Hol is tartottunk pár napja? Eggyé válnak és egy egészként elkezdenek osztódni, és osztódni és még, és addig, amíg szederre emlékeztetnek. Gyönyörű érett szedrekre, amik időközben nem csak az osztódásban de a távolságban is nagy utat tesznek meg. Útközben mókáznak, fogócskáznak, versenyeznek, és segítik egymást, ha kell. Igazi jótestvérek módjára. Elvándorolnak az alagúton keresztül a völgybe, ahol egy gyönyörű pihe-puha, piros, bársony kanapé várja Őket a virágos rét közepén, hogy belehuppanjanak, játszadozzanak, ugrándozzanak rajta. Egyszercsak az immár sokszáz bogyócska csoportokba tömörül, hogy ezentúl munkamegosztásban egymást és a másik csoportokat is támogatva élejenek tovább és fejlődjenek. A szedrecskék üreges bogyókká válnak és már érzik, hogy további átalakulásaikhoz biztos támaszra van szükségük. Egy olyan helyre, ahol nyugodtan koncentrálhatnak a rájuk váró hatalmas feladatokra, ahol biztonságban érezhetik magukat és ahol vigyáznak rájuk, óvják és szeretik őket. A kanapé pedig csábító, puha, meleg. Az ugrándozás és játszadozás helyett ezúttal a bogyók belefúrják magukat az ígéretesnek tűnő lakhely falába, és belül megtalálják azt a biztonságot, amit kerestek.
Éber álom
2010.02.24. 08:50 - Nyonyeszka
A bejegyzés trackback címe:
https://nyonyeszkak.blog.hu/api/trackback/id/tr861774420
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek