A tegnap émelygéssel telt. Ebédelni még tudtam valamicskét, aztán délután ettem egy almát meg egy körtét, de a vacsi egy tál levesben kimerült.

A ma reggeli első, kicsi sajtos melegszendó napvilágra kívánkozott. Eleve úgy tömködtem magamba, mert már ébredés után rosszul lettem. A második már nem is kellett. Miután az első kijött, jobban lettem és jóízűen el tudtam fogyasztani a folytatást, és így a gyógyszerek is bent maradnak.

Anyutól kérdeztem tegnap, hogy nála hogy volt ez. Hát kérem, végig (!) naponta négyszer röptette a rókát. Így nézett ki egy étkezése: evett, kijött, evett, bent maradt. 51 kiló volt mikor szülni ment. Viszont, nem émelygett egész nap. Nem is tudom, mi a jobb. Azért naponta négyszer rókázni....

Egyébként rém unalmas itthon fekve egész nap, még úgy is, hogy dolgozom, de ha minden jól megy, akkor már csak 4-5 hét. A harmada már megvan. Pontosan ma két hete, hogy ágynyugalomra ítéltettem.