Napló

Kedd óta nyugalom honol házunk, pocakom, testem és lelkem tájékán. Minden szempontból. Nincs róka, nincs hányinger, émelygés sem. Fáradtság ebéd utántól folyamatos, de már hozzászoktam. Talán néha 1-1 másodpercre szunyok is egy kicsikét, úgy, hogy észre sem veszem....Mar a sav torokban meg nyelőcsőben, szétfeszít, folytogat, de túlélhető és el fog múlni áprilisban. Néha bejátszik a székrekedés is. A pocakom a héten sztem elég sokat nőtt, hétvégén fotózunk, jövök majd a képekkel.

Léven, ma töltöm a 17. hetet, a leggyakoribb kérdés felém mostanság, az "és érzed már?". Háá nem, vagy legalábbis azt hiszem, nem. Néha mintha ugrana bennem valami, de ez még akár bélmozgás is lehet. Micsoda anti ősanya vagyok! :-S Van, aki már a fogantatást is érzi, és jönnek az ösztönök, én meg még fel sem fogtam, csak azt látom, hogy már nem látom a lábfejem, ha állok, és a pocakom csúcsa előrébb van, mint a cicim, pedig az sem semmi az eddigihez képest (ha műttetném, kb ekkorát szeretnék, persze, sohasem gondoltam műtétre)....Ma hajnalban mintha kapirgált volna a baba a pocimban - ez is hülyeség, egy baba nem tyúk, hogy kapirgáljon-, de a klasszikus halacska, pillangó vagy buborék érzés engem elkerül. Talán, mert elől van a lepény. Vagy, mert tényleg nem vagyok egy ősanya típus. Attól még nagyon szeretem a mi kicsi babánkat, és sokat telepatálunk gondolatban. Illetve, én gondolok, ő meg szépen befogadja. :-)

Már kb. három hét telt el az utolsó ultrahang óta, és nem is megyünk még több, mint egy hétig. És bírom. Férj egy kicsit megingott egy hete, de meggyőztem, nincs ok aggodalomra. Babánk imádja a lakhelyét, fejlődik és növekszik szépen. Nyugi van! Ha nagyon szeretné, menjünk, de én mostmár tényleg be akarom fejezni ezt a kéthente uhura rohangálást. És kétségem sincs afelől, hogy minden oké odabent. Még akkor sem bizonytalanodok el, ha megjön érzésem van (gyakorlatilag minden nap), vagy furán szúr, döf, csavar. Vagy esetleg olyat érzek, amit eddig még soha.

Tegnap megint lecsapoltak 4 cső vért:

- 16. heti AFP, az eredmény ismeretében lesz 2 hét múlva a 18. heti genetikai ultrahang

- vírusok (amire van ellenanyagom az nem vették le, csak a hepát, meg a toxoplasmát)

- pajzsmirigy (kontrol)

- Wassermann (ez valahogy kimaradt az alap laborból az első alkalommal)

Négyes tesztre nem megyünk, mert a múltkori - kombinált teszt - eredmény olyan jó lett, hogy ezt már nem is javasolták. 

Így dobog a kis szíve, amikor hallgatózunk. Bizony. A szívhanghallgató meggondolta magát és úgy döntött bebizonyítotja, hogy mégsem bélhang hallgató. Szombat este sikerült először megtalálnom a hangot. Nem is nagyon kellett keresni. Férj focizni volt, és sajnos mire hazaért a baba már elbújt valahová a dobogó szivecskéjével együtt. (Tanulság: nem kell focizni járni :-)) Aztán másnap reggel már mindketten hallhattuk. És tegnap is....és én még ma délelőtt beiktattam egy nagyon rövidke potyahallgatózást. Kárpótlásul a reggeli rókavadászatért.

Sajnos 4 vagy 5 nap szünet után, ma megint betoppant a falkám. Amikor ébredtem, már éreztem, a fejemben törzsi dob kíséretben jár csata előtti táncot a falu sámánja. Aztán persze kitört a háború. Ekkor még úgy gondoltam, megyek dolgozni. Megmértem magam (67,6). Leballagtam a konyhába, és onnan gyalogkakukk módjára a klotyón termettem. Vuk, az az átok, ideért, az egész elcs...ett famíliájával együtt. Persze a fejemben ekkor már a csata a tetőfokára hágott. Nem megyek dolgozni....Letuszkoltam valami reggelit. Minden falatnál indulásra készen drága barátom, a fajansz felé. Szerencsére nem most kellett a 100-at időre lefutnom. Bevettem egy panadolt, és fél óra múlva már jobban voltam. 1 óra múlva meg egészen jól. Úgy tűnik, ha még az elején elcsípem a migrént, akkor nem gyötör egy álló napig, és nem rókázok egy délelőttön keresztül.

Mindig ugyanazt a lila pólót viselem a pocakfotók készítésekor. Na nem azért, mert csak ez az agy van, hanem, mert úgy gondolom, ugyanabban látszik jól változás. Azért, hogy megmutassam, kismama ruhatáram ennél jóval változatosabb, teszek fel képet a három a kedvenc összeállításról is. :-) Szuper dolog kismamának lenni. A pocak menő, és nem kell behúzni, meg rejtegetni. Lehet, hogy túlságosan hiúnak tűnök, de nekem igenis fontos, hogy pocakosként is csini legyek. Igyekszem...

Ilyen volt és ilyen most:

Ez a harmadik nap a reggeli fajansz szeánsz nélkül, és a harmadik nap, hogy nincs émelygés meg hányinger egész nap. Van cserébe nyelőcső és torok marás. Ahogy haladunk előre a napban, és egyre többször táplálkozom, egyre jobban mar. Így, inkább mindig megfontolom, hogy megegyem-e még azt a falatot is, amit már csak a szemem kíván. Esténként kortyolok egyet a Salvus vizes üvegből. Ideig-óráig jó lesz tőle.

Az elmúlt héten visszatértem a régi kerékvágásba. Aktív életet élek, persze, amolyan kímélőt.

1-2 hete nassolhatnékom van esténkét. De nem csipszre, meg kólára vagy csokira vágyom, hanem gyümölcskockákra. Egy felkarikázott banán összekeverve egy felkockázott nektarinnal és egy körtével. Többnyire ez a vacsi. :-)

A súlyom folyamatosan gyarapodik. Most olyan 67,4-nél tartok. 4-5 kiló plusz eddig.

A pocakom már igen szépen látszik, és azt hiszem, ha idegenek is látnak, már nem azt hiszik, hogy egy hasra hízott nőci, hanem, hogy egy kismama. :-)

A megjön érzés nem múlik, folyamatos.

A szívhanghallgatót bélhanghallgatóra kereszteltem át. Még mindig csak a bélmozgásaimat lehet vele hallani. :-S A baba mozgását sem érzem még.

Van viszont gerinc- és popsi fájdalom. Leginkább jobb oldali popsi. Néha annyira, hogy ha pl. lehajolok egy kicsit, nem mindig tudom, hogy, fel fogok-e egyenesedni, és hogyan. Van szurkálás is és nehéz has érzés. Nyomás, döfködés.

A folyás mérséklődött, de még mindig, akárhányszor azt érzem, hogy valami kicsusszant, rohanok ellenőrizni, hogy milyen színű, és midenegyes mosdózásnál ellenőrzöm a tisztasági betétemet is...

