Múlt hét vasárnapra mozizást terveztünk, de ha már kimozdultam, akkor intézzünk el még 1-2 hiányzó dolgot, és vásároljunk ajándékokat a márciusi szülinaposoknak a családból. Vannak egy páran, és sajnos, egy helyen nem tudtuk elintézni a vásárlást. És ha már ilyen helyeken járunk, akkor megveszem a szoptatós melltartót is. Úgy látszik, én a melltartókkal nem találom a közös hangot...Vagy harmincat próbáltam fel, de egy sem volt az igazi. A szivacsos a mániám, most sem a méret miatt, hanem mert a tejfelszívó betét igencsak bénán néz ki a sima cicifixben....Még itthon sem viselem úgy el magam. Evvan. Hiú, hiú. Attól még, hogy kisbabám lesz, úgy gondolom, nem kell feladnom magamat. Na végül hétfőn vettem 2 olyat, aminek levehető a pántja, amúgy normál melltartó. Csini, és nőies. Elegem van az antinő melltartókból...Persze, a mozi vasárnap elmaradt.
Hétfőn védőnőnél kezdtem. 9 előtt 10 perccel ott voltam, hogy én legyek az első. 9-kor kezdődik a rendelés. Védőnéni 9 óra 10 - kor futott be. Nem a fiatal, akinél eddig voltam, hanem az idősebb, aki házhoz jár. Beírta a pénteki vizsgálat eredményeit a könyvébe, majd az enyémbe. Vérnyomást mért: 128/86, súly: 77 kg. Vizeletet nem nézett, mert reggel félálomban nem jutott eszembe, hogy kellene valamit produkálni, aztán meg már nem bírtam magamból kipréselni egy cseppet sem, hiába ittam sokat. Mondta, nem baj, 3 napja úgyis nézték a dokinál. Nagyon kedves volt. Érdeklődött, hogy a kórházi csomagom készen van-e, lenne-e kérdésem, hogy érzem magam. Még egyszer lesz jelenésem náluk kismamaként: az utolsó laboreredményekkel (teljes vér és vizelet pénteken).
Amikor Lilla megszületik, telefonálnunk kell, és jönnek szemlézni, ha már itthon leszünk doktornénistül.
A dokinéni, mint megtudtam a védőnénitől, nem írja fel előre a szükséges dolgokat, így Nyonyesz megy majd hozzá bemutatkozni, mint friss apuka, és írat fel mindent, míg mi a kórházban leszünk.
Összefutottam a szutyok váróban egy volt osztálytársammal, szintén babát vár és április 8-ra van kiírva, mint én.:-) Kár, hogy nem egy helyen szülünk. Lehetne bandázni a kórházban. :-) Kölcsönösem megnyugtattuk egymást, hogy nem a másik a nyápic, nyűgös, nyafogós kismama, hanem valóban a teher lett elég sok így a végére.
Délután egy kis összejövetelre voltunk hivatalosak, mert nagyi testvére elment, és meghívtak minket a temetés utáni torba. De nem szeretem ezt a szót; mondjuk pár éve új értelmet nyert számomra: addig ugyanis úgy voltam vele, hogy micsoda dolog így összejönni, enni, néha még t'án nevetgélni is, amikor a gyász az úr?! Aztán a papám temetése után mi is házigazdák lettünk, és bevallom, jól esett emberekkel körülvéve lenni. Úgy tudom, ez is a tor lényege, a közeli hozzátartozók figyelmének elterelése a bánatról, szomorúságról. Szóval, nem mondom, hogy most már szeretem, de másképp fogom fel. És Margit néni igen szép kort élt meg aktívan, cselekvőképesen. 85 éves volt, és igazából az utolsó hónapokban nem volt már csak teljes. Többet és jobban magamnak sem kívánnék. Milyen szomorú, hogy az élet rendje, elmenni.
Kedden anyuval függönyöztünk, és elbénáztuk. Én megvezettem, Ő meg hagyta magát. Soha többé nem szólok bele a dolgába, hisz ez az Ő szakmája. Szerencsére, lehetett telefonon rendelni függönyt és pénteken mehetünk érte, így nem kell a hosszú hétvége miatt szerdáig halasztani. Amúgy nagyon szép lesz, ha kész lesz. :-) Sajnos egész délelőtt hányingerem volt, és szédültem. Délutánra jobb lett.
