Napló

Ez az én Nyonyeszkám mondása minden alkalommal, amikor ételt hoz nekem. :-)

Elég vacak napunk van ma aggódás szempontjából, mert tegnap este óta megint megjön érzésem van, és most épp nem lenne itt az ideje a mensinek. Tüszőérés körül lennék inkább. Próbálom nem észrevenni az érzést, és ha van is, eddig is volt már és közben fejlődött a baba...Ráadásul a crinone maradvány megint összegyűlt és kinyomta magát belőlem, és egy nagyon kicsi darabon nagyon halványan rózsaszín volt. :-S Bár a múltkoriban is volt ilyen, és azt mondták a klinikán, hogy ez nem gond. Nagyon várom már a holnaputáni ultrahangot. Még csak 11 napja voltunk legutóbb, de nekem már olyan, mitha legalább egy hónapja lett volna.

A korábbi tünetek nem múltak el, talán az émelygés enyhült, és enni ma egészen jól tudok, bár a reggelit elvitte KisVuk...

Eszembe jutott, hogy vajon mit csinál odabent a kis parazitám. Hogyan fekszik? Vagy csak lebeg? Mikor alszik és mikor van ébren? Ha én mozgok, az milyen hatással van rá? Érzékeli egyáltalán? És azt ha szomorú vagyok vagy vidám vagy hisztis - nem is vagyok hisztis - vagy ideges? Hallani még nem hall, azt tudom, de biztosan érzékel.

Kábé egy éves koromban szülőanyám elmesélte, hogy a szomszédban van egy kiskutya, aki még csak cumisüvegből tud inni, és megkérdezte neki adom-e az enyémet, merthogy én meg már ügyes-okos nagylány vagyok, nem kell nekem az az üveg. Jószívű voltam, szónélkül odaadtam. Nem is hiányzott, míg el nem jött az este, és az esti kakaó ideje. Nem sírtam, nem követeltem a cumisüvegemet, de azóta az éves tej-kakaó-és forrócsoki adagom olyan 2-4 dl volt.....Mostanáig.

Nem is értem, eddig még csak a tejet kívántam, iszom is vagy 3-4 hete minden nap. Ma pedig valami iszonyatos vány fogott el a kakaó vagy forró csoki iránt, méghozzá a legborzalmasabb kombóban: háztartási kekszet mártogatva bele. Grrr...Az egyik legszörnyűbb étel, a tejbegríz mellett....

21.15-kor adja a TV2. Azt hiszem, hiába nézem vagy tizedszer, most egy egészen új olvasata lesz majd számomra. :-)

Közérzet egébként változatlan. Néha annyira rémisztően carul vagyok, hogy azt gondolom, ez már biztosan nem normális, itt valami bibi van. Szerencsére mindig van, aki elmondja, hogy Ő is ugyanezt érezte.

Hiányolnom kellett kicsit, ma reggel már meg is látogatott hipphopp kisVuk. Az émelygés és a hányinger tegnap óta csillapodott. Helyette jó kis savas kérődzés okoz némi nyelőcső és torok marást. Hjja, szép a kismama élet! ;-)

Ma már minden kétség nélkül kijelenthetem eltelt a 10. hét is. Belépünk a 11.-be. Már csak háromszor ennyit kell várni a baba érkezéséig. Persze ugye ez az első negyed csalóka, merthogy az első 4-5 hétben még nem is tudtunk arról, hogy mi készül itt. Szóval, ha így nézem, a többi negyed azért hosszabb lesz ennél. Viszont, ha a 3 és fél év várakozást nézem, amíg idáig eljutottunk, akkor ez a maradék 30 hét már igazán semmi.

Kerek 4 hete fekszem, amihez annyira hozzászoktam már, hogy furcsa felkelni, tenni valamit, betérni a zöldségeshez. Talán 2 hét múlva elhagyhatom majd az ágyat...

Na nem mintha hiányozna, de tegnap óta nem jött. Pontosabban már tegnap sem. Vagy ötször elindultam a budi felé, mert azt éreztem, hogy most, de nem.

Elég vacakul érzem magam változatlanul. Vissza is fogytam egy kicsit megint.

Miután Nyonyesz eltávozott munkába, kicsit rendbe tettem a konyhát, a hűtőt és a nappalit. Na, nem nagytakarítást végztem, csak a helyére raktam ezt-azt, elmostam egy-két edényt és kirámoltam a hűtőből, ami már nem odavaló.

