Napló

Most olvastam vissza a hétfői bejegyzésemet. Elég nyugodt voltam ekkor még.

Ezután átfutott az agyamon, hogy tényleg nagyon pincuri a babócánk. Ilyenkor már tizen, huszon mm szokott lenni erős szívhanggal. A lányok sem voltak olyan lelkesek a Cirisben, mint múltkor. Vagy legalábbis nem tolongott ott mindenki, hogy lássa az uhu felvételt.

A'sszem úgy 5 órát sírhattam szinte folyamatosan. Plusz a munkahelyi könnyek lenyelése.

Hétfő ese még bizakodtam benne, hogy alszom egyet és a kedd reggel már újra napsütéses lesz. A nap valóban sütött, de én nem tudtam meglátni. Atti is annyira elszomorodott. Azután rájöttünk, hogy nem szabad a Kicsikénket leírni, itt van, fejlődik.

Csakhát, sajnos, mi már azt sem fogjuk elhinni, ha megszületik és a karunkban tatjuk. Olyan borzasztó, hogy nem merünk már őszintén örülni semminek, mert olyankor rendszerint kapunk egy jó nagy pofont. Durrr. Szóval, bízunk, hiszünk a babánkban, abban, hogy fejlődik, de csak mérsékelten és ott van az a pici kicsi esély a rosszra is. Ott motoszkál és nem tágít.

A jelek ismét felerősödtek. Kedden és szerdán és csütörtökön már néha olyan nagyon fájt a cicim, hogy hányingerem volt tőle. Ugye mi ennek örülünk. Szeretném, ha hétvégén is jönnének ezek a jelek, addig valahogy biztosabb vagyok a babócában, amíg fáj.

Tegnap szembesültem a várandósság nem oly napfényes oldalával. A kissé megnövekedett cicikre próbáltam valami kényelmes, azért mégsem totál antinő darabot választani. Hármat szerettem volna venni, de nem sok idő telt el, mire már egyetlen cicifix-szel is beértem volna, ami jó rám. Jó-jó, történt némi méretbeli növekedés, de azért még mindig nem vagyok egy Dolly Buster, hogy  ne kapjak a méreteimre megfelelő melltartót. A huszadik felpróbálása után sírva fakadtam a fülkében.

A blúzokról és tunikákról már ne is beszéljünk. Csípőben, derákban tökéletes, mellben szűk...Hát miféle deszka csajokra szabják ezeket a ruhákat? Mintha a nők 90%-a kihívásokkal köszködne mellügyileg. Na jó, lehet, nem az Auchan-ban kellen próbálkoznom, dehát erre a pár hónapra ki akarna vagyonokat elkölteni ruházkodásra? A'sszem, végül kénytelen leszek valami direkt kismama boltba betérni és hatalmas vagyonokat ott hagyni, mert azért dolgozni jár az ember lánya és a hiúsága sem lesz kisebb attól, hogy babákat vár. Szóval a mai uhu után irány a Brendon és az egyéb a kismamaság állapotát kihasználó és szegény mamákat és papákat kirabló spéci áruházak.

Most jöttünk az uhuról. A rossz hír, hogy csak egy petezsákunk van, a jó, hogy egy van. A pulzálás gyenge, ezért 1 hét múlva ismét jelenésünk van. Újabb 1 hét titkolózás. Aztán lehet, hogy erősebb szívhangnál már elmondjuk. Meglátjuk. Mostmár az is lehet, hogy majd csak arról értesítünk mindenkit, hogy megszületett. :-)

Na szóval, ma még nem megyünk vásárolni, várunk 1 hetet. Bár ha ruha nem is, cicifix azért nagyon kellene már. A ruházkodási problémákat megoldom úgy, hogy nem járok be dolgozni. :-)

Amúgy lehet, tornázni, szexelni, kádfürdőzni, élni, ahogy eddig.:-)

Vereczkey ismét nagyon aranyos volt. Sokat beszélgettünk és mindent meg is tudtunk beszélni. Azt hiszem, maradunk itt a genetikai vizsgálatokra.

Ja igen, a CRL 4mm, ami nagyon kicsike ilyenkor, bár ezt a doki nem mondta. Azt mondta minden rendben, de most ne kettő, hanem egy hét múlva menjünk saját megnyugtatásunk miatt is. Akkor már lesz szívhang. Nagyon-nagyon-nagyon remélem. Hajrá Kicsi Bogyeszka, fejlődj szépen!

Nos, a mai napon kicsit rám ijesztettek Ikerbogyók, mert nem akartak jelet küldeni egészen délutánig. Lehet, hogy lustiztak egy kicsit? Délután óta már fájt párszor a cicibimbi, de azért már nem olyan gyakran és nem annyira, mint eddig. Mindenesetre a fájdalomtól megnyugdtam, és nem csak én, de az apucijuk is.

Hihetetlen, hogy valami idült mosoly száll meg, amikor rosszul érzem magam, vagy úgy fáj a cicibimbi, hogy már-már hányingerem van a fájdalomtól.

Holnap betöltöm a 8. hetet. Lesz pocak fotózás is. Szerintem, nem sokat változtam a legutóbbi fotó óta, de majd meglátjuk. Igazából a súlyom is stagnál a 69-70 körül. Ennek örülök.

Ma elkezdtem a folsav kérdésen rágódni és aggódni. Nem tudom, hogy 1 szem Femibion naponta elég-e két babával is vagy valami szimpla folsav pótlást is kellene még szednem.