Mindezek ellenére, kétségem sincs afelől, hogy a baba jól van és fejlődik. Férj viszont folyton parázik.

Hétfőn vérvétel (pajzsmirigy, AFP, vírusok).

Tegnap átestem a kötelező fogorvosi vizsgálaton is. Eltekinteve attól, hogy négy fogam hiányzik - kettő bölcsesség ki sem jött, kettő maradandó meg oda lett - minden rendben. Egy picike lukacskát talált a doki. Mondta, hogy be is tömné, de még nem fontos, csak most megúsznám egy kicsi fúrással. Ráálltam a dologra. Érzéstelenítés nélkül megfúrta és betömte. Az ég világon semmit sem éreztem. A fogkő eltávolítás fájdalmasabb volt. Érzékeny az ígyem, az is csak azért. Érdemes cserszömörcés öblögetővel öblögetni. Fogorvosi dícsérettel távoztam, és a 6. hónapban újra randizok a dokibával.

Úgy indítottam nála, hogy félek. Nem volt ez mindig így, de a legutóbbi élményem egy neves fogklinikán teljesen eltántorított az utóbbi években attól, hogy fogfájás nélkül fogorvoshoz betegyem a lábam. Akkor sem volt bajom, csak féléves ellenőrzésre mentem. Volt egy nagy amalgán tömésem, javasolták, hogy cseréljük ki fehérre. Végülis, miért ne? 2 nap múlva elkezdett fájni, a 4. napon kiszedték a fogból a vadi új tömést, mondták, várjunk. Ekkor már csak fájdalomcsillapítókon éltem. A 6. napon úgy döntöttek, kihúzzák, mielőtt a gyulladás az agyamra húzódna!!! Hármonegyed óra alatt hárman húzták ki, három darabban. Utána még 2 napig a falat kapartam...Természetesen, az összes vizit alkalmával számlát kaptam az aktuális kezelésről. Amilyen állapotban voltam, persze, hogy kifizettem. Így utólag már, örülhettek volna, ha nem perelem be őket.

Felejtős. A kettő együtt nem megy. Legalábbis a neves baba-kismama áruház fehérnemű eladója szerint. Még pár hete posztoltam a cicifix vásárlás nehézségeiről. Ne legyen merevítős, de legyen benne szivacs. Kértem kismama melltartót. Nem volt merevítős, de szivacs sem volt benne. Felpróbáltam. Úgy érztem még a nyakamban meg a hátam közepén is melltartó van rajtam. Hát még ilyen antinő darabokat sohasem láttam.

Halkan megkérdeztem az eladót, hogy kismama melltartóban olyan nincs, ami kicsit dekoratívabb, ne adj Isten, szexisebb? Ezt a végén már tényleg csak egész halkan  mertem elgügyögni, így is kikerekedett a szeme és látszott a képzavar az ábrázatán. Kismama és az a legfőbb problémája, hogy nem elég csinos a melltartó?! Elmagyarázta, hogy ennek az a lényege, hogy mindenhol tart - az biztos, még hónaljban is - és követi a növekedést is végig - ez mondjuk nem árt. Majd úgy a 36. hét felé kell szoptatós melltartót venni -abból már vannak szép kis csipkés, szivacsos darabok ám! - és azt is úgy, hogy egy kosárral nagyobbat, mint, ami éppen jó akkor. Hát tudtam én erre a szakszerű magyarázatra bármit is mondani? Nem. Megvettem a kismama melltratót. Az egyik bikinifelsőmben kivehető vékony szivacska van, azt pakolom át mindig ebbe a cicifixbe, ha viselem, így a gombok sem látszódnak át a felsőruházaton.

Persze, a kivágottabb - és itt nem a köldökig dekoltált darabokra kell gondolni! - felsőkhöz nem tudom felvenni, mert kilátszódik a teteje. A pántja is vagy 2 cm széles, a vállam meg 6, szóval, ha nem zár nyakban rendesen a pulcsi, akkor a pántja is kilátszik. Nem tagadom, biztosan lesz olyan idő és ciciméret, amikor ezt a melltartót áldani fogom, ugyanis valóban mindenhol körbefog és mindent jól tart. Most még erre nincs annyira szükségem...

Nehezen szánom rá magam a posztolásra. Mostanság ismét - vagy inkább még mindig - a rosszulét és róka győznek KO-val.

Szerdán már épp azon gondolkodtam, hogy jé, Vuk három napja nem látogat. Csütörtökön migrénes fejfájásra ébredtem. Voltak csillagok, hasogatás, feszítés, és csupán háromszor dobtam ki a taccsot másfél óra leforgása alatt. Felhívtam a dokit, mondtam neki mi az ábra nálunk, kérdeztem, ez így rendben van-e. Javasolta, vegyek be fejfájás csillapítót, mondtam, azon már túl vagyok, és már ki is jött. Következő ötlete a végbélkúp volt, majd kitalálta, hogy az lenne a legjobb, ha elmennék a háziorvoshoz egy fájdalomcsillapító injekcióra, ha az utolsó korty folyadék is kijön belőlem a fejfájás hatására. Szerencsére dél körül jobban lettem egy kicsit, és legalább a víz bennem maradt.

Tegnap egy egész jó kis napom volt közérzetileg, ma pedig újra a fajansz ölelgetés volt a program úgy ébredés után 3 és a Dallas előtt 5 perccel (Story TV, minden szombat és vasárnap hajnaltól kora reggelig 3 rész. Roppant mókás. Samantha épp babát vár, és folyton piál...). Aztán útra keltünk venni ezt-azt. Az autóban hányingerem lett, és mire a boltba értünk már azt éreztem, hogy a vér ömlik kifelé a fejemből, meg a kezemből. Hogy hová, azt ki tudja. 2 perc sem kellett és már homályosodott minden, le kellett ülnöm, lábakat felpolcolni, szőlőcukor, cukros ital, és talán jobb lesz. Egy szoknyavásárlás idejére valamivel javult  a helyzet, aztán megint sötétedni kezdett a világ....Irány haza, ez így nem megy. A kocsiban el is aludtam, aztán itthon folytattam.

Persze, nem kellett volna héjában sült krumplit reggelizni, kolbásszal és bacon-nel, egy több, mint másfél éve ilyen étekeket nem fogyasztó pancser vegának. Egész pici darabka kolbász volt (olyan 3 cm), és csak két vékonka szelet császárszalonna istibizti... nem több. Persze utána nem éheztem meg ebédig sem, és nem eszem, ha nem vagyok éhes. Mire a boltba értünk viszont már fél2 volt, és én a reggelit 9 előtt költöttem el. Utána már semmit nem ettem, csak ittam. Mézes teát. Délben ennem kellett volna akkor is , ha nem voltam éhes....Mostmár ezt is tudom, de elcs...szett egy délután volt ez így....

Na és akkor a pocakfotók:

Épp csak felébredtem, ülök az ágyban, köhintek egy kicsit. Booo..jaj neee...Rohanás a klotyó felé.

- Boooa

Nyonyesz áll mögöttem és a hátamat simogatja.

- Jaaaaj Kicsim, meddig tart ez még?