Hébe-hóba eszembe jut, hogy bekenjem magam kismama krémmel (DM babylove mama masszázskrém) a striák, meg a növekedési csíkok elkerülése érdekében. Sajnos többnyire megfeledkezem róla, de ma épp eszembe jutott, így kentem.

Nyonyesz meg szorgalmasan vágja a centit. Említettem már? Még a legutóbbi uhu előtt beszerzett két darab centit, merthogy egy nem fed le egy babavárós időszakot. Összefabrikálta, és amióta látta a 2 centis kis riszálóst uhun, szorgalmasan vágja minden reggel a cetit. Neki ez a vonalzója. :-) Egyébként nagyon nehéz felfognia, ami velük történik. Nekem is, pedig én érzem a tüneteket. Folyton kérdezget, hogy mit érzek, hogy érzem, tanakodik, hogy ez vajon jó-e. Rókázásnál már nagyon sajnál, de tudja, ez talán jó jel.

És tényleg, semmi különös. Rosszullét, fejfájás, émelygés, hányinger, hányás, kajaundor, ergo kínlódás egyik napból a másikba. Talán már csak 2 hét és vége. A tegnapi nap az egyik legrosszabb volt.

Itthon semmi sem törénik. Dolgozgatok, pihenek. Épp egy gála vacsorát szervezek, amire most jönnek a menü ajánlatok. Ritka élvezet ilyen állapotban olvasni a fiiiinoooom falatok nevét....Egyfolytában öklendezek.

Az éjszakákat végigalszom, 10-kor rendszerint már szunyálok és hajnalban 4-5 óra körül fel szoktam ébredni. Tegnap ebéd után - 1-kor - bealudtam, és fél4-kor ébredtem fel. Soha életemben nem tudtam napközben elaludni...

És ahogy nézem a vonalzómat, lassan betöltöm a 10. hetet is. A lassan elméletileg holnap lenne, nem értem a vonalzó miért késik egy napot....Július 2 volt az utolsó mensim első napja, ahhoz képest holnap 10 hetes leszek. Na, ezen az egy napon már nem veszek össze a vonalzóval. :-) És a lényeg, holnap már a negyedén túl leszünk.

Aki nem bírja az intim vagy nem oly guszta részleteket, az ne olvasson tovább!

A Crinone-nal kapcsolatban egy tapasztalat azoknak, akik hasonlót éreznek és aggódnának. Persze, lehet, hogy csak én vagyok annyira őrült, hogy emiatt felhívjam az orvost.

Fura jelenséget tapasztaltam tegnap reggel. 14 napja használtam a Crinone-t akkor. Már pár napja olyan érzésem volt, minta egy teli tampon kívánkozna ki belőlem, tegnap reggel pedig olyan érzésem volt, hogy ki is csúszott. Természetesen ellenőriztem a dolgot, egy sűrű, túrószerű, fehér, cseresznye/dió nagyságú csomó volt (megjegyzem egyáltalán nem gusztustalan) aztán még követte néhány kisebb darab. Az orvos szerint, így viselkedik a Crinone, ez természetes, majd kiürül a cucc idővel. Hááát, legalább nem kifolyik.

Bizony. Ma meglátogattam a védőnőt. Úgy néz ki ez volt az első, és védőnői minőségében az utolsó találkozásunk, mert Ő is babát vár, és szeptember végén visszavonul.

Ott tartózkdásom alatt lemázsált (64 kg-t nyomott a mérleg, az itthonin ruha nélkül 64,4 voltam). Mondta 10-12 kiló jöhet még. Megmérte a vérnyomásomat mindjárt háromszor, mert az első kettőnél nem mutatott vérnyomás értéket a műszer. Harmadik próbálkozásra 122/73-nál állapodot meg a mérőműszer. A pulzusom 96 volt, na ja, a sok pumpálástól. Kaptam szeretetcsomagot, benne vagy 4-5 ilyen-olyan kismama magazin és tájékoztató. Közben a védőnő szorgalmasan írogatott egy kis füzetbe, és végül mint egy oklevelet vagy kitüntetést anno még űttörő koromban ünnepélyes keretek közt átvettem a kiskönyvemet, amit  mostmár minden vizsgálatra magammal kell vinnem. Hivatalosan is kismama lettem.

