Napló

Másfél hét kihagyás után nem fájt jobban, mint az utolsó kezelésen. Már nem halok bele, és nem sziszegek, meg jajongok, vagy sírok.

Egyszer azért sikítottam egyet. Történt ugyanis vasárnap, hogy az 5 kilós notebook táska leesett a vállamról, és rápotttyant a lábamra, komoly sérülést okozva ezzel a gyűrűs lábujjamnak. 3 óra múlva már lila-fekete és hurkaszerű volt az én kis kecses ujjacskám.

Még a nyaralás előtt kaptunk egy hivatalos levelet az öltözködési szabályzatról cégen belül, ami szigorúan nem engedi a lábujjakat kivillantó lábbelik viselését. Gondolhatjátok, hogy én ezt most mennyire tudom betartani. Bár ahogy elnézem, minden lány eltörte a lábujját az elmúlt napokban a cégnél.

Visszakanyarodva. Mondtam is a kezelőmnek, hogy a sérült területet messziről kerülje. Persze a rutin mozdulatok ellen nincs mit tenni. Van egy olyan rész, ahol a nagylábujjtól haladva kifelé mindkét lábamon meghúzgálja a lábujjakat. Ő húzgált és hallgatott engem, én meg csak meséltem a nyaralás élményeit - írom ám ide is majd, csak egyelőre alkotói válságban szenvedek és gépútálatban is - átszellemülten mindenről megfeledkezve. Szóval, húzta, húzta, húzta és húzta...ebben a pillanatban Ő elkapta a kezét, mert feleszmélt, de már késő volt, én meg visítottam egyet.