Napló

A történetünk úgy teljes, hogy két hónapja megszületett második kis lányunk is, Rebeka. Ő is spontán fogant. Egy problémamentes terhesség után villámgyorsan erkezett. Gyönyörű baba, nagyon hasonlít a nővérére. 

Ez a blog azért született pár évvel ezelőtt, hogy a kisbabához vezető utunk örömeit és  bánatait kiírjam magamból és esetleg segítség, vigasz vagy jó szórakozás legyen másoknak is. Lilla születésével ez a fejezet lezárult az életünkben, és nem is akartam a blogot tovább folytatni. Nem akartam baba blogot, de a szó azért továbbra is kikívánkozik belőlem, így nyitottam egy új naplót. Lilláról, rólunk.

Ezt a naplót történetünk "rövid" összefoglalásával szeretném lezárni. Szerencsére már megírtam egyszer e-mail-ben valakinek, így szinte csak be kell másolnom. Álljon itt azért, hogy aki most elkeseredetten küzd azért, hogy kisbabája legyen, lássa, csodák már pedig igenis léteznek. Lilla egy ilyen csoda. Már a neve jelentése is ezt tükrözi: Istentől született, születés.

Rendszeresen jártam évente nőgyógyászati szűrővizsgálatokra, és mindig minden rendben volt. 2007 januárban abbahagytuk a védekezést (ekkor már nagyon régóta nem szedtem fogigátlót). Egy évig vártunk, persze, egyre nehezebb volt, de úgy gondoltam, egy év még természetes, nem rohantunk azonnal orvoshoz

Lilla immár 11 hetes, a babaváró listával kapcsolatban is vannak már érdembeli tapasztalataim, amit még közzé teszek ebben a blogban:

Ami nem szerepelt a listán, de nagyon bevált:

- merev aljú pelenkázó feltét, amit a fürdőszobában használunk fürdés után. Rátesszük a kádra, és ezen töröljük, pelusozzuk és öltöztetjük Lillát. Az első hetekben mindig kivittem a szobájába és ott zajlott ez a ceremónia, de végigüvöltötte. Amióta a fürdőszobában maradunk, nagyon jókedvű.

- Papír kéztörlő tekercs Lilla szobájában a pelenkázón. Balesetek esetén igen hasznos, főleg, ha egyedül van az ember lánya.

- Gabi babaolaj: a fürdés előtti masszírozáshoz használjuk, tisztító funkciója is van.

- Borostyán lánc fogzásra: ezt csak mostanában szereztem be, eddig nem kellett.

El is felejtettem leírni: aznap költözött vissza a gólyapár - amelyiket tavaly Húsvétkor lefotóztam - községünkbe, amikor Lilla megszületett. :-)

http://nyonyeszkak.blog.hu/2010/04/04/husvet_vasarnap_8

Könnyű, problémamentes szülésben lehetett részem. Az igazán kemény rész olyan 2-3 óra lehetett, és ha újra csinálnám, akkor sem kérnék érzéstelenítést. Örülök, hogy nem tettem.

A nagy kert projektben voltunk szombaton (április 2-án). 22 köbméter földet dolgozott be a család minden használható tagja a kertünkbe. Én voltam az ellátmányfelelős. Étel, ital, miegymás. Valahogy alig ültem egész nap. Vagy a konyhában tevékenykedtem vagy kint mászkáltam. Este 11-kor fáradtan zuhantunk az ágyba Nyonyesszel, és csak annyit mondott: "Kicsim, csak ne ma éjjel, nagyon kivagyok!". Természetesen, én a fáradtság ellenére sem tudtam elaludni, és éjjel 1-kor jött egy mensiszerű görcs. Olyan, mint az eddigi jóslók, csak valamivel erősebb. Éreztem, hogy hamarosan szülni fogok. Hogy az egész napos álldigálás, vagy a telihold, ki tudja, de tényleg úgy tűnt, nemsokára itt lesz Lilla. Vártam még három fájást, 10-15 percenként jöttek, és közben néhány barnás folt is megjelent a betétemben. Szóltam Nyonyesznek, hogy szülni fogunk, de most aludjon még, majd jelzem, ha menni kell.

Közben hajat mostam, beszárítottam két fájás között (egy urinő legyen minden körülmények között urinő :-))), bepakoltam még ezt azt, és mászkáltam fel, s alá vagy lefeküdtem, és szorgalmasan jegyzeteltem minden egyes összehúzódás időpontját, időtartamát. Ezektől, már nem tudtam volna elaludni, de azért viselhető volt. Valahogy borzasztó gyorsan telt az idő. 4  órára 6 percesek lettek a fájások, majd fél6-ra 4 percenként jelentkeztek, ha álltam, és 6 percenként, ha feküdtem. Felhívtam a dokit, közöltem a tényállást. Mondta, induljunk, Ő is indul. Készítettünk még utolsó pocakfotókat, jégakkut betettük az őssejt szettbe, és indulás. Mindez, teljes nyugalomban, mintha csak vásárolni indulnánk.

A kocsiban erősödtek a fájások, de jó levegővétellel még mindig abszolút uralhatóak voltak. Vagy csak hozzászoktam a múltbéli kegyetlen mensis görcseim során...fene tudja. Beértünk a kórházba, a dokim még nem volt ott. A recepción bejelentkeztünk, mint normálisan, fel a szülészetre, ott kaptunk egy öltözőszekrényt az öltözőben, meg zöld kórházi ruhákat. Az éjszakás ügyeletes megvizsgált, 1 ujjnyira voltam nyitott, ami gyakorlatilag semmi. A szülésznő felvette az adataimat, majd a doki adminisztrált vagy fél órát még. NST-re tettek, a fájások meg elkezdtek ritkulni és gyengülni...megfordultam a fejemben, hogy bakker, nehogymá' most hazamenjünk, amikor ennyire közel vagyunk hozzá....

Megérezett a dokim is, és valamikor fél9 körül megvizsgált. 2 ujjnyi. A nem túl sűrű és intenzív fájásaim elegek voltak a további nyíláshoz. Hurrá! Haza már biztosan nem megyünk. Na ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy mi is történik és mi fog következni. Egy pillanatra elöntött a tömény para, majd magamhoz térve arra gondoltam, de jó!!! Egy fél-egyórás beöntés-tisztulás procedúra után a doki burkot repesztett. Mondták, most fognak erősödni a fájások, egyre intenzívebbek lesznek. Fájdalomcsillapításnak kádat javasoltak, ki is használtam, mondván, amióta Lillát várom, egy kádfürdő az álmom. Nem ez a kádfürdő volt az....de azért nem esett rosszul. 4-5 fájás erejéig ültem a forró vízben, majd éreztem a melegtől rosszul leszek, így inkább kiszálltam. Kaptam labdát, azon jó volt. Ezen a ponton jött az, hogy megkértem Nyonyeszt, ne érjen hozzám, ne törölgesse a homlokom, hagyjon békén, ha látja, hogy jön az összehúzódás, ugyanezt mondtam a szülésznőnek is. Valami olyasmi érzés volt, minta a derekamból a medencéim felé iszonyat erővel nyomódna valami hatalmas súly és közben mintha alul szét akarnék nyílni. A labdáról a szülőágyra hajolva gyűrtem a zöld kórházi lepedőt minden alkalommal.

Nem tudom, mennyi idő telt el, talán fél-egy óra, a doki jött vizsgálni, és megállapította, hogy nem tágultam tovább 2 ujjnyinál. A reggel még 12-re jósolt szülési időpontot eltolták kicsit későbbre. A doki javasolta, hogy sétáljak, álljak, hadd hasson a gravitáció, ha nem megy, oxytocint kapok. Azt meg a fene sem akart. Uccu neki, ha ez a mihamarabbi eredmény kulcsa állok én. Ahhha. Hát abban állapodtam meg magammal, hogy a 3 fájás állva, 3 a labdán sormintát fogom követni. Nem volt erőm végig állni. Valami hatalmas erő húzott, és egy még hatalmasabb tolt lefelé minden egyes alkalommal.

Egy idő után valahogy felkerültem a szülőágyra. Talán én akartam felfeküdni kínomban? Ez a mozzanat és az indíték kiesett. :-) A szülésznő tanácsára oldalra fordultam. Azt javasolta, hogy 3 fájásonként forduljak a másik oldalra. Ekkor már fájás, fájást ért, 3 összehúzódás, és hopp, már gördültem is másik oldalra frissen, fiatalosan és ekkor - olyan dél körül - jött az a nagyon erős székelési inger, amire nem lehet nemet mondani. Mondtam Nyonyesznek, hívjon valakit, mert ezek közben magunkra hagytak minket szülésznőstül, orvosostul. Szülésznő azonnal ott volt, mondta, ha kell, hát nyomjak. Közben befutott a doki is. Vártuk a fájást, mint a bécsi gyorsot. Közben ismertették velem a kitolás szabályzatát: fej előre hajt, szem becsuk, mély levegőt vesz hasba, szigorúan bent tart, nyom-nyom-nyom-nyom (legalább 8 ütemen keresztül), levegőt kifúj, és ha még tart a fájás - nem pocsékolunk - újra beszív, és így tovább. Persze, én ezzel tökéletesen tisztában voltam addig is. Gyakorolgattam is itthon amennyire lehetett, mert ugye pocakkal, nyomni nem szabad (megrepedhet a burok). Persze, hogy elbénáztam az elsőket. Mindig kifújtam a levegőt, miután beszívtam és nyomni kezdtem, de Nyonyesz odaállt a fejemhez, minden alkalommal fogta előretolta, és hangosan diktálta a szabályokat. Kb 4-5 fájás alatt sikerült Lillát kitolnom. Olyan 15-20 percet tölthetett a szülőcsatornában. Egy fájásra olyan 3-4 nyomás jutott. Már rögtön az első elbénázott tolás után mondta a szülésznő, hogy látja a buksiját, hajas baba. Ó Istenem, hát itt van. Próbáltam összeszedni magam, és minden idegszálammal és erőmmel a kitolásra koncentrálni, meg arra, amit Nyonyesz mond. Sikerült, hamar kicsusszant a mi kicsi lányunk. Nyonyesz remek partner volt a szülésnél, jobbat nem kívánhattam volna...akárcsak az életben. Közben valamikor a doki, egy ollóval benyiszantotta a gátat, meg állítólag előtte érzéstelenítőt is szúrt be. Egyiket sem éreztem.

Lillát azonnal a hasamra tették. A köldökzsinórt kb. egy perc múlva vágta el Nyonyesz, amikor a Kicsilány már rég felsírt. Magzatmázasan, véresen, összegyűrve is Ő volt a legeslegszebb formájú baba, akit valaha is láttam. Az arcát nem láthattam abból a szögből, így Nyonyesztől kérdezgettem, milyen, milyen. Ő meg csak mondta, hogy szép. Nem volt katarzis, meg bömbölés, Nyonyesz is, én is teljesen hasonlóan reagáltunk. Egy-egy könnycsepp jelent meg a szemünk sarkában.

