Már a vonalzóm szerint is 12 hetesek vagyunk. Lélektani határ, talán most már könnyebb lesz, bár az igazi határ nálunk inkább a hétfői genetikai ultrahang és kombinált teszt lesz.

http://www.gendiagnosztika.hu/gendiagnosztika/down-kor-szures-bovebben/

Olyan kíváncsi vagyok, mennyit fejlődött a baba. Mindenesetre a jeleket igen nagy intenzitással küldi. A legutóbbi posztban elkiabáltam a jó közérzetet. Azóta is vacakul vagyok újra. Enni sem tudok megint annyit, így a súlyom is visszaesett 65,3-ra. A pozitív teszt óta súlytáblázatot vezetek. Jelenleg itt tartunk:

Megj.: nem azért vezetem, hogy azon parázzak, hogy mennyit szedek föl, hanem csupán kíváncsiságból. Olyan ez, mint a suliban környezet órára a napi átlaghőmérséklet figyelése és lejegyzése volt. Hiába, hogy pályaelhagyó vagyok - igazából pálya el sem kezdő - azért a pedagógus véna megmaradt. ;-)

7 és fél hete teszeltem pozitívat. Az idő azóta negyedére lassult. Nem baj, így lassabban is öregszem. ;-)

Az ágynyugalom eleinte igen nehezemre esett, majd pár hét alatt teljesen megszoktam. Nagyon is belesüppedtem a fekvős, semmittevős napokba meg az ágyba... Hatodik hetemet tengetem így pihegve, pedig lassan már elkezdhetnék normálisan élni. Jól esik feküdni, na....És közben a család végzi az én dolgomat is. Anyu az élharcos, Ő a jolly joker, aki mindent elvégez fáradhatatlanul. Tesóm, sógornőm is nagyon sokat segítenek és az egész család igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy nyugodtan pihenhessek.

A reggeli szertartás életünk részévé vált, olyanannyira, hogy szerintem ez már sohasem lesz másképp. Nyonyesz olyankor mindig nagyon félti a kicsit. Szerinte, annyira szörnyű hangokat adok ki, hogy ijesztő, és tuti zavarja a babát. Hát én meg azt gondolom, hogy ha zavarná, akkor nem követelné. Biztos vagyok benne, hogy nagyon is élvezi a hintapalintát reggelente, mosolyog, kacag, és remekül szórakozik, míg anyukája a fajansz fölött görnyedve kagylózik és a közben fél kézzel a rókát hessegeti odébb.

Émelygés, hányinger sem múlik. Teljesen kiszámíthatatlanul jelentkeznek. Az egészséges táplálkozásra esélyem sincs, míg ezek itt tanyáznak...Örülök, ha enni tudok.

Migrénes fejfájás is gyakori vendég, főleg frontok idején, ergo, tegnap óta küzdök ezzel is. Annyira cudar volt már tegnap este, hogy bizony bevettem egy panadolt, amitől meg lelkiismeretfurdalásom lett. Már most önző anya vagyok, hisz a saját érdekemet a baba elé helyeztem....

További érzések a szurkálás, döfködés alhasi tájékon főleg köhögéskor, tüsszentéskor, orrfújáskor, derék- és hátfájdalom.

És mindezért kárpótol egy érzés, ami nagyon ritka, és lehet, hogy többet képzelek bele, mint ami, de mintha a baba néha ugrana egyet a pocakomban...