 A kiskönyvbe bekerült adatok:

- a személyes adataim

- várandós nyilvátartási számom

- a védőnő saját adatai (név, elérhetőség), és a gondozás helyének címe

- gondozást végző háziorvos adatai

- első és utolsó menzeszem ideje, és a szülés várható ideje (2010. április 7)

- a gondozásba vétel alapjául szolgáló első szakorvosi lelet adatai (ez a legutolsó - szeptember 1-jei - uhu eredménye)

- a vizsgálatot végző szülészorvos adatai

- kórelőzmények

- előzetes terhességek adatai

- vércsoportom, és annak meghatározásának dátuma

- a tgyás/gyes/gyed igénybevételéhez szükséges négy vizsgálat közül az első dátuma (ez nálam a legutolsó ultrahang időpontja lett)

- súlyom, vérnyomásom, terhességi hét, tünetek

- utolsó tüdőszűrésem időpontja

A védőnő megkérezte van-e kérdésem. Kettő jutott szemebe:

- Igaz-e, hogy zavarja a babát így az elején, ha megérintem a pocakomat? Nem igaz

- Káros-e az ultrahang vizsgálat? Az ultrahang maga nem káros, a baba megijedhet tőle.

- Nem kérdeztem, de elmondta, hogy csapvizet és palackozott ásványvizet fogyasszak, a forrrásvíz most nem ajánlott.

A háziorvosnál is tiszteletemet tettem. A zsibvásár ahhoz a váróhoz és rendelőhöz képest csendes wellness sziget. Volt időpontom, és a rendelő ajtajában levő tömegen átverekedve magam, megkérdeztem az asszisztenst, hogy akkor most nekem itt várni kell, vagy szólítanak vagy hogyan lesz? Kérdezte, van-e időpontom, mondtam igen. "Jaa, maga a kismama! Szólítjuk az úr után."

Leültem hát és vártam, hogy az úrral végezzenek. Közben az ajtóban álló tömeg felől néhány szófoszlány jutott már csak el hozzám. Olyanok, hogy "időpontja van" meg "ő lesz a következő". Nagysokára kijött a fiatalember és a rendelőből kiüvöltött valaki "a kismama jöjjön be!". Körülnéztem, mindenki 70 fölött, a maradék meg férfi és az anyukám. Én leszek az, "a Kismama". Felálltam szépen lassan kismamásan, és besétáltam a rendelőbe. Amúgy a tömeg joggal vélte, hogy ez csak álca, miféle kismama az, akinek nincs pocakja? A doktornő elnézést kért, hogy így szólítottak és nem a nevemen.... No komment. Én már nem is csodálkozom, csak épp még babonából nem nagyon akartam szétkürtölni a dolgot. Persze még a védőnőnél az egyik szomszédasszonnyal is összefutottunk. Épp jöttem ki a rendelőből, ő meg kint várakozott. Nyilvánvalóan rájött, hogy nem eltévedtem munkába menet, mert meg is kérdezte iziben, hogy mikor? Úgy értelmeztem, hogy mikorra várjuk. Mondtam, április, de még az elején vagyunk, nem híresztelnénk.

Doktornő belgyógyász, így a belgyógy vizsgálatot el is végezte. Meghallgatta a mellkasomat. Megmérte a vérnyomásomat. Jeleztem, ma már volt háromszor. Mosolyogva mondta, hogy de azt nem ő mérte. Jó, legyen. Volt EKG is, és működött a gép is, így vissza sem kell mennem. Épp csak amíg ott feküdtem félpucéran az ágyon, egy assziszten hatalmas ajtó kitárással berobogott a szobába, aminek az ajtaja előtt ülve csupán hárman meredtek kíváncsi tekintetükkel pucér felsőtestemre. Nem is mondtam már erre semmit. A doktornő szólt, hogy zavarják mostmár el az ajtóból az embereket, nem ott helyük. Az ajtó előtti kis zugocska ugyanis eredetileg egy vetkőző szobácskának hivatott lenni. Előtte van még egy kis zsebkendőnyi terület és onnan nyílik a várórész. A gyorsabb bejutás érdekében azonban mindenki behúzódik a kis öltözőbe, meg az előtte levő kis várórészbe, ahol meg mindig a "következőnek" lenne a helye.

Túl az izgalmakon és vizsgálatokon, kértem a doktornőt, hogy írja be az eredményeket a kiskönyvembe. Nem találta hová, megkerestem, megmutattam. Kértem még, hogy adjon laborba beutalót, de nem tudta, ilyenkor mit néznek, írassak beutalót nőgyógyászommal.

Csakhogy nekem még nincs olyan. Ha most visszamegyek a régi dokimhoz, a beutaló megszerzése közel annyi lesz, mint amibe ez a labor kerül C-ben, és még mehetek majd sorban állni a kórházba. Azt meg még nem tudom, ki legyen a dokim és hol szüljek. A régi nőgyógyászomban nem vagyok biztos.

