Tegnap elkezdődött a "mindjártmegjön" érzés. Ettől olyan ingatag lett a hangultom. Egyelőre még nem tudom elképzelni, hogy ne sikerült volna, de ez az érzés elbizonytalanít. Pedig most bíznom kell a pöttyöcskéinkben. Abban, hogy ügyesen beágyazódtak. Elmondtam Bogyesznek is, hogy mit érzek, persze teljesen elszomorodott és már nem hisz úgy a sikerben. Úgy el tud keseredni...Azt hiszem, nem szabad neki elmondanom az érzéseimet, hanem csak mindig mosolyogni, vidámnak és bizakodónak lenni, különben jövőhétig teljesen elveszíti a maradék reményt is.
Csakhogy, így meg én leszek az, aki nem tudja senkinek kiönteni a lelkét, merthogy ugye titkos a projekt. Persze Marcinak elmondhatom, meg leírhatom ide a blogba, de sajnos sem az előbbi, sem az utóbbi nem ad választ. Na most aztán egyedül maradtam, baszkuli. Sőt szubbasszus.
Asszem, Atti viszont jól megtalálta a lelki társát Marciban. Nem beszél vissza és titokban is tartja, amit elmondunk neki. :-)
Utolsó kommentek