A másik oldalról viszont, próbálok egészségesen táplálkozni, sok brokkoli, kelbimbó, saláta, zöldségek, gyümölcsök minden nap elég változatosan. Sok-sok ásványvíz. Nem lesz itt gond! :-) Sétálunk is hetente legalább négyszer félórát. Általában vacsi után.

Nagyon vágyom egy kis tornára és ennél is jobban a vízre. Egy nagy medencére langyos vízzel, amiben lehet lubickolni, pihenni, tornázgatni, úszni. Nem is tudom, hogy nekem lehet-e ilyesmiket tennem? Úgy, ahogy a szex terén is tanácstalan vagyok. Ezeket mind meg kell kérdeznem hétfőn V. dokitól.

Hát igen, hétfőn uhu és végre nem csak látjuk a mi Ikerbogyóinkat, de hallhatjuk is a kicsi szívüket. Már nagyon várjuk.

Azt hiszem, ezután a vizsgálat után fájó szívvel megválok a Ciris-től és felhívom Erdélyi dokit, aztán vele folytatjuk a protokol szerint.

Géndiagnosztikai vizsgálatok közül az integrált tesztnek nálam nincs értelme az ikrek miatt, de a kombinált tesztet elvégeztetem az Istenhegyin. Nagyon sok jót hallottam Hajdú Krisztináról, hozzá szeretnék menni.

Nos, azt hiszem mostanság töltöttem be a 7. hetet és bizony megkedtük a 8. hetünket az Ikerbogyókkal.

http://www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=8

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/8?BXID=55D4D4B3-98BB57EF-383B1B8F-87D7EB18

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/8_het

Az elmúlt 4-5 nap nagyon vegyesen telt. Hol mocsok rosszul voltam és felkelni is alig volt kedvem, hol kicsattantam az erőtől és az energiától. Tegnap szinte egész nap semmi jelet nem kaptam a Kicsiktől, aztán este olyan cicifájás tört rám, hogy már borogatni meg hűteni kellett.

A munkaheleyet nem nagyon szerethetik, - vajon miért? :-) - mert ahogy beértünk, egyből hányingerem lett és elkezdett fájni a cicim. Otthon általában jobban vagyok, mint a munkahelyen.

Ma reggel véletlenül 3 Euthyrox-ot vettem be. Hajnalban bekaptam az adagomat, aludtam még egy kicsit, felkeltünk, elkészültünk és elkezdtem beszedni a többi gyógyszert (Duphaston, Magne B6, Femibion). Nem figyeltem, és a Duphaston helyett 2 Euthyrox-ot vettem be. Telefonáltam a Ciris-be, hogy mi legyen. Várom, hogy visszahívjanak.

Hívtak. Nincs semmi baj. Azt mondták, pisiljem ki. :-)

A súlyom ma 69 alatt volt picivel. Ma kedveskedni akart nekem a mérleg. :-)

Totál össze vagyok zavarodava a rám váró vizsgálatok kapcsán. Integrált, hármas, négyes, kombinált, afp, genetikai uhu, 4D uhu, korionboholy vagy magzatvíz vizsgálat, genetikai konzultáció....na most akkor mi és mikor? Ráadásul ikreknél nem végezhető bármi. Vagyis végezhető, de nincs érteme, mert az eredmény nem értelmezhető. Asszem, következő alkalommal nagyon kifaggatom a dokit, hogy mire számthatok. Mártit meg, hogy ez mennyiért fog fájni nekünk. És mikor jelenjek meg a nőgyógyimnál először? Azért az luxus, hogy két helyre hordjam a sok pénzt.

Na, asszem, jövő hét hétfőig csupán a kérdőjelek fognak ugrálni a fejemben. Jobb lesz elfelejteni ezt a témát addig és akkor foglalakozni vele.

Ma elkészítettük az első pocakfotót. Azt olvasom, több helyen is, hogy főleg az első várandósságnál a 12.,  de akár a 20. hétig nem látszik semmi. Ehhez képest, nekem már az első uhu időpontjában (akkor léptem át a 6. hetet) teljesen új ruhákat kellett venni, mert nem jöttek rám a régiek.

A súlyom is 69-70 körül stagnál, attól függően, épp milyen kedve van a mérlegnek. Egyik nap 69 vagyok, aztán meg 70, aztán megint 69 és így tovább.

Ma jöttem rá, hogy bizony én már beléptem a 7. hétbe és még nem tettem fel az ide vonatkozó okosságokat:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/7

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/7_het

http://www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=7

Nos, a mai ultrahangon egy szép nagy és egy kisebb petezsákocskát láttunk. Ez azt jelenti, hogy akár még ikreink is születhetnek. Mi nagyon drukkolunk Nekik, mindkettőnek. A kicsinek most egy iciripicirit jobban, hogy behozza a nagytesót! :-)

Hihetetlen volt látni, hogy ott vannak és ráadásul minden jel szerint ketten. Még most sem fogom fel igazán, hogy kismama vagyok és nemsokára babáink születnek. Édes kis ajándékok! Legszívesebben világgá kürtölném.

Persze, összefutottam a fórumos lányokkal is, így a titok már nem nagy titok. Fáncsival és Hugival találkoztam. Jó kis paraszekció vagyunk:-), de olyan aranyosak mindketten. Azt hiszem, láttam Ivettet is és talán Mónit a gyógyszertárban. Vasi meg bent feküdt a frissen kapott pöttyöcskéjével hátul, de nem akartam zavarni.