A háziorvos a következőket írta be a könyvecskébe:

- belgyógyászati vizsgálat ideje, eredménye (vérnyomás, és hallgatózás)

- EKG ideje és eredménye

A közeljövőben teljesítendő házi feladat még tehát a labor, a genetikai uhu és down szűrés, talán nőgyógyi kenet és cytológia. Meg a fogászat, ahová jobb, ha be nem teszem a lábam, amíg a hányós és émelygős időszaknak nincs vége.

Izgalmas a kismama élet. :-)

Kora reggeli párbeszéd kis családunkban:

- Boooaaa

- Jó reggelt! :-)

- Booaaa

- Jó reggelt! :-))

- Boooaaa

- Jó reggelt! :-)))

Rejtvény: Mit mondott Nyonyesz és mit én? ;-) Egyébként aranyos, mert amíg én kagylózok, Ő  így szórakoztat minket. Néha azt is megkérdezi, hoy "jól vagy?".

Tegnap este aztán nem sokáig aggódtam, mert megnéztem az ultrahang képet és mertem 1-2 szót szólni a babához, majd szépen lefoglaltam magam. Nem, nem azzal, hogy a tünetekre keressek rá a neten. Pókereztem. ;-) 1-2 órán belül jobb lett, és elmúlt az a nehéz érzés.

Kis léptekben haladok a babvárás örömteli megélése felé, bár az kétséges, hogy képes leszek-e valaha is teljesen úgy megélni, ahogy azt a témában áratlanok teszik. Valahogy az én életemben azok a dolgok működnek jól, amikben nem bízom el túlságosan magam...Lényeg a lényeg, mertem vonalzót készíteni. Ez a szerdai ultrahang vizsgálat volt a mérföldkő. Még előtte elhatároztam, ha minden rendben lesz, gyártok egy vonalzót. Belenéztem a hétről-hétre rovatokba, és már nem  csak minden haramadik sor, minden második szavát olvastam el, hanem az egészet. Aztán amikor a harmadik helyen olvastam teljesen mást, mint a másodikon és az elsőn, rájöttem, ez olyan, mint a horoszkóp. Jó szórakozás, de nem kell rá sokat adni. Az internetes boltban a női ruhákról a babacipőkre tévedtem és el is időztem egy kicsit.

Tünetek így a 10. hét elején:

- 7-ből 5-ször fajansz szeánsz reggel ébredés után éhgyomorra

- reggeli után közvetlenül elkezdődik az émelygés és tart addig, amíg este el nem alszom

- bőgőmasina lettem, legalábbis a Váratlan utazás minden részét megkönnyezem, és még a Barátok közt egyes pillanatain is képes vagyok könnyezni. Ez gáz...

- 1 kiló plusz

- az ébredés pillanatától a levegő kieresztése minden lehetséges csatornán (hát ja, nem túl nőis, de ez van)

- estére háromszorosára puffadt poci

- érzékeny cicik

- kajaundor, kaja gondolatára hányinger, főzős műsor és ételek láttán és hallatán hányinger, émelygés

- önmagamhoz képest kevés folyadék fogyasztás (csak 2-2,5 liter naponta kb)

- apró pattanások az arcomon

- az a fura liftező érzés is visszatért, amit még a legelején éreztem naponta százszor

- mély, és hangos hangokra rosszullét, hányinger

- az illatok és a szagok totálisan felkavarják a gyomromat, valamelyik nap is, anyu hozott ebédet, és a lehető legmesszebbre kellett ülnie tőlem, mert egyszerűen felfordult a gyomrom a pulóvere illatától (öblítő illat volt). Elég vicces volt, én feküdtem az ágyban a hálóban, anya meg egy széken ücsörgött tőlem 5 méterre. :-) Anyósomék holnap jönnek, és szeretik a parfümöket. Nyonyesz felhívta Őket, hogy egy jó tanácsot adjon nekik: "Ne fújjátok be magatokat semmivel, mert lehány Titeket!" :-) Nem kenyere a kertelés. :-) És nincs igaza?

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de majd még bővítem a listát, ha kifelejtettem volna valamit.

Most nagyon félek. Borzasztóan felpuffadtam, és nagyon fáj alul a hasam. Olyan, mintha a méhem a sokszorosa lenne súlyban is, méretben is, és ki akarna szakadni. Minden köhögésnél szúr, nyilal, fáj. Persze, az is lehet, hogy a mai székrekedés miatt érzem mindezt. Folyamatosan tele vagyok levegővel, és mintha sohasem akarna elfogyni. Reggel felébredek, és a következő pillanatban már jön is ki a levegő.

