Napló

Voltunk ma uhun. A tegnapi elméletem a növő Hold tüszőnövesztő hatásáról dugába dőlt. Ma Hauzman doki uhuzott és valahogy mintha megfogyatkoztak volna a petikék és a fejlődésben is megálltak.

A bal oldalon alig volt pár tüsző. Olyan 5-öt sorolt fel, és ebből talán 1 volt 12 mm, a többi 10, és az ezen felüliek pedig említésre sem voltak méltók. :-( A jobb oldalon volt 2 db 15 mm-es, 1 db 13-as és talán 1 vagy 2 db 12-es. Volt még pár 10-es is.

Na most akkor mi történt odabent. A jobb oldal, úgy tűnik fejlődött valamicskét, de nem sokat. A bal meg mintha visszafejlődne. :-(

Lehet, hogy V. doki és H. doki mérése nem egyforma? Mindenesetre jól elkeserítettek. A vérvételen Julinál jól elbőgtem magam. Aztán persze látszott a szemeimen és Bogyó egyből észrevette. Neki is elromlott a hangulata. :-(

Mártinál már jobb kedvünk volt. V. dokival nem tudtunk beszélni, mert elment előadást tartotani valahol, így Márti mondott el mindent. V. doki szerint minden rendben van így. Úgy tűnik, túlstimu nem lesz és a célunk ez volt a csökkentett Puregon adaggal. Viszont lesz elég használható petike. Felemelték a Puregon adagomat 200-ra. Ma és holnap ennyit kell szúrni és a Suprefact is marad még ma és holnap. Holnap este 11-kor Ovitrelle és hétfőn leszívás. Jaaaj, de várom már.

Addig is még sok dolgom van a költségvetéssel, megyek is igába hajtani a fejtemet.

Előkaptam a naptárat és megpillantottam április 9-én egy hatlamas fehér köralakú Hold jelképet. Holdtölte. Az ugye a telihold? Ugye nem, mert valószínűleg akkor lesz a beültetés.

A nagy ijedelmere kicsit belemélyedtem ebbe az asztro hold izébe. Legalábbis negyed órát olvasgattam róla, aztán inkább a költségvetéssel folytattam. A fórumon a lányok már nagyon foglalkoznak vele.

Azt tudom, hogy a Jónás napom nemrég múlt el, így akkora szerencsénk nem lesz, hogy egybe essen az akciózással. Sőt, ha 9-én lesz a beültetés, akkor pont teliholdkor kapom vissza a bébiket. :-( Az asztroguruk szerint, semmilyen vérrel járó beavatkozás nem jó teliholdkor. Mondjuk a transzfer vérrel nem jár. A leszívás meg még a telihold előtt lesz.

Szóval, a Jónás napomtól 9-éig növő Hold lesz. Ezt próbáltam a mi javunkra írni, azzal magyarázva, hogy ilyenkor a fogyókúrák nehezebbek, jobban nő a haj, köröm, hát gondolom én, hogy akkor a tüszők is. Nem tudom, hogy a mesterséges lórúgás mennyire befolyásolja az eseményeket. Vagy a mesterséges behatásra van hatással még a Holdjárás?

Aztán a beülti után fogyó Hold lesz pont a vérvételig. Tehát homlokegyenest az ellenkezője annak, mint, ami kedvező lenne ilyen esetben. Sebaj, nem keseredünk el, mert abból indulok ki, hogy bizony a természetes működés a mi esetünkben igencsak befolyás alatt áll. Azt olvastam valahol, hogy fogyó Holdkor a gyűjtött gyógynövények jobban hatnak. Talán a vásárolt hormonkészítmények is. :-)

Szóval, próbálom a javunkra fordítani a holdjárást.:-)

Valahogy azért csak belemagyarázom az optimista igazamat ezekbe az asztro tényekbe.

Megvolt ma az uhu. Gondoltam, hogy megint sikerült jópár tüszőt növesztgetnem, mert már hétfőn fájdogált. Futni sem tudtam. Sírva búcsút intettem új barátomnak, a kocogásnak. Remélem, hamarosan újra randizhatok vele. Ma már alig bírtam a dombra is feljönni, amikor sétáltunk. Először is olyan érzésem van, mintha legalább 2 mázsa lennék, és ezt a terhet kell cipelnem. Aztán mindenegyes lépésnél a petefészkeim kiabálnak egyet, ami nekem fáj. Valószínű szépen növögetnek is, mert folyamatosan szurkál, nyom, feszít, piszkál. A derekam és a comtövem sem esik ki a fájdalom osztásból. Gyakran megszédülök, mintha a követekező pillanatban elájulnék. Szorít vagy szúr a mellkasom és szinte folyamatosan fáj a fejem. Ja és hányingerem van. Nem viselem túl jól ezt a stimut, legalábbis volt már ennél jobb is.