- Nem tu...booooaa

- Hogy is hívtad az elején őt, amit én nem szerettem?

- Boooa...para .....booooa ...zita....parazita

- Azaz, parazita

- Booooaa...végülis, ha lány lesz, lehetne Zita, nem? Booooaa

Megj.: a parazitát mindig is abszolút pozitív értelemben és csupa szeretettel ejtettem ki a számon.

Második védőnő látogatásom október 4-én vált esedékessé. Tudtam, hogy nem Ildikó lesz már (ő fogadott az első látogatáskor), mert babát vár és mostanra visszavonult. Kíváncsian vártam az új védőnénit. Reméltem, hogy annyira kedves és segítőkész lesz, mint I. volt. A hivatalos félfogadás 9-től tart, de I. már mindig ott volt negyed9 körül, így, aki odaért ilyentájt, az lehetett az első.

Szépen elkészültem, reggeli első vizeletet még a hajnali ébredésnél üvegbe gyűjtöttem, minden papírt bekészítettem a dossziémba. Ezúttal, nem a nagy, 4 cm vastag és 2 kilós, minden kórelőzményt tartalmazó dossziéba, hanem csak egy vékonka papír dossziéba, ami ennek a várandósságnak a dokumentációját rejti magában.

Bemerészkedtem a frissen visszakapott autómba, kimanővereztem a vadiúj garázsból S alakban tolatva, és nem mentem neki a kapunak, vagy a garázs falának, épp csak a kiállás közben behúzva maradt a kézifék. :-S A nyikorgás lett gyanús....Kiskocsit elterlgettem az előző este még férjjel begyakorolt úton a parkírozó helyig. Na jó, a gyakorlás annyiból állt, hogy elmentünk, leparkoltam, hazajüttünk, és annyira szépen, hogy több kört nem is tettünk. Csak hát már megint nagyon régen vezettem ultoljára előtte.

Fél9-kor már a védőnői épület ajtajának kilincsét fogtam, és hatoltam volna be a váróba, de az ajtó zárva volt. Gondoltam, az új védőnő nem jár korán, várok még. Vásárolhattam volna közben, de nem akartam a szuperül megszerzett első helyemet feladni. Negyed óra múlva úgy döntöttem, hogy felhívom I.-t, mert nemhogy a védőnő nem volt még ott, de kismama sem akadt rajtam kívül. I. gyorsan intézkedett és vissza is hívott, hogy negyed óra múlva ott lesz a védőnő. Gondoltam, ezt mostmár kivárom. Nem is kellett negyed óra, és jött egy kedves arcú hölgy. Kiderült, nem is neki kellett volna jönnie, de a hivatalból kirendelt helyettes nem jött valamiért. Őt kérte meg I., hogy ugorjon már be, ha ráér. Képzelem, mennyit vártunk volna (ekkor már ketten voltunk), ha nem telefonálok.

A vizeletem rendben volt, eltekintve a benne levő fehérjétől, ami a gombás folyás miatt lehetett. Valamiért azt gondoltam, hogy reggeli első vizelet kell itt is, de nem. A legjobb a fürdés utáni, mert akkor kisebb az esély, hogy folyás és kúp maradványok a vizeletbe sodródjanak. Szóval legközelebb először tisztálkodás, aztán minta gyűjtés, azt is a középsugárból.

A súlyom 66 kg volt. 2 kg plusz az egy hónappal ezelőtti látogatáshoz képest. Ez így nem hangzik túl jól, de elfogadom, és istibizti mostantól visszaszorítom a cukros üdítő fogyasztást....

Vérnyomásom 116/75. Csökken. Pulzusom 89. Növekszik.

A védőnő beirkálta a legutolsó látogatás óta összegyűlt leletek eredményét a saját nyilvántartásukba és a kiskönyvbe, és kijavította a vércsoportomat is, mert hibásan lett beírva. Kiderült, a labornál a Wassermann nem készült el, ezt meg kell csináltatnom még.

Fél10-kor végeztem és irány a patika: Salvus víz kell. Aztán meg a bevásárlás, persze ami nagyon kellett volna az nem volt. Közben telefonált E., hogy erre jár és beugrana hozzám, ha alkalmas. Hát persze hogy. Nagyon megörültem neki. :-))) Épp hogy hazaértem, már ő is ott volt, segített behordani a cuccost a kocsiból és jót dumcsiztunk. :-))))

Mivel ebédnek valót nem vettem a boltban, átcaplattam a szomszédba Tesóhoz és Marcihoz, és kunyeráltam tőlük. Másfél év szünet után sertéshúst ettem.....és jól esett! Na, azért túlzásba nem visszük ezt a jövőben. ;-)

Az elmúlt héten talán nem is nőtt:

Ezt a verset már nagyon régóta szerettem volna beszúrni ide a blogba. Csak mert tetszik. A münichkircheni csillagos ég jutott eszembe róla. Azóta sem láttam olyat, annyira szépet.

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

DM-es olajat használok a nemkívánatos növekedési csíkok ellen a pocakomra, hátsómra, combomra és cicikre. Végigkenem magam vele, picit masszírozgatom is itt-ott, és mire végzek a tükörből egy kivörösödött, égő arcú nő bámul vissza rám. Mint anno a cellulit elleni paprikakrémtől. Pedig az arcomhoz hozzá sem érek. Néha a dekoltázs is átmegy rákszínűbe, meg a nyakam. Érdekes, mert a bekent területek meg nem...

Asszem, szerzek valami más krémet. Ez a reakció nem tetszik nekem.

Pénteken a leendő dokimhoz is volt időpontunk. Egy óra csúszásban volt, azaz egy egész órát kellett a váróban ücsörögni és semmit tenni. Ha Nyonyesz ezt tudta volna, nyilván festős ruhában, a kocsi tetejére néhány lambériaszálat erősítve, a csomagtartóban meg lazúr, ecset, hígító felszereléssel érzkezett volna, hogy ez idő se vesszen kárba. A parkolóban lehetett volna festegetni. Ja igen, garázst épít, ami már kész, csak az oldala hiányzik még, és most lazúrozza a léceket hozzá.

Ő egy nagyon fegyelmezett ember, szigorú és pontos időbeosztással. Kiszámolta, hogy mennyi időt vesz igénybe a reggelizés, fogmosás, délelőtti lazúrozás, tisztálkodás, utazás a dokihoz, konzultáció, hazautazás, átöltözés, délutáni festés, edzés, és, hogy ilyen módon mennyi lécet tud kivégezni. Ez a program az egy óra csúszás miatt totálisan felborult. Mondanom sem kell, az én drága férjemnek igencsak türtőztetnie kellett magát, hogy ne tartson kiselőadást a dokinak a pontosság fontosságáról. :-) Próbáltam elmagyarázni, hogy valószínűleg ilyenkor a kórházból jön, ahol akár szülést is vezethetett, az meg ugye kiszámíthatatlan, de nem lehettem túl meggyőző, mert nem tántorított azon elképzelése mellől, hogy az ember minden körülmények között legyen pontos, és tartsa magát a megbeszéltekhez, nem rabolva így a másik idejét.