Kértem, tegyük cicire, de előtte elvitték kicsit letisztítani. A magzatmázat rajta hagyták beszívódni (még este sem fürdették emiatt). Megtörölgették, megvizsgálták, felöltöztették, bebugyolálták meleg takaróba, közben a doki rajtam a fércelést gyakorolta. Utáltam. Fájt is (mondom ezt szülés után, hahaha), meg már a babámat akartam. Kb. fél óra múlva megkaptam, közben, én is kaptam szép, tiszta ruhákat, letisztítottak engem is. Az éjjel beszárított frizurám már köszönőviszonyban sem volt velem, mégis életem egyik legjobb fotója az, ami ott a szülőszobán készült, mikor Lillukát végre cicire tehettem. Azonnal tudta mi a teendő, és hogyan. :-)

Innentől kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Csak vizsgálatokra vitték el tőlem a kórházi tartózkodás alatt. Minden szépen alakult, ám kedden hányingerrel, hányással, és masszív hasmenéssel telt a nap. Arra jutottak a kórháziak, hogy vírus. Vagy még itthonról lappangott vagy ott kaptam el. A kiszáradástól tartva, délután infúzióra kötöttek, én meg egy élő hulla aktivitását tudtam csupán produkálni. Erőm elhagyott, és valami titokzatos álomkór telepedett rám. Szerencsére egyágyasban voltam, ahová Nyonyesz bármikor bejöhetett, így Ő látta el Lillát szinte egész nap és hozta Nekem mindig cicire tenni. Másnap már jobban voltam, Lilla meg mindenben tökéleteset produkált, így jöhettünk haza. Szerda este újra rámköszöntött a hasmars, ez eltartott reggelig. Ismét remegésig gyengültem, de szerencsére sok folyadékkal, széntabival és diétával kimásztam belőle. Már sokkal jobban vagyok.

Lillukánk egy angyal. Egyelőre nem panaszkodhatunk. Délelőtt aktív, nézelődik, fáj a hasa, bömbizik. Napközben 2-3 óránként eszik. Reggel 9-től délután 4-5-ig csak eszik és alszik, de az evésre úgy kell ébresztgetni. Aztán késő délutántól estig újra aktív, ilyenkor cicire is gyakrabban kívánkozik, akár óránként. Éjfél körül magától ébred egy cicizésre. Majd 5-6 órát alszik. Néha lenne az több is, ha hagynám. Az alvásigényem így nekem is egész jól kielégül. 5 órákat tudok egyhuzamban aludni, ami nekem egy kincs az elmúlt hónapok produktumai után. Az "elv" az, hogy napközben 2-3 óránként egyen, ha ébreszteni kell is, plusz, amikor Ő szeretne. Éjszaka pedig akkor, amikor felébred magától. A védőnő erre azt mondta, nagyon jó.

És íme Ő:

Lilla 2011 április 3-án 12 óra 52 perckor egy könnyű és problémamentes szülés útján kibújt anya pocakjából. :-) 3230 gramm, 56 cm, 9/10 apgarral. Tökéletes tetőtől talpig. :-)

Teszek fel néhány képet, aztán később jövök  a részletekkel.

Indulás előtt még itthon az utolsó pocakos fotók:

Lilla születése után negyed órával, letisztítva:

Másnap:

Tegnap este negyed 9-re volt időpontunk. Fél6 körül hívott az asszisztens, hogy felszabadult a negyed8-as időpont, tudunk-e korábban menni? Persze hogy, sokkal jobb lesz. Ott voltunk időben. Rám tették a sztereókat, és Lilla is szépen mocorgott az első 10 percben, majd pár perc szünet, és újabb mozgások. A görbe a monitoron eléggé szaggatottra sikerül, az asszisztens kinyomtatta, kimentünk a váróba, vártunk, míg kijön az aktuális páciens a dokitól, majd elébe járultunk mi is az ítéletért (szülünk-e már vajon?). Doki ránézett a szaggatott vonalra, és közölte ezt nem tudja értékelni, ismételjük meg. Klassz. :-S

Ki a váróba, mert épp volt valaki a gépen. Várakozás után sztereók újra fel. (Időközben a kishölgy átmocorgott a bal oldalról a jobb oldalra). Tulajdonképpen az eredeti időpontomban is gépre kerültem. Közben az asszisztens mutatja az előző kismamáról és babáról maradt görbét a monitoron - 2-3 perces mozgások, majd 1-2 perces pihenések végig, szép, szabályos sormintaszerű görbével -, és közli, valami ilyesmire kellene rávenni nekünk is Lillát. Na nekem több sem kellett, nehogy már a magzati létében elkezdjék másokhoz hasonlítgatni. Mint Őt magában hordozó édesanyja, tudom, hogy sohasem csinált ilyet, és valószínűleg nem is fog. Közöltem, hogy minden baba egyedi, és mi lányunk nem szokott így tevékenykedni, így valószínűleg most sem fog. Punktum! Sőt továbbmegyek, örüljünk, ha ezek után egyáltalán megmozdul.

Kütyük a pocakra kerültek, alig telt el 1-2 perc, Lilla elkezdett alul ütögetni, minden ütés, egy mozgásjelzés. Így esett, hogy a mozgásjelző pücükéink szinte egy vastag vonallá alakultak a monitoron, a hüvelykujjam meg begörcsölt a sok nyomkodástól a végére. Pár perc pihenés után, az ütögető mozgás helyett, a helyezkedő mozgások sora következett mondjuk úgy a vizsgálat hátralevő részében.

A doki ezt már értékelhetőnek értékelte. Lilla jól érzi magát, méhtevékenység nagyjából egyenlő a nullával. A vizsgálat alatt egyszer sem jött görcs, pedig 3-4 hete folyamatosan érzem ám... Kaptunk időpontot a jövőheti NST-re, ami egyben a 39+6 lesz. Én meg arra gyúrok, hogy addig úgyis kibújik ez a lányka a pocakomból. Próbálom meggyőzni, hogy érdemes, mert ha nem jön, egy csomó klassz ruha hordásától elesik a növekvő méretei miatt. :-))) Ha mégsem hoznák őt lázba a csajos rucik, akkor várunk még egy kicsit, és ha még mindig semmi, akkor mesterségesen indítják meg az útján ezt a makacs kis hölgyet. Hogy mitől függ az, hogy mennyit várunk? Lepény állapota, áramlás, magzatvíz minősége, mennyisége. Ami indokolja, hogy ne sokat várjunk, a korom és az, hogy nehezen létrejött terhesség. A mesterséges megindítás abból áll, hogy kórház, prosztaglandin, és lesz, ami lesz, akkor, amikor. Na ezt nagyon nem szeretném. Hová lenne az izgalom, amit a kezdődő görcsök vagy a magzatvíz elfolyása okoz? A telefon Nyonyesznek? Annyira szeretném már úgy felébreszteni az éjszaka közepén, vagy telefonon hívni a munkahelyén, hogy "MOST".

Megbeszéltük még a vákum dolgot - fogót nem használnak egyáltalán. Nagyon ritkán szükséges vákumot használni, és teljesen biztonságos. Ha szükség lenne rá, nem nagyon lesz más választásom. Pl. ha a baba beszorul a szülőcsatornába, tehát császározni már nem lehet, de megszülni sem tudnám.

Egyre feszültebb vagyok, az éjszakák gyötrelmesek, szeretném, ha már kibújna Lillánk. A tegnap éjszakai nemalvás volt a múzsája a következő mondókának a Csigabiga gyere ki után mintájára:

Lilla baba gyere ki,

a pocaklak túl kicsi.

Kapsz anyatejet,

mind a tiéd lehet.

...a tavaszról a Yamato koncert. Gyorsan teszek is fel egy linket róluk ide:

http://nyonyeszkak.blog.hu/2010/05/01/yamato_2

A vonalzóm szerint még tíz nap. A rajtam 24 óra leforgása alatt átvonuló érzelmi és érzés változások hullámai szörfös paradicsomra emlékeztetnek leginkább az utóbbi napokban.

Lássuk:

1. Érzelmek:

- Kellemes izgatottságal teli várakozás: milyen lesz a szülés? (szeretném megélni, de nem készülök szülésélményre, elképelésem sincs milyen lesz, nem is próbálom elképzelni), és milyen lesz Lilla? Mit fogok érezni, amikor először meglátom? Sírva fakadok? Vagy fel sem fogom, mi történt?

- Félelem: a szüléstől (egyenes arányban növekszik Lilla méreteivel), a megváltozott élettől, az anyaságtól (jó leszek? érezni fogom a rezdüléseit, hogy miért sír vagy mitől érzi jól magát?)

- Türelmetlenség: mikor jön már? Naponta vagy tízszer gondolom azt, hogy "na most", "ezt már érzem, hogy az lesz". A frászt, sohasem az. Pedig minden este úgy fekszem le, hogy "ma éjszaka szülünk".

- Utálat: eljutottam odáig, hogy gyűlölöm az éjszakákat. Vacakok, carok. Tudom, most pihenjek. De ha nem tudok már? Tudom, Lilla itt lesz, semennyit sem fogok aludni. De legalább lesz elfoglaltságom, így meg csak az óránkénti ébredés, klotyó menet, szinte zéró produktom, persze megnövekedett vízszámlával és rohamosan fogyó klotyópapír mennyiséggel. Teljsen gazdaságtalan....Aztán természetesen nincs azonnali visszaalvás, csak megy az agyalás hajnalig...Próbáltam már langyos mézes tejet, kiköltözni Lilla szobájába, meditációt, autogén tréninget, kalcium snadozt, magnézium sandozt, kispárnát, nagypárnát, szopipárnát és igen, tegnap este odáig jutottam, hogy éjfékor lecsattogtam a konyhába és némi sajt és olivabogyó társaságában elfogyasztottam 1 azaz egy deciliter vörösbort, hogy az majd fejbever, jahh...kértem már Nyonyeszt is, üssön fejbe péklapáttal, szerzek egyet...Jobb lenne ebbe beletörődni tán.

- Elégedettség: minden nap főzök, finomakat, és ez jó érzés. Valamiféle alkotás, amire folyamatosan szükségem van.