A 12. napon vagyok (azt nem tudom, honnan számolják). A jobb oldalon kb 6-7 tüsző volt, ebből 3-4 olyan 13 mm-es. A bal oldalon kb. 8-9 és ebből 4-5 db 13 mm-es. Növeszteni kell még őket, ezért a Puregon adagomat 100-ról 150-re növelte V. doki. Nagyon kedves volt. Beszélgettünk is egy kicsit a munkámról, de siettem kifelé, mert eleve sokára kerültünk be, meg nem akartam másokat sem sokáig váratni.

Pénteken újra megyünk és ha minden rendben, akkor hétfőn punkció.

Ha 31 napos ciklussal számolok, ami normálisan igaz is nálam, akkor ma kezdődik várandósságom 2. hete:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/2

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/2_het

Március 26-án elvileg volt egy Jónás napom. 1,5 év után előbányásztam a fiók mélyéről a nyalogatós, mikroszkópos ovulációs tesztemet és minden nap szorgalmasan helyeztem el rajta a nyálmintámat. Ez egy olyan teszt, hogy ha nincs ovuláció, akkor a mikroszkóp alatt olyan szedres formákat lehet látni, ha van, akkor páfrányosakat. Nos, nekem minden nap szedrecskés minta alakult, tegnap – azaz 27-én reggel – pedig páfrányos… A fura az, hogy még szinte mensizek…és mivel nálam ez egészen rendszeresen 30 naponta jön, így elvileg a holdas pé-em mindig a mensim időszakára esik.

Már csak 4 nap az uhuig. Kaptam már 4 x 100 Puregont. Remélem a tüszőcskék szépen fejlődnek. 12-t szeretnék. 12 szép, fejlett és egészséges petécskét. Attól tartok, lassan a kocogást is abba kell majd hagynom. Nagyon élvezem és ez az egy dolog, ami negatívum a babásodásban, hogy abba kell majd hagynom napokon belül. 

Hogyan is férkőzött így be az életembe? Elég régóta rendszeresen járunk sétálni Bogyeszkával. Egyszer egy ilyen alkalommal az utolsó 500 métert kocogva tettem meg és nagyon jól esett. Akkor kitaláltam, hogy ezentúl én a séta helyett futok. Nyonyesz továbbra is csak bandukol, én meg mindig előre futok, majd vissza hozzá, és így tovább. Van olyan, hogy többszörösen nehezített a gyakorlat, mert hegynek fel, ellenszélben, hasfájással kell elkövetni.

A kocogás csuda jó dolog. Már az sem érdekel, ha esik az eső és fúj az orkán erejű szél. Megyek és megküzdök a természet erőivel és asszem, sokszor a saját magam határait is átlépem. Mindig jobb és könnyebb. Baromi jó érzés utána, hogy ezt is megcsináltam. Olyankor büszke vagyok magamra. Múlt héten ötször voltam. Ezen a héten is ötöt tervezek. A térdem nem szereti annyira ezt a futkározást,mint én, de most már használok gumis térdszorítót. Borzasztó egy liba vagyok. Hol melltartót felejtek el felvenni, hol a térdszorítót….egyik sem jobb érzés.

A szoliról is le kell majd mondani, pedig egy ideje már oda is rendszeresen járok. Nagyon szép barna vagyok már és nem kell minden reggel alapozót kenni, hogy emberek közé mehessek. :-)  Nekem ez a mindennapos sminkelés egy átok, de hát anélkül meg nem megyek el itthonról, hacsak nem vagyok ilyen szép barna.

