Indulás előtt közvetlenül rutinosan (:-)) megittam egy gyenge kávét. Egész úton odafelé igen aktívan és erőteljesen mocorgott Lillánk a pocakomban. A két kezével köldöktájt kétoldalt vezényelt valami ritmusos zeneművet vivace. A lábacskájával meg a taktust ütötte a jobb bordáim közé.

Mondtam is neki, hogy most inkább pihenjen egy kicsit, aztán húsz perc múlva premier, akkor aztán mindent bele. Jahhh. Ahogy az lenni szokott. Rám csatolták a szívhang és a méhtónus figyelőt, a kezembe nyomtak egy nyomógombot, amit nyomni kellett, ha megmozdult. Persze negyed órán keresztül meg sem nyekkent. Szépen egyenletesen 115-130 körül pulzált a szive. Szinte egy egyenes vonal rajzolódott ki a függvény ábrán a monitoron erre az időre. Ettem csokit, ittam vizet, az asszisztens meg amikor bejött, irdatlan hangerővel tapsolt, ijesztgetett minket, de semmi.

Nyonyeszre számítottam, hogy majd mozgásra bírja a kis szerelmét, de Ő meg úgy meg volt illetődve a vizsgálattól, meg a hangosan tapsoló asszisztenstől, hogy nem sok hasznát tudtam venni. Hiába parancsszóra nem megy a kommunikáció. Szerintem, megzavarhatta Őt, hogy nem az történik, aminek kell. Nevezetesen Kicsilány nem mozog. Ajjaj, mégsem olyan perfekt? Baromira zavarhatta Őt ez a helyzet, láttam rajta. Meg azt is láttam, hogy nekem kell megoldanom a dolgot, mert ha nem, egy órát fogunk ott feküdni, vagy legalábbis, amíg a gyermek nem hajlandó aktivitást mutatni.

10 perc után kértem Nyonyeszt, hogy döntse vízszintesbe a háttámlámat, mert fekvő helyzetben mindig mozog a kishölgy. Először is, a szívverése felszökött 170 körülire, amitől nagyon megijedtem, másodszor a kütyü a hasamon úgy mozdult el, hogy egy idő után nem közvetítette a pulzálást. Nyonyesznek több sem kellett, úgy gondolta, most aztán totálisan elrontottunk mindent, és valószínűleg ilyen béna pár még egy nincs, tiszta ciki... és mindez a felesége hülyesége miatt....Megsemmisitő pillantások tömegét próbáltam mozgási energiává alakítani a lányunkban, de még balabbul sült el a dolog.

Miután visszaállíttattam a háttámlát az eredeti pozícióba, és a szívhang továbbra sem volt hallható, látható, mondtam neki, hogy hívja már be az aszisztenst, csináljon valamit. Ez volt a totális megsemmisülés az Ő tökéletesen tökéletességre törekvő attitüdjében. Micsoda dolog elrontani a gépet, aztán segítséget kérni?! Ez is csak miattam van, mert nem tudok nyugton ülni egy percig sem. Gondoltam, ezt majd később megbeszéljük.... Szerinte, azt mondták nekem, hogy üljek nyugodtan, és nyomjam a gombot, ha mozgást észlelek, szerintem meg, ezt csak arra mondták, hogy a pocakomat ne fogdossam, ne nyomkodjam, mert bezavar a szívhangnál. Ezenkívül, azt az ukázt kaptuk, hogy bírjuk mozgásra a kicsit, mert adddig nem szabadulunk, amíg nem produkál valamit.

A nyugtalanságom Lillára is kihathatott, vagy értékelte, hogy mégis a pocakomra tettem a tenyeremet, vagy úgy gondolta, vegyük le apáról azt a súlyos terhet, ami szemmel láthatólag nagyon nyomta már, mert innentől kezdve elkezdett aktívan ficánkolni. Végülis....valahogy elértük, hogy megmozduljon....Minden mozgásnál hevesebben vert a kis szive és ez volt a vizsgálat lényege. Ahogy nekünk is felszökik a pulzusunk mozgás hatására, úgy a babának is így kell reagálnia. Ez jelzi azt, hogy jól érzi magát odabent. :-) A méhtevékenység nem volt jelentős ez idő alatt.

Az FMS sorban a pücükék jelzik a baba mozgását. Ekkor nyomtam a gombot.

Az FHR a baba szívverése. Jól látható, az első 9 percben nagyon egyenletes. Aztán szakadozik a görbe, mert itt sikerült leszakadni a készülékről, majd beindult a mozgás, és növekedett a pulzus is.

A TOCO görbe jelzi a méhtevékenységet.

Streptococcus eredményem rendben, a vérképem meg nem változott január óta. Ugyanannyira vagyok vérszegény, mint akkor. A doki szerint szedjem tovább a vasat, és nincs semmi gond. Ez az egész attól van, hogy sokkal több vér kering a szervezetemben (a babáé is) és felhígult, ami szülés után helyre fog állni.

Vérnyomásom 109/60, vizelet rendben, súly változatlan.

Egy hét múlva újra NST. Hétfőn meg utolsó védőnő látogatás. 

Megbeszéltük a dokival, hogy akkor induljunk szülni, ha 4-5 percenként lesznek 30-40 másodpercig tartó fájások vagy elfolyik a magzatvíz. Megjegyzem, az összes filmben és regényben a víz elönti a nőt egy drámai pillanatban és így indul be a szülés. A valóságban az esetek 10-20%-ában történik ilyen formán a szülés megindulása. 

Kisebb parám mostanság, hogy szivárog a magzatvíz. Nyilván az erősebb folyás miatt. Említettem is a dokinak, hogy, ha felállok, mindig távozik valami. Megnyugtatott, hogy a víz fekvő vagy ülő helyzetben is távozna, és nagyobb mennyiségben. Amúgy színtelen folyadék.