Egyébként a kagylózás sem múlt el, ma reggel is interurbán beszélgettem, és folyamatos az émelygés is, meg az étvágytalanság.

Azért úgy néz ki, hogy a mozgásszegény - ez tán enyhe kifejezés - életmód, és a jobb pillanatokban elfogyasztott kaja mennyisége elég volt ahhoz, hogy mostanra 1 kilóval mutasson többet a mérleg.

Jobban vagyok. Ma egészen jól. Nem teljesen tökéletes, de határozottan jobb, mint eddig. Most essek kétségbe vagy ne? Nem teszem. Egy cikkben azt olvastam, hogy a 8.-9. hét a csúcs, utána javul a közérzet. Épp ma töltöm a 9. hetet. Lehet, hogy életemben először én a tankönyvi reakciókat és méreteket produkálom....

http://www.femina.hu/baba/terhesseg_hanyinger

Aztán itt van ez a terhesgondozás. A törvényi háttér a következő:

http://antsz.hu/szures/terhesgondozas.htm

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt nem tudom egészen pontosan, de gondolom, a védőnő hétfőn elmondja. Ugyanis hétfőn délelőtt megyek az első vizitre, és viszek egy kis vizelet mintát is mutatóba. Könnyű dolgom volt, ugyanis Tesó már jól ismeri az utat meg a védőnőt, el is kísérnek Marcussal.

Bejelentkeztem a háziorvoshoz is hétfőre.

És valóban riszálja az én kis parazitám, a mi babánk. ;-) Csípőből mozog. Tuti kiccsaj. ;-) Amíg az uhuzás tartott végig ficánkolt. Olyan, mint az anyja. ;-) A szivecskéje 183-at ver percenként, 2 cm hosszú. Ebből 1 a feje, a többi a törzse, kezecskéi és lábacskái. 8.6 várandósságnak felelnek meg ezek a méretek, ma pont 8.6-nál tartunk. :-) Látható a köldökzsinór és az alakuló lepény is.

A hematómák köszönik a vendéglátást, de már távozóban vannak. A kör alakú bevérzések, keskeny csíkokká alakultak, a doki szerint felszívódóban vannak, nem jelentenek veszélyt a babára. Közölte, hogy a várandósságom stabil, és gratulált. Én meg még mindig nem fogom fel, hogy ez velünk történik. Amikor rosszul vagyok csak megnézem a képet, és máris jobb lesz. Erről azt mondta, hogy ne stresszeljek amiatt, ha napvilágra jön, amit megettem és nem tudom pótolni, vagy úgy érzem, nem eszem eleget sem minőségben, sem mennyiségben. A baba elvesz tőlem mindent, amire neki szüksége van így is. A vitaminokra is azt mondta, hogy egyelőre csak fokozzák a rosszulétet, és nem szükséges. Majd pár hét múlva.

Rutascorbint abbahagyhatom. Magne B6-ot csökkenthetem, és a Crinone maradékát még használjam el, és nem kell több. Lazíthatok a szigorú pihenésen is, lehet kicsiket sétálni. Kaptam házi feladatokat. Védőnő látogatás, házi orvos látogatás, laborok elvégeztetése, és lassan tanácsos lesz eldöntenem is, hogy kinél szeretnék szülni. Elvileg a következő látogatás a genetikai uhu és vérvétel lenne szeptember 24-én, de Nyonyesz nem biztos, hogy kibírja addig. ;-) Sz'al lehet, hogy beiktatunk még egy uhut félúton addig.

....a H1N1 paráztatás. Azt mondják, hiába oltattuk magunkat tavaly, az már nem véd. Újra kell. Hát én nem merem beoltatni magam. Így már nem. És pont az influenza időszakra esik majd a babavárás nagy része.

Tegnap a reggeli két hegesztés után, borzasztóan megfájdult a fejem és iszonyú hányingerem volt szinte egész nap. Csillagokat láttam, és zavart a fény, a zaj, minden. Anyu hozott délben ebédet, de ránézni sem tudtam. Feküdtem a sötét szobában, és azt gondoltam, hogy ez még minimum 4 hétig fog tartani, és "értem az egykéket". Tudom, hogy furcsán hangzik ez egy olyan nő szájából, aki ennyit küzdött azért, hogy idáig eljusson, mentségemre csak az szolgál, hogy a migrénes fejfájás és a folyamatos émelygés elvette az eszemet.