Tegnap volt a házassági évfordulónk. Gondoltuk, elmegyünk romantikus vacsorára. Egy nagyon jónak mondott és titulált éttermet választottunk, ahol, igaz, már vagy 5 éve nem jártam. Addig viszont igen gyakran és valóban szuper hely volt. Volt borjú bécsi az étlapon. Na, nekem meg más nem is kell, ha az van. Igaz, ecetes burgonya sali nem volt hozzá, de gondoltam, pürével is remek lesz. Elrontani is igen nehéz. Atti omlettes hátszínt választott valami körettel, már nem tudom. Kihozták a tálakat, gyönyörű, hatalmas bécsi szelet, ahogy annak lennie kell, igaz elég vékonka, de legalább meg tudom enni.
Hááát, gyanús volt, hogy a mindössze max 2 mm vastagságú húst elvágni alig bírom.  A cipőtalp ahhoz képest egy omlós husika. Az Utasellátóban a rántott húsos szendvicsben jobb a rántott hús. (Van még egyáltalán Utasellátó? :-)) 
Én életemben először visszavitettem és nem fizettük ki. Közben a férjem pillanatok alatt eltüntette a saját vacsoráját a tányérjáról, mert az meg nem volt épp egy emberes adag. Legalábbis nem egy gyúrós pasinak való. :-) Kérdezte a pincér, hozzanak-e nekem másikat, mondtam, hogy én még egy ilyet nem kérek. Fizettünk és éhesen távoztunk.
Hazafelé a drágám, közölte, hogy ő sem lakott jól és még egy bigmek eper turmix-szal lecsúszna neki. Visszafordultunk hát és a mekiben megejtettük az ünnepi vacsorát. :-) Jókat nevettünk a bécsi szeleten meg az egész elcseszett házassági évfordulós estén. Valahogy nekünk az összes évfordulónk így sikerül.

Ma azonban a frizurázkodás után spontán módon beültünk egy másik étterembe, és olyan csudafinomakat ettünk, hogy ez mindenért kárpótolt. Futhatok is most 3 napig nonstop. 

Ma az egyik fórumos lánynak sikertelen eredménye született. 2 éve próbálkoznak, megjárták a poklokat is és most úgy döntöttek, hogy nem tovább, itt a vége annak, hogy minden arról szóljon, hogy babájuk legyen. Visszatérnek a normális kerékvágásba, elfogadják, hogy nem sikerült, de nem erőlködnek tovább. A lányok mind próbálták győzködni, hogy gondolja meg magát.

Én nagyon megértem a döntésüket. Ha nem sikerül a következő lombik, mi is ezt tesszük. Elengedjük a baba gondolatát. Tudni kell elengedni, mert én nem akarom a házasságunk első éveit a sikertelenség, az örökös kudarc, a folytonos reménykedés és a kikényszerített "erősekvagyunk" érzései között élni. Fáradunk. Tartjuk magunkat és úgy tűnik, minden redben velünk. Már-már mi magunk is elhisszük, annak ellenére, hogy igazából érezzük a csalódottságot, a keserűséget és néha a reménytelenséget. Elesünk, felállunk, megrázzuk magunkat és megyünk tovább emelt fővel, vidáman. Vidáman? Olyan boldog akarok lenni, mint amikor összeakadtunk. Pénzünk nem volt túl sok, sőt...mégis, mégis boldogabbak voltunk, mint most.

Nagyon szoros kapcsolat, erős kötelék a miénk, ez bebizonyosodott, de nem szabad éveken keresztül beárnyékolni a baba kérdéssel. Ha a sors nem, vagy most nem szán nekünk babát, hát lépjünk tovább és fedezzük fel azokat a dolgokat, amikre már régóta vágyunk, de még nem jutottunk el odáig, hogy cselekedjünk értük. Legyünk újra teljesen boldogok, ne vessen árnyat semmi az életünkre. Ne kelljen tovább ezt a súlyos terhet cipelni, találjuk meg a megkönnyebülést, eresszük el a baba iránti vágyunkat, mint egy léggömböt.

Nézem a vonalzóm és látom, MÁR CSAK 3 NAP A VÉRVÉTELIG!!! Hurrá! és 15 NAP A LESZÍVÁSIG! De jó! Jövő hét végén már csak 1 hét lesz. Nem is telik olyan lassan az idő, csak jól ki kell tölteni!:-)

Ma kezdődött az a ciklusom, amiből a picikéink megszületnek. Persze ez amolyan mesterségesen előidézett dátum a Lydinett (fogamzásgátló) következtében. Tegnapelőtt hagytam abba és ma bekopogtak a vörösek.