- Öröm: az elégedettség következtében. Pár új bébiruha megvétele után. Amikor Lilla kedvesen mocorog odabent (úgy értem, épp nem fáj). Megérkezik a termőföld, és tudom, mostmár lassan beindul a kertprojekt is (lesz Lillának őszre tök, paradicsom, répa, zeller, miegymás). Marcuska odabújik hozzám és közli, hogy "megölellek Kelike, Szeletlek Kelike". Befeléforduló bimbó ellenőrzésekor némi tejci tör elő a ciciből. Tudom, ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért én szeretem azt gondolni, hogy nem lesz itt gond a szoptatással. (Mondjuk, már többször is írtam, hogy nem vagyok egy ősanya típus, így ha gond lenne, akkor sem gyötörném agyon magam. Még jó, hogy az irodalom, amit olvasok, nem vet követ a szoptatni nem tudó vagy nem akaró anyákra; félreértés ne essék: én szeretnék szoptatni, de nem akarok beledilizni, ha valamiért nem megy). Amikor Nyonyesz hazaér munkából.

- Kiegyensúlyozottság:  mondjuk a nap harmadában - felében remekül érzem magam

- Hiszti vagy agybaj: a nap másik felében, mert még egy napot és éjszakát már úgysem bírok ki. És nem elég a meglevő tünethalmaz, mindig jön új, mint pl. fájdalmas orrnyálka szárazság vagy bőrviszketés. Amúgy is, Nyonyesz sincs soha itthon, és, ha itthon van sem veszem semmi hasznát (miközben épp nagytakarít, csak Nekem pont hatodszor esett ki valami a kezemből a konyhában, és hatodszor kell lealázkodnom érte, úgy, hogy közben Lilla tombol a belsőmön a hüvelyemig hatolva, és akkor persze Nyonyesz nincs ott, hogy segítsen).

2. Gondoltok:

- Csinos kismama vagyok, szertem a pocakomat, jól érzem magam a bőrömben.

- Mikor leszek újra olyan, mint egy nő? Aki előtte voltam? Akinek a melle - még ha nem is oly nagy - előbbre áll, mint a hasa, és aki képes önmagára nőként, feleségként tekinteni? És az együttlét a férjjel mélyebb tartalmat nyer számára, mint az egymás mellett fekve tévézés?

- Képes leszek még valaha szépen, nőiesen ülni, a férfiakat megszégyenítő hatalmas terpeszben ülés helyett? És valóban, ha nem elég nagy a terpesz, a hasam nem tud belógni a lábaim közé és a combom nyomja a pocakom alját...no comment.

2. Érzések:

- "milyen jól vagyok" érzés: naponta pár óra. Ilyenkor aktív vagyok. Teszek-veszek, főzök, aztán elfáradok

A következők pedig vagy együtt, vagy felváltva külön-külön jönnek a nap maradékában:

- vízvisszatartás, és következtében pufi arc, botox száj, pufi ujjak és labujjak meg lábfej. Pufi ujjak miatt suta kezek

- száraz orrnyálkahártya, Aqua Maris spray-vel próbálom javítani a helyzetet

- sav, sav, sav: no comment

- Lilla által elzárt hólyag

- Lilla által elnyomott hólyag és egyéb belsőségek

- fájó, táguló medence és ágyék, szúrás hüvelyben

- fájó forgó és derék, boka, térd, csukló

- napi többszöri görcs

- napi többszöri pocakkeményedés melltől ágyékig, leginkább kockahas alakzatban: bevásárlás közben jól lehet rajta a listról húzogatni a beszerzett elemeket, itthon szuper pohár és kistányér tartó :-) 

- nehézlégzés

- éjszaka 5-7 felébredés, kialvatlanság, fáradtság

- száraz bőr

- pár napja migrénes fejfájás, szerencsére egyelőre lájt formában

- hozzá társuló hányinger, émelygés

Amúgy van még valami? mert szerintem én az állatorvosi ló vagyok.

Summa summarum, nehéz is, szép is, idegörlő és egyben mégis kiegyensúlyozott és nyugodt ez az utolsó 2-3 hét. Néha arra gondolok, jó lenne már szülni. Aztán eszembe jut, hogy talán kezdek félni a szüléstől, tehát mégsem. Majd jön egy erős hólyagra telepedés, és mégiscsak inkább szülni kellene már. Ha elmúlik, és újra könnyebb kicsit, tudok tevékenykedni, akkor még jó így, várjunk...Hát ezzel a sormintával telik egy nap úgy 20-szor megismétlődve. :-)

Konkrétan egyre nehezebben férek hozzá a mosogató medencéhez. :-) Ergo, lassan már nem tudok mosogatni. Nyonyeszhez meg már régóta oldalasan bújok oda, ha ölelkezünk. :-)

Ez a lány pár órája megállás nélkül mozog. Hol a bal oldalamra, hol a jobb oldalamra fúrja át magát, és lefelé sem kicsi a nyomás, szúrás, fájdalom....

38 hetesek lettünk Lillával, és ezen a napon egyben 5 évesek is Nyonyesszel. Ez az 5. házassági évfordulónk. Szerettem volna meglepi tortával, frissen, illatosan, csinosan várni haza apát, na ebből lesz palacsinta, meg tegnapi haj és csinos terhes mackó...Egyszerűen nem volt erőm összeszedni magam.

A 38. hét is ugyanolyan lassan, és mégis nagyon gyorsan telt, mint az összes többi, amióta itthon vagyok.

Volt barátnő találkozó. Igazi babazsúrrá vált. Lilla a pocakban, egy féléves, egy egyéves és egy négyéves meg köztünk virgonckodott. A mintánk, az 1 éves Petra, nagyon nyugis kislány. Mondtam is Lillukának, hogy figyelje és utánozza. :-) Kaptunk egy nagy zsák kisruhát, így a mosás-vasalás újra indult (anyu legalább élvezkedett egy sort a kisruhák vasalásával :-)), laktoherb teákat, és megmaradt pelusokat.

Hétfőn megtörtént az utolsó védőnő látogatás. Nagyon kedves volt és beszédes. Nem is értettem. A szokásos dolgok: mázsálás, vérnyomás mérés, vizelet ellenőrzés, és adatok beírása a könyvekbe. Kérdezte, kész-e a kórházi csomagom, mondtam, igen, de Hugi említette, hogy Ő a védőnői szolgálattól kapott anno egy hasznos listát, ha tud adni olyat, azt még lecsekkolnám. Azt mondta, nem tudja, hol van. Mondtam, nem baj, megvan minden, ne is törődjön vele. Erre elkezdte sorolni, hogy hát legyen papucs, tusoló, pizsama, meg ilyenek... Oké. Ez mind bent van, a "meg ilyeneket" is beleértve. :-) Mondta, már többször ne is menjek hozzá, majd telefonáljunk, ha a baba megszületett, és jön a kijárós védőnő a dokinénivel együtt.

Hazafelé megálltam a Rossmann-nál, persze nem bírtam megállni, hogy ne vegyek valamit Lillának, amiből már van egyébként...Aztán benéztem a turiba, és találtam pár cuki holmit, amiknek szintén nem tudtam ellenállni...

Kedden részt vettünk a Madarász utcai klinika bölcsőhalál megelőző előadásán. Előtte bementem a munkahelyre, innen indultunk együtt Nyonyesszel. Jó volt kicsit találkozni a kollégákkal. Az előadás pedig szerintem nagyon hasznos volt. Nemcsak a bölcsőhalál megelőzése szempontjából. Sok hasznos információt hallottunk, és láttuk, kipróbálhattuk, hogy mi a teendő légzésleállás esetén. Csak ajánlani tudom, minden leendő szülőnek, illetve azoknak is, akiknek már megszületett a kisbabájuk.

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/cikkek_new.php?valasztas=teljes_cikk&cikk_id=681&felso_menu=nulla&tervezo_babavaro=---

Amióta itthon vagyok, igen felfokozott társadalmi életet élek mind telefonon, mind személyesen. Végre, van időm csacsogni azokkal, akikkel már régen nem sikerült, és szerdán drusza barátnőm látogatott meg ismét, ezúttal a kisfiával. Még a múlt heti alkalommal tervezte, hogy hoz Lillának egy ajándékot, de nem érkezett meg hozzá addig. Most elhozta. :-) Persze, a terepre járós védőnő mikor telefonál, hogy épp felénk jár és bejönne? Hát amikor vendégem van. Nem voltam szívbajos, mondtam, hogy most nem a legalkalmasabb. Barátosném ideje limitált volt, azt meg nem tudom, a védőnő meddig lett volna itt. Megbeszéltük a pénteket, ma meg nem jött....

Tegnap elég car napom volt, nem sok mindenre futotta. Leginkább főztem, és ebben kimerült az összes aktív tevékenységem. Aztán este doki.

Természetesen kisasszony odafelé az autóban megállás nélkül helyezkedett. Volt olyan érzésem, hogy az autónk kárpitján köt ki az aznap délután elfogyasztott folyadékmennyiség...Mondtam is neki, hogy apa kényes az autóra, és az esetleges balesetért nem vállalom a felelősséget, ezzel neki kell elszámolnia majd, ha kibújik. :-)

Persze, amint az NST-n rám tették a kütyüket, csend-béke-nyugalom szállt pocakom tájékára. Hát, ha háromszor nyomtam a mozgást jelző gombot a 20 perc alatt, sokat mondok. A lényeg mondjuk az, hogy ilyenkor megnőtt a pulzusa. Méhtevékenység zéró.

Bezzeg a vizsgálatnál alig bírtam lefeküdni a székbe - amúgy is utálom azt a széket, még egy ilyen kényelmetlen nőgyogyó szék nincs  - mert Lilla épp úgy döntött, feléred, mozogni kezd, befeszül, és alul a hólyagomat nyomja teljes erőből (nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége, a doki meg már a lábaim között ült...), felül meg a mellem alatt a pocakomat. Néz rám a doki lövésre készen, jelezve, hogy feküdjek már le. Egy pillantással az amorf és kőkemény pocakomra vezetem a tekintetét, mire Ő mosolyogva közli, hogy Drágám ez semmi, sokkal rosszabb is lesz, higgye el. Jelezve ezzel, hogy dőljek már hátra. Utána meg kissé magyarázkodva, komolyan közli, hogy nem szeret a szülésről illúziókat átadni, nem lesz könnyű, fájni fog. Ezért ez a kegyetlen őszinteség. Nem mondod, vazze...

A súlygyarapodásom +13-15 között mozog. Gondolom, visszatartott vízmennyiségtől függően több vagy kevesebb. Sok a víz rajtam általánosan. Kezek, csuklók, lábfej, boka, térd, száj, arc. Ezeken a területeken látom a leginkább.

Vérnyomásom továbbra is rendben, vizelet is tiszta. Mondhatni, minden a legnagyobb rendben. Nyűgök természetesek ilyenkor.

És a mért adatok:

Lilla becsült súlya a mért adatok alapján 3220 gramm. Nagyon ügyes kislány, megint a tankönyvi értékeket hozza. Na de, mit csinálok a szépséges 50-es rucikkal, ha ezt ilyen tempóban folytatja? ;-) Én ráadom. Ha kell egy nap alatt mindet, és lefotózom az összesben. :-) Még mindig szülő pozícióban helyezkedik el a pocakomban, de most tükörképe az egy héttel ezelőttinek. Valahogy, valamikor átcsavarta magát a bal oldalra. Ott van a kis törzse, háta kifelé, hasa befelé néz az én hasam közepe felé, a lábacskáit pedig átnyújtja jobbra. Ott tapossa az oldalamat. :-) Lehet, hogy fordulna már kifelé?