Asszem, a békesség kedvéért beszélnem kell majd a porontyunkkal, hogy pontosan a kiírt napon érkezzen, és a születésre/szülésre szánt pontos időbeosztást is tisztáznunk kell, különben újabb szégyenfolt születik a Prompt családba. A meglévő én vagyok...;-) Nem túl előnyös, rossz ponttal indítani apucinál. ;-) Bár ha valóban kicsilány, és ráadásul anyja fajta, akkor lehet apának kellene kicsit alább adnia az elvárásokból. ;-) és a családot átnvezni, Nemannyiraprompt-ra. :-)

Vissza a dokihoz. A sors iróniája, hogy a már meglevő egy óra csúszást nekünk sikerült másfélre növelnünk, mert az átlag negyed óra helyett háromnegyedet töltöttünk a rendelőben. Jó, hát van kórelőzmény bőven, és ezt mind be kellett csépelnie a dokibának a számítógépbe két ujjal. Van egy vastag dossziénk, abban minden leletünk, eredményünk, zárónk. Ebből a lényeg átkerült a doktor kompjúterébe. Kezdve a vakbél műtéttel, mandulaműtéttel, aztán meg a babásodós kálváriák sorban.

Az adatfelvételt vizsgálat követte. Hüvelyi....Na jó, gondolom, kíváncsi volt a belsőségekre, mint leendő orvosom. Van valami gombám, ami a babára nem veszélyes, mert nem fent van a méhnyaknál. Öcsém, sohasem gondoltam volna, hogy én is a négyből három nő leszek valaha, akinek a hüvelygombáról kell beszélgetnie, amikor a férje kimegy a szobából az Esmeralda kezdetekor. Amúgy férj bent volt a vizsgálat alatt, így nem is titkolhattam volna. Ja igen, hát hozzászokott az évek során, hogy a feleségét ilyen helyzetben lássa. Amennyi ultrahang vizsgálaton mi már túl vagyunk....Kaptam Pimafucin hüvelykúpot. Épphogy megszabadultam a Crinone-tól, megint valami, amit lehet este tologatni, aztán reggel türelmesen várni, míg visszafolyik minden. :-S

Említettem a dokinak, hogy folyamatos folyásom van a Crinone abbahagyása óta. Nem aggódtam túl, olvastam, hogy terhesség alatt lehet. Hol áttetsző, hol sárga, de nincs szaga, sem illata. Hát hölgyek, ez valóban teljesen természtes várandósság alatt. !!! Eleinte, amikor éreztem, hogy kicsusszan valami, mindig rohantam a legközelebbi helyre, ahol ellenőrizhetem, hogy nem piros-e, vagy barna. Még mostanában is van, hogy megijedek egy pillanatra, de aztán bevillan, hogy eddig sem volt sem piros, sem barna soha. A napokban mindehhez megjön érzés is társul, ilyenkor rémisztőbb. Mostanában lenne itt az ideje...

Volt hasfal nyomkodós vizsgálat. Na Nyonyesznek több sem kellett az egy óra csúszás okozta rossz pont után, hisz jóformán azt sem engedi, hogy hozzáérjünk a pocakomhoz. Ez az ember meg nyomkodja a felesége hasát, ergo az Ő gyermekét....:-) Meg is jegyezte hazafelé, hogy már-már rászólt a dokira. :-)

Nem nagyon terveztem, de volt ultrahang vizsgálat is. Sajnos hüvelyi....gondolom, mert először látott. A baba hétfő óta 8 mm-t nőtt, ami napi 2mm. 7cm, ami ismét a korunknak megfelelő méret. Szokásos formáját hozta, szerintem Ő lesz majd a világ energiaforrása az örökmozgásával. :-)

A vizsgálatok után már nem is szaporítottuk a szót, mert minden rendben van. Erről meg nincs mit beszélni. Furcsa ez egy olyan párnak, akiknél eddig mindig volt miről beszélni...Nem is hisszük el, hogy ez velünk történik.

Szóba került még a pajzsmirigy. Ő az a doki aki, miután a tesóm hagyott neki egy üzenetet, visszahívott engem és megnyugtatott, hogy rendben van az eredményem. Kérdeztem, hogy az hogy lehet, hogy a TSH is nőtt az előző eredményhez képest, meg a T3 is? Hisz ez fordítva szokott történni. Ha a TSH növekszik, az alulműködésre utal, és kevesebb lesz a szabad T3 és T4.  Azt mondta, hogy igaz, de terhességben ez normális. Elfogadom, hisz ő a szakember, endokrinológus is.

A Vass dokinak korábban már feltett kérdéseimet megismételtem itt is. A válaszokban annyi a különbség, hogy Salvus vizet, Renniet és Espumisant szerinte fogyaszthatok, ha szükséges. Na ebből egyébként a Rennie meg az Espumisan xart sem ér, de a Salvusból egy-egy korty elmulasztja a torokszorító marást. Vitaminokat ő sem javasol, már a folsav sem szükséges. Úgy vagyok vele, hogy majd 2-3 naponta beszedek egy terhesvitamin tablettát.

A doki összességében szimpatikus volt. Nem harsány, nem az a tipikus jópofi, de ha viccelődni akarok, megnézek egy stand up-ot. Nekem most jó orvos kell, és róla sok-sok jót hallottam, mellé itt tesóm, aki nála szült és tényleg nagyon elégedett volt vele. Szűkszavú, feleslegesen nem beszél. Ha kérdés van, készségesen válaszol, és nem is fapofa, mert mosolygott is sokszor. Ezenkívül, a nevem alapján tudta, hogy én voltam a telefonon segítséget kérő kétségbeesett nőszemély, és még azt is megkérdezte, hogy ugye én vagyok az XY testvére, és XY meg a fia hogy vannak. Magyarul, emlékszik, és emberi.

Amikor jöttünk hazafelé, megijedtem egy pillanatra, hogy no lám, mégsem olyan figyelmes, hisz a telefonban anno a pajzsmirigy dolog kapcsán azt mondta, hogy havonta ellenőrizni kell majd, és most meg nem adott beutalót, elfelejtette. Már-már felhívtam emiatt, de szerencsére előtte elolvastam a vizsgálati leletet, amit valamikor menet közben két ujjal becsépelt a gépbe és kinyomtatott. Ott volt kérem a beutaló részben a T3, T4 és TSH is. Figyelt ő nagyon is. Épp csak nem kommentált mindent.

Következő lépes:

- október 25: vérvétel vírusokra (nekem csak  Hepatitis lesz, mert a többire amit néznek - asszem herpes, rubeola, cytomegalo és varicella zoster -van ellenanyagom, és toxoplazmát kértem pluszban a nyüves macskák miatt a kertben a teraszon és mindenhol a ház körül), AFP-re és pajzsmirigy hormonokra

- rá 2 héttel eredmény megbeszélés és genetikai ultrahang

- közben még hétfőn, október 4-én jelenés a védőnőnél

- és mostmár a fogorvost is meg kell látogatni

A hétfői jó eredményen felbuzdulva, kedden és csütörtökön ellátogattam a munkahelyre. Megmutattam a pocakomat, közvetlen kollégák hallgatósága előtt nyilvános bejelentést tettem, és rém büszkén fogadtam a gratulációkat. Igazából szerettem volna egy all staff (400 fő) körímélben az egész cég tudtára adni. :-) Sajnos, nincs jogosultságom ilyen széles körű címre írni. :-)

Sokan megkérdezték, hogy hol voltam, nem láttak sokáig. Nekik elmeséltem, és mindenki nagyon boldogan fogadta a hírt. Bezzeg én anno...Az utóbbi időben folyton bujdokoltam az ilyen bejelentések elől, pedig akadtak szép számmal. Ilyenkor nagyon szégyellem ám magam....