Gyakorlatilag ma kezdődik várandósságom első hete:

http://www.babaszoba.hu/topics/9month/week/1

http://velvet.hu/poronty/2006/09/15/az_elso_het

Ma már nem kell szednem a fogigátlót. Tegnap volt az utolsó. Már csak 6 nap, és megyünk vérvételre. Pont a házassági évfordulónkon. Aznap el is kezdődik a Puregon, ami azt jelenti, hogy még közlebb kerülünk ahhoz, hogy menthetetlenül kisbabáink legyenek.:-)

Voltunk Hugiéknál szülinapot köszönteni. Marci a megérkezésünkkor még ébren volt kb 5 percig, majd evett és úgy bealudt, hogy estig fel sem ébredt. Nyünyüzés ma nem volt.:-(

Most nézem a vonalzóimat és az nagyon jó, hogy a vérvétel már csak 10 nap, a punkció meg kb. 3 hét, de gyorsan kiszámoltam a tesztelést is,  és az még 39-41 nap. Borzasztó sok...

Jelentem, jól vagyok! Jól vagyunk. Sokat nevetünk és nagyon bizakodóak vagyunk. Valahogy számunkra most olyan verzió nem létezik, hogy ne 2 szépséges, egészséges kisbaba költözzön a pocimba április elején. Ez az egy lehetőség van, más nincs. A nemek tekintetében egy puncást és egy fütyist szeretnénk, de arra az eshetőségre, ha két azonosnemű bébivel áldana meg minket az ég, kitaláltunk már 2-2 fiú és lány nevet. Lilla, Zsófia (Szaffiként becézve, mert imádom Szaffit), Dávid és Attila.

Valahogy a szurik egyre jobban fájnak. Ma volt a harmadik, de borzasztóan csípett. Remélem, ez nem így lesz végig. De ha így is lenne, kit érdekel, csak a babák jöjjenek már!

Tegnap hívtak a Ciris-ből. A beütemezett várható leszívásom napján (április 3) mindenki külhonban lesz valami konferencián, így eltolták a leszívást 3 nappal, előreláthatóan 6-án lesz. A beültetés vagy 9-én vagy 11-én, pontosan Húsvét előtt. Mivel azt tervezem, hogy az első pár napon feküdni fogok, nem tudom, hogy tartjuk titokban, hogy lombikoztunk. Valamit majd kitalálunk, de jövésmenést nem akarok nálunk.

Tegnap a fórumon felröppent, hogy Vereczkey doki megválik a Ciris-től és az intézet bezár. Majd jött egy második verzió, miszerint külföldre hívták orvos-igazgatónak. Hááát, egyrészről, megérteném, ha elvállalna egy ilyen felkérést, mert ez hatalmas siker, előrelépés és kihívás is. Egész biztosan ő is sokat gondolkozik ezen, és bárhogyan is döntsön, nem lesz könnyű.

Másrészről, az ő páciense vagyok és soha nem gondoltam volna, hogy orvosban ennyire fogok bízni, mint benne és orvoshoz ennyire fogok kötődni, mint hozzá. Eleinte még nem zavart, ha uhura pl. Kósához kellett mennem, mert V. doki távol volt. Mostmár nagyon nem örülnék. Egy teljes kivizsgálás, 2 inszemináció, 1 lombik és egy műtét után mondhatom, elég sok időt töltöttünk együtt, sokszor reményt adott nekünk, sokszor megnyugtatott, sokszor csak a mosolya jobb kedvre derített, vagy ahogy kiintegetett a tárgyalóból egy megbeszélésről, amikor észrevett a folyosón. Kedvelem őt és mindketten bízunk benne. Borzasztó rosszul érintene, ha nem ő lenne a gyetyatartónk a következő és egyben "utolsó, mert sikeres" akciózásnál.

Olvasom a Titok könyvet és a babák mellett mostmár őt is próbálom bevonzani az életembe, vagy legalábbis itt tartani még egy kicsit....csak amíg a két szépséges babánkkal az utunkra enged minket.

Tegnap kezdtem el beleolvasni a Titok-ba és egyből a pénznél nyitottam ki. :-) Reggel munkába menet fel is olvastam Attinak. Amit eddig leszűrtem az olvasottakból, a lényeg az, hogy az univerzumban a vonzás törvénye mindre érvényes, a gondolatainkra is. A pozitív gondolatokkal a pozitívumokat vonzod be az életedbe, a negatívakkal a negatívumokat, betegséget. A gondolatok amolyan bumerángként működnek, pl. ha azt gondolom és el is hiszem, hogy elég pénzem van, hogy megvegyem, amire vágyom, akkor én ezt a gonolatot közvetítem az univerzumba és ezt is kapom vissza, tehát elég pénzem lesz, hogy megvegyem, amire vágyom. Be fogom vonzani az életembe azokat a dolgokat, mozzanatokat, melyek által valóban megvehetem, amire vágyom.

