Napló

Elmúltak a tünetek. Péntek délután óta nem érzek semmit, kivéve az alkalmanként megjelenő megjön érzést. Ma például, ébredés óta rendelültlenül itt van. Nincsenek már enyhe rosszullétek sem. Nem is értem, pénteken még ott pulzált az a kis pücüke, a babánk kicsi szivecskéje, és azóta nem érzek semmit. Tudom, hogy nem kell rosszul lenni feltétlenül, de ha voltak tünetek, és elmúlnak az nem jó jel. A cicim kicsit összezuhant, a pocakom is kisebb és fogytam. Pedig egyfolytában eszem. Igaz nem sokat, de sokszor. Nem vagyok épp a legpozitívabb hangulatomban. Jó lenne sugárban hányni, megnyugodnék.

A fenti délelőtti szösszenet után újra jobb. Volt pár kisebb rosszullétem, a cicim is újra fáj, bár nem tudja űberelni a korábbi fájdalmat, amikor hozzáérni sem lehetett. Lehet, hogy azért nem érzek olyan intenzív rosszulléteket, mert egész nap fekszem. A tesóm, amikor várandós volt, ha tehette, állandóan feküdt, mert ha felkelt, egyből elkapta minden jó.

Bíznom kell a babánkban. Akar élni, és én segíteni fogok neki. Fekszem egész nap, néha elkalandoznak a gondolataim, elképzelem Őt, majd gyorsan elhessegetem a gondolatokat. Nem jó ennyire előreszaladni. Próbálok nem álmodozni.

Ha kell, akkor áprilisig fogok feküdni, bár ez számomra olyan, mint egy büntetés. Megőrülök attól, hogy körülugrálnak, kiszolgálnak, és mennék a kertbe a virágaimhoz is, meg főzni valami finomat, a hátam már most nagyon fáj, de ennek egyszer úgyis vége lesz.

Ma egyébként felköszöntöttük Marcuskát, nagyon ügyesen tépte le a papírt az ajándékokról. A szívem szakadt meg, amikor már vagy tizedszer fogta meg a kezem, mert húzott volna magával, mutatni valamit, vagy játszani, és én nem mehettem. De ennek is vége lesz egyszer.

Tegnap az uhu meg a dokival történt beszélgetés után, úgy gondoltuk, hogy visszamegyünk a munkahelyre és, ha letelik a munkaidő, hazajövünk és lefekszem. Olyan félhárom körül kezdtem felfogni, hogy mi is történt, mit mondott az orvos, és mi a tét. El tudtuk intézni, hogy korábban eljöhessünk. A kocsiban hátradőtöttem az ülést és elfeküdtem benne. Próbáltuk felhajtani azt a csoda új hüvelygélt (Crinone*). Csak a Déli Gyógyszertárban lehetett kapni, máshol csak megrendelni tudták volna, így nagyon lassan átaraszoltunk a Hősök teréről a Délihez. Beszereztük a cuccot aranyárban (9900 ft 15 napi adag), és irány haza. Itthon azonnal lefeküdtem, fekve még megpucoltam fél kiló gombát, aztán már nagyon untam magam, a hátam meg beszakadt a fekvéstől.

Csak enni, tisztálkodni, és pisilni kelek fel. Anyu tegnap délután átjött és megfőzte a tökfőzeléket, gombapörit és csirkepörit. Közben Nyonyesz kitakarította a felső szintet. Ma már készített nekem reggelit, elment bevásárolni, összedobott egy kis jeges kávét nekem, kiválogattuk a mosnivaló ruhákat, elindított ey mosást, most épp tereget és takarít odalent. Én meg itt heverek, és semmit teszek. Olyan nagyon haszontalannak érzem magam. Két napja még úgy képzeltem, hogy én leszek a fitt mama. Na, nem attól, hogy Rubint Rékával ugarbugrálok, hogy bombajó legyek - azt a kazettát nem csinálnám végig - hanem attól, hogy élem tovább az életet, kicsit jobban odafigyelve, de egyébként ugyanolyan tevékenyen, mint eddig. Hát persze, örüljek, hogy itt van a kicsink a pocakomban végre, és ne nyavíkoljak, hogy nem lehet teljes az öröm. Amúgy is, micsoda háváj semmit sem tenni.

Viszonylagos nyugalomban telik a mai nap, aggódás és parázás nélkül. Fekszem, eszem. Olvasok, tévézek. Nincs hányingerem, nem vagyok rosszul, nincs megjön érzés, csak fájdogálás alul, meg szurkálás, amikor felkelek egy kicsit. Nem fáj már olyan nagyon a cicim sem. Viszont egész nap ennék. Nem is tudom, hogy ez normális-e így. Nyonyesz szerint azért nem vagyok rosszul, mert pihenek és fekszem egész nap.

* a Crinone kényelmesebb, mint az Utrogestan bogyók. Este szoktam alkalmazni (csak egyszer kell) és másnap alig folyik vissza valami. Persze, én sokat fekszem.

Igen, igen. Ágynyugalom. A mai vizsgálat során volt jó hír is, meg rossz is. A jó, hogy a petezsák immár 20 mm, és benne egy kb 3,5 mm hosszú rovátka villogot a szikhólyag mellett, mint egy index lámpa. Ő, a mi kisbabánk. Az orvos azt mondta, hogy egyelőre úgy írja a papírra, hogy sejthető. Óvatosak vagyunk.

A rossz: sajnos a petezsák mellett látható volt még egy fekete paca, olyan petezsák nagyságú, ami valószínűleg nem a tesó, hanem egy bevérzés. Igen közel a zsákocskához, így veszélyeztetve annak tapadását. Ágynyugalom, Duphaston, Crinone (ez az utrogestan helyett egy újabb, modernebb és jobb progeszteron pótlás), magnézium és Rutascorbin. Remélhetőleg a bevérzés hamarosan felszívódik. Egyelőre bele sem gondolok, hogy mi történhet, ha nem.

A kicsikénk szépen fejlődik. Korának megfelelő képet láthattunk az ultrahangon. Alig 6 hetes, és az elmúlt 3 napban másfélszeresére nőtt a petezsák. Még próbáltam magyarázni a dokinak, hogy biztosan azért nincs szívhang, mert nekem hosszabb a ciklusom, és azt is éreztem, hogy a beágyazódás a 24. nap körül történhetett. Ő meg csak nézett rám, nem értette, miért magyarázkodom, és csak annyit mondott, hogy amit láttunk, az teljesen a korának megfelelő.

Szóval, Ő él, és úgy tűnik, élni is akar. Nagyon sokat vaciláltam, hogy miután az orvostudomány nem segített hozzá a gyermekáldáshoz, a természetes módszerek meg igen, most, hogy a megtartásról van szó, beszedjem-e a gyógyszereket, használjam-e a progeszteront. Azt hiszem, most jött el az orvostudomány ideje. És igen, betartom az utasításokat. 23-án megyünk legközelebb kontrollra, talán addig felszívódik a bevérzés is. Rajtam nem fog múlni.

Sajnos az érzés nem hagyott alább. Tegnap napközben még egész jól voltam, illetve úgy, ahogy szerintem ilyenkor lenni kell: borzasztó álmosan. Szundikáltam is a napozóágyon úgy háromszor 10-20 percet. A reggeli nagyon rosszul esett, alig ettem. Az ebéd sem hiányzott éppen, így abból is csak falatozgattam, de nem esett jól.

Összecsomagoltunk és elindultunk haza. Jött a megjön érzés, és gyakorlatilag azóta nem tágít. Hol hosszabban, hol csak másodpercekre villan fel. Vacsorázni már tudtam és a mai reggeli is jól esett. Bónusz meglepi, alig 30-60 dekát híztam a kiruccanás alatt, amikoris azért többet fogyasztottam, mint normálisan.

A megjön érzés ma is itt van, ébredés óta. Reggel csináltam egy tesztet. Nem tudom ugyan miért, de jónak láttam. Értelme nem sok. Mindenesetre a tesztcsík gyorsan megjelent, ami szerintem jó jel. Már alig várom a holnapi ultrahang vizsgálatot.

Próbálom nyugtatni magam. Az alábbi kérdezz-felelek-et találtam a babanet-es rendelő oldalán (nagyon hasonlít a saját esetemre):

"Kérdés:

Válasz:

A koraterhesség úgy telik el, hogy állandó az az érzés, mintha bármikor meg  akarna jönni a menstruáció. Mivel Ön egy sikertelen terhesség után van,  aggodalma, hozzáállása sokkal másabb, mint anélkül lenne. Ez a folyamat  lényegében egy pszychoszomatikus betegség, amely ugyanúgy önfenntartó és magát erősítő, mint a fájós fogra gondolni...
Az, hogy nincs vérzés és a baba fejlődik, jó jel. A MagneB6 jelen esetben  szenteltvíz. Ha abból indulunk ki, hogy azért hormonális ingadozások is lehetnek a háttérben, a terhességi hormonokkal való kezelés (pl. Duphaston tabletta) nagyon jó hatású. Egyként 1-1 szem Pipolphen a görcsöket hamar szünteti.
Dr. Nagy László"

Ámen. Szóval akkor most nincs más hátra, mint fejben rendet tenni. Hogy utálom ezt.

Amúgy, nem vagyok éppen jól. Folyamatos éhségérzet, fázom (Nyonyesz szerint hőemelkedésem van), és nyáladzok, na meg tiszta kóma vagyok.

Tegnap este találkoztunk Nyonyesz tesójáékkal, mert ők is a közelben nyaraltak. Imádom a városnéző vonatokat, és úgy tűnik, Nyonyesz tesó is, mert egyszerre kiáltottunk fel, amikor megláttuk, hogy menjünk vele egy kört. Persze, amikor fent ültünk, már eszembe jutott, hogy ezek zötykölődős járgányok, nem biztos, hogy jó lesz ez nekem. Lelkifurdalásom is van miatta rendesen.

Hajnal félhat óta - azaz két órája - megjön érzésem van. Közben tudom, hogy nem jöhet meg, ma még semmiképpen, hisz tegnap ott volt az a szép szabályos petezsák.

Persze, olvastam én is, hogy sok nő érzi ezt sokáig a várandóssága alatt, azért jobban örülnék, ha én nem érezném. Cserébe sugárban hánynék meg folyton vacakul érezném magam. Valahogy, jobban megnyugtatna.

Nyonyesz nagyon erős, mert nonstop tartja bennem a lelket, a hite a babában pedig töretlennek tűnk. A napok nagy részét én is nyugodtan viselem, de vannak pillanatok, amik nagyon nehezek. Az idő az első tesztem óta teljesen lelassult, ólom lábakon vánszorog.

Túl vagyunk az első pánikon. Tegnap este nem jelent olyan gyorsan meg a tesztcsík, és a  reggeli is - hiába határozott - nem volt olyan meggyőző. Tegnap már alig voltak tüneteim is, és éjszaka éreztem, hogy bármikor megjöhet.

Felhívtam a debreceni Mensmentis-t, és szerencsére azonnal fogadtak. Elmentünk egy ultrahang vizsgálatra. Látszott a petezsák, szabályos, kis 8 mm-es körte, és benne a szikhólyag is gyönyörűen látható volt. A szikhólyag táplálja a babát, amíg a méhlepény ki nem fejlődik. Az embrike sajnos még nem tűnt fel a mozin, de a szonográfus megnyugatott, hogy 5.4 várandósságnál, még nem is kell. Majd egy hét múlva. Talán akkor már szívhang is lesz, de ha nem, akkor 2 hét múlva. Kései beágyazódás volt, az biztos, mert éreztem. Ez volt a 24 nap körüli mindjármegjön érzés, és icipici barnás pötty a betétemben. Még aggódtam is, hogy mostmár 24 napos lesz a ciklusom. A lényeg, hogy ehhez képest - meg egyébként is - minden rendben. A baba jó helyre ágyazódott be, a méh elülső részébe.

Az ultrahangot végző hölgy borzasztó kedves volt. Megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben van. A további tesztelésről lebeszélt, mivel mostmár annyi hcg van a szervezetemben, hogy még vetéléskor is kimutatná a teszt. Ezt én is olvastam már, és valóban az eredeti célját ezzel el is veszítette a tesztelés. Tavaly ugyanis a spontán várandósság-vetélésnél a 33. napon teszteltem pozitívat és a 39-en megjött, ekkor már negatív volt a teszt is.

Most pozitívak a tesztek, és biztosan van petezsák is. Egy szép, szabályos, korának megfelelő méretű, jó helyre beágyazódott petezsák.

Holnap hazautazunk, és bejelentkezetem péntekre vizsgálatra otthon is. Addig is relax, és élvezzük a nyaralás hátralevő részét.

Az elmúlt két napban (nyaralunk ám, csak ez most nem olyan fontos) teszteltem négy pozitívat. Kettőt reggelente, és kettőt esténként. A csíkok egyre gyorsabban tűnnek elő, és mindig ugyanolyan erősek. Immár 30 X-epil csíkom van, 2 Corax és 2 One Step. Igen, igen, ez 17 tesztet jelent 8 nap alatt....és minden tesztelésnél egy hatalmas megnyugvást Nekünk. Meg is beszéltük, hogy mi most reggeltől estéig és estétől reggelig élünk, teszteléstől tesztelésig. Nincs jövő, se közeli, se távoli. A múltat is jobb most felejteni. Csak a jelen van. 

A legfőbb tünet az egész napon át tartó álmosság, ami persze lehet azért is, mert a nyaralóhelyen a sétányra néző szobánk nem volt éppen a legnyugodtabb hely, így szombat éjszaka alig aludtam valamit a bulizenétől. Hajnalonként még mindig ébredek 4 és 5 óra között, és utána már nem tudok visszaaludni. Ma sikerült negyedhatig durmolnom. Kaptunk egy másik szobát, ami csendesebb, mint az előző, így maradunk. Ugyanis már a hazautazást fontolgattuk. Eléggé kialvatlan vagyok, mert egy hete mindig nagyon korán ébredek, napközben meg aludni nem tudok.

Általában késő délután és este erősednek fel a tünetek, leginkább a pár másodperces hullámok, amikről talán már ítam, hirtelen megszédülés, fejfájás. A cicim az egyedüli, ami folyamatosan arra utal, hogy itt bizony baba van. Egyre jobban feszül és fáj, de ez az érzés egyáltalán nem olyan, mint az előző két várandósságomnál. Akkor a bimbó fájt nagyon, égető, szúró érzés volt. Most az egész feszül és fáj, alig lehet hozzáérni. Aztán megérkezett a székrekedés is. Mégiscsak kellett volna sütnöm egy kis zabpelyhes kekszet indulás előtt, és elhozni, hogy tízóraira és uzsonnára bekaphassak belőle egyet-egyet, mint a műlt héten minden nap. Szerintem ez segíti a dolgokat, mert sok zabpehely van benne. A recept:

http://www.tutitippek.hu/blog/csokis-zabpehely-taller.php

Kicsit utánaolvastam a hcg kiürülésnek elhalás után, és arra a következtetésre jutottam, hogy esetemben, ha - neadjisten - most bekövetkezne a borzalom, akkor is még jó pár napig kétcsíkos lenne a teszt. Nálunk most úgy néz ki a dolog, hogy bár a csíkok már nem erősebbek, de gyorsabban megjelennek, tehát, gondolom, a hcg szint folyamatosan emelkedőben van. Aztán azt is olvastam, hogy a várható menstruciós nap utáni egy héttel produkált pozitív teszt nagy bizakodásra ad okot, mert 90%-ából baba születik. Eddig a napig nagyon gyakori a korai elhalás, felszívódás és menstruációval távozás. Ezen már túl vagyunk, az biztos. De nem szaladok előre.

Rászántam magam, és megkuksiztam a babaneten, hogy mi is zajlik odabent, és milyen fejlődési szakaszban van a baba, de sohasem megyek előre, mindig csak az aktuális hetet nézem. Már 2,5 mm körüli, és a héten elérheti a 4-6 mm-t is. Van feje és törzse, és alakul az a rovátka, amiből a gégéje és a hangszlagjai lesznek. Alakulnak a végtagbimbókból a karok és a lábak, emellett megjelenik a szájkezdemény és az emésztőrendszer is, a belsőfül meg az érrendszer. Az arcán megjelennek a fül, szemek és száj helyei bemélyedések formájában. És hát a pici agya is őrült tempóban fejlődik, EEG-vel már mérhető agyi tevékenység. És amit nagyon várok, a szívverés kimutatható ultrahanggal. Aazt tervezzük, hogy csütörtökre jelentkezek be ultrahangra, de egyelőre még nem meremfelemelni a kagylót és időpontot kérni.

Folsavat, halolaj kapszulát és magnézium+multivitamint szedek. Sok zöldséget eszem, a gyümölcsöket nem szeretem, mert begörcsöl tőlük a hasam, meg összekuszálódnak a beleim. Én legalábbis úgy érzem, mintha totál összegubancolódnának. Változatlanul sok halat fogyasztok, meg mostmár egy picike húst is úgy hetente kétszer. Magvas kenyereket, joghurtokat, kefírt, zabpelyhet minden nap. Sajtokat, - persze lágyakat nem - vajat, mindenféle krémeket (padlizsán, csicseriborsó, avokádó pl.). Szalámikat, felvágottakat továbbra sem eszem, és azért húsból is csak a csirkemellett. Kevés cukrot, üdítőket egyáltalán nem, csak vizet, azt viszont literszámra. Napi két lightos capuccino vagy koffeinmentes valami a bűnözés miatt szükségelteteik. :-) Tegnap valami eszméletlenül jó jeges kávét ittunk Debrecenben a Szabó Magda kávézó és könyveboltban. Ez a séta egy külön poszt lesz.

A 36. napra ébredtünk. A tegnap esti tesztcsík valamivel haloványabb, mint az azt megelőző esti, de megint hiányzik a közepe, talán a teszt hibája. A ma reggeli sem olyan erős, mint a tegnap reggeli, de a kontrol csík sem, és az is megnyugtat, hogy soha ilyen gyorsan nem tűnt még elő a tesztcsík ezen az X epil teszten. Eddig mindig végigszaladt a vizelet, megjelent a kontrol csík, és lassan előtűnt a teszt csík is. Ma reggel még nem ért végig a vizelet, és kontrol csík sem volt, amikor már láthatóvá vált a teszt csík. Kicsit átrendeztem a teszteket, és felragasztgattam egy papírra. Bal oldal reggeli csíkok 08.02-től minden nap, jobb oldal esti csíkok 08.02-től minden nap. Azért az jól látszik, hogy a kontrol csík tegnap erősebb volt. 

Ennyire lassan még sohasem telt az idő. Minden reggel hajnali 4 és 5 körül ébredek egy hosszú, mély és zavartalan alvás után. Menni kell pisilni. Aztán persze már nem tudok visszaaludni. A Viasat ad ilyenkor hajnalban könnyed és mégsem car műsort, így Sabrina, a tini boszorkány lett a hajnali társam.

Amúgy tünetek nem nagyon vannak, hacsak az nem, hogy a fejem nehéz, és néha teljesen kómás vagyok.  Hányinger, émelygés elég ritka, viszont még mindig sokszor fázom, a következő pillanatban meg lever a víz. A legjellemzőbb tünet tán, amit nem is nagyon tudok leírni, egy másodpercek alatt átvonuló hullám, amitől egyszerre lesz melegem és fázom, érzem azt, hogy kidobom a taccsot vagy mégsem, és mintha megmozdulna alattam a föld, vagy bennem valami. Hát nem tudom, érthető-e ez. Fáj a pocak, hol így, hol úgy, hol itt, hol ott (szurkál, döföd, nyom, vagy csak mindjártmegjön (ez egyre ritkább)) és leszakad a derekam. Még mindig nem mertem elkezdeni az első trimeszteri jógát.

Délutáni update: nem vagyok igazán rosszul, jól sem, sehogysem. Ilyenkor mindig be vagyok tojva. Közben csináltam egy One Step tesztet is így ebéd utáni desszert gyanánt, csont pozitív. :-))) Asszem, totál zakkant vagyok.

Bekukkantottam az áprilisi babaváró topikba, és már 3 oldalt írtak tele a lányok, és kilencen vannak. Én meg itt agonizálok, hogy akkor most igen vagy nem. Meg van még? Vagy már nincs? Olyan jó lenne az előző negatív emlékeket kitörölni az emlékezetemből, hogy úgy tudjak örülni, ahogy ilyenkor szokás normális esetben.

A tegnap esti teszt olyan lett, mint a tegnap reggeli. A ma reggeli meg mindegyiknél erősebb. Olyan igazi erős két csík. Sajna a fotógép memóriakártyája otthon maradt, úgyhogy képet csak este tudok feltenni, ha tudok, mert tegnap estére pl. nagyon rosszul lettem. Tiszta kóma. Vacsora közben majdnem elaludtam, félúton a villával a szám felé. Nyonyesz törte meg a alfa állapotot, a kérdéssel, hogy alszom-e éppen, mert furának tűnök. (Felülről lefelé: 08.02 reggel, este, 08.03 reggel, este, 08.04 reggel, este, 08.05 reggel).

Ebből kifolyólag már nem is tudtam posztolni a vérvétel eredményét, ami szerintem jó. A hcg-m 1172 (33. nap, 30-31 napos ciklushossznál).  Erről azt gondolom, tökéletes. A progim a első trimeszternek megfelelő referencia tartományom belül van, ami azért elég széles, és még jócskán az alsó értékhez van közelebb, de emiatt sem aggódom, mert tudom, hogy mindenkinél egyéni, valószínűleg ez az én komfort progim ilyenkor. A prolaktin elég magas. Persze megint más mértékegységben kaptam az eredményt, mint a 21. napin pár hete, meg januárban, és mások a referencia értékek is. Hozzáteszem, mindhárom telesen különböző, így megint csak százalékot tudok írni: 37%-kal magasabb a felső tartományhoz képest. Mivel várandós vagyok, elvileg kell is ennek növekednie, de fogalmam sincs, milyen mértékben.

És hogy miért találgatok ahelyett, hogy orvossal beszélnék? Mert a klinikán, ahol a vérvételt végezték, abban maradtunk, hogy ha délután kész az eredményem, megnézi egy orvos, és felhívnak, hogy van-e teendőm (progipótlás, akármi) vagy minden a legnagyobb rendben. Nem azért mentem el, hogy a hcg meglétének tényét igazolják, azt látom, immár 16 csíkból nem csúcsminőségű teszteken, hanem, hogy megnyugtassanak, ezek az értékek normálisak, ha meg mégsem, hát tegyük meg, amit lehet. Az előéletem szerintem, nagyon is indokolttá teszi a fokozott óvatosságot, és aggodalmakat is. Bár lehet, a hülye aggodalmak miatt ilyen magas a prolaktinom is.

Na szóval, nem mondtak véleményt, mert nem volt bent orvos. Gratulált a hölgy, és finoman célzott rá, akárhol is hozták össze... Én meg finoman céloztam rá, ágyban párnák között, teljesen természetes úton, a férjem és a saját közreműködésemmel. Megkérdeztem, hogy és progi meg prolaktin téren mi a helyzet, kell-e valamit tennem. Mondta, hogy nincs bent orvos, menjek be másnap egy konzultációra, meg talán ultrahangra is, mert állítólag 1000-es hcg fölött már uhuzni szoktam IVF -ek után. Nem akarok bemenni konzira, mert a megállapodásunk úgy szólt, hogy telefonon mindent megbeszélünk. Nem hiszem, hogy olyan bonyolult ügy lenne, hogy órákat kellene konzultálni rajta. Ultrahangoztatni meg nem akarok feleslegesen. Nem kell a babának a hetenkénti uhu, meg nekem sem. Majd jövőhéten, amikor már esedékes a szívhang is.

Végül abban maradtunk, hogy megpróbál orvossal beszélni, és hív, ha nem aznap, akkor másnap délelőtt. Várom.

Közben persze azért kutakodtam kicsit a neten, és egyedül a prolaktin aggaszt egy icipicit. Egyetlen helyen azt olvastam, hogy, ha magas, vetélést okozhat, az összes többin azt írják, a magas prolaktin csak a fogantatást gátolhatja, vetélést nem okozhat. Nos, a fogantatáson már túl vagyunk.

Nyugalom kellene, de hiába próbálok higgadt maradni, már nem sikerül. És azt hiszem, ezzel ártok a legtöbbet. Persze a nyugtalanságomnak van alapja, reggel mindjártmegjön-re ébredtem, enyhén ugyan, de volt/van. Persze közben meg az eddigi legerősebb csíkot sikerült pisilnem, így tán, minden oké, csak érzékenyebb lehetek a méhnyálka változásaira, amik, gondolom, ilyenkor is vannak.

Próbálom nyomkodni a pontokat a talpamon, amikről megtanultam, hogy micsodák. Ártani nem lehet vele. Masszírozgatom a méh területét, meg úgy általánosan mindent. És a hormonértékekkel kapcsolatban eszembe jutott az is, hogy a kezelők említették, hogy Vargha nem szereti a referencia tartományokat, mert szerinte, mindenkinek egyedi, saját komfort tartománya van. Ezzel mondjuk egyetértek, egészen azóta, amióta 2-3 hónapig szedtem az euthyrox-ot, hogy levigye a TSH-mat (ami amúgy ref értékeken belül volt, csak nem 2 alatt, ami orvosilag elvárt a várandósság kialakulásához), és csak egyre carabbul lettem. Szívdobogások, nyaki szorítás, gombóc érzése, állandó szédülés és hányinger. Na köszönöm, ha valami ezt műveli velem, az jó nem lehet. Ráadásul, a prolaktin emelkedést is a magasabb TSH-val indokolták, és azt mondták, ha a TSH lemegy, a prolaktin is a helyére kerül. Ehhez képest 2-3 hónap euthyrox szedés utáni kontrolnál a TSH valóban 2 alá ment jócskán, a prolaktin meg még magasabb volt, mint előtte.

Mindenféle félreértések miatt a klinikával kissé felzaklattam magam. Ismerem őket régóta, sokszor asszisztáltak vagy éppen főszerepet játszottak az én babásodási drámáimban. Gondoltam egy telefonhívás nem fog gondot okozni. Sajnos, azt az üzenetet kaptam, hogy nem áll módukban telefonon szakértői véleményt adni nekem, de másnap szívesen fogadnak egy konzultáción. Szarul esett, és ennek finoman hangot is adtam, amit meg azért nem szeretek, mert ha finom is, de konfliktus helyzet. Jól felhúztam magam. Azt kívántam, bárcsak be sem tettem volna a lábam hozzájuk soha, akkor most nem lennék zaklatott, amivel valószínűleg többet ártok a babának, mint amennyit használtam azzal, hogy elmentem erre a vizsgálatra, és nem kaptam normális értékelést.

Szerencsére a tesóm nőorvosa endokrinológis, és készségesnek bizonyult. Prolaktin ügyben a véleménye az, hogy nem sokkal magasabb az átlagnál, várandósság alatt ez normális, és ha eddig gyógyszeres kezelés alatt is álltam volna prolaktin miatt, a várandósság kiderültekor, azonnal leállítanák.

Közben a klinika is válaszolt a levelemre, amelyben kedvesen elmagyarázták, hogy a szakmai protokol nem engedi az ilyenfajta konzultációt, kell hozzá az uhu, meg személyes találkozó. Ez így szakmaiatlan. Azt azért megírták, hogy progi pótlást javasolnak. Mondjuk egy meddőségi klinikán mindenkinek. Uhut meg még nem akarok holnap. Inkább már csak akkor, ha van szívhang. Méhenkívüli felismerésére hivatkoztak, de azt hiszem, várhatunk még, nem akarom hetente ultrahanggal zargatni a babát.

A tegnap esti X epil teszt is pozitív. Talán kicsit erősebb, mint az addigiak. A ma reggeli - nem jelent ugyan azonnal meg, de - határozott, és erősebb csík, mint az eddigiek. És akkor időrenben lefelé:

- 08.02 (ciklus 31. nap) reggel

- 08.02 este

- 08.03 (ciklus 32. nap) reggel

- 08.03 este

- 08.04 (ciklus 33. nap) reggel

Van még egy Clear Blue-m, meg egy szett (2 db) X epilem. Asszem, mostmár elég lesz naponta tesztelni, de nálam sohasem lehet tudni. Jön egy érzés, vagy épp nem jön, aztán veszem a tesztet. Hogy őrültség ennyit költeni tesztekre? Lehet, de amennyit mi már költöttünk arra, hogy babánk legyen, ez igazán semmiség.

Ma reggel voltam vérvételen, béta hcg-t, progeszteront és prolaktint néznek. Délutánra lesz meg az eredmény. Na, az lesz majd a tuti. Amúgy meg nem nagyon értették az intézetekben, hogy miért is látogatnék el hozzájuk. Mondtam, mert ismerve az előzményeket (mindkét szóba jöhető helyen jól ismerik az idáig veztő utunkat, de legalábbis az inszemináció, műtétek, IVF-ek és missed ab részt), talán nem árt vérvétel, hormok, meg tudom én mi. Abban maradtunk, hogy megnézik a fenti hormonokat. Azt már meg sem kéreztem, hogy akkor most pihenjek, feküdjek, vagy éljek, ahogy eddig, mert valahogy a spontán kétcsíkommal, úgy tűnik, én már a kezelési körön kívüli vagyok. A lényeg, hogy vv eredményem lesz hamarosan, aztán jövő héten csütörtökön meg megyek uhura.

Tegnap este őrülten megkívántam a csirkemell pörköltet kagylótésztával, és hazafelé menet vettünk is pipicicit, és gyorsan el is készítettem a vacsit. Házi - saját készítésű -koviubival isteni volt. Bár a koviubit kicsit elbénáztam. Úgy megtömtem kennyérrel meg kaporral, hogy nem mindennapi lett az íze.

A mindjármegjön érzés még van, de már nem olyan gyakori, és épp most lett hányingerem is.

Kajálásra próbálok figyelni, mert ha engednék az összes érzésemnek, hát bizony egész nap nassolnék. Próbálom tartani a napi 5-6 kisebb étkezést. No nass. Tegnap megkértem Nyonyeszt, hogy ha meglátna kezemben egy zacskó ropit vagy egyéb rágcsálnivalót, vegye el. Ellentmondást nem tűrően. Akárhogy könyörgök és akármit mondok, ne adja vissza, max. egy kicsike adagot (10 szál ropi pl.).

Sajnos a munkahelyi napi 2 capuccinomtól még nem tudok elszakadni. A tapasztaltak azt mondják, ennyi kell. :-) én meg elhiszem. :-)

Aztán nagyon hiányzik a jóga, de sétán kívül semmit nem merek mozogni. Iszonyúan fáj a derekam, az ülőgumóm meg a nyakam. Kaptam első trimeszteri jóga gyakorlatokat, azt hiszem, azért módjával csinálgatni fogom.

Reggel: Tegnap délután óta masszívan olyan érzésem van, mintha rögvest megjönne. De nem jön. És ilyen hosszú ideig talán nem is szokott ennyire erős lenni ez az érzés, mert közben tényleg megjön.

A tegnap esti és a ma reggeli teszt hasonlóképpen halványka, mint a tegnap reggeli, ráadásul, mintha a függőleges csík középen megszakadna. Lehet, valami gyártási hiba. Azért tudnék már örülni egy masszívabb, határozottabb, erősebb, egyértelműbb csíknak.

Hajnali 4 óta ébren vagyok. Szerencsére addig azért folyamatosan aludtam, felébredés nélkül. Felkeltem, teszteltem, tévéztem és vasaltam, majd elkészültünk a munkába indulásra. Nagyjából a vasalás óta nem érzem már olyan erősen a mindjártmegjön-t. Na, milyen jó, hogy ezt leírtam, már érzem is....

Sorrend felülről lefelé: tegnap (08.02) reggel, tegnap este, ma (08.03) reggel. Tegnap volt a 31. nap, ma van a 32. A ciklusaim általában 30-32 naposak.

Megjegyzés: a kép vacak, halványabbak a csíkok rajta, mint élőben.

Amúgy carul vagyok. A nadrágomat nem tudom begombolni, a beleim össze-vissza mocorognak, és morognak, a fejem kómás (ez persze lehet a hajnali keléstől is) és tompán fáj, egyfolytában nyáladzok és éhes vagyok. Néha meg olyan, mintha menten elájulnék.

Ebéd előtti update: pár perce azt hittem, iderókázok az asztalra, de bekaptam egy zabpelyhes kekszet és elmúlt. Amúgy meg nagyon fázom mostanában (úgy 2 hete). Ma különösen. Mindenki pólóban van meg szandálban, én meg kardigánban, cipőben, hosszú nadrágban vacogok. Egyre carabbul érzem magam. Mindjártmegjön érzés nincs, szurkálások vannak, főleg, amikor köhögök vagy megmozdulok.

Ebéd utáni séta gyanánt DM látogatást követtem el. Nincs közel, és magassarkúban járni számomra borzasztó fárasztó, így elég jól elfáradtak a csülkeim, mire visszatértem. Na de a lényeg, 2 újabb teszttel felszerelkezve tétem vissza. A ClearBlue azért, ha mégis elbizonytalanodnék, ugyanis a legkisebb hcg-t is olyan szépen mutatja, mintha már 10 hetes lenne az ember. Corax meg azért, mert mégiscsak komolyabb, mint az X epil, és elég hiteles is lehet, mert anno bizony okozott már szomorúságot nekem, amikor semmi sem jelent meg az ablakban, majd 10 perc elteltével mutatott egy halovány csíkot. Úgy döntöttem, itt az igazság órája, Corax. És lám, a kontrol csíkig még el sem ért a vizelet, a teszt csík már szépen láthatóvá vált. :-) Mindjártmegjön továbbra is kerül. Lehet, hogy áprilisban életem legnagyobb élőléptetésében lesz részünk, és megkapjuk végre a szülői titulust? De jó lenne! Úgy várom már azt a jövő hét csütörtöki uhut. 

 Ja, hogy dilis vagyok, hogy ennyit tesztet csinálok? Lehet, de ettől biztonságban érzem magam. Még mindig van két csíkom, és ez megnyugtat.

Tulajdonképpen, azt már biztosra vehetjük, itt bizony baba van. Nagyon, de nagyon szeretném, ha maradna is. Szóval, már csak azt nem értem, hogy a jobb oldalon érett tüszőből, hogyan került a sejtecském a petevezetőbe, ami ugye, elvileg el van záródva? Mégsincs záródás, vagy időközben kinyílt? Vagy átballagott a bal oldalra, hogy ott csuszizzon lefelé? Ez az a csoda kategória, amilyenekből már nagyon sokat hallottam mindenhonnan, majd legyintettem rá. És most velünk történik. Nem értem, de nem is kell mindent értenem.

És azt sem tudom, hogy véletlen egybeesés, vagy van a talp kezeléseknek köze a dologhoz, de azt hiszem, van. Pedig nem hittem benne meggyőződésesen. Sokszor kétségeim támadtak. Jártam, szorgalmasan, mert év elején úgy gondoltam és éreztem, hogy ez lesz az én utam, nem az újabb lombik azonnal, de sohasem értettem meg igazán. Készültem a következő lombikra, fel akartam erősíteni magamat testileg, lelkileg. Ezért jártam a kezelésekre.

Szokásos. Ciklus 31. nap, mensi sehol. Ébredés, teszt elő, pisilés, belemárt, vizelet átvonul a teszt csíkon, semmi, vizelet átvonul a kontrol csíkon, ott van, 3 perc, a teszt csíkon még mindig semmi, tíz perc semmi, teszt kidob. Oké, akkor jöjjön mostmár meg, és kezdődjön egy új hónap.

Ma reggel. Ciklus 31. nap, mensi sehol. Ébredés, teszt elő, pisilés, belemárt, vizelet átvonul a teszt csíkon, semmi, vizelet átvonul a kontrol csíkon, ott van, vizelet kiönt, klotyó lehúz, teszt kézbe vesz, - azért a 3 percet várjuk meg - káprázik a szemem, valami halványan kezd megjelenni, egyre erősebb, bakker, Nyonyesz, gyere, ááá, ez még nem csík, de nézd, nézd, egyre erősebb, három perc múlva már jól látható nagyító nélkül is, Ő is látja, fél, azt mondja, oké, tényleg ott van, fél csík, szóval összesen másfél.

Veszek ma egy nagy rakás tesztet, és minden nap kettőt fogok lepisilni. Nem tudom, mi ez. Nem értem. A jobb oldalon volt a tüsző, a jobb vezető meg el van záródva...elvileg. Valami van vagy volt, még akkor is, ha nem marad velünk, mert hcg van a szervezetemben.

Amúgy szépen lassan összeállnak a puzzle darabok, a tompa fejfájások mostanában, a hatalmas cicik, amik annyira érzékenyek, hogy nem tudok Nyonyeszhez odabújni, aztán a pocakom (tudom, nem kell még lennie, de nekem mindig van egy pici már az első pillanattól, ilyen típus vagyok), aztán az óránkénti éhség érzet, meg a gyakori elfáradás. Hát, ez nem én vagyok. Már csodálkoztam, hogy miért most vagyok ilyen vacakul, amikor épp befejeződött a kezelés sorozat a Vargha-ban? Hiszen ennél már sokkal jobban voltam hónapok óta. Aztán néha szédülés, meg gyomorsav, és hányinger. Folyton fázom, és az ilyenkor szokásos pattanások sincsenek sehol. Nyonyesz meg is jegyezte, hogy én naponta tízszer vagyok rosszul, én meg felkaptam a vizet, én nem vagyok rosszul, ez csak valami átmeneti. A hányinger biztos a mekis halas szendótól, a fejfájás az időjárástól. Viszont nincs cicibimbó fájdalom, ami eddig mindig volt. Ja, és klotyóra rohangálok félóránként. Éjszaka szerencsére nem.

Bakker, én tegnap megittam vagy 4,5 dl vörösbort a teraszon ücsörögve beszélgetés közben. Nem is tudom, mikor ittam utoljára ekkora mennyiséget így egyszerre. Ezer éve. Meg most. Pont most.

Nem tudom, mi fog most történni, de az biztos, hogy van egy kétcsíkos tesztünk. Remélem, nem csak játszadzik velünk a sors ismét, remélem, hogy ennek most heppi end lesz vége, és 2011 áprilisában már boldog szülők leszünk.

Persze, hiába akarok, nem erre gondolni, és úgy élni ezt a napot is, mint az eddigieket, nem megy. Kavarognak a gondolatok a fejemben. Értelmesek és baromságok.

Mikor menjek orvoshoz? Mert hogy nekünk ez a másfél csík, azt hiszem, még kevés, ahhoz, hogy annyira elhiggyük, hogy be is jelentkezzek.

Miért érzek mindenfélét a pocakomban? Például, mint amikor megjön, csak kevésbbé? Higgyem el vagy ne? Ha az orvosok kiderítik, hogy oké, de abből sok van, abból meg kevés, és mindenféle gyógyszerekkel akarnak majd tömködni, beszedjem? Hisz fél éve úgy élek, hogy még C vitamint sem szedek.

Na jó, nem agyalok ezen. Csinálok egy tesztet minden nap, vagy kettőt. Ha erősödik, akkor pénteken (35. nap) bejelentkezek egy csütörtöki (41 nap, ergo 6 várandóssági hét vége) vizsgálatra. Szombaton elutazunk és csak szerda este jövünk haza. Azt sem tudom, hogy válasszak-e inkább egy másik helyet a pihenésre, mert ez a szauna-bugyogtatós medence-medence kombóra lett kiélezve. Na ebből én jelen állapotomban egyiket sem fogom igénybe venni.

A babváró teákban tettem egy nagy ugrást. Tisztítás, méregtelenítés, méhfal erősítés és belső irrigálás meg hormon rendbetétel átlépve, helyette málnalevél tea. Azt írták, hogy ezt a 12. hétig tanácsos inni, segíti a megtartást. "A pozitív teszt után a vetélés elkerülése érdekében azonnal el kell kezdeni inni az erdei málnalevél teáját 12 héten keresztül, napi egy csészével. A málna a méhizomzat működését szabályozza, ezért szülés előtt 2 héttel is tanácsos inni napi egy csészével."

http://www.noinetcafe.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=577:a-malnaleveltea-hatasai-es-alkalmazasa&catid=12:gyogynoevenyek&Itemid=14

Bakker, alig vannak még áprilisi babás pozitív tesztek, én is április elején fogok szülni, ha fogok, és a 2011 áprilisi babák fórumán már két oldal van teleírva. Annyira jó ezeknek a lányoknak. Úgy irigylem őket az "ártatlanságukért". Én nem is tudom mikor fogom elhinni. Mindenesetre annyiból jó volt beleolvasni a topikba, hogy a két számomra legagasztóbb kérdésben megnyugtató kommentet olvastam:

"A mindjárt megjön érzés teljesen normális  Ne aggódj miatta 
Nekem is volt Hajnussal ilyen érzésem és most is néha.
Mienk április 4. 

(...) Én X-Epil tesztet használtam ez 20-as érzékenységű. Normális 28 napos ciklus esetében az esedékesség napján csináltam az első tesztet reggel ! és így is nagyon halovány lett a 2. tesztem tegnap reggel készűlt és azon már jobban látszódik  Amúgy ez a teszt azt írja hogy a megtermékenyülés után 10 nappal már kimutatja a pozitív eredményt"

Én is ilyen tesztet használtam, és ma van ugye az általános esedékesség, és hát az én tesztem pluszban nem is olyan halvány.

...és egyben az utolsó kezelésem a Varghában. Nem mondom, hogy nem fájt semennyire, de azért nagyon rossz sem volt. Hamarosan mehetek 3. napi vérvételre és meglátjuk, javultak-e az eredmények.

Lezárult egy fejezet. Nem is baj, kicsit már untam. Nagyon kevés dolgot csináltam eddig ilyen kitartóan az életemben.

Kitartó leszek a teákkal is, és mostantól jobban figyelek újra a kajára és a mozgásra is, hogy hamarosan sikeres IVF-fel zárjuk életünknek ezt a részét.

Szép, halvány rózsaszín és kék puzzle elemekből álló minta van a dobozon. Benne pedig a teák, meg a fagyöngy tinktúra. Jó sok időre elegendő. Most 6 hétig tisztítunk mindketten naponta felváltva diólevél és csalánteával. Én pluszban méhfalat erősítek fagyöngytinktúrával, ami nem mellesleg a hormonokra is jó hatással van. Nyonyesz meg, ha van kedve eszi a zellert, meg a fürjtojás sárgáját spermaszám növelés céljából, bár ebben nálunk nincs hiány. A barnasört nem fogja meginni. Ez kb. hat hétig fog tartani.

Elvileg utána jöhetne az irrigálás a női teakeverékkel, mint következő lépés, de én már a következő mensi után elkezdem, ugyanis ez jó a ciszták megszűntetésére.

Aztán, ha pozitív tesztet produkálok, jön a málnalevél tea. Hamarosan. :-)

Nem örülök, hogy végül így zárom a kezelés sorozatot, de a saját kezelőmnél is jobban fáj, mint ahogy már mostanában, igazából észre sem vettem. Már a legelején mondta egy kezelő, hogy mindenkinél változó a fájdalom mértéke, meg az enyhülés is. Valakinél javul, majd újra érzékenyebb, és ez hullámzó.

Pszichésen jobbat tett volna, ha így a végére nem olyan érzékenyek a talpaim, dehát mi tegyek?

Az augusztus 2-ai időpontom a nagy Varghánál megszűnt, nyaralás miatt. Na nem én, hanem Ő nyaral, és igazából, ha ma nem kérdeztem volna rá, hogy akkor ugye augusztus 2 tuti, akkor nem tudom, mikor szólnak, hogy ne menjek. A legközelebbi időpont felülvizsgálatra szeptember közepe, amikoris már másfél hónapja nem lesz kezelve a talpam. Ugye nem gondolták komolyan? Gyógyulttá csak a nagy Vargha nyilváníthat...sokezerért. Hát én meg úgy döntöttem, gyógyult akkor leszek, ha lesz egy szép, egészséges kisbabánk. 