Kedden sor került egy nem tervezett megbeszélésre is a főnökömmel. Úgy tűnt a babavárásom jobban érdekli őt, mint a számítógép parkunk helyzete (50 feletti férfi). Kiderült a menye is babát vár, januárban fog szülni, így nagyon képben volt az összes vizsgálatot és tünetet illetően. Kicsit fura volt az olyanfajta kérdéseket hallani, hogy "és milyen édességet kívánsz?", de valahogy teljesen természetesnek is tűnt, hogy a költségvetés aktuális állása helyett ilyen lényegi dolgokat vitassunk meg. :-)

Az októberi konferencián nem veszek részt végül. Megszervezem, és átadom az egészet valakinek, az előadásomat meg gondolom, megtartja más. Nem azért, mert olyan nagyon fárasztó lenne (amúgy az), hanem, mert lesz vagy 100 résztvevő a világ minden tájáról, és október már erősen járvány szezon. Ezt a főnököm vetette fel, hogy nekem pont az nem hiányzik, hogy valamit elkapjak. Hát, igaza van.

Persze beszéltünk munkáról is, és szóba került a pótlásom. Mondtam, hogy addig tervezek nem dolgozni, amíg anyagilag bírjuk, ez kb. 2 év lesz, ha hamarabb megcsappanunk, akkor elképzelhető, hogy korábban visszatérnék. Szó szót követett, és már bent ült a HR-es is. Valami teljesen másra számíthatott, amikor a főnököm felhívta, hogy ha tud, ugorjon már be hozzá, mert a hír hallatán úgy nézett, mintha egy ufó szállt volna le a szoba közepére, és őt kellett volna interjúztatnia. Aztán persze, a döbbenetet váltotta a mosoly, és a szakmai dolgok. Egyeztettük vele az elvárásokat, és most keresik az utódomat. Elvileg februárig leszek, leginkább itthonról. Decemberben jönne az új ember, így 3 hónapunk lesz az átadás-átvételre. Nem is értem, már egy ideje, nem nagyon szeretek dolgozni - valószínű, mert babázni szeretnék - mégis szíven ütött ez az egész helyzet. Pótolható vagyok....Persze, ezt már kezdő koromban megtanultam az akkori irodavezetőtől, hogy nincsen pótolhatatlan ember, de azért jó volt azt hinni hosszú évekig, hogy én talán nélkülözhetetlen leszek. Jó van na, tudtam, hogy nem, de mégis...

Az enyhe szomorúság a ráaeszmélés hatására, miszerint nem ülhetek meg egy popsival két lovat - friss anyának lenni, és főállású dolgozó nőnek egy multinál - hamar tovalibbent. Kezdtem érezgetni, hogy mi is vár ránk tulajdonképpen, és mintha minden nap tabula rasa lenne, a felismerés újra és újra belém hasít, igen, ezúttal valóban anya leszek, Nyonyesz meg apa. Tehát, mi együtt szülők, és nekünk babánk lesz. Lilla vagy Dávid, esetleg Attila. Eddig mindenki lányt mondott, én is azt érzem.

Na a keddi kitárulkozás, utód megbeszélés és büszkeség után jött a para. Most, hogy ennyien megtudták, mi lesz? Nem hamarkodtuk el a bejelentést? Elbíztuk volna magunkat, és a 13. héten még nem kellett volna kikürtölni ? (hozzáteszem, lászik, és a kevésbbé diszkrét kollégák ennek hangot is adtak ;-)). Ráért volna, ha már megszületett, nem?

A keddi munkahelylátogatás kellőképpen lefárasztott, így szerdán sokat pihenem, majd csütörtökön újra kirándulás az irodába. Valahogy odabent nem éreztem annyira az émelygést meg a hányingert, mint itthon. Gyakrabban kellene bejárnom.

Hát, sajnos, nem múlt el a 12. héten a rosszullét, de talán mostmár jobb lesz lassan.

Élünk, virulunk. Alienkénk is tökéletes. A tegnapi mérések eredményeképpen 12.3-nak felelt meg, és a vonalzóm szerint ennyik is voltunk.

A látszat - miszerint békésen pihenget - csal. Mozgékony kis manó, hisz végig ugráltra a vizsgálatot. Olyan akrobata mutatványokat végzett, hogy csak pislogtam. Ha ezt így folytatja, egy perc nyugtom nem lesz onnantól kezdve, hogy érezni fogom őt. :-)

Babánk szépen fejlődik, én meg nem tudom elhessegetni Vukot, pedig van 2-3 hely ahová mehetne. Eleinte örülnének neki. :-) Az egésznapos émelygések sem nagyon múlnak, bár akad 1-2 jobb pillanat.

Az ultrahang eredmények alapján, minden tökéletes, down kórra utaló jelek nincsenek. Nyakiredő 1,9 mm, orrcsont jól láthatóan megvan. A többi mérete is korának megfelelő vagy több. Megszámoltuk a kézujjait, és megnéztük a talpacskáit. A combcsontja 8 mm, ő maga 61,8 mm fejtetőtől popsiig. Placenta mellső fali, fogalmam sincs, ez jó vagy nem, de nem mondott semmit ezzel kapcsolatban a doktornő, így gondolom, tennivaló nincs. Talán csak később fogom érezni a mozgásokat, mert a placenta a baba és a hasfal között lehet valahol.

Amit a vizsgálat során mértek és néztek:

CRL - ülőmagasság (fejtető-popsi távolság)

BPD - fejátmérő

NT - nyakiredő

HC - fejkörfogat

AC - haskörfogat

FL - combcsonthossz

Magzatvíz mennyisége

Szívműködés

Placenta helyzete

Koponya épsége

Hasfal és mellkas zártsága

Végtagok száma

A vérvétel (szabad béta hcg és PAPP-A) eredmények is jók.

A mért bikokémiai és ultrahangos markerek alapján a down kockázata 1: 6662, ami az én koromban a legjobb eredmény. Csak a kor figyelembevételével ez az arány 1:333 lenne. Az 1:6662 szűrési eredmény mellett az amniocentézis nem javasolt. Nem is megyünk.

Sajnos ez a vizsgálat nem támogatott államilag. Húztak egy határt, és a 35 feletti nőket elküldik korionboholy vizsgálatra (11. hét körül) vagy amniocentézisre (16. hét körül). Ezen vizsgálatoknak vetélési kockázatuk van, igaz elvileg 100%-os eredményt adnak és többféle rendellenéseget vizsgálnak, mint a kombinált teszt. Ez a teszt egy szűrés, ami a betegség lehetőségének kockázatát adja meg az egyénre és az adott terhességre vetítve. Külföldi országokban már nem annyira a kor, mint a fent részletezett ún. kombinált teszt eredménye alapján javasolják vagy nem a korion vagy amnio vizsgálatokat.