Igen meglepett ez a súly, mivel 6 napja még 2640 volt. Ez azt jelenti, hogy 6 nap alatt kb 600 grammot hízott... Érzem is. Szeméremcsont, medencék, mindkét forgó (már nem csak akkor, ha mozdulok, hanem folyamatosan), derék...ez mind-mind veszettül fáj. Változatlanul 7 részletben alszom éjszakánként pár órát. Kezdek kimerült lenni. A sav sem jobb, és ahogy Lilluka növekszik, egyre hosszabb és mélyebb terjedelemben kemény a pocim (nyilván, ahol Ő elhelyezkedik), ergo egyre nehezebb bármiféle előrehajlás (akár kicsit is), az ülés, az állás és még a fekvés is. Nem könnyű, na. Ahogy már korábban is írtam, minden nap, sőt minden perc egy zsákbamacska. Nem tudni, mit hoz a következő: egy kis megkönnyebbülést vagy újabb nyűgöket?

Őszintén szólva, olyan 3000 grammos babára számítottam a szüléskor. Most egy kicsit megijedtem. Nem tudom, mikor akar majd kicsilány kibújni. Egyelőre nagyon jól érzi magát. Minden adott ahhoz, hogy ne akarjon még megszületni: az áramlás a köldökzsinórban tökéletes, a méhlepényen szinte alig látható mészfolt, tehát folyamatosan tudja őt táplálni, a magzatvíz teljesen normál mennyiségű. Jól tartom. ;-) Bár, megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi befolyásolja ezeket a dolgokat, és még az orvos sem tudta megmondani, hogy pl. egy lepény, mitől jó végig. Egy biztos oka lehet a romlásának, a dohányzás.

Na szóval, nem tudom, Lilluka meddig élvezi még a pocaklakó létet, de a folyamatos keményedések és görcsök ellenére (a keményedés mondjuk egész napos), az összes méhszáj zárt és a méhnyak sem rövidült. A doki szerint ez semmit sem jelent, akármikor megindulhat ettől függetlenül a szülés. Mi készen állunk rá! Gyere csak Kicsilány, ha már szeretnél! :-) Na jó, még egy adagot kivasalnék és elpakolnék, meg elolvasnék 1-2 fejezetet a könyveimből.

38. heti pocakfotók:

Nem mondhatom unalmasnak az utolsó heteket. A betöltött 37. hetem első napjáról már írtam. Alcsúton kirándultunk, és tőzikéket néztünk.

A következő két nap családi események ünneplésével telt. Sajnos a vasárnapiról elég korán távozásra bírt minket Lilla, ugyanis ismét valahogy úgy fészkelte magát a pocakom aljában, hogy megint az összegörnyedős menetet kellett alkalmaznom. Próbáltam rávenni, hogy picit moccanjon már arrébb. Kevés sikerrel...

Kedden a gimnáziumi barátnőm - és druszám - látogatott meg, akivel már 13 éve nem találkoztunk. Vannak emberek, akikkel tök mindegy, hogy milyen sűrűn - vagy ritán - talákozol, ott tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok anno időszámítás előtt. Mondanom sem kell nagyon jól éreztük magunkat ismét. A férje háromszor telefonált rá, finoman érdeklődve, hogy mikor is indul már haza, és Ő háromszor nyugtatta meg, hogy "most". :-) Kaptam tőle egy szülésfelkészítő meditációs CD-t (Szivárvány meditáció), és nagyon tetszik. Amióta hallgatom, már nem azért szeretném, hogy Lilla kibújjon, mert nekem már elég nyűgös a dolog, hanem mert kíváncsi vagyok rá, találkozni szeretnék vele. A legutóbbi vizsgálat szerint pontosan úgy helyezkedik, ahogy a szüléshez az a legideálisabb. Olyan fantasztius kislány, hogy nem is félek a szüléstől, csak látni szeretném már Őt.

A szerdai első NST-ről már írtam, de nem ejtettem szót a függönyökről. Szerdán megtörtént a szabás, meg a varrás egy része, és anyu csütörtökre befejezte.  Valami álomszép. :-) Igazi királylányos. Anya feljavította még a relax fotelt is, tesó meg hétvégén áthozta a zenélő forgót és a captiva kukát, és ezzel a szoba el is készült. :-) Nekem nagyon tetszik, és valami hihetetlen nyugalmat áraszt magából. Lehet, hogy épp jó földenergiák is futnak keresztül rajta, nem tudom, de nagyon jó ott lenni. Tegnap Nyonyesszel arra a következtetésre jutottunk, hogy babaszoba, de mégsem az a klasszik babaszoba. Valami hiányzik ahhoz, hogy az legyen, és tudom is, hogy mi. Az az illat, ami csakis akkor létezik egy helységben, ha annak baba a lakója, és ez az az illat, amitől bármilyen szoba azonnal babaszobává válik. Úgy érzem, hamarosan ezt a hiányosságot is pótoljuk, és akkor tökéletes lesz a lakosztály.

Mutassam? ;-)

Csütörtök reggelre Nyonyesz egy óvatlan mozdulattal megrándította a hátát. Elment ugyan dolgozni, de nagyon fájt neki egész nap. Este kapott gyógyszert és bekentem diclofenac-kal. Tudni kell róla, hogy két évente egyszer hajlandó bevenni gyógyszert. Akkor, ha tényleg komoly fájdalmai vannak. El is gondolkodtam, hogy mi lesz, ha Lilla most akar kibújni? Nyonyesz megy a reumatológiára és meg a szülőszobára, és amelyikünk hamarabb végez, az keresi a másikat? Vagy esetleg a szülőszobán Őt ápolják?

Önző módon, imátkoztam azért, hogy ne most, mert a szülést szeretném úgy megélni a férjemmel, ahogyan az jár. Igen, nekem az jár, hogy Ő pátyolgasson engem őszintén,  és nem a fájdalomtól eltorzult arccal. Hisz a legutóbbi "ma éjjel tuti megszülök" érzés - igen, igen, valamiért ez mániámmá vált :-) -  alkalmával olyan szépen felkészítettem Őt a szülésre. Felolvastam a "Várandósság 9 hónapja" könyvből, hogy hogyan is zajlik egy tisztességes szülés. Ellenőriztem, hogy megértette-e, és elolvastattam vele "az apuka hogyan tud segíteni a szülő anyának, mi haszna is tulajdonképpen ott a szülőszobán és hogyan viselkedjen, mire számíthat, mit toleráljon?" (hááá abban a helyzetben mindent :-)) fejezeteket.

Szülni nem szültem, de a derékfájdalom sem múlt el. Másnap Nyonyesz felkelt, hogy akkor megy dolgozni. Mondtam neki, hogy csak óvatosan, nem hiszem, hogy olyan jól van az hát. Dehogynem, Ő megy. Oké. 10 perc múlva caplatok lefelé a lépcsőn reggelit készíteni, Nyonyesz meg ül a kanapén halálra vált arccal. Na gondoltam magamban, mégsem megy. Beálltam ápolónőnek, elláttam minden jóval és gyógyhatású készítménnyel egész nap, míg Ő csak sopánkodott, hogy hát micsoda dolog, hogy a 9. hónapos felesége ugrálja Őt körül a mindenféle nyűgjével. Szerencsére, jobb napom volt éppen. Ad ám a sors jót ott, ahol szükség van rá. És aznap szükség volt arra, hogy legalább én ne legyek olyan vacakul. ;-)

Na azért estére kipurcantam rendesen. Realizáltam, hogy Lilla egész nap meg sem nyekkent, a pocakom meg szinte megállás nélkül kőkemény volt. Felhívtam a dokit, mert ez a "megváltozott a baba mozgása" kategória nálam, és ugye 1-2 hete azzal a feladattal bocsátott el, hogy ha megváltozik a baba mozgása, hívjam. Be is rendelt CTG-re a kórházba, szerencsére ügyeletes volt éppen. Nyonyesz felvetette, hogy akkor talán pakoljuk be a kórházi pakkokat is, mert ki tudja, mi lesz itt. Mondjuk épp nem készültem szülni, de hát végülis igaza volt. Mondom, hogy jó a sors, mert Nyonyeszka meg estére jobban lett, így gond nélkül be tudott vinni a kórházba.

CTG-re pakolt egy igen nyílt beszédű szülésznő, aki azt olvashatta a papírjaimon a "Neve" megnevezés rovatban, hogy "Aranyom" és "Drágám", mert másképp nem is szólított, csak így. Ültem szorgalmasan 20 percig, a szülésznő egyszer bejött, és megállapította, hogy minden rendben ezzel a gyerekkel, mit csodálkozok, hogy ilyen vacak, nyomott időben nem mozdul meg? nekem tán van kedvem bármihez is ilyenkor?! Erre a logikus eszmefuttatásra csak annyit tudtam nyekegni, hogy eddig ezt a kislányt nem befolyásolta az időjárás ilyetén változása. Rendre lettem utasítva, befogtam a számat, és ültem tovább nyugodtan a kütyükkel a hasamon még 10 percig.

Fura volt, ahogy a vehemens néni rám kapcsolta a két érzékelőt, Lilla vad mozgásba kezdett...Amikor erősen feszítette a hasamat, akkor mensis görcs szerű érzésem volt, és a méhtónust mutató görbe felment olyan 35-ig. A néni mintegy lefigymálva a fájdalmamat, közölte, ez semmi. Azóta megtudtam, 120 körül lesz majd ez az érték a prömieren. Jól hangzik!

