Tegnap a reggeli két hegesztés után, borzasztóan megfájdult a fejem és iszonyú hányingerem volt szinte egész nap. Csillagokat láttam, és zavart a fény, a zaj, minden. Anyu hozott délben ebédet, de ránézni sem tudtam. Feküdtem a sötét szobában, és azt gondoltam, hogy ez még minimum 4 hétig fog tartani, és "értem az egykéket". Tudom, hogy furcsán hangzik ez egy olyan nő szájából, aki ennyit küzdött azért, hogy idáig eljusson, mentségemre csak az szolgál, hogy a migrénes fejfájás és a folyamatos émelygés elvette az eszemet.
Anyu tanácsára bevettem egy fejfájás csillapítót, és hamarosan sokkal jobban éreztem magam, fogalmazzunk úgy, hogy elviselhetően jól. Már enni is tudtam, persze nem bármit, de sikerült.
Azt hiszem, ha nem lennék várandós, akkor is lett volna tegnap migrénes fejfájásom, méghozzá a hirtelen lehűlés miatt, meg a két front miatt, ami hirtelen átvonult felettünk.
Ma reggel megvolt a szokásos reggeli fajansz szeánsz éhgyomorra, pontosabban mielőtt felkeltem megettem két kis kekszet. Úgy látszik, nálam így fog kinézni a reggeli szertartás, ha eszek kekszet mielőtt kikelek az ágyból, ha nem. Az émelygés nem múlik, és a tompa fejfájás sem, de ez kibírható. Közel sem olyan kegyetlen, mint a tegnapi.
Délután kaptam egy nagyon jó hírt is, ami nemcsak praktikus okokból volt örömhír, hanem a lelkemet is megsimogatta egy kicsit.Köszönöm a sorsnak!
Holnap pedig már láthatjuk a babánkat....Izgulok.
Utolsó kommentek