Szóval a babaák 4-5 hetesek én meg 6-7 hetes kismami vagyok. Olyan nagyon hihetetlen, hogy fel sem tudom fogni. A Ciris-ben elhangzottaknak legalább a felére nem emlékszem, annyira eufórikus állapotban voltam. Csak lebegek és lebegek a világ meg mintha nem is létezne.

...

Most írt Hugi a babanet-et. Elhalt a pocaklakója. Egyszerűen nem hiszem el.

Úgy terveztük, hogy ma elmondjuk a családnak, de azt hiszem, mégsem. A tesómnak szeretném már elmondani, de másnak nem.

Ma megkaptam életem első anyák napi ajándékát Marcitól. Nagyon boldog voltam és jól esett.

Holnap uhu és végre láthatjuk is a kicsiké(i)nket, merthogy kétségem sincs affelől, hogy itt van (vagy itt vannak) a pocimban és szépen fejlődnek. Igaz, az émelygések száma egyre kevesebb, de a cicim változatlanul nagyon fáj.

Azt nem tudom, hogy a lábaim és a popsim a babáktól fáj-e, de néha annyira szúr és nyilal, hogy alig tudok állni. Atti kitalálta, hogy biztosan magnézium hiányom van, így hát vettünk magnézium és még calcium tablettát is, azt iszom. Egy-egy ilyen tabi után jobban érzem magam, de kb 12 óra múlva megint fáj. Na majd rákérdezek holnap.

Néha fájdogál a hasam is, de nem vészes. Elég ritkán érzem azt, mintha meg akarna jönni, de azért még előfordul.

Szóval, alakulunk szépen. A súlyom 69 kg. 67-ről indultam a beültetéskor. Nem biztos, hogy normális ez a hízás, de a pocakom nagyon aranyos...mert, hogy Nekem az is van már: pocakom. :-)

Azt hiszem, a 6. hétben járhatunk:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/6?BXID=776E4A4A-E077FA2C-DC4A4BBC-EE83ED6B

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/6_het

http://www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=6

Megvolt a mai vv is. Én olyan 600-as szintet várok. Atti 500-at. Olyan messze van még az a délután és ma megint csak izgulni meg aggódni fogok.

A kedden vásárolt blúz nagy egy kicsit, de úgyis hamarosan kitöltöm, nem igaz?

Ki bizony:-) 800 lett a hcg-m mára. Nem is számítottam rá. Annyira boldog vagyok. Nehezen indult, de most úgy néz ki, belehúz. Jövő héten hétfőn mehetek uhura, de nem V.doki lesz és nagy a tumultus, minden időpontra ketten vannak....és Erika azt mondta Attinak, hogy bizonyára ragaszkodom V. dokihoz, mint ahogy ő is hozzám. Ez jól esett, kedves. Szóval, hétfő vagy nem tudom...Nagyon szeretném már látni a kicsikét és hallani a szivét, de asszem megvárom kedvenc dokimat.

Mostmár nem történhet semmi rossz.

Voltam reggel vérvételen, délután kiderül, hogy tovább fejlődtek-e a kicsik. Olyan nagyon izgulok, el sem tudom mondani. A cicim továbbra is fáj. Néha annyira, hogy sírni tudnék. Az émelygés ritka vendég, meg a gyomorsav is. Nagyon bizonytalan vagyok. Olyan nagyon félek....

Most 2:45 van. Hamarosan kiderül, hogy emelkedett-e a hcg-m.  Annyira izgulok már, hogy félóránként látogatom a fajanszot.

Nos, a hcg-n 384, ami nem az általam elvártnak megfelelő. Olvastam ugyanis, hogy min. 2 naponta kétszeresére nő. Akkor nekem most 600 kellene, hogy legyen. Visszahívtam a Ciris-t és Erika megnyugtatott, hogy ez így jól van, az a lényeg, hogy növekedett. Mindenkinél más a hcg szint is meg a növekedés üteme is és a kétszeres növekedés csak egy tankönyvi adat, amitől szinte mindenki eltér.

Nos, kismama vagyok.

Vettünk pár új ruhát is, mert tényleg nem jó már rám semmi. Remélem, ezek a ruhadarabok azért még egy ideig jók lesznek.

A nem tesztelés eddig jól megy. Szerencsére, különösebb késztetést sem érzek, hogy ismét béna teszteket pisiljek le. Az idő elég gyorsan szalad. Tegnap voltunk Anett diplomaosztóján, ma meg anyuék voltak itt Csilla napot köszönteni, úgyhogy, nem unatkozom.

A pocim alapján egyébként babás vagyok, mert mostmár csak egy nadrágot tudok kényelmesen összegombolni magamon, a farmert. A szoknyák is szűkek, így a ruhatáram jelen pillanatban meglehetősen korlátozott. Gyakorlatilag egy nadrág és pár felső. Hugitól még nem akarok kérni, várunk még. Amennyiben kedden több lesz a hcg-m elmegyünk venni pár cuccot, amikben járhatok. Amúgy, a hányinger már egyáltalán nem gyakori, a gyomorégés sem. Ez így önmagában nem jó jel, de a cicim borzasztóan fáj még mindig, ami viszont, jó jel. Azt hiszem, ha sokat vagyok levegőn, akkor nem vagyok olyan sokszor rosszul. Mondjuk, amikor a diplomaosztón beléptünk az iskola aulájába és megláttam a tömeget, hirtelen minden elsötétedett, úgy kellett Attiba kapaszkodnom, hogy ne zuhanjak a földre. Aztán meg rám tört a műsor közben a farkaséhség, de akkor már nem ettem, csak míg el nem kezdődött.