A doki megnézve a görbéimet, megnyugtatott, hogy nincs itt semmi baj, és még végzett egy alapos ultrahang vizsgálatot. Eddig sohasem figyeltem uhu közben az arcát, mert a magán rendelésén van egy monitor a kíváncsi szülők részére, és természetesen, ez kötötte le a figyelmemet. Itt a kórházban nem volt extra monitor, így jobb híján a doki arcáról próbáltam leolvasni amit láthat. Hát bakker, végig olyan fejet vágott, mintha ufót látna, vagy legalábbis mintha Lilla időközben növesztett volna még egy kezet vagy lábat. Teljes frászba kerültem, azért azt megkérdeztem, hogy "és még mindig lány?" A doki szerint abban a pillanatban nem ez a leglényegibb kérdés, de, ha alkalma lesz, megnézi. Félig szabadkozva próbáltam megmagyarázni, hogy mi sem ezért vagyunk itt, mert erről szerettünk volna egy újabb bizonyosságot, de ha már itt vagyunk....mert annyian mesélték, hogy végig lánynak nézték a babát az uhukon, és végül fiú lett. A válasz - szokás szerint - megsemmisítő volt: "Kedves X., és ebből hánynál állapítottam Én meg, hogy lány?" Persze mosolyogva, kedvesen. A továbbiakban jobbnak láttam befogni a számat. Lilla ezúttal hajszálnyit elmaradt az átlag hosszúságoktól, és súlyban sem gyarapodott az elmúlt 2 hétben olyan mértékben, mint eddig (2640 g a becsült súlya a 37. héten), ez azonban egyáltalán nem zavar. Én is kicsi voltam, és pont 37 hetesen születtem. Na meg a ezek a saccolt súlyok nem mindig jönnek be. Megszülni könnyebb egy kisebb babát (gondolom laikusan), és idekint majd szépen megnövesztem. :-) A lényeg az, hogy minden rendben vele, az áramlással, a lepénnyel, a magzatvízzel, mindennel. :-)

A vizsgálat után azért még bepróbálkoztam néhány kérdéssel. Mind hülyeségnek tűnt. Legfőképp azon a feltételezésemen mulatott jót, hogy a baba segíteni fog nekem a szüléskor. Szerinte, ez internetes hülyeség, a babát a szülő nő hozza a világra, kitolja mindenféle segítség nélkül. Megnyugtató.

Gátat csak akkor metsz, ha szükségét érzi, tulajdonképpen, ahogy a helyzet hozza. Ez jó, tetszik a hozzáállás.

Asszem ennyi. Ezekről beszéltünk. Bár miután megkérdezte, hogy van-e még kérdésem, és én csak annyit motyogtam, hogy "több hülyeséget inkább már nem kérdeznék", akkor azt mondta, hogy inkább most. És csak kérdezzek, tisztázzuk. Oké, ha eszembe jut még valami, jövök, esküszöm. És eszembe is jutott azóta két dolog:

- a köldökzsinórt lehet-e hagyni addig, amíg a pulzálás tart benne (1-2 perc)?

- a másik most nem jut eszembe :-)

No, hát ezzel be is töltődött a 37. hét. Jöjjön a pocakfotó: 

 És végül, egy különös :-) :

Indulás előtt közvetlenül rutinosan (:-)) megittam egy gyenge kávét. Egész úton odafelé igen aktívan és erőteljesen mocorgott Lillánk a pocakomban. A két kezével köldöktájt kétoldalt vezényelt valami ritmusos zeneművet vivace. A lábacskájával meg a taktust ütötte a jobb bordáim közé.

Mondtam is neki, hogy most inkább pihenjen egy kicsit, aztán húsz perc múlva premier, akkor aztán mindent bele. Jahhh. Ahogy az lenni szokott. Rám csatolták a szívhang és a méhtónus figyelőt, a kezembe nyomtak egy nyomógombot, amit nyomni kellett, ha megmozdult. Persze negyed órán keresztül meg sem nyekkent. Szépen egyenletesen 115-130 körül pulzált a szive. Szinte egy egyenes vonal rajzolódott ki a függvény ábrán a monitoron erre az időre. Ettem csokit, ittam vizet, az asszisztens meg amikor bejött, irdatlan hangerővel tapsolt, ijesztgetett minket, de semmi.

Nyonyeszre számítottam, hogy majd mozgásra bírja a kis szerelmét, de Ő meg úgy meg volt illetődve a vizsgálattól, meg a hangosan tapsoló asszisztenstől, hogy nem sok hasznát tudtam venni. Hiába parancsszóra nem megy a kommunikáció. Szerintem, megzavarhatta Őt, hogy nem az történik, aminek kell. Nevezetesen Kicsilány nem mozog. Ajjaj, mégsem olyan perfekt? Baromira zavarhatta Őt ez a helyzet, láttam rajta. Meg azt is láttam, hogy nekem kell megoldanom a dolgot, mert ha nem, egy órát fogunk ott feküdni, vagy legalábbis, amíg a gyermek nem hajlandó aktivitást mutatni.

10 perc után kértem Nyonyeszt, hogy döntse vízszintesbe a háttámlámat, mert fekvő helyzetben mindig mozog a kishölgy. Először is, a szívverése felszökött 170 körülire, amitől nagyon megijedtem, másodszor a kütyü a hasamon úgy mozdult el, hogy egy idő után nem közvetítette a pulzálást. Nyonyesznek több sem kellett, úgy gondolta, most aztán totálisan elrontottunk mindent, és valószínűleg ilyen béna pár még egy nincs, tiszta ciki... és mindez a felesége hülyesége miatt....Megsemmisitő pillantások tömegét próbáltam mozgási energiává alakítani a lányunkban, de még balabbul sült el a dolog.

Miután visszaállíttattam a háttámlát az eredeti pozícióba, és a szívhang továbbra sem volt hallható, látható, mondtam neki, hogy hívja már be az aszisztenst, csináljon valamit. Ez volt a totális megsemmisülés az Ő tökéletesen tökéletességre törekvő attitüdjében. Micsoda dolog elrontani a gépet, aztán segítséget kérni?! Ez is csak miattam van, mert nem tudok nyugton ülni egy percig sem. Gondoltam, ezt majd később megbeszéljük.... Szerinte, azt mondták nekem, hogy üljek nyugodtan, és nyomjam a gombot, ha mozgást észlelek, szerintem meg, ezt csak arra mondták, hogy a pocakomat ne fogdossam, ne nyomkodjam, mert bezavar a szívhangnál. Ezenkívül, azt az ukázt kaptuk, hogy bírjuk mozgásra a kicsit, mert adddig nem szabadulunk, amíg nem produkál valamit.

A nyugtalanságom Lillára is kihathatott, vagy értékelte, hogy mégis a pocakomra tettem a tenyeremet, vagy úgy gondolta, vegyük le apáról azt a súlyos terhet, ami szemmel láthatólag nagyon nyomta már, mert innentől kezdve elkezdett aktívan ficánkolni. Végülis....valahogy elértük, hogy megmozduljon....Minden mozgásnál hevesebben vert a kis szive és ez volt a vizsgálat lényege. Ahogy nekünk is felszökik a pulzusunk mozgás hatására, úgy a babának is így kell reagálnia. Ez jelzi azt, hogy jól érzi magát odabent. :-) A méhtevékenység nem volt jelentős ez idő alatt.

Az FMS sorban a pücükék jelzik a baba mozgását. Ekkor nyomtam a gombot.

Az FHR a baba szívverése. Jól látható, az első 9 percben nagyon egyenletes. Aztán szakadozik a görbe, mert itt sikerült leszakadni a készülékről, majd beindult a mozgás, és növekedett a pulzus is.

A TOCO görbe jelzi a méhtevékenységet.

Streptococcus eredményem rendben, a vérképem meg nem változott január óta. Ugyanannyira vagyok vérszegény, mint akkor. A doki szerint szedjem tovább a vasat, és nincs semmi gond. Ez az egész attól van, hogy sokkal több vér kering a szervezetemben (a babáé is) és felhígult, ami szülés után helyre fog állni.

Vérnyomásom 109/60, vizelet rendben, súly változatlan.

Egy hét múlva újra NST. Hétfőn meg utolsó védőnő látogatás. 

Megbeszéltük a dokival, hogy akkor induljunk szülni, ha 4-5 percenként lesznek 30-40 másodpercig tartó fájások vagy elfolyik a magzatvíz. Megjegyzem, az összes filmben és regényben a víz elönti a nőt egy drámai pillanatban és így indul be a szülés. A valóságban az esetek 10-20%-ában történik ilyen formán a szülés megindulása. 

Kisebb parám mostanság, hogy szivárog a magzatvíz. Nyilván az erősebb folyás miatt. Említettem is a dokinak, hogy, ha felállok, mindig távozik valami. Megnyugtatott, hogy a víz fekvő vagy ülő helyzetben is távozna, és nagyobb mennyiségben. Amúgy színtelen folyadék.

Minden nap egy meglepetés számomra. Sohasem tudhatom, hogy mikor hogyan alakul. El tudom-e végezni az eltervezett dolgokat vagy akad valami nyűg, ami felborítja az egész napot. Lilla hogyan fészkeli be magát a pocakban, elnyom-e valamit vagy nem, és ha igen, mikor száll le róla. Még mindig nagyon aktív. Korához és a szülés közeli időpontjához képest sokat mozog, bár egyre többet pihen is.

A forgó, has, és egyéb fájdalmak vagy jönnek, vagy nem. Vagy erősek, vagy elviselhetők. A sav azonban a fülemen és az orromon folyik már ki és az agyamig ér. Borzasztóan feszít. Tulajdonképpen a reggeli első két korty víz után jön, és hajnali 3-4-ig nem hagy. Aztán alszom egy kicsit, felébredek, iszom 1-2 kortyot és kezdődik minden elölről. Gondolkodtam rajta, hogy le fogok szokni az evésről is, mert már egy icipici reggeli is olyan mennyiséget generál, amitől köhögök egész nap, hányingerem van, és mar, és feszít, és nem kapok levegőt. Ülve nem jó, mert összenyomódik a gyomrom, fekve nem jó, mert jön a sav, állva meg nem alhatok....

Normális ez így?!

A forgóm most épp nem fáj, a szegycsontom, medencém annál inkább, főleg a kiadós séta után Alcsúton.

Súlyom leginkább csökken. Talán egy kis víz lement az arcomról is, meg a kezemről is. Jelenleg +13-nál tartunk.

Hányingertől már nem szabadulok - úgy érzem - a végéig.

Lilla változatlanul aktív. Nem is jegyzem a kiskönyvben a mozgásokat, mert szinte folyton ficereg vagy kitolja valamelyik részét a pocakomból. Ma elég sokára moccant meg először. Épp kezdtem kétségbeesni. Aztán persze teljes gőzzel beindult. Néha olyan érzésem van, mintha az oldalamat kibökve szeretne kibújni. :-)

Sohasem tettem eddig, most valamiért rákerestem, hogy bizonyos heteken, mik az átlag méretek. A következő oldalon a Hadlock féle méreteket használják:

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/hetrol_hetre.php?VALASZTAS=hetrol_hetre

A tegnapi 3 óra alvás után, ma reggelre sikerült 6 órát durmolnom két részletben.