A kombinált tesztet leegyszerűsítve down szűrésként (21-es kromoszóma) emlegetik, de ezzel együtt nézik az Edwards (18-as kromoszóma) és a Patau kór (13-as kromoszóma) kockázatát is.

A vizsgálatokról:

http://www.gendiagnosztika.hu/nogyogyaszat/magzati-rendellenesseg-szures/genetikai-rendellenessegek/

http://egeszseg.origo.hu/cikk/0823/627420/20080604_ultrahangviszgalat_biokemiai_szures_downkor_terhesseg_magzati_rendellenesseg_1.htm

http://egeszseg.origo.hu/cikk/0823/627420/20080604_ultrahangviszgalat_biokemiai_szures_downkor_terhesseg_magzati_rendellenesseg_2.htm

Az előző bejegyzésből kimaradt érzés: viszket a hasam. Kenegetem.

Babonaságból nem akartam pocakfotókat készíteni a 12. hétig. Ünneplésként, íme, a pocak oldalról és elölről:

Már a vonalzóm szerint is 12 hetesek vagyunk. Lélektani határ, talán most már könnyebb lesz, bár az igazi határ nálunk inkább a hétfői genetikai ultrahang és kombinált teszt lesz.

http://www.gendiagnosztika.hu/gendiagnosztika/down-kor-szures-bovebben/

Olyan kíváncsi vagyok, mennyit fejlődött a baba. Mindenesetre a jeleket igen nagy intenzitással küldi. A legutóbbi posztban elkiabáltam a jó közérzetet. Azóta is vacakul vagyok újra. Enni sem tudok megint annyit, így a súlyom is visszaesett 65,3-ra. A pozitív teszt óta súlytáblázatot vezetek. Jelenleg itt tartunk:

Megj.: nem azért vezetem, hogy azon parázzak, hogy mennyit szedek föl, hanem csupán kíváncsiságból. Olyan ez, mint a suliban környezet órára a napi átlaghőmérséklet figyelése és lejegyzése volt. Hiába, hogy pályaelhagyó vagyok - igazából pálya el sem kezdő - azért a pedagógus véna megmaradt. ;-)

7 és fél hete teszeltem pozitívat. Az idő azóta negyedére lassult. Nem baj, így lassabban is öregszem. ;-)

Az ágynyugalom eleinte igen nehezemre esett, majd pár hét alatt teljesen megszoktam. Nagyon is belesüppedtem a fekvős, semmittevős napokba meg az ágyba... Hatodik hetemet tengetem így pihegve, pedig lassan már elkezdhetnék normálisan élni. Jól esik feküdni, na....És közben a család végzi az én dolgomat is. Anyu az élharcos, Ő a jolly joker, aki mindent elvégez fáradhatatlanul. Tesóm, sógornőm is nagyon sokat segítenek és az egész család igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy nyugodtan pihenhessek.

A reggeli szertartás életünk részévé vált, olyanannyira, hogy szerintem ez már sohasem lesz másképp. Nyonyesz olyankor mindig nagyon félti a kicsit. Szerinte, annyira szörnyű hangokat adok ki, hogy ijesztő, és tuti zavarja a babát. Hát én meg azt gondolom, hogy ha zavarná, akkor nem követelné. Biztos vagyok benne, hogy nagyon is élvezi a hintapalintát reggelente, mosolyog, kacag, és remekül szórakozik, míg anyukája a fajansz fölött görnyedve kagylózik és a közben fél kézzel a rókát hessegeti odébb.

Émelygés, hányinger sem múlik. Teljesen kiszámíthatatlanul jelentkeznek. Az egészséges táplálkozásra esélyem sincs, míg ezek itt tanyáznak...Örülök, ha enni tudok.

Migrénes fejfájás is gyakori vendég, főleg frontok idején, ergo, tegnap óta küzdök ezzel is. Annyira cudar volt már tegnap este, hogy bizony bevettem egy panadolt, amitől meg lelkiismeretfurdalásom lett. Már most önző anya vagyok, hisz a saját érdekemet a baba elé helyeztem....

További érzések a szurkálás, döfködés alhasi tájékon főleg köhögéskor, tüsszentéskor, orrfújáskor, derék- és hátfájdalom.

És mindezért kárpótol egy érzés, ami nagyon ritka, és lehet, hogy többet képzelek bele, mint ami, de mintha a baba néha ugrana egyet a pocakomban...

A védőnőnel kb. két hete 64 kiló voltam. Aznap itthon ruhátlanul 64,4. Ma 65,8-at mutatott mérleg. Ez bő két hét alatt majd' 1,5 kiló. A védőnő szeptember 6-án azt mondta, jöhet még kb. 10. Ha így haladok, ezt nem fogom tudni tartani. :-S

Múlnak a roszullétek, nem kell azt ennem, amit megkívánok, mert lassan bármi lecsúszik. Szépen-lassan vissza kell térjek az én jól bevált egészséges és súlytartó táplálkozásomhoz....

Reggeli fajansz szeánsz, úgy tűnik, velünk marad. Nyonyesz ott áll mögöttem közben, azt mondja "Óóóóó" meg, hogy "Jaaaj, te szegény", és közben simogatja a hátamat, ami megmondom, nagyon jól esik...

Gömbölyödik a pocak is. Lassan már az informatikus pasiknak is feltűnik. ;-) Erről jut eszembe: a héten még itthonról dolgozom. Szokom az egész napos ülést, aztán hétfőn genetikai uhu és kombinált teszt, és utána majd hetente kétszer bejárok a munkahelyre. Ez a terv.

Elég meglepő eredmény született. TSH picit növekedett a legutóbbihoz képest, de még mindig ref tartományon belül van (4,17 mIU/l). Furcsa, mert a TSH akkor szokott növekedni, ha pajzsmirigy hormon (T3, T4) csökken. Az esetemben pedig a T3 is megnövekedett, méghozzá icipicit felső referencia értéken felüli lett. T4 rendben van. Az endokrinológus szerint ezzel nincs teendő, azonban egy hónap múlva érdemes újra nézetni. A baba idegrendszeri fejlődését az befolyásolja kedvezőtlenül, ha a pajzsmirigy hormon kevés, így őt sem és a várnadósságomat sem veszélyezteti ez az érték. Olvastam azt is, hogy a hcg is tud úgy viselkedni, mint a TSH, fokozhatja a pajzsmirigy hormon termelődését. Megnyugodtam.

És úgy döntöttem, ez az endokrinológus-szülész, nőgyógyász lesz az orvosom. Hihetetlenül kedves és segítőkész volt telefonon keresztül még úgy is, hogy soha életében nem találkozott velem. A tesóm dokija, Ő nála szült. Bevállalom, hogy összefuthatok a régi dokimmal a kórházban...