Most gyakoroljuk ezt a pozitív gondokodást Attival. Örülünk a munkánknak, szeretjük azt. Nincsenek anyagi gondjaink és megvehetjük, amire vágyunk. Az áprilisi lombikkal két gyönyörűen osztódó és fejlődő kis lurkó költözik majd a pocimba, akik a megfelelő időben, könnyen jönnek majd a világra és tökéletesen egészségesek lesznek és szépek. Vereczkey dokit nagyon kedveljük, megbízunk benne és ő fog minket a babákhoz segíteni! :-)

Kriszti nemrég hívott, hogy közölje a nagyszerű hírt. 8 hetes kismama. Tényleg szuper és örülök neki. Legalább nekik sikerült. Még egyszer.

Nekünk miért nem sikerül? Egyszer sem. Borzaztóan kiborultam. Mindenki babát vár vagy szül vagy kisgyerekes a környezetemben, csak én nem és nem értem, MIÉRT???????????

Nem haragszom én senkire, mert neki sikerül, sőt örülök is, de sajnos őszintén szólva, már csak a magam módján. Hogy ez mit jelent? Én sem igazán értem. Marcit imádom, Danit is szeretem. Krisztit is, Hugit is meg a többiekkel sincs semmi bajom, akiknek összejön, de ez mind-mind felerősíti a mi sikertelenségünket. Nem értem, miért, és hiába agyalok, nem jutok előbbre.

Ma este úgy éreztem, szét kell vernem valamit, törni-zúzni, üvölteni bele a világba az összes fájdalmamat. Mert fájdalom, keserűség és tehetetlen düh, ez mind van. Jó sok. Fáradok. Minden nap erősnek lenni. Úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Menni előre és soha vissza nem nézni. Örülni mások örömének, szomorkodni mások bánata miatt, együttérezni jóban-rosszban és közben elrejteni a saját nyomorunkat, mert az élet mindig megy tovább. Bár megállna már! Csak egy kicsit, amíg pihenünk egyet, amíg szusszanunk, amíg őszinte, tiszta, új energiával telítődünk, hogy valóban pozitívan tudjunk a jövőbe nézni. Hittel, bizalommal. Nem megjátszani, hogy minden rendben, hanem átélni azt. Nem túlélni a napokat, hanem megélni, benne lenni, létezni. Érezni, szeretni, ölelni, csókolni, félteni és óvni...egy édes kis csomagot, egy kincset, egy babát.

A tél is elhúzódó. Nem akar melegedni az idő és sütni a nap. Fáradok és úgy érzem, az utolsó tartalékaimat élem. Bár jönne már a tavasz. A napsütés, a langyos levegő, a madár csiripelés, a tulipánok és jácintok és nárciszok a kertben. Jó lenne már, kiülni a terszra. Melegedni, feltöltődni. Lélekben és testben. Fizikailag, szellemileg.

Valami negatívum lehet a levegőben, mert aludni már vagy 2 hete nem tudok rendesen. 2-3 napja viszketnek a műtéti sebeim. Ma estére totál zakkant lettem. Először csak olyan voltam, mint aki megbolondult. Aztán jött a telefon és elkezdtem sírni, zokogni, bőgni. Mérhetetlen düh és tehetetlenség töltött el. Ütni akartam. Törni-zúzni. Pedig reggel még azt számolgattam, hogy holnapután már jön az első szuri. Azt mondtam Attinak, hogy mennyire várom már.....várom az injekciót! Mert minden egyes szúrással közelebb kerülünk a célhoz. Hűű, de jó lesz már, amikor kettőt kell szúrni naponta és még mellé 3 féle gyógyszert szedni. Akkor már nagyon közeli lesz a leszívás. Aztán a leszívás utáni telefon a Ciris-ből....mindketten tudjuk, hogy azon a telefonon nagyon sok fog múlni. Azt szeretnénk hallani, hogy szépséges sejtecskékből gyönyörűen osztódó embrióink lettek. Akkor már biztos leszek abban, hogy velünk maradnak a kicsik. Nagyon-nagyon-nagyon bízunk abban, hogy az endo okozott mindent. A nem túl szép sejteket is.

Csak túlstimu ne legyen! Vissza akarom kapni a babákat a leszívás után a 3., de legkésőbb az 5. napon. Nagyon sok a buktató sajnos. Most bizakodónak kellene lenni. Annyira bizakodónak, mint még ma reggel, de nem sikerül. Fogy az erő és a hit. Őszintén bízom abban, hogy most elalszom és kialszom magamból a gyengeséget. Leküzdöm az időjárás ridegségét, a hideget, a telet és a lelkembe béke, a szívembe pedig új remény költözik holnapra.

