Jesszus! Ma töltjük a 32. hetet, azaz már csak kerek 8 van hátra. Ha mondjuk igazi csaj, és sietős, akkor az is lehet, hogy már csak 6....Én meg még dolgozom. Nap mint nap bejárok. A sztahanov. Így tűnhetek a munkatársaknak. Aki szülni is a munkahelyről megy majd. Pedig csak lelkiismeretesen próbálom átadni a munkáimat...Persze, már rég túl lennék ezen is, ha idejében elkezdik keresni az utódaimat és alaklamazzák is január 17 helyett december 1-jén, ahogyan azt terveztük még 13 hetes korunkban. Na de, március 1-től már csak a lábamat fogom lógatni itthon. Mosok-vasalok és olvasok, ja és főzök. Beszerzem majd a hiányzókat (bár már nem sok minden marad). Rendezgetem a meglevőket. Zenét hallgatunk Lillával, pihenünk, mókázunk.
A munkába járással, dolgozással és készülődéssel Lillánk érkezésére nagyon gyorsan telik az idő. Jól fog esni egy kis lelassulás 2 hét múlva. Bár 2 nap pihit beiktatunk másfél hét múlva is. Amolyan Lilla születése előtti utolsó wellness keretében. Ami számomra leginkább fekvésből és olvasásból fog állni. A jövő hónap végén esedékes 5. házassági évfordulónkat ünnepeljük (azt már nagyon régen megbeszéltük, hogy így fogjuk ünnepelni, de március 25-én már nem merek elindulni), egybekötve a 36. évem betöltésével, ami meg tegnap esett meg. Szépen, csendben, szinte észrevétlenül lettem 36. Mintha Lilla is érezte volna, mert hajnal 6-tól szokatlanul aktív volt egész nap. Mintha csak köszönteni akart volna. :-) Aztán Nyonyesz már a reggeli közben átadta az előző nap titkban beszerzett csokrot. Marcika volt az első telefonáló. Igaz az előző nap jól betanult "sok boldogságot" nem hangzott el végül, de volt "jó leggelt Kelike!", és "elvette kalapacsom, Kelike" (mint kiderült, a telefonos beszélgetés közben a zord anya vette el a kalapácsát :-)). Sok kedves üdvözletet kaptam. És valahogy különösen sokan bókoltak a pocakom és a külsőm kapcsán is. A nap végén Nyonyesz meglepett egy mini soppinggal, minek során választottam magamnak egy zöld felsőt (merthogy fogyóban ám a pocakomra még jó felsők), és ez a darab szoptatós is már egyben. És szülinapom alkalmából Lillának is választottam pár újabb leértékelt darabot. ;-)
A 32. hét? Olyasmi, mint az előző. Lilla sokat mozog. Mostanában olyasmi érzésem van, mintha kúszna-mászna bennem, és néha megrúgna vagy megütne belülről, aztán olyan is, mintha csikizne. Ilyenkor persze visszacsikizek. :-)
Elvileg ma hozzák a bútort. A sok kavarodás után, kíváncsi vagyok, ide érnek-e vele. Amennyiben a nagynevű babaoltnak sikerül ezt a lehetetlennek tűnő küldetést teljesíteni, holnap össze is rakja Nyonyeszkám apukájával. Vasárnap meg bepakolunk a szekrényekbe, és akkor eltűnik a nappali sarkából a sok cucc. :-) Már nagyon várom. És aztán dolgozunk egy hetet, ami igen fárasztó lesz. Elemgyünk kicsit pihenni, és jön a kanapéágy is. Dolgozom még 2-3 napot, és vége. Hivatalosan is elkezdődik életem legújabb szakasza. Sok-sok időt fogok tölteni Lilla szobájában. Talán ott is alszom majd éjszakánként.
Merthogy Nyonyeszkával pár hete kölcsönösen nem hagyjuk egymást aludni. Én ötször, hatszor ébredek. Sokat forgolódom, nyögök. Amikor meg épp elaludnék, Ő biztosan rázendít nóziból....:-/
Az elalvás körüli forgolódás többnyire kiküszöbölhető kismama tornával. Igazi hónalajszagú, 80-as évekbeli tornaprogram. Fura frizurás nénik, fura kismama sportrucikban, masszív hónaljkutyával nyomják a tornát. :-) Jókat mosolygok néha, főleg, amikor nyitott szemmel tornázom, ugyanis igyekszem álomba mozogni magam, és a fekvő gyakorlatoknál, kb a 30-40. percnél szoktam azt érezni, hogy mozdulat közben fogok elaludni. Ilyenkor kell gyorsan bekúszni az ágyba négykézláb, és tényleg elaludni. Na, akkor nincs forgolódás. Csak max 2 ébredés éjszaka.
Savval tele az egész fejem. Víztől dagad bokám, lábam, csuklóm, ujjaim és szerintem az arcom is. Fáj a derekam, a farom, a combtövem és a szegycsont tájéka. A doki székéből a múltkor már tényleg úgy keltem fel, hogy még egy vizsgálat és ott maradok örök darabként, hacsak daruval ki nem emelnek onnan...Borzasztó kényelmetlen egy szék. A vizsgálat meg eltart addig, hogy beálljon mindin porcikám, amiből aztán megmozdulni csak kib...ott fájdalmak útján lehet. A doki meg viccelődik, hogy mit panaszkodom, olyan fürgén mozgok...Ja, fürgén. Nem is tudom, mihez hasonlítsam a mozgásomat? Hasas lomha sas? Partra vetett bálna a szárazföldön evickél?
A pocim szép nagy és gömbölyű. Ha valahová megérkezem, a bent levők először csak egy nagy gömbölyű pocakot látnak, majd egy perc múlva megjelenek én.
És mindettől eltekintve, mégiscsak furcsa lesz, ha már Lilla nem lesz bennem. Hiányozi fog a mozgolódása, meg a pocakom is. Persze, nagyon várom, hogy itt legyen az idő és megszülessen, de mégis, valami hiányérzet marad majd bennem.
Utolsó kommentek