Atti nagyon félt és vigyáz ránk. Nem szabad hajolnom, emelnem, meg még egy csomó mindent. Ő biztos benne, hogy ezúttal valóban kisbabánk lesz. Valami megérzése van, hogy egy és kislány. Micsoda béna nő vagyok én, nekem még megérzeseim sincsenek. Semmilyenek, baszkuli.

Annyira, de annyira jó lenne kedden egy kb. 600-as hcg. Szerencsére most jó passzban vagyok, mert egyelőre nekem sincs kétségem affelől, hogy itt van (vagy vannak) a baba(k). Igaz, hogy nem vagyok már folyton rosszul, de a cickóm tényleg nagyon fáj és a pocakomban meg folyton valami szurkálást és döfködést érzek. Főleg petefészek tájékon meg oldalt. A derekam is cudarul fáj.

Anyu kiszúrta a kék foltot a karom a vérvétel helyén, azt füllentettem, hogy beütöttem...nem hiszem, hogy elhitte. Kedden meg jön a következő szúrás...

Nos, ma hajnalban (illetve éjjel 3-kor) megcsináltam a 3. Maria Romed tesztet is. Felbuzdulva az előző napok nagy sikerein, gondoltam, mostmár egy erős csíkkal nyomatékosítjuk ezt a terhességet. Nem jött a csík. Megcsináltam a másik tesztet is, ami egy Corax volt. Azon sem jelent meg semmi. Durr, egy nagy pofon a boldogságomnak!

Ott hagytam a teszteket a fürdőben és elmentem aludni. 10 perc sírás és tehetetlen düh után visszamentem a fürdőszobába kidobni a teszteket, és mind kettőn megjelent egy halvány csík. A Maria Romed-en alig-alig láthatóan.

Logikusan végiggondoltam, és arra jutottam, hogy volt valami a pocimban, ami termelt némi hcg-t és motanra már nincs, a hcg meg elkezdett csökkeni. Sírtam még egy órát, majd nagy nehezen elaludtam. A vérvételen sem voltam valami boldog és délután sem, amikor kiderült, hogy a hcg-m 150. Magyarul kismama vagyok. Kedden kell menni újabb vérvételre. Remélem addig ez a szám az egekbe szökik. Azért lássuk be, a 150 nem egy nagy durranás, bár 1 nappal előbb volt a vérvétel, mint normálisan szokott lenni. Szóval holnapra, ez akár 300 is lehet már.

A teszteket meg nem értem, mert utána néztem, melyik, mennyi hcg-t mutat ki.

Maria Romed: 20-as érzékenység. 3-at csináltam belőle. Tegnapelőtt este, tegnap reggel és ma reggel. Az összes csík halvány volt, de a tesztelés sorrendjében egyre halványabb. Azt sem értem, ha most, 150 a hcg-m, akkor a 20-as érzékenységű teszt ezt miért nem mutatja ki?!

Rapi Preg Corax: 20-as érzékenység: halvány de jól látható csík ma reggel.

Clear Blue: 50-es érzékenység: egyértelmű pozitív eredmény tegnap reggel, de nem az első vizeletből.

Na most úgy tűnik, hogy az elvileg a legkisebb érzékenységű teszt mutatott egyedül normális és valós eredményt. Igaz, ő volt a legdrágább is.

Asszem, nagy hiba volt azt a 3 olcsó, kazettás-pipettás vacakot megvenni és megcsinálni! Legalábbis, ha egyből egy ClearBlue-val kezdek, akkor ma maradéktalanul tudnék örülni a pozitív vérvételi eredményemnek. Annyira jellemző ez rám. Túlbonyolítom és a végén nem tudom kiélvezni a dolgot!

Asszem, mostanra túl vagyok a tesztek okozta traumán. A Ciris-ben pedig megkértek, hogy keddig ne teszteljek, ha lehet. :-)

Úr Isten! Nem hiszem el! Tegnap este végül teszteltem egyet csak úgy. Gondoltam, az esti vizeletben már nagyon kevés lehet a hcg, így nem számítottam semmire, DEEEE ennek ellenére nagyon halványan ugyan, de ott volt a csík.

Még este elhatároztam, hogy a reggeli első vizeletből is tesztelek egyet, hátha megerősödik az a csík időközben.:-) Egész éjszaka alig aludtam valamit és kb 1,5 óránként mentem pisilni, így a reggeli első, egy 2 órás pisi volt, ami semmivel sem jobb - gondolom - az estinél. Ismét egy halovány csíkocskával lettünk gazdagabbak. A lényeg, hogy ott volt/van. Azért kellett a nagyobb bizonyosság, így munkába menet beugrottam a DM-be és vettem még 2 tesztet, persze egyiken sincs feltüntetve, hogy mennyi hcg-t mutat ki. Grrr...Mindegy, a legdrágábbat vettem, ami azt írta, hogy az esedékes mensi előtt 4 nappal már kimutatja (ClearBlue). Nekem elvileg már esedékes lett volna legkésőbb tegnapelőtt vagy tegnap. Szóval a munkahelyen csináltam meg a tesztet és POZITÍV. 3 pozitív teszt 12 óra leforgása alatt! :-)

Nagyon várom már a holnapi vérvételt meg az eredményt! Nagyon úgy áll dolog, hogy idén még éppenhogy, de szülők leszünk! Hihetetlenül boldog vagyok és nem érdekel a hányinger, az émelygés, a gyomorégés, az álmosság, a dekoncentráltság, a puffadás, a folytonos maró éhségérzet sem! És Atti is nagyon boldog!

Csodaszép névnapi ajándékot kaptam! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Tegnap munka után még elmentünk a Bricoba meg a Bauba és vettünk két kúp alakú 1,3 m hosszú futtatórácsot a hajnalkáknak, meg hozzá agyagcserepeket. Előtte megint mekiztünk. Őrölet, hogy, mennyire nem bírtam a halas szendvicsüket, most meg minden nap azt enném. A végén még az oly nagyon gyűlölt oregánóra is rákapok! :-)

Tegnap nagyon vegyesen telt a nap. Hol hányingerem volt, hol elmúlt. Aztán volt, hogy nagyon fájt a cicim és az is elmúlt, majd újra jött. Borzasztó álmossági rohamok törtek rám és alapvetően a közérzetem nem volt jó. Dekoncentrált voltam. Már azon filóztam, hogyan közöljem a főnökömmel, hogy bizonyos hormonális változások miatt képtelen vagyok bármiféle komolyabb összpontosításra és számolásra. Mindezt úgy, hogy közben, ne tűnjek nagggyon szőkének....elvégre komoly, felelős posztot töltök be, ahol nem illik úgy viselkedni, mint egy nő. Most kell előrejelzni az év maradékát és nem is tudom, milyen számok, hogyan kerülnek bele az IS-be....

A mensiszerű érzés este jelentkezett ismét és reggelig kitartott, sőt mondhatom, kis szünettel még most is itt van. Jelentkezett egy szúró fájdalom is a jobb oldalon, ami a combtőig hatol. Ilyenkor legyen okos az ember lánya....hahhhh.

Eszméletlenül éhes vagyok, pedig még 1 óra az ebédig. Fáj az éhségtől a gyomrom, a nyelőcsövem és néha elhalványodik a világ. Pedig ugyanannyit ettem ma, amennyit mindig is szoktam. Lehet, hogy a hekto gyomorsav teszi ezt az érzést? Kimentem a patikába és vettem egy nagy doboz Rennie-t, egy Espumisan-t és 3 db szuperérzékeny terhességi tesztet.

Elgondolkodtam azon, hogy csak jobb lenne pénteken felkészülten menni arra a vérvételre. Nagy meglepetések ne érjenek. Lehet, hogy holnap tesztelek, bár Atti nagyon ellene volt. Már nincs annyira. Belátta, hogy a teszt elvégzésétől mostmár semmi sem fog változni. Vagy vannak babák, vagy nincsenek. Attól, hogy rápisilek egy műanyag pálcikára még nem történik semmi. Max. hamarabb elszállhatnak a kétségeink.

Atti folyamatosan kérdezget, hogy éppen mit érzek, hogy érzem. Nagyon reménykedik és borzasztóan aggódik. Félek, egy világ omlik össze benne, ha megint nem sikerült.

Na de maradjunk optimisták. Ma van a névnapom és már rengetegen hívtak, írtak. Éééés valószínű, hogy ezen a szép napon kezdem meg az 5. hetemet:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/5?BXID=783BC047-7854123B-812BD4CE-5DFB86A0

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/5_het

http://www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=5

Hányszor leírtam már, hogy "(a finisben)"...Néha olyan lassan telik az idő. Máskor meg elszalad. Van, hogy 1 perc is egy örökkévalóságnak tűnik és olyan napok is vannak, amiket észre sem veszek, úgy szaladnak el mellettem.

Éjszakánként már legalább háromszor, négyszer ébredek fel és megyek el pisilni. Persze tudom, ez az én esetemben normálisan sem ritkaság, meg a Duphaston és/vagy az Utrogestan is okozhatja. A cicim is fáj, úgy, ahogy még eddig sohasem éreztem. Hajnalban arra ébredtem, hogy úgy fájt a hasam, mintha megjött volna. Aztán elmúlt, és most megint fáj. Ettől már meg tudnék őrülni. Mostanság kellene megjönnie, lehet, hogy csak ezt érzem.

Ha köhögök, tüsszentek vagy nevetek, akkor szinte az első pillanattól szúr és belenyilal a fájdalom a petefészkembe, vagy legalábbis arrafelé valahová. Aztán van olyan is, hogy csak az alhasam döfköd és szurkál. Nagyon remélem, hogy a babáink növekednek szépen.

Mostanra már biztosan 1mm-es kis ebihalacskák. Sőt, maholnap elvileg belépek az 5. hetembe. :-)

Néha nagyon nehéz, de talán ezúttal jobban viselem a várakozást. Lehet, hogy azért, mert dolgozom. Nem voltam előtte szabin és lájtosan mindenfélét csinálgatok. Ma már be is mentem dolgozni, múlt héten még itthonról intéztem a dolgokat.

A fórumon most elég sok csajszi körül történések vannak és néha én is úgy megírnám, hogy 4 nap múlva vv. Dehát, ha már eddig kibírtuk titoktartásban, akkor ez a 4 nap már semmi. Persze, abban állapodtunk meg, hogy utána sem beszélünk senkinek a dologról legalább 8 hetes koromig. Ami még plussz 4 hét legalább. Na sebaj. Ez már a mi titkunk.

Annyira, de annyira szeretném tudni, hogy most éppen mit csinálnak a pöttyöcskék. Ha lenne bent egy kamera, amin folyton nézhetném őket. Azt, ahogy befúródtak a jó kis méhnyálkahártyába és ott is maradtak és szépen fejlődnek. Jut eszembe, lassan már nem is pöttyöcskék ők, hanem ebihalszerűségek. Kis ebihalacskák, akik minden bizonnyal itt ficánkolnak a pocakomban és rakoncátlankodnak, mert néha borzasztó szurkálásokat érzek a pétefészek tájékról. Fájdalom is van, mensiszerű is meg nem is. Feszítő érzés és nyomó. Aludni már nem nagyon tudok és egyre többet gondolok a kicsikre és arra, hogy vajon velünk vannak-e még. Olyankor  mindig arra jutok, hogy persze, hisz mitől ne lennének. A cicim is fáj kicsit, inkább viszket. Épp mondtam tegnap Attinak, hogy nem érdekel, csak fájjon, mert az is egy jó jel. A kis ebihalacskáink fejlődnek. Atti az ebiapu én meg az ebianyu. :-)

Még mindig háromnak szurkolunk és nem vagyunk hajlandóak azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha...Majd, ha valóban így alakul, akkor eljött az ideje a mérlegelésnek, addig nem.

Ezúttal sikerülnie kell, de azt hiszem, akkor sem lehetne hibáztatni, ha nem vállalnék még egyet. Persze, azt, hogy min megy keresztül az ember egy ilyen lombik program elejétől a végéig, senki nem érti és nem tudja, csak az, aki átéli. A remény, a kétségbeesés, az elbizonytalanító érzések, a fizikai fájdalmak, amikről sohasem lehet tudni, hogy éppen jót vagy rosszat jelentenek. Nagyon-nagyon optimistának és pozitívnak kell lenni, kiegyensúlyozottnak és egészséges lelkületűnek. A szurik, a naponta többszöri maroknyi gyógyszer, amiknek ki tudja mi lesz a hatása a későbbiekben? Mert azért úgy gondolom, ennyi beavatkozást a normális menetbe a szervezet nem tűr bosszú nélkül. Persze, az meg a sors vagy a szervezet szemétsége, hogy nem rendesen működik vagy legalábbis nem úgy, ahogyan kellene. Azért olyan öreg még nem vagyok, hogy ne sikerülhetett volna már két és fél éve természetesen.

Nagy-nagy kibaszás az élettől. Olyan másfél éve minden nap úgy ébredünk, hogy új nap-új remény. Bízunk és remélünk, mindig találunk valamit, ami újabb reményt ad. Kivizsgálások, stimulációk, újabb kivizsgálások, inszeminációk, lombik, műtét és még egy lombik. És ez a mostani a legfélelmetesebb, mert ha ez nem sikerül, akkor már nem tudom, mit kell tennünk azért, hogy babáink legyenek. Én már semmit nem fogok érte tudatosan tenni. Elfáradtam és nem akarom ebben a feszültségben leélni az életem. Nem akarom már, hogy mindin hónap csak egy újabb alkalom legyen arra, hogy talán majd most sikerül. Belefáradtam, őszintén akarok örülni az életnek és élvezni azt, mert nem tudom, meddig tart. Úgy gondolom, még sokáig és úgy gondolom, hogy így vagy úgy, de sok-sok tizenév boldogsága vár még ránk.

Tegnap elkezdődött a "mindjártmegjön" érzés. Ettől olyan ingatag lett a hangultom. Egyelőre még nem tudom elképzelni, hogy ne sikerült volna, de ez az érzés elbizonytalanít. Pedig most bíznom kell a pöttyöcskéinkben. Abban, hogy ügyesen beágyazódtak. Elmondtam Bogyesznek is, hogy mit érzek, persze teljesen elszomorodott és már nem hisz úgy a sikerben. Úgy el tud keseredni...Azt hiszem, nem szabad neki elmondanom az érzéseimet, hanem csak mindig mosolyogni, vidámnak és bizakodónak lenni, különben jövőhétig teljesen elveszíti a maradék reményt is.

Csakhogy, így meg én leszek az, aki nem tudja senkinek kiönteni a lelkét, merthogy ugye titkos a projekt. Persze Marcinak elmondhatom, meg leírhatom ide a blogba, de sajnos sem az előbbi, sem az utóbbi nem ad választ. Na most aztán egyedül maradtam, baszkuli. Sőt szubbasszus.

Asszem, Atti viszont jól megtalálta a lelki társát Marciban. Nem beszél vissza és titokban is tartja, amit elmondunk neki. :-)

Ma itthonról dolgoztam és azt hiszem, ezt a gyakorlatot követem egész héten. Kicsit lazulok is. Süt a nap és tudok pihenni, ha elfáradok.

Jól érzem magam eltekintve az időnkénti enyhe hányingerektől. A munka mellett sokat pihentem. Főztem is egy újdonságot: spenótos tésztát és elültettem egy újabb adag muskátlit. Holnap még megfazonírozom a buxust, visszavágom a nárciszokat, elültetem a virág magokat és elszórjuk a múlcsot is.

A kicsikék elvileg mostanra már beágyazódtak és megkezdem a 4. hetet:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/4

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/4_het

A 4. hét végére már kis ebihalak ficánkolnak majd a pocimban:-) :

http://www.babanet.hu/varandos_naptar/index.php?het=1

Tegnap el is felejtettem írni, hogy még az Euthyrox-ot is szednem kell. Állítólag pajzsmirigy hormon termelődés alulműködésem van. Lehet, hogy ettől vagyok olyan kis husos? Na mindegy, a gyógyszer helyre állítja a hormon szinteket, de sajnos fogyni nem lehet tőle csak dúladagolás esetén.

