Annyira fájt, hogy közben százszor is arra gondoltam, most állok fel, és soha többé nem jövök ide vissza. A kezelőm szabadságon van, és egy másik sráchoz mentem, akinél már az elején is voltam kétszer. Mindannyian másképp csinálják. Hogy tud ez így segíteni? De inkább nem bonyolódok bele, mert nem akarom elveszíteni azt a töretlen hitemet, amivel már március eleje óta járok rendíthetetlenül és rendszeresen. Elhiszem, hogy segít. Ezt a maradék három alkalmat már kibírom, akárhogy is. Aztán otthon majd esténként Kicsi kezeibe teszem a lábaimat, és megkérem, hogy nyomkodja.
Utolsó kommentek