Anyu tanácsára bevettem egy fejfájás csillapítót, és hamarosan sokkal jobban éreztem magam, fogalmazzunk úgy, hogy elviselhetően jól. Már enni is tudtam, persze nem bármit, de sikerült.

Azt hiszem, ha nem lennék várandós, akkor is lett volna tegnap migrénes fejfájásom, méghozzá a hirtelen lehűlés miatt, meg a két front miatt, ami hirtelen átvonult felettünk.

Ma reggel megvolt a szokásos reggeli fajansz szeánsz éhgyomorra, pontosabban mielőtt felkeltem megettem két kis kekszet. Úgy látszik, nálam így fog kinézni a reggeli szertartás, ha eszek kekszet mielőtt kikelek az ágyból, ha nem. Az émelygés nem múlik, és a tompa fejfájás sem, de ez kibírható. Közel sem olyan kegyetlen, mint a tegnapi.

Délután kaptam egy nagyon jó hírt is, ami nemcsak praktikus okokból volt örömhír, hanem a lelkemet is megsimogatta egy kicsit.Köszönöm a sorsnak!

Holnap pedig már láthatjuk a babánkat....Izgulok.

Ma reggel fél9-ig kétszer sikerült a fajanszot ölelgetnem lelkesen. Erre nem számítottam. Az első éhgyomorra, a második jóval a két zabpelyhes keksz és egy pohár tej elfogyasztása után. A történtek után elkezdtem egy almát eszegetni, és közben rosszul lettem, nem bírtam megenni.

Öklendezve adom fel az ebéd megrendelést, és igazából jómagam nem is nagyon tudok választani, annyira nem kívánok semmit. Nem tudok főzős műsorokat nézni a tévében - valamikor a kedvenceim voltak - mert a hányinger kerülget a gondolatukra is. A TV Paprikát kiszedetem a UPC csomagból...

Tegnap reggel éhgyomorra jött a róka. Izgalmas volt. Utána egész nap émelygés.

Délután megint látogatóba jött megjön érzés. Csak egy - egy percre. Aztán este már hosszabban is éreztem. Nyonyesz elment baráti találkozóra. Nem csak én vagyok váradós a társaságban. Irigylem Őket egy kicsit, mert teljesen másképp élik meg az egészet. Úgy, ahogy az normális és természetes.

Ma reggel, ébredés után közvetlenül megettem két kis gyömbéres kekszet. Róka nem volt azóta sem. Rosszul sem nagyon voltam, mintha most egy kis émelygés kerülgetne...Megjön érzés nem tágít, plusz jött egy-két pattanás. Kiszámoltam, hogy mostanság lenne aktuális a mensim, lehet, hogy ezt érzem. Az biztos, hogy szerda most sokkal távolibbnak tűnik, mint akár még két napja is.

Már-már elhittem, hogy ez megtörténhet, hogy Nekünk is sikerülhet, aztán a sors mindig gondoskodik arról, hogy nehogymá' elbízzam magam. Így marad inkább a buddha álllapot. Semmi szélsőséges érzelem. Várjuk a szerdát. Amikor újra bizonyosságot kaphatunk arról, hogy itt ez a pici és fejlődik. Őrület. Hát nincs nekem semmi anyai ösztönöm, ami megsúgja, hogy mi van a babánkkal? Hát a félelem elvette ezt is, vagy nincs is ilyen?

A tegnap émelygéssel telt. Ebédelni még tudtam valamicskét, aztán délután ettem egy almát meg egy körtét, de a vacsi egy tál levesben kimerült.

A ma reggeli első, kicsi sajtos melegszendó napvilágra kívánkozott. Eleve úgy tömködtem magamba, mert már ébredés után rosszul lettem. A második már nem is kellett. Miután az első kijött, jobban lettem és jóízűen el tudtam fogyasztani a folytatást, és így a gyógyszerek is bent maradnak.

Anyutól kérdeztem tegnap, hogy nála hogy volt ez. Hát kérem, végig (!) naponta négyszer röptette a rókát. Így nézett ki egy étkezése: evett, kijött, evett, bent maradt. 51 kiló volt mikor szülni ment. Viszont, nem émelygett egész nap. Nem is tudom, mi a jobb. Azért naponta négyszer rókázni....

Egyébként rém unalmas itthon fekve egész nap, még úgy is, hogy dolgozom, de ha minden jól megy, akkor már csak 4-5 hét. A harmada már megvan. Pontosan ma két hete, hogy ágynyugalomra ítéltettem.

http://nyonyeszkak.blog.hu/2010/07/18/hogyan_vartalak_1#more2159561

Ez a bejegyzés nagyjából aznap született, amikor ez a pici élet itt a pocakomban megfogant....

