Még mindig ugyanúgy fáj. Talán egy-két pont nem, de alapvetően az egész egy kínlódás. Leizzadok közben, és mostmár elrántom a lábam. Nem jó ez így. Javulni kellett volna már, nem? Ez volt a hetedik alkalom, és ez a kezelő addig keres a talpamon, mígnem úgyis fájni fog végül. Megnyomja, vigyorgok, fél millimméterrel tovább csúszik, nyom egyet, még mindig vigyorgok, bár már nem olyan őszinte a mosolyom, aztán ismét odébb csusszan egy icipit a keze, és én már csak vicsorítok. Olyan nagyon szeretném, ha már kellemesebb lenne, ha úgy érezném haladunk. Mert most épp kételkedni kezdtem. Jó ez? Vagy csak a pénzt dobálom ki megint az abalakon? Nagyon elkeseredtem tegnap a kezelés után, de persze azért járok tovább rendületlenül. Nem tudom, meddig. Még áprilisban végig, az biztos. És ma is megyek, de már előre útálom.
Talpak 8
2010.03.26. 08:36 - Nyonyeszka
Címkék: gondolatok
A bejegyzés trackback címe:
https://nyonyeszkak.blog.hu/api/trackback/id/tr831869649
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek