Tegnap este találkoztunk Nyonyesz tesójáékkal, mert ők is a közelben nyaraltak. Imádom a városnéző vonatokat, és úgy tűnik, Nyonyesz tesó is, mert egyszerre kiáltottunk fel, amikor megláttuk, hogy menjünk vele egy kört. Persze, amikor fent ültünk, már eszembe jutott, hogy ezek zötykölődős járgányok, nem biztos, hogy jó lesz ez nekem. Lelkifurdalásom is van miatta rendesen.
Hajnal félhat óta - azaz két órája - megjön érzésem van. Közben tudom, hogy nem jöhet meg, ma még semmiképpen, hisz tegnap ott volt az a szép szabályos petezsák.
Persze, olvastam én is, hogy sok nő érzi ezt sokáig a várandóssága alatt, azért jobban örülnék, ha én nem érezném. Cserébe sugárban hánynék meg folyton vacakul érezném magam. Valahogy, jobban megnyugtatna.
Nyonyesz nagyon erős, mert nonstop tartja bennem a lelket, a hite a babában pedig töretlennek tűnk. A napok nagy részét én is nyugodtan viselem, de vannak pillanatok, amik nagyon nehezek. Az idő az első tesztem óta teljesen lelassult, ólom lábakon vánszorog.
Utolsó kommentek