Pocaknövekedés (12, 19, 26, 33, 36):

Múlt hét vasárnapra mozizást terveztünk, de ha már kimozdultam, akkor intézzünk el még 1-2 hiányzó dolgot, és vásároljunk ajándékokat a márciusi szülinaposoknak a családból. Vannak egy páran, és sajnos, egy helyen nem tudtuk elintézni a vásárlást. És ha már ilyen helyeken járunk, akkor megveszem a szoptatós melltartót is. Úgy látszik, én a melltartókkal nem találom a közös hangot...Vagy harmincat próbáltam fel, de egy sem volt az igazi. A szivacsos a mániám, most sem a méret miatt, hanem mert a tejfelszívó betét igencsak bénán néz ki a sima cicifixben....Még itthon sem viselem úgy el magam. Evvan. Hiú, hiú. Attól még, hogy kisbabám lesz, úgy gondolom, nem kell feladnom magamat. Na végül hétfőn vettem 2 olyat, aminek levehető a pántja, amúgy normál melltartó. Csini, és nőies. Elegem van az antinő melltartókból...Persze, a mozi vasárnap elmaradt.

Hétfőn védőnőnél kezdtem. 9 előtt 10 perccel ott voltam, hogy én legyek az első. 9-kor kezdődik a rendelés. Védőnéni 9 óra 10 - kor futott be. Nem a fiatal, akinél eddig voltam, hanem az idősebb, aki házhoz jár. Beírta a pénteki vizsgálat eredményeit a könyvébe, majd az enyémbe. Vérnyomást mért: 128/86, súly: 77 kg. Vizeletet nem nézett, mert reggel félálomban nem jutott eszembe, hogy kellene valamit produkálni, aztán meg már nem bírtam magamból kipréselni egy cseppet sem, hiába ittam sokat. Mondta, nem baj, 3 napja úgyis nézték a dokinál. Nagyon kedves volt. Érdeklődött, hogy a kórházi csomagom készen van-e, lenne-e kérdésem, hogy érzem magam. Még egyszer lesz jelenésem náluk kismamaként: az utolsó laboreredményekkel (teljes vér és vizelet pénteken).

Amikor Lilla megszületik, telefonálnunk kell, és jönnek szemlézni, ha már itthon leszünk doktornénistül.

A dokinéni, mint megtudtam a védőnénitől, nem írja fel előre a szükséges dolgokat, így Nyonyesz megy majd hozzá bemutatkozni, mint friss apuka, és írat fel mindent, míg mi a kórházban leszünk.

Összefutottam a szutyok váróban egy volt osztálytársammal, szintén babát vár és április 8-ra van kiírva, mint én.:-)  Kár, hogy nem egy helyen szülünk. Lehetne bandázni a kórházban. :-) Kölcsönösem megnyugtattuk egymást, hogy nem a másik a nyápic, nyűgös, nyafogós kismama, hanem valóban a teher lett elég sok így a végére.

Délután egy kis összejövetelre voltunk hivatalosak, mert nagyi testvére elment, és meghívtak minket a temetés utáni torba. De nem szeretem ezt a szót; mondjuk pár éve új értelmet nyert számomra: addig ugyanis úgy voltam vele, hogy micsoda dolog így összejönni, enni, néha még t'án nevetgélni is, amikor a gyász az úr?! Aztán a papám temetése után mi is házigazdák lettünk, és bevallom, jól esett emberekkel körülvéve lenni. Úgy tudom, ez is a tor lényege, a közeli hozzátartozók figyelmének elterelése a bánatról, szomorúságról. Szóval, nem mondom, hogy most már szeretem, de másképp fogom fel. És Margit néni igen szép kort élt meg aktívan, cselekvőképesen. 85 éves volt, és igazából az utolsó hónapokban nem volt már csak teljes. Többet és jobban magamnak sem kívánnék. Milyen szomorú, hogy az élet rendje, elmenni.

Kedden anyuval függönyöztünk, és elbénáztuk. Én megvezettem, Ő meg hagyta magát. Soha többé nem szólok bele a dolgába, hisz ez az Ő szakmája. Szerencsére, lehetett telefonon rendelni függönyt és pénteken mehetünk érte, így nem kell a hosszú hétvége miatt szerdáig halasztani. Amúgy nagyon szép lesz, ha kész lesz. :-) Sajnos egész délelőtt hányingerem volt, és szédültem. Délutánra jobb lett.

Igen furcsa jelenség keletkezett a testemben. Vándorvíznek hívom. Anya egyszercsak - a csuklómra pillantva - majd' elájult, és közölte, nem hagy ilyen állpotban itt. Milyen? Ránézek a kezemre, mint Gagyimami, vazze. Hát ezért zsibbad az ujjam. Mondtam jóanyámnak, menjen csak a dolgára, én megleszek. Hozzászoktam már a vízhez. Majd rám néz, és közli, teljesen be van dagadva az alsó ajkam. Megyek a tükörhöz, nézem, valóban, botoxkezelés után nem mutatna jobban. Geronazzo Maria. Na szép, Gagyimami és Maria ötvözete lettem.....majdnem. Ugyanis, 5-10 percenként változott a helyzet: amikor a szám és arcom dagadt, akkor a csuklóm és ujjaim nem, és fordítva. Na ez meg miféle jelenség?

Mivel egész délelőtt szédültem és hányingerem volt, nem mentünk el az újraélesztő előadásra, de 2 hét múlva ott a helyünk.

Délután hívtak a Vargha-tól. Érdeklődtek, hogy van a baba. Mondtam jól, de még nem született meg. Kérdezték, hogy nyilatkoznánk-e családilag a történetünkről egy televíziós felvételben. Mondtam, ha aktuális lesz - Lilla megszületik és kicsit növöget, na meg én is kameraképessé válok ;-) - keressenek újra. Talán. Bár nem szeretek nyilvánosan szerepelni. Egyetértettek, majd 1-2 óra múlva újra hívtak, hogy pocakkal is jó leszek, elvégre a gyerek ott van benne - és még nem is látták a pocakomat! Ezt nem vállaltam. Szülessen előbb meg Kicsilány. Megértettek.

Kimostam és vasaltam egy újabb adag kisruhát és elrendeztem a szekrényben őket méret szerint. Szerdán is folytattam ezt a tevékenységet, és még mindig van egy kevés vasalnivaló ruha és szinte az összes pléd, takaró, pelus, lepedő. Általánossá vált a szédülés és hányinger....Talán a frontok teszik? Mindenesetre ramatyul érzem magam. Lilla nagyon sokat mozog, és hát az is lehet, hogy Ő nyom el olyan ereket, amik ezt az érzést okozzák?

Szerdán először csúcsozott úgy a pocakomon, hogy egy jókora pukli keletkezett rajta. :-) A fekvéséből ítélve először talán a kezecskéjét, aztán a lábacskáját dugta ki. A lábát el is csíptem és finoman megfogtam. Nagyon fura volt, de irtó klassz is egyben. :-) Azóta piszkálom, hogy csináljon még ilyet. :-) Persze, Ő meg menekül. Ahogy hozzá érek, visszahúzza a kidugott testrészt. Apával viszont tökéletes az összhang és a szerelem. :-)

Csütörtökön az egész napos hányinger és szédülés miatt leginkább csak pihentem. Mostam - felnőtt cuccokat! :-) Ugyanis Lilla összes holmija kész, már csak vasalnivaló maradt. Napi 1-2 óra vasalással 1-2-3- nap és minden sima, puha szépen elpakolt lesz. Főztem, és mást nem nagyon végeztem...

Pénteken 2-3 óra alvás után 3 részletben hajnal 6-kor megszólalt az ébresztő. Vérvételre mentünk. Álmosan, fáradtan, éhgyomorra, éhesen, hányingerrel, szédüléssel. Aztán meglepően jól alakult  nap. A fáradtság és a roszullét eltűnt, így egy nagyon hatékony napot zártunk este.

Vv után vásárlás, majd bementünk a függönyért, itthon takarítottunk, tesó besegített a nappali nagytakarításban, majd fodrászkodni mentünk. Kicsit rövid lett, de majd megnől.

Ezzel el is telt egy újabb hét, és betöltöttük a 36-dikat. :-)

Azt hittem, nem jutok ma el idáig. Volt sok tervünk a mai napra. Anyuval kitakarítottuk a konyhát tegnapelőtt uszkve 4 és fél óra alatt. Na, ez enyhe túlzás volt, az én részvételem a dolgoban kimerült olyan 10 % -ban. Tegnap a doki után kipuceváltam Lilla szobáját és kimostam 2-3 adag bébiruhát 2-3 óra alatt. Mára azt terveztük Nyonyesszel, hogy Ő felrakja Lilla karnisát, kitakarítja a két fenti szobát, én meg a fürdőt és klotyót lent alaposan, aztán végre vasalás. És a nappalihoz majd megint segítséget kérek valamikor jövőhéten a család valamely lelkes tagjától.

Ehhez képest reggeli után kicsivel alhasi szurkálás, nyilalás, erős fájdalom tört rám. Erősen hólyagi és végső bélszakaszi nyűgnek tűnt. Olyan erős, hogy ülésen és fekvésen kívül képtelen voltam bármit is csinálni. A járás sem homo erectus módjára zajlott, hanem összegörnyedt hastaperoló, jajgató formában. Próbáltam üríteni, hogy könnyítsek magamon, de nem akart távozni a szükségtelen folyadék. Olyan volt, mintha Kicsilány zárta volna el az utakat. Lehet, hogy hülyeség. Mire Nyonyesz felrakta a karnist, kitakarította alaposan a két fenti szobát, betakargatott és levette a szemüvegemet, amikor úgy vélte, elaludtam, majd olyan heti módon lent is rendet és tisztaságot teremtett, feljött hozzám beszélgetni, váltott Lillával néhány szót arról, hogy nem szép dolog az anyája kifelé vezető nyílásait elzárani, szóval ekkora megszűnt a fájdalom.

Épp csak be akartam próbálkozni egy újabb ürítéssel. Mondtam is Nyonyesznek, hogy "kimegyek, de minek?". Láss csodát, a fájdalomnak nyoma sem volt. Kiegyenesedve tudtam "szaladni". Ki is használtam az alkalmat, és míg drágám focizni van, összedobotam neki egy klassz kis vacsit, és lám, még posztolni is van időm.

Na szóval:

Pénteken - pontosan 35 hetesen - voltunk vizsgálaton. Vérnyomásom 110/70, vizelet rendben, súly: 77 kg (+14). Lilla a mért adatok alapján 35 hetesnek felel meg, 2440 gramm. Továbbra is kicsi has, hosszú comb jellemzi. :-) Szülés várható időpontját április 8-ra számolta a szoftver. A kiírt dátumunk is ez. Bár a doki mindig elmondja, és én is tudom, hogy a szoftver által számolt dátum nem mérvadó, hisz akkor lenne akinek jóval korábban, és olyan is, akinek jóval későbben bújik ki a babája.

Magzatvíz normál mennyiségű, és a lepény is I.-es, tökéletes állapotban van, nem látszik rajta meszesedés.

Annak ellenére, hogy úgy érzem, Lilla már készülődik kifelé, a méhszáj teljesen zárt, és a méhnyak sem rövidült.

