikat meg betuszkolom még, hogy azért mégis. Tegnap este egy helyben letoltam egy egész pizzát. Persze, nem éreztem túl jól magam utána, és lehet, hogy a mai nagy fájdalom a kezelés alatt egy figyelmeztetés, bosszú azért a nagyon jól eső pizzáért.
Utolsó kommentek