A jóízűen elfogyasztott reggeli (persze, hogy sajtos melegszendó ;-)) után negyed órával mosdóra indulván köhintettem egy picit, és azonnal éreztem, ez a reggeli már nem fog az épülésünkre válni. Kijött, minden. A gyógyszerek is, azt hiszem. Hívtam a Ciris-t, hogy ilyenkor mi van? Szedjek be mindent mégegyszer? Vass doki hamarosan vissza is hívott, és elmondta, hogy a gyógyszereket pótoljam, és ha naponta gyakorivá válna ez a dolog, jelentkezzek, mert kiszáradáshoz is vezethet. No, ez még csak az első volt, de azóta sem tudom eldönteni, ha felállok, megismétlődik-e vagy sem.

Megjön érzés két napja nem jelentkezett, Talán felfogta, itt nem kedvelik Őt.

Eseménytelenül telnek a napok. Tegnap munka, pihenés. A megjön érzés örök vendég, nem akar elhúzni innen. A rosszullétek többször is jönnek naponta, itt vannak ideig óráig, aztán eltűnnek, majd egyszercsak újra itt teremnek.

Mondtam az Uramnak szerezzen nekem egy társalkodónőt. A szomszédasszony már úgyis érdeklődött felőlem, mondván mostanában nem lát. Rá is kérdezett sejtelmesen, hogy hát "csak nem?". Nyonyesz meg sejtelmesen mormogott valamit.

Súlyom már hetek óta - hány hete is teszteltem pozitívat először? három, atyám, nekem már egy örökkévalóságnak tűnik - 62,5 és 63,3 között mozog. Ébredés után, reggeli előtt, ruha nélkül.

Belekukucskáltam egy kicsit a hértől hétre rovatokba is, de tényleg csak kukucska volt. Megnyitottam a lapot, és kb. minden harmadik sorban, minden második szót el is olvastam. Valami olyasmi rémlik, hogy mire a következő uhura megyek, gyermekünknek már ujjacskái lesznek, és tulajdonképpen mindene kialakulóban van már. Valami olyasmi is rémlik, hogy kortyolgat a magzatvízből, és azt hiszem, már nem is embrike, hanem magzat lesz. Ennyit sikerült összeraknom a szavakból, melyeket el mertem olvasni.

Táplálkozásom roppant egyoldalú és egészségtelen. Nem szeretem a zöldségeket, gyümölcsből meg csak a körtét eszem. Reggelire már egy hete minden nap sajtos melegszendvicset tömök magamba szigorúan fehér kenyérrel, mert az csak az utolsó falatnál akar kijönni, de amúgy akkor sem jön. Ebédre gyakorlatilag mindegy, semmi nem esik jól. Egy normál adag ebéd harmadán, negyedén nyámnyogok, és elég is, több nem megy. Napközben gyömbéres kekszet vagy zabpalyhes kekszet rágcsálok, és iszom napi kettő jegeskávét (porból) vanília fagyival, ez legalább tejet tartalmaz, amiben van kalcium. Vacsi általában az ebéd maradékának a fele. Talán a lecsó az egyedüli, ami könnyebben lecsúszik, de arra sem mondanám, hogy hű, de jól esik. A saláták gondolatától is rosszul vagyok. Előbb leírtak okán multivitamint szedek...

A kezelőm most nem lenne büszke rám. Őt is fel kellene már hívnom, de még nem merem. Megígértem neki, hogy megírom a harmadik napi hormoneredményeimet, azóta sem jelentkeztem. Biztosan nagyon örülne.

Ma egész nap - Buffy meganapot tartottam amúgy - megjön érzés vendégeskedett nálam, és nem is nagyon akar távozni, hiába próbálom meggyőzni, hogy nem jó neki itt, mert nem kedvelik. Így estére a rosszullétek is elmúltak. Fáj a derekam, és talán a combtövem is. Eddig még talán soha nem éreztem ennyire erősen, hogy itt a vége. Nyonyesz is látja, hogy valami nem oké, és nagyon szomorú. Nincsenek is gondolatok a fejemben, nem jönnek a szavak.

Nagyon félve mentünk el a mai ultrahangra. Úgy izgultam, mint anno a vizsgáim előtt. És láss csodát, a petezsák immár 27 mm x 24 mm, a baba egy kis 7 mm-es maszat, és jól látható a szívműködés. 6.4 várandósságnak felel meg, ami az én számításaim szerint rendben is van.