Pajzsmirigyre kaptam megint egy kis gyógyszeradag emelést, és az sem nyugtatott meg, hogy elképzelhető, hogy a szülés után rosszabbodik a helyzet és a látens alulműködésem, igazává válik...A doki szerint, sok olyan nőnek alakul ki pajzsmirigy betegsége a szülés után, akiknek előtte, és terhesség alatt még látens problémája sem volt. Na de, nekem nem lesz ilyen bajom. Amennyiben igen, rohanok a talpszadiba.

A múltkori kenet rendben volt. Most pedig levette a dokibá a mintát a Streptococcus vizsgálathoz. Azt mondta, ne ijedjek meg akkor sem, ha pozitív, nem ritka jelenség (minden 5. nő hordozza). Ha így lenne, a szülés alatt antibiotikumos kezelést adnak. Azért az írások errők a baktériumról nem olyan megnyugtatóak, mint ahogy a doki beszélt róla. Bővebben:

http://www.kismama.hu/babavaras/streptococcus_fertozes/1794/

Megismertem a flowmetriát is végre, ami a köldökzsinórban levő áramlást vizsgálja, és ezáltal a baba hogylétéről ad képet. Kérdeztük is a dokit, hogy "és hogy van a baba?" Erre Ő: "kíválóan, jobban nem is lehetne". Remek. Legalább Ő. :-)

Szaporodnak a pár percig tartó mensis görcsök, ami a doki szerint teljesen rendben van. Javasolta, hogy a magnézium adagomat mostmár csökkentsem. Aztán a 36. héttől málnalevél teát fogok inni. Segít a méhszáj puhításában. Dokinak nincs ellene kifogása.

A 36. héten NST-re kellene mennem, de nincs szabad időpont. Az  asszisztensnővel való kisebb összekülönbözés után, megegyeztünk abban, hogy a 36.5-ösen megyek. Bevallom, megadtam magamat. Sajnos a hosszú hétvége miatt nem tudok korábban. Megjegyeztem, hogy a doki kérte, hogy egy hét múlva menjek, és kértem, kérdezze má' meg tőle, jó lesz-e így, ilyen későn. Aszongya: "jó, de estig nem tudok vele beszélni." Mé'??? Hát ott jön-megy a doki szinte minden páciens után!" Még beszélni is szoktak. Erre kibökte, hogy hát jó, de Ő szülésznő, és a betöltött 36. hét után szokták amúgy is csinálni az NST-t először, és amúgy is járhatok még eleget. Vicces, nem?

Na azért majd felhívom az orvost, és a streptocuccus eredménnyel együtt azt is megkérdem tőle, jó-e ez így. Persze, ha felveszi. Mert az is ritka, mint a sav nélküli napok.

Következő feladatok:

- Hétfőn védőnő.

- Jövőhéten valamelyik nap az utolsó teljes labor (vér, vizelet).

- Figyelni a baba mozgásait, és ha változna, azonnal jelezni a dokinak.

- Lassan aktuális lesz a vedőnői terepszemle is. Majd jelentkezik, gondolom, ha jönni akar.

Miközben írom e sorokat, kislányom felvátva nyomja és tiporja a tüdőmet, és a hólyagomat, csövemet. Újra az egész napos érzés. Na majd apa a lelkére beszél.

Kicsilány, már nem is olyan kicsi lány. Erős, és bizony sokszor fájdamas mozgása van. Aktív, nagyon aktív. Vajon kint is ilyen lesz? Mert akkor nem sokat fog aludni. Aztán a köldökzsinór is az egyik kedvenc játékszere lehet. Hát persze, nincs is ott más saját magán kívül. Szereti szorongatni. Ezt abból gondolom, hogy sokszor csak dagadnak a fejemben az erek, mintha szét akarnának robbani, és levegőt sem kapok, sőt van, hogy kicsit lever a víz.

34 hetesek vagyunk. Múlt hét végén kisebb kiborulással ünnepeltem a 33-at. Történt ugyanis, hogy 32-ről 33-ra, vagy inkább egyik napról a másikra hirtelen nagyon sokat romlott az állapotom. Szombat reggel már csak sírtam és sírtam. Egyfolytában. A fájdalmaktól és a tehetetlenségtől. A 4-5 hete tartó kialvatlanságtól. Szégyeltem magam, hogy ennyire kiborultam, nem akartam senkinek elmondani. Nem akartam, hogy tudják, nem akartam bevallani, hogy, így érzek, hogy nem jó. Hisz, ez egy szép állapot. Valahogy a teremtő elrontotta a dolgokat a kezdetekkor, mert egy ilyen szép dologhoz, mint, hogy egy kisbaba megszületik, és egy új család is vele együtt, nem lehet, hogy ennyi szenvedés árán vezet az út. És mégis. Éva, Éva, ennek is te vagy az oka, meg az a hülye alma.

Mitől is kínlódok olyan nagyon? Én ezt most ide le fogom írni, mindenféle szégyenérzet nélkül amiatt, hogy (már megint) panaszkodom. A terhesség eleje és vége (legalábbis számomra) nem nagy élmény, leszámítva a baba mozgolódásást, azt változatlanul imádom!!! A tünetek egyre csak súlyosbodnak.

Valahogy az elmúlt 1-2 hétben kábé tízszer olyan nehéz, mint addig.

Mintha folyamatosan tágulnék, nyúlnék odalent. Szegycsont, combtő, pocak legalja. Lilla pedig már egy ideje szokatlanul intenzíven és erősen mozog. A hasam folyton feszül, mintha szét akarna repedni.

Az alvást már csak hírből ismerem. Van olyan éjszaka, hogy csak 2-3 óra jut 6 részletben...Tudok már elméletben tuti kenyeret sütni, betéve ismerem Jamie Oliver műsorait és Bede Róbert összes receptjét a TV Paprikából. Minden ébredés egyenlő egy ágyról való lekúszással nyögésekkel és szuszogás kíséretében, a klotyón max 2-3 csepp kipréselésével...gondolva közben, hogy "pedig az előbb még annyira kellett...hát ezért kár volt kiakrobatikázni magam az ágyból". Van egy olyan érzésem, hogy már csak annyi jön ki, amennyit a kisasszony enged. Valószínűleg legfőbb szórakozása, anya hólyagjának elzárása majd megnyitása. Na meg, nyilván nem véletlenül néznek úgy ki a végtagjaim, mint a buci zsemlék....

A következő elalvásig minimum 10 átforulás egyik oldalról a másikra olyan 5 perc alatt kivitelezve a műveletet különböző kegészítőket alkalmazva az újabb és újabb elhelyezkedéskor: hol a szopipárna, hol a kispárna kerül a térdek közé. Hol egy plusz pléd a takaróra. Aztán elfogy a levegő, jön az ablaknyitás egy újabb tíz percig tartó kikászálódás után az ágyból. Ekkor már férj is felébred.

Közben megy az agyalás. Melyik oldalon is nem tanácsos feküdni? Miután realizálom, hogy pont azon fekszem, lassan átgördülök a másikra. Ott azonban nem jó, így némi lelkifurdalással vissza a kiinduló pózba, ahonnan úgyis megint átfordulok a másik oldalra 5 perc múlva, mert izmaim annyira ernyedtek, hogy már rángatóznak, és ilyenkor kényszeresen pózt kell változtatnom. A fordulásokat felülések tarkítják, amikor a sav támad és még a fülemet is  feszíti, rosszabb esetben egy újabb nehézkes felállás, és séta a szobában és Lilla szobájában fel s alá, majd mekka irányába imátkozó hithű mohamedán póz felvétele 1-2 percig a puha padlószőnyegen. Közben a randa gondolatok elhessegetése, és önmagam meggyőzése arról, hogy nem is vagyok olyan rosszul. Felálláskor pedig annak realizlása, hogy mégiscsak olyan rosszul vagyok.

Mozgásom Terminátor és szumó birkózó elegye. Vádliban görcs, combokban görcs, jobb forgó folyamatosan beállva, egyensúlyérzék és mozgás koordináció eltűnt. Nem tudom felvenni a zoknimat és cipőmet csak nagy kínlódások árán, ebből kifolyólag Nyonyesz aktívan öltöztet. Arra gondoltam, ez azért van, hogy a pasik, amíg elnehezedett, pocakos asszonyaikat öltöztetik, gyakorolhatnak a babára is.

Kilók? Egy hete még épp fogytam egy kicsit, így maradt a 12 plusz. Tengernyi fullasztó, szúró, maró sav okán kevés kaja, kevés étkezés. Mára azonban jött még 1-2 kiló, ergo +13-14.

A vizesedés mindennapos. Hiába a nátrium szegény ásványvíz, meg a sószegényebb táplálkozás. Bokáim, lábfejeim ducikák. Formás kis filigrán lábujjaiam elvesztek a múltban.   Most egymást érik és leginkább a kukorica pufira emlékeztetnek. Nem is oly rég még jól látható, kecses bokacsontjaimat sem találom már nagyítóval sem. Bónusz: nem mindig egyformán dagadt a két lábam. :-)

A szőr valamikor sok héttel ezelőtt elfelejtett rajtam nőni. :-)

Szumma szummárum nehéznek, súlyosnak és fájdalmasnak érzem saját magamat. Valamikor csak elmúlik. Addig meg elidőzök egy-egy pózban a különböző mozgássorok végrahajtása közben. Jövő hét keddtől már nem dolgozom. Lesz időm felkelni, megmozdulni és egyszerű mozgásformákat végrehajtani bőven.

Nagy felfedezésem, hogy számomra jelenleg a legkényelmesebb hely az autónk anyósülése. Ott órákat elülök minden probléma nélkül. Csak ne kelljen előrehajolni.

33. heti pocakfotó:

Lillánk tündéri kislány, folyton mozgásban van, és lehet, hogy csak beképzelem, de mintha kifelé készülődne. Na nem azonnal, hanem szépen lassan. Maradjon is még legalább 4 hétig. Az elmúlt két napban a mozgása is megváltozott. Sajnos, néha egyre fájdalmasabb pózokat tud felvenni. A pocakom meg hol a Vezúvra hasonlít inkább, hol a Badacsonyra vagy épp a Gulácsra. Néha nagyon fura szurkálásokat érzek a hüvelyemben, szaporodnak a mensis görcs szerű pár perces fájdalmak, és sajnos a folyás terén is csak bővebben állunk....A keményedések is egyre gyakoribbak. Vagy ilyenkor már normális? Szóval, asszem, kicsilány készülődik a nagy találkozásra. Nem bánom, de legalább 4 hetet még maradnia kell odabent. Ebben nem tűrök ellentmondást. ;-)

Múlt héten hétfőn már 3/4 9 -kor ott ácsorogtunk Nyonyesszel a romos épület ajtaja előtt. Ezúttal Nyonyesz is velem tartott, mert a vizit után munkába igyekeztem, és megvárt, hogy együtt mehessünk. Igen hideg reggelre ébredtünk, de nem kellett sokat ácsorogni, mert 9 előtt pár perccel már meg is érkezett a védőnéni, kinyitotta a rozoga ajtót, és besétáltunk a váróba.  Épp csak megszabadultam a kabátomtól, és leültem, amikor szólított. Köszönt, kérdezett, szavakkal kommunikált. Egész meglepődtem. Kifejezetten kedves volt.