Progeszteron értékem nagyon szépen magjavult, a prolaktin is jobb lett, ciszták nem nagyon vannak, és meglátjuk még mit mond majd a 3. napi vv.

Még egy alkalom, és lezárul ez a fejezet is. Felváltja a babaváró teacsomag, amit már el is kezdtünk iszogatni.

Voltam 21. napi vv-n pénteken. Prolaktint és progeszteront néztek.

Hűűűha! A progeszteronom úgy tűnik, javult, hisz háromszorosa a januárban mértnek és tökéletesen megfelel az ilyenkor elvártnak. Sajnos a Ciris-es időkből nem találok 21. napi eredményt, csak az idei év eleji értékhez tudom hasonlítani, de ahhoz képest nagyon jó. A háromszorosa, és pont annyi, amennyinek ilyenkor lennie kell. :-)

Sajnos prolaktin terén nem tökéletes a változás. Még mindig enyhén emelkedett, de csak nagyon enyhén. A legutóbbi a felső határértékhez viszonyítva 39%-kal magasabb, a mostani 7%-kal.

Kíváncsi vagyok a 3. napi eredményeimre.

Az alapvető problémáim közül kettő biztosan javult január óta:

- ciszták a petefészekben

- progeszteron

Tegnap volt és nagyon fájt. Az a fura, hogy még most is fáj. Olyan, mint amikor jól megszorítja valaki az ember karját, és másnap is fáj, de nincs bekékülve.

Még két alkalom.

Annyira fájt, hogy közben százszor is arra gondoltam, most állok fel, és soha többé nem jövök ide vissza. A kezelőm szabadságon van, és egy másik sráchoz mentem, akinél már az elején is voltam kétszer. Mindannyian másképp csinálják. Hogy tud ez így segíteni? De inkább nem bonyolódok bele, mert nem akarom elveszíteni azt a töretlen hitemet, amivel már március eleje óta járok rendíthetetlenül és rendszeresen. Elhiszem, hogy segít. Ezt a maradék három alkalmat már kibírom, akárhogy is. Aztán otthon majd esténként Kicsi kezeibe teszem a lábaimat, és megkérem, hogy nyomkodja.

Ma a növényekkel való bogarászás közben az alábbi vers jutott az eszembe.

Beney Zsuzsa

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet. 

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Úgy tűnik középidőben vagyok. Minden hónapban egyre nagyobb indikátora ennek a fájdalom a petefészkek tájékán. Nyomó, szúró érzés, mint az első lombik tüszőérésekor és leszívás után. Na jó, annyira talán nem fáj, de az biztos, hogy hónapról hónapra jobban érzem. Nem hiszem, hogy komolyabb baj lenne, de azért nem árt utánajárni. Felhívtam hát a Cirirst és kaptam is időpontot mára. Legalább átesek azon a bizonyos ultrahangon is, ami a Varghába is hasznos lesz majd ékes bizonyítékként arra, hogy történt-e változás.

A vizsgálat során kiderült, hogy ott virít egy domináns tüsző a jobb petefészkemben, 21 mm. Szebbet álmodni sem lehetne. A méhnyálka pedig 11 mm. Ez is tökéletes. 48 órán belül megtörténik a tüszőrepedés. Hurrá! Derült az arcom, mígnem a jó doktor eszembe nem juttata, hogy az egyik petevezetőm el van záródva. De melyik is? A vizsgálat után a konzultáción ellenőrztük, és a jobb...A francba!

Az eredeti problémámra - középidőben fájdalom a petefészkek tájékán, néha enyhe hasmenéssel párosulva - a válasz: múltamban bizonyítottan létező és eltávolított endo miatt elképzelhető, hogy újra endom van. A gyulladást kizárta a doktor, mert hogy mindig csak ovu tájékán jön a fájdalom. Az is lehet, hogy csak érzékenyebben reagálok. Javasolt gyógyszert. Még az érzés jelentkezése előtt el kell kezdeni szedni paracetamol tartalmú gyógyszereket, pl. rubophent, aspirint, és szedni, amíg el nem múlik a feszítő érzés. Amúgy ugyanez vonatkozik a mensis görcsök megfékezésére is. Na, én gyógyszert biztosan nem fogok beszedni, csak ha már nagyon nem tudok együtt élni a fájdalommal. Megoldás lehetne még fogigátlót, ha épp nem akarnék gyereket. Műtétet csak abban az esetben ajánlott, ha az életminőségemet nagy mértékben rontja az érzés. Hát nem, nem rontja olyan mértékben. Szerinte arra, hogy az endo akadályozhatja a fogantatást és beágyazódást és megmaradást nincs egyértelmű bizonyíték. Na most akkor? Merthogy V. meg pont az ellenkezőjét állította. Nem egyértelműen ugyan, de azt mondta, lehet az oka a sikertelenségnek az endo. Mondjuk azt, hogy elhiszem, hogy az endonak ehhez semmi köze, mert így könnyebb optimistának maradni.

A cisztáim nincsenek sokan, említésre nem méltó méretűek. Termékenységi, fogantatási problémát nem okozhanak. Lehet, hogy a talpnyomiszka hatására tényleg elkezdtek felszívódni? Hisz Másik még anno év elején említésre méltónak titulálta őket. Elhiszem tehát azt is, hogy a kezelés segít és a ciszták szépen lassan mind eltűnnek, vagy legalábbis nem szaporodnak.

Vass doki semmiképpen sem javasolna ciszta műtétet egy esetleges következő IVF előtt. Én ugyanis Másik szavaiból anno azt vettem ki, hogy a spontán terhesség egy éve azért jöhetett létre, mert előtte nem sokkal gyilkolták ki a cisztáimat, ergo, ezek akadályozó tényezők. És ha visszatekintünk a lombikjaimra, az első előtt V. azt mondta, hogy PCO szerű a petefészkem, és bizony túlstimu lettem. A második előtt nem voltak cisztáim, és kevesebb sejt is lett, szebbek is, túlstimu sem lett és baba is volt, csak meggondolta magát. Vizont az is igaz, hogy másodszor kevesebb hormont kaptam. Sz'al elvileg, ezeknek nem volt közük a sikerhez. Tök jó, hogy egyik ezt mondja, a másik - és szószerint a Másik :-) - meg azt.

Petefészek téren tehát összegezve a dolgokat, mintha javulás történt volna.

Már csak a hormonértékeimet kell ellenőrizni. És ha már ott voltunk, be is jelentkeztem 21. napira, és megyek majd 3. napira is. Elképzelhető, hogy még a nagy Varghával való találkozás előtt. Így az eredményeimet már tudom neki is prezentálni, legyenek akármilyenek.

És ahogy ott ültünk és beszélgettünk Vass dokival, azon agyaltam, hogy micsoda kiba...ás, hogy elméletben minden tökéletes ahhoz, hogy sikerüljön, csakhogy pont ott érik a szép tüsző, ahol a petevezetőn nem megy át semmi. Hirtelen jött egy gondoltat. Ha én erre képes vagyok minden hónapban, és ráadásul érzem is (és sajnos leginkább a jobb oldalon, tehát ez az aktívabb petefészkem), akkor miért ne lehetne spontán ciklusban érett sejtet leszívni, megtermékenyíteni és visszahelyezni?