"Terhesség és pajzsmirigy-hormon szint eltérés betegség nélkül
A terhesség időszakában nagyon gyakori, pajzsmirigy-betegség nélkül előforduló helyzet, hogy a megbízható, korszerűnek tartható szabad-pajzsmirigy-hormon-szintek (szabad-T4 és szabad-T3) a normál felső határa fölé emelkednek. A méhlepény által termelt, a terhesség megtartásában alapvető fontosságú emberi koriogonadotrop (human choriogonadtotrop hormon azaz hCG) ugyanis a pajzsmirigyre is stimuláló hatást gyakorol, mert nagyon hasonló a kémiai szerkezete a TSH-éhoz. Amennyiben a szabad-T4 érték a normál felső határát 20%-kal nem haladja meg, nem beszélhetünk pajzsmirigy-túlműködésről, hanem maga az élettani állapot idézi elő ezt az eltérést. Mivel a vérben keringő szabad-T4 és szabad-T3 mennyiség megemelkedik, ezért következményesen a TSH-szint pedig lecsökken. Mivel a laboratóriumok által megadott normál tartomány nem terhes állapotra van megadva, így sajnos nagyon gyakran kelt teljesen felesleges aggodalmat a kismamában, és a pajzsmirigy betegségeiben kevéssé jártas kollégákban ez az ártalmatlan eltérés. Természetesen kétség esetén pajzsmirigy-szakemberhez kell fordulni."

Forrás: http://www.egeszseg-pont.hu/digitalcity/entity/entityMainPage.jsp?dom=AAAALIGB&prt=AAAALNSS&bem=AAAAHBFJ&egd=AAAAETTP

Hétvégére - mit hétvégére, hosszú hétvégére, ugyanis péntektől - kimenőt adtam kisVuknak, émelygésnek és hányingernek. Azért ma már visszatértek. Sikerült is a három nap alatt annyit ennem, hogy ma reggel 1,3 kilóval többet mutatott a mérleg, mint pénteken, és ebből 1 kiló tegnap reggel óta csúszott fel. Persze volt már ilyen. Ilyenkor szokott az történni, hogy másnapra meg visszamegy a számláló. Hát remélem...mert nem lenne jó ezt az ütemet követni.

Egyre több rajtam a pattanás, legalábbis minden elmúló helyére jön két utánpótlás, és mintha erősödött volna a hajam, na meg a többi szőrféleség is rajtam. :-S Ez lehet?

Aztán egészen véletlenül belebotlottam egy TSH és babavárós témába a neten. Nem kellett volna. Egész éjszaka csak forgolódtam, és hülyeségeken kattogott az agyam. A lényeg, hogy elviekben ugye a teherbeeséshez 2 alatt kell legyen a TSH, de a referencia érték ettől jóval magasabb, 4-5 körüli. Az én értékem 3.25 és 3.75 környékén szokott lenni, ami önmagában jó, de a babásodáshoz elvileg sok, ezért is szedtem év elején Euthyrox-ot, amitől aztán egyre rosszabbul lettem, és abbahagytam, majd jobban lettem. Közben nem tudom, hogyan alakult a TSH-m. Áprilisban még a gyógyszer hatására 2 alatt volt, aztán már nem volt vérvétel. Júliusban lett volna, de hát jött a baba, így azóta nincs ciklus 3. nap. (Szerencsére!!!! Ne is legyen még nagyon sokáig!!!) Azt olvastam, hogy a pajzsmirigy alultemelődés vetélést is okozhat, vagy idegrendszeri fejlődési rendellenességet a babánál. Nekem hivatalosan nincs alultermelődésem, de terhesség alatt is szeretik az orvosok 2 alatt tartani a TSH értéket. Ráadásul, mivel a 16. hétig a baba a mamától szedi el a pajzsmirigy hormont, a TSH terhesség alatt emelkedni szokott. Épp a 12. hetet taposom, és fogalmam sincs, mennyi lehet a TSH-m...Elég hormont biztosítottam-e a babának és ugye ez az egész nem okozott nála károsodást? Hozzáteszem, nagyon rosszul voltam akkoriban, amikor a TSH-mat 2 alá nyomták, és világ életemben a 3.2-3.7 körüli értéken mozgott, amivel én remekül elvoltam. Biztosan nem lesz semmi gond.

Aztán azt sem lehet tudni, hogy hányan lesznek várandósak és hordanak ki egészséges babát hasonló TSH szinttel, mert náluk nem mérik. Akinél nincs fogantatási meg vetélési gond, minek? Nyilván sokan vannak ilyenek. Valószínűleg kár ezen filózni.

Megkaptam a laboreredményeimet (teljes vérkép, vizelet, vércukor, májműködés, veseműködés, Wassermann, vércsoport).

Minden rendben, teendő nincs. Örültem nagyon, aztán nézem, vagy 5 helyen megcsillagozva. Ebből négy nem nagy eltérést mutatott, de a vérsüllyedés (We) igencsak sok a felső értékhez viszonyítva. Utánaolvastam, és ez mindenféle szörnyűségre enged következtetni. Gondoltam, a várandósság idején eltérhet az érték a normálistól, de azért felhívtam a klinikát. Igazam lett. Eltérhet, és kismamáknál jóval magasabb a referencia tartomány felső értéke, mint normál állapotban, csak azt a laborban nem tudják, hogy kismama vérét vizsgálják.

http://healthy.blog.hu/2009/04/07/vervetelek_a_terhesseg_alatt

Ma megszületett a barátnőm kisfia. Igen, azé a barátnőmé, akit annyira irigyeltem még év elején, amiért Ő babát vár. Egészséges, 3750 grammos, 57 centis kis szépség. Nem láttam még, de biztosan szép, a genetikai örökségéből ítélve. :-)

Őszintén örülök Nekik, és kívánok sok-sok boldogságot,egészséget, tejcit és pisis-kakis pelust Nekik. :-)

Sírok, zokogok, potyognak a könnyeim, mint a záporeső. Fél órája. Nem bírom abbahagyni. Nem, nem vagyok szomorú. Örülök, de nem úgy, hogy lepekehálóval kelljen levadászni a fellegekbőL. Örülök. Csendben, szerényen.

A babánk 4 cm hosszú a feje búbjától a popsijáig (ez a CRL). Látszik a gerinc vonala, kivehetők az agyi féltekék és az ujjacskák kezdeményei. 173-at ver a szíve percenként. Eleinte aludt, aztán a lábát mozgatta. "Durva rendellenesség nem ábrázolódik". A lepény felül alakul, és a köldökzsinórt is láttuk ismét. 10.6-osak vagyunk a méretek alapján...és az utolsó mensitől számolva is. Tankönyvi adatokat produkáltunk ismét, ami már-már megrémiszt, hisz nálunk eddig ilyesmi még nem volt. Csak így tovább kisbabánk! A képet azért teszem fel fordítva, mert így piheg a pocakomban.

A bevérzések felszívódtak. A doki még látott valamicske maradványt, amire azt mondta, ezt már nem is említi. Én nem láttam semmit. Szépen, lassan visszatérhetek a normál életembe, felkelhetek, dolgozhatok. Fokozatosan. Ha feszül a pocakom, akkor le kell pihennem. Pár hét múlva terhes jógázhatok is. Van is egy jógastúdió itt a közelben, ahol tartanak kismama foglalkozást.