 Sajnos a bevérzés nem tágított, igaz kisebb lett, de már ketten vannak. Egy a petezsák felett, egy meg alatta, kb 14 mm-es az átmérőjük egyenként. Taktikát váltok. Nem veszek róluk tudomást, így nem fognak bántani, illetve a babát nem fogják bántani, és el is fognak tűnni hamarosan. Fekszem tovább, és szedem a bogyókat, és próbálom szeptember 1-ig kibírni, amikoris a következő vizit lesz aktuális a dokinál.

Ma van első nap, hogy hosszan rosszul vagyok. Már egy pár órája. A megjön érzés még mindig nem tűnt el az életemből, de már nem aggaszt annyira.

Hát persze, hogy nem bírom ki hétfőig, tegnap bejelentkeztem holnapra, és méghozzá délelőttre. Annyira várom már. Az idő egyre lassaban telik, pedig dolgozom is. Valahogy mintha visszament volna a pocakom, tünetek sem nagyon vannak, néha egy-egy kisebb hullám, ha éhes vagyok vagy többet eszem valami fura érzés, ami nem is hányinger, meg nem is tudom leírni micsoda. Megjön érzés azonban gyakran előbukkan. Tegnap már olyan erős volt, hogy azt hittem, most tényleg vége. Az egyedüli igazi, meggyőző jel a folytonos éhségérzet. Nem tudok egyszerre sokat enni, de negyed óra múlva már éhes vagyok. Próbálok két óránként enni, így mindig csak másfelet éhezek. ;-) Ja, és szurkálás alhasban, főleg tüsszentésnél, köhögésnél, felállásnál. Székrekedés? Mi az? Jobban teljesítek, mint a Colonix kúra idején. Nem is értem. A székrekedés úgy tudom a progitól van, én meg még komoly pótlást is kapok.

Hát így áll a helyzet. Ja igen, nem a tüneteken kellene filóznom, hanem a babára koncentrálni. Persze, tudom. Épp csak a múltammal a hátam mögött, és egy két centis bevérzéssel a petezsák mellett nem olyan könnyű ám 1. elhinni, hogy minden rendben lesz 2. felhőtlenül boldognak lenni. Bevérzés nélkül azért könnyebb lenne. Leginkább nem vagyok sem szomorú, sem vidám, sem optimista, sem pesszimista. Semmiféle szélsőséges érzelem. Néha átszalad az agyamon a gondolat, hogy itt van-e még velünk, ráteszem a pocakomra a kezemet, és kérem, hogy maradjon. Nagyon szeretjük már most.

A tízórai után mocsok rosszul lettem. Fejfájás, szédülés, émelygés, és tele vagyok levegővel. Na, erre vártam. :-) Most egy kicsit enyhültek a tünetek ugyan, de még mindig nagyon kómás vagyok. Nincs front, ugye?

Nem is gondolatam, hogy egy nap ilyen hosszú is lehet. Még csak fél4, és én már úgy érzem, legalább két nap eltelt reggel óta. Szörnyű lesz így hétfőig, amikor is láthatjuk a babánkat, és nem láthatjuk a bevérzést.

Elmeséltem a vegyes hírt a három legjobb barátnőmnek. Egyikük kitörő örömmel fogadta, a másik kettő visszafogott örömmel, de nagy visszafogott örömmel, és persze mindannyian szurkolnak nekünk. Ez fontos, mert Nekünk most minden drukk, minden bátorító szó nagyon sokat jelent. Nem mintha elkeseredettek lennénk, dehogy. Csak nehéz elhinni. És nem is aggódunk. Én vagyok a legjobban meglepődve saját magamon, mert nincs egész napos aggódás, agyalás, és különösebb félelem sem. Talán, még nem igazán fogom fel.

És te E., aki tudom, hogy olvasod ezt a blogot, kérlek, még senkinek ne mondd el. :-) Persze A.-nak igen, de aztán együtt hallgassatok, mint a sír. :-) Amikor Szoboszlón találkoztunk, úgy kikívánkozott belőlem, de inkább még nem mondtunk semmit, és a látszat is csal, mert nem alkoholos Mojito-t ittam, hanem alkohol menteset. :-) Nagy álcázó művészek vagyunk, mi? ;-) Persze a 28-ai találkozón jó eséllyel nem leszek ott, de azért ha erre jártok, szívesen látlak Titeket. :-) Persze nem a szokásos vendéglátós stílusban, de nagyon jó pizzát sütnek odalent a főtéren, és ki is szállítják. ;-)