Hugi megkért, hogy szárítsam be a haját és olyan fájó szívvel, meg lelkiismeret furdalással mondtam nemet, dehát most a babák az elsők. Remélem nem haragszik meg rám. Elég sokat kellene ácsorognom míg az a sok haja megszárad. Mázlista...mármint, hogy jó sok haja van.

Atti elment locsolkodni (Kovácsiba és Ligetre), kb 1 óra körül ér majd haza. Olyan nehezen indult el, mintha rángatnák. Fél attól, hogy itthon hagy egyedül, én meg "rosszalkodok". Minden mozdulatomat figyeli és szól, hogy "óvatosan". A műtét után nem volt ilyen figyelemben részem.:-) Hát igen, a sarjairól van szó.

Ez a nap is elérkezett. Ma visszakaptam 3 pöttyöcskét. 1 közülük már blaszto és a másik kettő is nagyon közel áll ehhez az állapothoz, már üregesek. Nem tudom, ez mit jelent, de majd utánaolvasok. A maradék öt is osztódik még és lehet, hogy holnapra eljutnak a blaszto állapotba és akkor lefagyasztják őket.

Szóval most éppen 4 in 1 lettem hirtelen. :-) Drukkolok a mi kicsikéinknek, hogy velünk maradjanak és mindent meg is teszek érte. Bár nem tervezek 2 hét fekvést. Atti is nagyon izgatott és sokkal jobban vigyáz rám, mint múltkor. Nem akart elmenni focizni, mert félt, hogy a virágültetés során emelni fogok meg hajolgatni. Megígértem neki, hogy vigyázok magamra. Abba is hagytam az ültetést, amint a virágföldes zsákot emelgetni kellet volna és inkább pihentem meg Marciztam. Elárultam neki a titkot és Atti is megsúgta neki. Szóval mostmár hárman tudjuk. :-)

Most épp úgy fájdogál a hasam, mintha meg akarna jönni, dehát ez így van már a leszívás óta, úgyhogy nem aggódom. :-)

A beülti után vettünk virágot, kimentünk a temetőbe papához és mama is itt van a gondolataimban. Akartunk mekit enni hazafelé és szerettem volna bemenni a Bauhaus-ba is, de valami banális baromságon összekaptunk én megsértődtem és ilyenkor úgy bedurcázom magam, hogy sehová sem akarok menni. Na a lényeg, hogy a temetőből mentünk vissza Pestre és mekiztünk egyet. Már nagyon éhes voltam. Aztán a Brico-ban vettünk egy csomó kertészeti holmit, ez lett a névnapi ajándékom Bogyesztól. Gazdagabb lettem egy orchideával, aranyvesszővel, leanderrel, 2 zsák fenyőkéreggel, egy tálca árvácskával és két tálca muskátlival. Hűűű, leírni is sok. Nagyon boldoggá tesznek. :-)

Nagyon szép nap volt a mai és az idő is gyönyörű, hisz már vagy egy hete nyár van.

Kicsit elfilóztunk azon is, hogy mit teszünk, ha mindhárom baba megmarad, de nem tartott sokáig az egész, mert úgy vagyok vele, hogy először legyen meg a vérvétel, majd az uh és utána ráérünk ezen gonolkozni. Ha így is alakulna, mindenképpen nehéz döntés lesz és most nem akarom ezzel beárnyékolni az örömünket. A pöttyöknek is jobb, ha vidám az anyukájuk. :-)

A tegnapi három pöttyöcske is elkezdett osztódni és mostmár 8 szépen osztódó sejtecskénk van. Annyira jól osztódnak, hogy megvárjuk a szombatot a beültetésel, mert a 8-ból biztosan lesz legalább 2, akiket megkaphatunk.

Beszéltem Hauzman dokival is a hasfájás miatt. Azt mondja, hogy ilyenkor a minimális szurkáló, feszítő érzés normális. Többen is beszámolnak ilyesmiről. Azért lehet, mert a leszívott petikék helyén elkezdett termelődni a sárgatest hormon. Termelődjön csak és segítse a kicsikéinket a beágyazódásban. SIKERÜLNI FOG!!!!

Szeretek élni! :-))

Sajnos, nem túl jó híreket kaptunk ma. Az 5 megtermékenyült petike elkezdett osztódni, de fragmentáltak, azaz nem olyan szépek, mint, amire számított Katalin a petesejtekből ítélve. Jobbak, mint a múltkori eresztés, de sajnos ők is kihívásokkal küszködnek.

Kicsit elszomorodtam, Atti viszont bizakodó maradt.

Megtermékenyült a tegnap megszúrt 3 is és tőlük még szép eredményeket várunk.

Nem szabad elkeserednem és készülnöm kell egy esetleges holnapi transzferre.

Próbálok pozitív maradni, bár néha nagyon nehéz.

Ma jelentkezett Móni a fórumon. Meghalt a babája, illetve nem fejlődött tovább. Holnap lesz egy egészségügyi kürete. Istenem, olyan borzasztó ez így is, hogy személyesen nem is ismerjük egymást. Micsoda fájdalom lehet. Soha nem szeretném megtudni.