Nem tartottam magamban ezt a vad ötletet, megkérdeztem a dokitól, mit gondol erről. Először megdöbbent, majd elmesélte a statisztikai eredményeket ezzel kapcsolatban. Nem éppen bíztatóak. Beleástuk magunkat kicsit az előző lombikjaimba, ahol ugye még 26 sejtből sem lett fagyi pl. És a másodiknál a sokkal kevesebb és szebbnek tűnő sejt is szétesett végül. Mi van, ha rám rossz hatással vannak a hormonok? Merthogy fizikailag mindenképpen megviselt a stimu, akkor a sejtjeimet miért ne viselhetné meg? Mi van, ha a hormonok miatt nem tudok egészséges sejteket produkálni vagy babát megtartani. És igen, azt azért belátta a doki, hogy a hormonozás ront a méhnyálkán. Miért ne próbálhatnánk meg spontán ciklusban? Vevő volt az ötletre. Kell hozzá egy tenyésztés, és mehet a dolog, és lehet, hogy a leszívást altatás nélkül is tudja majd végezni.

Ma megúsztam a törött ujj húzogatást, de nem úsztam meg a pontok fájdalmát. Nem is vagyok túl jól. Talán a meleg, talán a közelgő ovu, na persze, ha egyáltalán van nekem olyan. Mindenestre a két petefészkem egyre jobban fáj és feszít.

Összegezve tehát: fájt. Leginkább a petefészek, meg a nyirokterület. Sebaj, előfordul. Legközelebb jobb lesz. Már csak négy alkalom.

Egy Krétán készített fotóról jutott eszembe ez a regény cím, és a Republicnak is van egy dala a fehér vitorláról, be is másolom ide kultúrposztként.

Republic: Távolban egy fehér vitorla

Mindenki fél, hogy mi lesz holnap
Hogy mi lesz holnap majd
Velünk, holnap mi lesz.
Fázik a Nap, reszket a Hold is,
Én csak azt tudom, hogy úgyis itt leszek.

Most szembe fúj a szél, de mégis
Mindig előre, csak jöjj velem!
Távolban egy fehér vitorla -
Hozzám vezessen, jöjj Kedvesem.

Ne legyen rossz az, ami elmúlt,
Minden szép legyen, ragyogjon fényesen.
Ne legyen rossz az, ami eljön,
A felkelő Nap házában, ha megpihen.

Másfél hét kihagyás után nem fájt jobban, mint az utolsó kezelésen. Már nem halok bele, és nem sziszegek, meg jajongok, vagy sírok.

Egyszer azért sikítottam egyet. Történt ugyanis vasárnap, hogy az 5 kilós notebook táska leesett a vállamról, és rápotttyant a lábamra, komoly sérülést okozva ezzel a gyűrűs lábujjamnak. 3 óra múlva már lila-fekete és hurkaszerű volt az én kis kecses ujjacskám.

Még a nyaralás előtt kaptunk egy hivatalos levelet az öltözködési szabályzatról cégen belül, ami szigorúan nem engedi a lábujjakat kivillantó lábbelik viselését. Gondolhatjátok, hogy én ezt most mennyire tudom betartani. Bár ahogy elnézem, minden lány eltörte a lábujját az elmúlt napokban a cégnél.

Visszakanyarodva. Mondtam is a kezelőmnek, hogy a sérült területet messziről kerülje. Persze a rutin mozdulatok ellen nincs mit tenni. Van egy olyan rész, ahol a nagylábujjtól haladva kifelé mindkét lábamon meghúzgálja a lábujjakat. Ő húzgált és hallgatott engem, én meg csak meséltem a nyaralás élményeit - írom ám ide is majd, csak egyelőre alkotói válságban szenvedek és gépútálatban is - átszellemülten mindenről megfeledkezve. Szóval, húzta, húzta, húzta és húzta...ebben a pillanatban Ő elkapta a kezét, mert feleszmélt, de már késő volt, én meg visítottam egyet.

Kedves Gyuri bácsi és kollégái!
 
Tanácsukat szeretném kérni, mert sajnos meddőségi problémákkal küszködünk. Röviden leírnám az eddigi történetünket, hogy tiszta képet kapjanak. 
 
Az első sikertelen év után nőgyógyászhoz fordultunk, aki egy clostybegit stimulációval fokozott tüszőérést váltott ki, mert az előzetes ultrahangos vizsgálatokon nem látta tüszőérés nyomát. Ez három hónapig tartott, eredménytelenül.
 
Ezután egy meddőségi központhoz fordultunk, ahol kiderült, hogy cisztás a petefészkem, ami az eltolódott LH/FSH hormon értékek miatt alakulhatott ki, továbbá  teherbeeséshez magasnak vélték a TSH szintemet (egyébként a referenciatartomány felső határához közelítő normális szint volt). Még ugyanebben az évben részt vettünk két inszeminációs programban. A szokásos stimuláló hormonok mellett kaptam tiroxint a pajzsmirigy működésre.
 
A következő év egy lombik programmal kezdődött. Az IVF során enyhe túlstimuláció alakult ki. Eredményt semmi nem hozott. Vállalkoztam egy feltáró műtétre, minek során endometriózist állapítottak meg és el is távolították, továbbá az egyik petevezetőm átjárhatatlannak bizonyult (ez időközben záródhatott el, mert a megelőző vizsgálatok során mindkettő átjárható volt még). A petefészek cisztákat drillinggel megszűntették. 
 
Ezt követte egy újabb IVF, ami sikeresnek bizonyult, ám szívhang nem alakult ki és a baba nem fejlődött, de nem is történt vetélés, így műtéttel távolították el.
 
Ekkor nagyon elkeseredtünk, és már fizikailag is eléggé elgyötört voltam. Nem folytattuk ezt az utat. Pár hónap múlva spontán teherbe estem, de rövidesen elvetéltem. Az orvosaim szerint azért jöhetett létre a terhesség, mert röviddel a ciszták eltávolítása után voltam. Ez kb egy éve történt.
 
A fél évvel ezelőtti vizsgálati eredményeim szinte ugyanolyanok, mint, az első vizsgálatoknál. LH/FSH arány nem megfelelő, TSH az orvosok szerint sok a teherbeeséshez (amúgy normál értékeken belül van), a prolaktin szintem enyhén megnövekedett (kicsivel határérték fölé került). A petefészkemben ciszták vannak, melyek  megérett, de meg nem repedt tüszők.
 
Kb. 5 hónapja járok a Vargha intézetbe, és kezelőm javasolta, hogy próbáljam ki a gyógyfüveket, melyekről már sokat olvastam eddig is, de nem tudom, miből mennyit és mikor lenne érdemes szednem ahhoz, hogy valóban jó irányban hasson.
 
Ebben szeretném Gyuri bácsi tanácsát kérni. Szeretném, ha ciszták felszívódnának, és ha a hormonértékek a helyükre kerülnének, megtörténne nem csak a tüszőérés, de a repedés is. Azt hiszem, így képes lennék spontán teherbe esni és kihordani egy egészséges babát. A méhnyálkával nem voltak problmák soha. A vizsgálatokon mindig kellő vastagságú volt, a méhem pedig “hibátlan”.
 
Köszönöm, hogy levelemet végigolvasták. Bizakodva várom válaszukat és javaslataikat.
 
Tisztelettel,
XY

Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szívem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétől öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívű jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz színezüstből,
Tollam, ceruzám vígan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy tea, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifjú fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.