Szokásos rutin: súly, vizlelet, vérnyomás. Igaz ezt sikerült jól bemérnie (143/86), mert a felsőm ujja szűk volt, és ahogy felhúztam, nagyon elszorította a karomat. Kérdeztem, ez nem gond-e, mondta, nem. Ha Ő mondja....Beírta a legfrissebb leletek eredményét a könyvembe meg az övébe. Megkérdezte, van-e kérdésem, panaszom, és nem kérdezett rá a flowmetriára. Lehet, olvassa a blogomat? Érdeklődött viszont, hogy szedek-e vasat és milyet.

Közben befutott a terepre járós védőnő is, aki telefonon keresett pár hete. Megbeszéltük, hogy majd márciusban jön valamikor.

Addig is pénteken pajzsmirigy kontrol, 2 hét múlva doki kontrol.

Hanyagolom a rendszeres pocakfotózást és fotó feltöltést, de most a 32. heti fotók mellé kárpótlásul hozok egy videót is. Rém muris. Imádom ám, amikor ilyeneket csinál a mi kis parazitánk odabent. :-)

Jesszus! Ma töltjük a 32. hetet, azaz már csak kerek 8 van hátra. Ha mondjuk igazi csaj, és sietős, akkor az is lehet, hogy már csak 6....Én meg még dolgozom. Nap mint nap bejárok. A sztahanov. Így tűnhetek a munkatársaknak. Aki szülni is a munkahelyről megy majd. Pedig csak lelkiismeretesen próbálom átadni a munkáimat...Persze, már rég túl lennék ezen is, ha idejében elkezdik keresni az utódaimat és alaklamazzák is január 17 helyett december 1-jén, ahogyan azt terveztük még 13 hetes korunkban. Na de, március 1-től már csak a lábamat fogom lógatni itthon. Mosok-vasalok és olvasok, ja és főzök. Beszerzem majd a hiányzókat (bár már nem sok minden marad). Rendezgetem a meglevőket. Zenét hallgatunk Lillával, pihenünk, mókázunk.

A munkába járással, dolgozással és készülődéssel Lillánk érkezésére nagyon gyorsan telik az idő. Jól fog esni egy kis lelassulás 2 hét múlva. Bár 2 nap pihit beiktatunk másfél hét múlva is. Amolyan Lilla születése előtti utolsó wellness keretében. Ami számomra leginkább fekvésből és olvasásból fog állni. A jövő hónap végén esedékes 5. házassági évfordulónkat ünnepeljük (azt már nagyon régen megbeszéltük, hogy így fogjuk ünnepelni, de március 25-én már nem merek elindulni), egybekötve a 36. évem betöltésével, ami meg tegnap esett meg. Szépen, csendben, szinte észrevétlenül lettem 36. Mintha Lilla is érezte volna, mert hajnal 6-tól szokatlanul aktív volt egész nap. Mintha csak köszönteni akart volna. :-) Aztán Nyonyesz már a reggeli közben átadta az előző nap titkban beszerzett csokrot. Marcika volt az első telefonáló. Igaz az előző nap jól betanult "sok boldogságot" nem hangzott el végül, de volt "jó leggelt Kelike!", és "elvette kalapacsom, Kelike" (mint kiderült, a telefonos beszélgetés közben a zord anya vette el a kalapácsát :-)). Sok kedves üdvözletet kaptam. És valahogy különösen sokan bókoltak a pocakom és a külsőm kapcsán is. A nap végén Nyonyesz meglepett egy mini soppinggal, minek során választottam magamnak egy zöld felsőt (merthogy fogyóban ám a pocakomra még jó felsők), és ez a darab szoptatós is már egyben. És szülinapom alkalmából Lillának is választottam pár újabb leértékelt darabot. ;-)

A 32. hét? Olyasmi, mint az előző. Lilla sokat mozog. Mostanában olyasmi érzésem van, mintha kúszna-mászna bennem, és néha megrúgna vagy megütne belülről, aztán olyan is, mintha csikizne. Ilyenkor persze visszacsikizek. :-)

Elvileg ma hozzák a bútort. A sok kavarodás után, kíváncsi vagyok, ide érnek-e vele. Amennyiben a nagynevű babaoltnak sikerül ezt a lehetetlennek tűnő küldetést teljesíteni, holnap össze is rakja Nyonyeszkám apukájával. Vasárnap meg bepakolunk a szekrényekbe, és akkor eltűnik a nappali sarkából a sok cucc. :-) Már nagyon várom. És aztán dolgozunk egy hetet, ami igen fárasztó lesz. Elemgyünk kicsit pihenni, és jön a kanapéágy is. Dolgozom még 2-3 napot, és vége. Hivatalosan is elkezdődik életem legújabb szakasza. Sok-sok időt fogok tölteni Lilla szobájában. Talán ott is alszom majd éjszakánként.

Merthogy Nyonyeszkával pár hete kölcsönösen nem hagyjuk egymást aludni. Én ötször, hatszor ébredek. Sokat forgolódom, nyögök. Amikor meg épp elaludnék, Ő biztosan rázendít nóziból....:-/

Az elalvás körüli forgolódás többnyire kiküszöbölhető kismama tornával. Igazi hónalajszagú, 80-as évekbeli tornaprogram. Fura frizurás nénik, fura kismama sportrucikban, masszív hónaljkutyával nyomják a tornát. :-) Jókat mosolygok néha, főleg, amikor nyitott szemmel tornázom, ugyanis igyekszem álomba mozogni magam, és a fekvő gyakorlatoknál, kb a 30-40. percnél szoktam azt érezni, hogy mozdulat közben fogok elaludni. Ilyenkor kell gyorsan bekúszni az ágyba négykézláb, és tényleg elaludni. Na, akkor nincs forgolódás. Csak max 2 ébredés éjszaka.

Savval tele az egész fejem. Víztől dagad bokám, lábam, csuklóm, ujjaim és szerintem az arcom is. Fáj a derekam, a farom, a combtövem és a szegycsont tájéka. A doki székéből a múltkor már tényleg úgy keltem fel, hogy még egy vizsgálat és ott maradok örök darabként, hacsak daruval ki nem emelnek onnan...Borzasztó kényelmetlen egy szék. A vizsgálat meg eltart addig, hogy beálljon mindin porcikám, amiből aztán megmozdulni csak kib...ott fájdalmak útján lehet. A doki meg viccelődik, hogy mit panaszkodom, olyan fürgén mozgok...Ja, fürgén. Nem is tudom, mihez hasonlítsam a mozgásomat? Hasas lomha sas? Partra vetett bálna a szárazföldön evickél?

A pocim szép nagy és gömbölyű. Ha valahová megérkezem, a bent levők először csak egy nagy gömbölyű pocakot látnak, majd egy perc múlva megjelenek én.

És mindettől eltekintve, mégiscsak furcsa lesz, ha már Lilla nem lesz bennem. Hiányozi fog a mozgolódása, meg a pocakom is. Persze, nagyon várom, hogy itt legyen az idő és megszülessen, de mégis, valami hiányérzet marad majd bennem.

Ismét annyi minden történt, hogy nem is fér bele egy posztba. Vagy unalmas lesz a végére.

31. heti pocakfotó még nincs, de a 30. héten nem felejtettük el (Igen, Lilla szobájának fala a háttér :-)).

Egy egyszerű élelmiszer vásárlás során beleszaladtunk a Cora baba-mama napokba, ahol szert tettünk néhány hasznos holmira a listámról (textil pelusok, lepedő, pelenkázó feltét komódra, stb.) és erre a kis kantáros szerkóra.

A múlt hétvégén anyu és Nyonyesz felrakták a tapétát és a bordűrt Lilla szobájában (sajnos a szineket nem adják jól vissza a képek).

Arra jutottunk Nyonyesszel, hogy a padlószőnyeg melegebb lenne, mint a parketta, és ki is néztünk egyet, ami aztán élőben is tetszett, és ma a helyére is került.

A bútor egy része már itt van, a javát jövő héten pénteken szállítják, utána szerdán megérkezik a kanapéágy is, amit ma rendeltünk meg. A függönyt is kinéztük már, csak el kellene dönteni, hogyan oldjuk meg a függönyözést és sötétítést ezeken a speciális nyílászárókon. Van már pár ötletem.

A babaváró lista szinte teljesen kész, már csak a mamás ruhák (hálóing, melltartó, stb.), a kórházi pakkba való holmik és a baba higiénia és patika termékei hiányoznak.

Közben zajlik a munkám átadás-átvétele, remélem március elejéig sikerül a végére jutnunk.

Csütörtökön kaptam egy furcsa telefont. A védőnő volt. Nem az, aki a tanácsadóban szokott lenni, hanem, aki házhoz jön. Közölte most meglátogatna. Én meg mondtam, hogy köszönöm, de épp dolgozom, nem vagyok otthon. Csodálkozva kérdezett vissza, hogy meddig szándékozok dolgozni. Közöltem, február végéig. Kérdezte, van-e panaszom, mondtam, a szokásos 7.-8. havi nyűgökön kívül nincs. Érdeklődött, hogy mi lett a vizelet kontrol eredménye. Mondtam, még semmi, épp aznap készültem a dokihoz. Kérdezte, mikor készülök hozzájuk, válaszoltam, hogy hétfőn. Akkor majd hétfőn megbeszéljük, hogy mikor lesz alkalmas a látogatás. Oké. Viszhall.

Pénteken voltunk dokinál is. Flowmetriát nem csinált. Említettem neki, hogy a védőnő legutóbb kérdezte, mikor lesz. A doki meg azt monda, ha még egyszer érdeklődne a védőnő, kérdezzek vissza, hogy ezt miért kérdezi. Állítólag a 31. héten még nem csinálnak ilyet. Amúgy minden oké. Vérnyomás 120/7, súlyom 74,5 (kevesebb, mint a négy héttel ezelőtti mérlegelésen, persze, csak az ottani mérleg szerint, az itthoni négy hete csak 73-at mutatott, nem 75-öt). Vizelet kontrol rendben. Se fehérje, se baktérium. Méhszáj zárt, magzatvíz normális, lepény I-es, Lilla pedig 1700 gramm. A doki szerint manöken alkat, lapos has, hosszú comb. :-) A 31. héten voltunk, és 31.4-nek felelt meg a mért adatok alapján. 2 hét múlva pajzsmrigy kontrol. 4 hét múlva nődoki kontrol és hétfőn (azaz holnap) védőnő.

Folyt. köv.