Ha holnapi transzferem lesz, akkor lehet, hogy találkozunk. Lebukok. Mindegy, már így is nagyon kikívánkozik belőlem ez az egész. Másrészről meg imádom, hogy van Attival egy közös titkunk. Soha nem volt még ilyen.

Beszéltem Katalinnal, a biológussal. A tegnapi randi eredménye: végül 5 db petesejt volt akkora, hogy megszúrta őket. Mind az 5 megtermékenyült. 3-at talán ma szúr meg a maradék 2-t pedig holnap. Megvárja, hogy beérjenek. Azt mondja, szebbek, mint az előző széria és nagyon bíztatóak eddig az eredmények. V. doki is és ő is 5. napi transzfert javasolnak. Meglátjuk, hogyan osztódnak, milyen szépek, mennyi termékenyül még meg. Bár, elvileg az 5 is elég ahhoz, hogy az 5. napig elmenjen elegendő sejt.

Ő nagyon bizakodó és pozitív. Én is az vagyok. Holnap ismét beszélünk, és akkor azt is megtudjuk, hogy hogyan osztódnak. Azt mondta, igyak sok folyadékot és fehérjedús legyen a táplálkozásom. Mikor említettem, hogy dolgozok, azt mondta, ezt meg sem hallotta. Fua, mert Hauzman doki egyenesen üdvözölte ezirányú tervemet.

A Ciris-ből írom ezt a bejegyzést. Kb. negyd11-kor vittek be a műtőbe. Atti szerint olyan 20 percet voltam bent.

Kértem fájdalomcsillapítót, mert igencsak erősen fájtak a petefészkeim és szerencsére hamarosan jobban lettem. Most már csak minimális kis szurkálást érzek. Sajnos, aludni most sem tudok. Pedig jó lett volna. Viszont nagyon gyorsan telik az idő, hisz már fél2 van és fel sem tűnt. Ettem Korpovit kekszet és ittam már elég sok vizet is. Nincs hányingerem, így kértem Attit, hogy ha elmegy ebédelni, hozzon nekem is egy erőlevest meg egy kis krumplipürét. Nem merek most komolyabb kaját bevállalni, nehogy úgy járjak, mint a múltkor.

Remélem, nem kell megint infúziót kapnom. Azt ugyanis még nem tudom, hogy mennyi sejtecskénk lett. Bízom benne, hogy ezúttal normális mennyiséget sikerült növesztenem.Olyan 12-re gondoltam, az lenne az ideális. Csak legyen két szépséges, amikből gyönyörű, egészséges babócáink születnek.

Már várom, hogy jöjjenek a hírekkel.

Közben hazaértünk. V. dokival nem beszéltünk, ugyanis Hauzman volt helyette. A gyógyszerek mennek tovább. 10 sejtem lett. Azt már Katalintól (a biológustól) tudom, hogy ebből 8 szép nagy, meg is szúrta őket ma. 2-vel még vár holnapig, hátha nőnek még egy kicsit. Azt mondta, sokkal szebbek a mostaniak és nagyon jó eredmény a 10. Ez a normális. Ugyanezt mondta H. doki is. Holnap hívjuk őket, hogy megtudjuk, hogy sikerült a randi. Biztosan lesz vagy 7 szépen osztódó. De mindegy is. Kettő legyen, akik aztán velünk is maradnak.

Nagyon álmos és fáradt vagyok. Kicsit még fáj a hasam is, de közel sem olyan rossz, mint a múltkor.

Megyek is aludni.

Ja igen, és a lényeg, a mai nappal elkezdődik várandósságom 3. hete:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/3

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/3_het

Holnap punkció. Eddig jól sikerült titkolni, senki sem sejti.

Tegnap nagytakarítást követtünk el. Érdekes, hogy nem nagyon fáj a hasam, sőt, alig. Még a takarítás hatására is csak a derekam fájdult meg, mondjuk az nagyon. Remélem, hogy nem az áll a dolog hátterében, hogy eltűntek a petikéim. Persze, biztosan nem tűntek el, mert, azért érzem. Nem folyamatosan és nem mindig erősen, de érzem. A teraszt is letakarítottuk és kitettük a kerti bútorokat, meg az új napozóágyakat, amiket a tuskóban vettünk még csütörtökön. Nagyon kényelmesek. Olyan jól eltudok aludni bennük. És ez nagy szó.

Ma délelőtt főztem. Addig Bogyesz kiporszívózta az autókat és elvitte Toyókát külső mosásra. Ebéd után pihentünk. Lesétáltunk fagyizni és átmentünk anyuhoz is. Aztán anyu jött Hugiékhoz. Marci nagyon sírós mostanában és borzasztó nehéz megvígasztalni. Remeg a kicsi szája, úgy felhúzza magát. Én már simán ringatom. Elvek ide vagy oda. Hugi is ringatja.Másképp nem lehet leállítani.

Olyan fura, hogy most olyan ez a lombik, mintha nem is arra készülnénk. Mintha csak munkába indulnánk reggel. Nem is izgulok. Bár legutóbb sem aggódtam különösebben. Titkoljuk, amíg lehet. Ha kedden már jól leszek, akkor megyek dolgozni is a beültetésig.

Aztán pihenek egy hetet és utána megint bemegyek dolgozni szerintem. Majd mindig felhúzom az órát hajnali 4-re, hogy az utroval feküdjek 2 órát reggel. Valószínű délben nem fog kelleni, este meg nem lesz gond.

Csak ez az evés-ivás tilalom ne lenne holnapra. Vagy legalábbis a punkcióig.