Kaptam két jegyet az előadásra, és nem bántuk meg, hogy elfogadtuk és elmentünk. Fantasztikus volt. Tíz erőteljes, energikus, szép, erős, mosolygós és vidám fiatal a színpadon. Öt lány, öt fiú. Megszámlálhatatlan mennyiségű dob. Kicsik, közepesek, nagyok és gigantikusak. Hagyományos dobverők, tollseprűk, baseball ütők. Mini cintányérok és nagyobbak. Pingpongütő szerű csilingelő hangú, fúvós és pengetős hangszerek. Egy jól szerkesztett előadás. Humorral, komolysággal. Rezgés, vibrálás, erő, sőt átáramló erő, pajkosság, csintalanság, öröm, szimmetria, harmónia, egyensúly és ritmus. A szívünk ritmusa. Az élet ereje. Az energiák áramlása. Amikor a nagydob megszólalt, a tenyerem forró lett. Nagyon megérintett. Együtt éltem vele.
"Réges-régen amikor felhangzott Matsuriban a dob hívó szava, az emberek munkát félbehagyva felkerekedtek a távoli falukból is, csakhogy közelről hallhassák varázslatos hangjait. A Matsuri fesztivál középpontjában mindig is a taiko dobok álltak, amelyeket az éneklő táncoló tömeg ünneplése ölelt körül. Az ősi mitológia, és a hagyományos előadóművészetek is ezeken a fesztiválokon alakultak és fejlődtek. Ebben a forgatagban a Matsuri lényege sok évszázadon át a munkában kimerült fáradt testek feltöltése, a jelenlévő energiák áramoltatása, és a mindenkiben ott rejlő életöröm ünneplése volt. A Yamato keze alatt a sok száz éves dobok ismét mesélni kezdenek…"
A csapat honlapja:
http://www.yamato.jp/about/e_index.html
Az előadás főbb mozzanatai egy rövidke performanszba építve:
Így is nagyon jó, de egy légtérben lenni, érezni a harmóniát, átvenni a rezgéseket, együtt mozogni, tapsolni, lélegezni, mosolyogni, fantasztikus élmény volt.
Utolsó kommentek