Ma megkaptam életem első anyák napi ajándékát Marcitól. Nagyon boldog voltam és jól esett.
Holnap uhu és végre láthatjuk is a kicsiké(i)nket, merthogy kétségem sincs affelől, hogy itt van (vagy itt vannak) a pocimban és szépen fejlődnek. Igaz, az émelygések száma egyre kevesebb, de a cicim változatlanul nagyon fáj.
Azt nem tudom, hogy a lábaim és a popsim a babáktól fáj-e, de néha annyira szúr és nyilal, hogy alig tudok állni. Atti kitalálta, hogy biztosan magnézium hiányom van, így hát vettünk magnézium és még calcium tablettát is, azt iszom. Egy-egy ilyen tabi után jobban érzem magam, de kb 12 óra múlva megint fáj. Na majd rákérdezek holnap.
Néha fájdogál a hasam is, de nem vészes. Elég ritkán érzem azt, mintha meg akarna jönni, de azért még előfordul.
Szóval, alakulunk szépen. A súlyom 69 kg. 67-ről indultam a beültetéskor. Nem biztos, hogy normális ez a hízás, de a pocakom nagyon aranyos...mert, hogy Nekem az is van már: pocakom. :-)
Azt hiszem, a 6. hétben járhatunk:
http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/6?BXID=776E4A4A-E077FA2C-DC4A4BBC-EE83ED6B
Utolsó kommentek