Hát persze, hogy nem bírom ki hétfőig, tegnap bejelentkeztem holnapra, és méghozzá délelőttre. Annyira várom már. Az idő egyre lassaban telik, pedig dolgozom is. Valahogy mintha visszament volna a pocakom, tünetek sem nagyon vannak, néha egy-egy kisebb hullám, ha éhes vagyok vagy többet eszem valami fura érzés, ami nem is hányinger, meg nem is tudom leírni micsoda. Megjön érzés azonban gyakran előbukkan. Tegnap már olyan erős volt, hogy azt hittem, most tényleg vége. Az egyedüli igazi, meggyőző jel a folytonos éhségérzet. Nem tudok egyszerre sokat enni, de negyed óra múlva már éhes vagyok. Próbálok két óránként enni, így mindig csak másfelet éhezek. ;-) Ja, és szurkálás alhasban, főleg tüsszentésnél, köhögésnél, felállásnál. Székrekedés? Mi az? Jobban teljesítek, mint a Colonix kúra idején. Nem is értem. A székrekedés úgy tudom a progitól van, én meg még komoly pótlást is kapok.
Hát így áll a helyzet. Ja igen, nem a tüneteken kellene filóznom, hanem a babára koncentrálni. Persze, tudom. Épp csak a múltammal a hátam mögött, és egy két centis bevérzéssel a petezsák mellett nem olyan könnyű ám 1. elhinni, hogy minden rendben lesz 2. felhőtlenül boldognak lenni. Bevérzés nélkül azért könnyebb lenne. Leginkább nem vagyok sem szomorú, sem vidám, sem optimista, sem pesszimista. Semmiféle szélsőséges érzelem. Néha átszalad az agyamon a gondolat, hogy itt van-e még velünk, ráteszem a pocakomra a kezemet, és kérem, hogy maradjon. Nagyon szeretjük már most.
A tízórai után mocsok rosszul lettem. Fejfájás, szédülés, émelygés, és tele vagyok levegővel. Na, erre vártam. :-) Most egy kicsit enyhültek a tünetek ugyan, de még mindig nagyon kómás vagyok. Nincs front, ugye?
Utolsó kommentek