Nyonyesz megküzd rendesen az érzéseivel. A félelmeivel, az örömével, a meghatottságával. Nehéz felfognia, és bízni, nagyon fél. Jobban, mint én. De majd dolgozom rajta, hogy elhiggye. :-) Indulás előtt az autóban szinte egyszerre mondtuk ki, hogy mennyire izgulunk. Mint kiderült ilyenkor mindig Ő is arra a napra és arra az 5 percre gondol, amikor tavaly Vereczkey doki homlokán ultrahang közben megjelentek a ráncok, és nem mosolygott többé, csak közölte, hogy a baba nem él. Nyonyesz is bent volt akkor. Igaz, eléggé el volt maradva a babánk fejlődésben, mi mégis bíztunk és hittünk. Valahogy, erre nem számítottunk. Forgott velem a világ, aztán behívták Hauzmann dokit, hogy Ő is támassza alá a diagnózist. Megkértek, egy kicsit próbáljak mengnyugodni, mert így nem tudnak megvizsgálni. Rázkódott a hasam a zokogástól. Olyan jó lenne ilyenkor egy shift+delete, törölni az ilyen emlékeket...

Megtörtént az első laborhoz a vérvétel és vizeltminta leadás is. A kiskönyvbe azt írta a védőnő, hogy kell: teljes vérkép, vércukor, vizelet, májfunkció, Wassermann. A intézetben ennél többet néznek, vesefunkciót és vércsoportot is. Azt hiszem, a vércsoport alapból is benne van a protokolban, nekem azért nem írta fel a védődnő, mert van 2008 decemberi adatom.

Hülye és nem hülye kérdések és válaszok a rendelőben:

- Vitaminokat kezdjek-e el szedni? Ha már jobban leszek, a vérvétel eredményétől is függően és lehet raktározni a baba későbbi nagyobb igényeihez. Megj.: ma megint vacakul vagyok, szokásos forgatókönyv szerint indult a nap, és úgy is folytatódik, jó kis fejfájásal kiegészítve.

- Okoz-e hátrányt a baba fejlődésében a kevés hús evés? Nem, ha fehérjetartalmú zöldségekből és tejtermékekből eleget fogyasztok. Megj.: mostanában már azért gyakrabban eszem húst, húskészítményeket.

- Valóban nem ajánlott virslit enni? Rossz minőségű, vákumosat nem. Jó minőségű pl. roppanós, bécsi virslit lehet.

- Mi a helyzet a camambert-rel? Mértékkel lehet fogyasztani a boltit. Termelőtől ne.

- Rennie vagy Salvus víz gyomor égésre? Inkább egyiket sem. A háztartási keksz ajánlott.

- Espumisan puffadásra? Inkább ezt sem. Megj.: amúgy cart sem ér.

- Magnézium és kalcium? Ha nincs gond, magnéziumból 1 db 250 g-os pezsgőtabi két részletben elég vagy 3 x 1 Magne B6. Kalcium tablettát is lehet inni, de 2 órával a magnézium után, mert különben kioltják egymás hatását. Ez igaz a vas és a magnézium kapcsolatára is.

- Házasélet? Óvatosan lehet. Megj: valamiért mégsem merném...

- A női orgazmus (összehúzódások miatt) nem árt-e a babának? Egy aranyos mosoly kíséretében a válasz egy "nem".

Továbbiak:

12. heti genetikai ultrahang és önszorgalomból down szűrés ami egy ultrahang vizsgálat (olyan, mint a genetikai, de több) és egy ún. kombinált teszt vérből. 27-én megyünk erre a vizsgálatra.  A 11. és 13. hét között végzik. Az Istenhegyin 12.0-tól 12.6-ig csinálják.

Orvosválasztás és látogatás a down szűrés után. Ez már nehezebb. Az eredeti nődokimhoz nem mennék vissza. Viszont az a kórház (Kistarcsa) van hozzánk a legközelebb és még jó is, ahol Ő is dolgozik. Ha abból a kórházból egy másik dokihoz megyek (mondjuk tesóméhoz), és úgy alakul, hogy összefutok a régi dokimmal, vagy épp nem a megbeszélt időben jön rám meg a babára a szülés, és a dokim nem lesz elérhető, és a régi dokim lesz az ügyeletes, akkor mi történik? :-S Megismer, mert akkor is megismert, amikor Hugihoz mentünk látogatóban tavaly. Akkor már vagy 1 éve nem látott, összefutottunk a kórházban és emlékezett rám...

Van egy másik doki, akit olyasvalaki ajánlott, akiben megbízom és C-ben is lesz egy új szülész-nőgyógyász. Fiatal, és kora ellenére tapasztalt. Vass doktor nagyon ajánlja. Ők mindketten a SOTE II-n lennének.

Pár napja őrülten kívánom a hot dogot roppanós virslivel, édeskés kifliben, mustárral, ketchup-pel és majonézzel. A sajtos melegszendót váltotta fel. Minden nap ez a reggeli. Mondjuk tegnap nem maradt bent. Nyonyesz hozott hozzávalókat, egy hétre elegendőt.

Aztán tegnap este mekit ettem volna. Leginkább a sültkrumplit. Kimozdultunk hát, Mcdrive-ban megvettük és a parkolóban megettük. Romantikus. :-) Vannak most jó kis kuponok megint, lehet jó áron enni a cart meg az "E vitaminokat".

A gumicukor is állandó tartozékká kezd válni az éjjeli szekrényemen.

Tudom én, hogy ezek mind pont nem a legjobb és legminőségibb ételek, de mit tegyek, ha nem kívánok salátát? Meg sem bírnám enni....Ezek meg jól esnek, és általuk úgy érzem magam, mint egy igazi kismama (de furcsa ezt leírni), aki mindenféle vacakot megkíván és meg is eszi. És végre legalább kívánok valamit, és nem csak nyámnyogok evés gyanánt.

Hányinger, émelygés, kisVuk, megjön érzés. Mind-mind kerül ma messziről. Viszont egyfolytában ennék, és szurkál a pocakom, meg nyilalgat, és néha nehéz.

Holnap dokihoz megyünk, és mivel néha előrelátó és jól szervezett vagyok, úgy döntöttem, megnézem már milyen csinosan állnak rajtam a ruháim, hogy ha mégsem így lenne, ne holnap reggel kelljen fűhöz-fához kapkodni, meg a vargához szaladni...vagy a szabóhoz?

Szóval, úgy gondoltam, jó lesz rám egy csomó ruha még. Csini kismami vagyok. 5. hete fekszem itthon, tehát fő öltözékem azóta macinaci, póló és macifelső. A macinacik ugyan icipicit már szűkösek esténként hasban, de nem gondoltam volna, hogy a nadrágjaim közül csupán egy vagy kettő jön rám. A többin össze sem tudom húzni a zippzárt. Milyen jó, hogy 10 kilót híztam és fogytam az elmúlt két évben, mindenféle méretből akad a szekrényemben. A legnagyobbak még nagyok, a legkisebbek meg a közepesek már kicsik, és van kettő nadrág a közepesek és legnagyobbak között. Na azok jók. Huhh, nem kell szaladni a szabóhoz...igen ám, de a blúzok is elég pásszentosak lettek mindenhol, de leginkább cici tájékon, meg alatta...Találtam egyet, ami még jó. Épp csak úgy nézek ki a csinos ruháimban, mint egy uborka. :-S

1,5-2 kiló plusznál tartok. A pocakom még nem egyértelmű, viszont mell alól előre és oldalra bővülök, mint egy kancsó. Hátulról még van derekam, de elölről már semmi....Iparművészeti alkotás...