Igen furcsa jelenség keletkezett a testemben. Vándorvíznek hívom. Anya egyszercsak - a csuklómra pillantva - majd' elájult, és közölte, nem hagy ilyen állpotban itt. Milyen? Ránézek a kezemre, mint Gagyimami, vazze. Hát ezért zsibbad az ujjam. Mondtam jóanyámnak, menjen csak a dolgára, én megleszek. Hozzászoktam már a vízhez. Majd rám néz, és közli, teljesen be van dagadva az alsó ajkam. Megyek a tükörhöz, nézem, valóban, botoxkezelés után nem mutatna jobban. Geronazzo Maria. Na szép, Gagyimami és Maria ötvözete lettem.....majdnem. Ugyanis, 5-10 percenként változott a helyzet: amikor a szám és arcom dagadt, akkor a csuklóm és ujjaim nem, és fordítva. Na ez meg miféle jelenség?
Mivel egész délelőtt szédültem és hányingerem volt, nem mentünk el az újraélesztő előadásra, de 2 hét múlva ott a helyünk.
Délután hívtak a Vargha-tól. Érdeklődtek, hogy van a baba. Mondtam jól, de még nem született meg. Kérdezték, hogy nyilatkoznánk-e családilag a történetünkről egy televíziós felvételben. Mondtam, ha aktuális lesz - Lilla megszületik és kicsit növöget, na meg én is kameraképessé válok ;-) - keressenek újra. Talán. Bár nem szeretek nyilvánosan szerepelni. Egyetértettek, majd 1-2 óra múlva újra hívtak, hogy pocakkal is jó leszek, elvégre a gyerek ott van benne - és még nem is látták a pocakomat! Ezt nem vállaltam. Szülessen előbb meg Kicsilány. Megértettek.
Kimostam és vasaltam egy újabb adag kisruhát és elrendeztem a szekrényben őket méret szerint. Szerdán is folytattam ezt a tevékenységet, és még mindig van egy kevés vasalnivaló ruha és szinte az összes pléd, takaró, pelus, lepedő. Általánossá vált a szédülés és hányinger....Talán a frontok teszik? Mindenesetre ramatyul érzem magam. Lilla nagyon sokat mozog, és hát az is lehet, hogy Ő nyom el olyan ereket, amik ezt az érzést okozzák?
Szerdán először csúcsozott úgy a pocakomon, hogy egy jókora pukli keletkezett rajta. :-) A fekvéséből ítélve először talán a kezecskéjét, aztán a lábacskáját dugta ki. A lábát el is csíptem és finoman megfogtam. Nagyon fura volt, de irtó klassz is egyben. :-) Azóta piszkálom, hogy csináljon még ilyet. :-) Persze, Ő meg menekül. Ahogy hozzá érek, visszahúzza a kidugott testrészt. Apával viszont tökéletes az összhang és a szerelem. :-)
Csütörtökön az egész napos hányinger és szédülés miatt leginkább csak pihentem. Mostam - felnőtt cuccokat! :-) Ugyanis Lilla összes holmija kész, már csak vasalnivaló maradt. Napi 1-2 óra vasalással 1-2-3- nap és minden sima, puha szépen elpakolt lesz. Főztem, és mást nem nagyon végeztem...
Pénteken 2-3 óra alvás után 3 részletben hajnal 6-kor megszólalt az ébresztő. Vérvételre mentünk. Álmosan, fáradtan, éhgyomorra, éhesen, hányingerrel, szédüléssel. Aztán meglepően jól alakult nap. A fáradtság és a roszullét eltűnt, így egy nagyon hatékony napot zártunk este.
Vv után vásárlás, majd bementünk a függönyért, itthon takarítottunk, tesó besegített a nappali nagytakarításban, majd fodrászkodni mentünk. Kicsit rövid lett, de majd megnől.
Ezzel el is telt egy újabb hét, és betöltöttük a 36-dikat. :-)
Utolsó kommentek