Hűű, az előző bejegyzésben majdnem elszóltam magam a lombikkal kapcsolatban. Ugyanis, mi meg úgy döntöttünk, hogy titkokban visszük véghez a sikerre vezető eksönt:-)

Tegnap voltunk a Ciris-ben. Mindenki változatlanul nagyon kedves volt. A long stimuláció mellett döntöttünk végül, mert az antagonista nem olyan sikeres. Benne a van a túlstimu lehetősége, de most 100 egység Puregonnal indulunk 150 helyett és az első uhu után dől el, hogy, hogy emeljük-e az adagot vagy sem.

Vereczkey doki kissé szétszórtnak tűnt. Megint nagyon sietősben volt. Két transzfer várta. Szerncsére Hauzman doki is volt és figyelt, amikor az adagokat írta fel a dokesz. Mondjuk, valahogy ketten sem hozták össze teljesen jól, mert a Suprefact-ot 1 héttel későbbre írták, mint, ahogy el kell kezdeni. Na minegy, végül tisztázódott minden. Kicsit bezavart az is, hogy most 1 héttel rövidebb lesz minden, mint múltkor, mert ha nem így csinálnánk, akkor pont Húsvétra esne a transzfer.

Olyan nagyon izgatott vagyok. Rendkívül bízom a sikerességben, ugyanakkor sokkal jobban félek, mint az első előtt. Félek attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha túlstumálálnak és nem lehet beültetni? és ráadásul megint nem lesznek fagyik? Húúúú, el sem tudom mondani, mennyiféle félelem van bennem.

Természetesen a fogigátló így a 12.-13. napra metette a hatását. 3 kg gyorsan felugrott. Olyan nagyon csúnya vagyok....mindegy, mostmár végigcsinálom, aztán ha meglesznek a babák, majd szépen nekidurálom magam és újra 60 kiló leszek.

Tegnap, miután Hugi elment a vizsgálatra és tudtam, hogy már nem biztos, hogy hazajön egyben, nagyon elszomorodtam, mert a várandóssága alatt, alig fogtam meg a pocakját. Dehát annyira zavart...Úristen, ezt kimondani és leírni is szörnyű. Nem a várandósság állapota zavart, hanem a pocak. Láttam, ahogy napról napra, hétről hétre nagyobb lesz és közben én meg folyamatosan azért küszködök, hogy nekem is legyen ilyen. Ő meg a Húgom, aki nem is akart még igazán babát, csak megijedt, hogy majd neki sem sikerül és inkább elkezdtek dolgozni az ügyön...és persze szinte elsőre sikerült nekik. Szóval, ő a kis Húgom, akinek utánam kellett volna szülni, mert hát én vagyok a nővére és nekem kell először megtapasztalnom a várandósságot is meg a babázást is. Hát nem? És akkor nagyon hasznos tanácsokkal tudnám ellátni, amikor ő hasonló helyzetbe kerül. Meg tudnám nyugtatni és  nagyon bölcseket tudnék mondani. Dehát nem tudtam. Én ezeket az érzéseket még sohasem éltem át és fogalmam sincs, neki milyen és bármit mond, nem is tudom elképzelni és nem tudok okos nővérke lenni és tanácsokat adni, olyan okosakat. Szóval, fura az én kicsi Hugicám az ő nagy pocakjával. Mintha nem is ő lenne...hülyeség és nem tudom jól kifejezi magam, de néha olyan, mintha valaki más lenne.

Sajnos, az ő állapota a mi kínlódásunkat csak felerősítette. Nem könnyű, főleg, hogy egymás mellett lakunk és nap mint nap szembesülnöm kell a pocakkal meg a vele járó összes nyavalyával. Én meg hülye módon csak arra vágyom, hogy nekem is ilyen nyűgjeim legyenek már végre. Hányni akarok, és fájjon a derekam és legyen sok a savam és ne aludjak éjszakákat, mert ennek egyszer biztosan vége lesz....de mi lesz az én állapotommal? Egyszer vége lesz?

Szóval, miután Hugi elment a kórházba vizsgálatra, már nagyon bántam, hogy alig érintettem meg a pocakját a 9 hónap alatt, így egy picit megörültem, hogy még aznap egyben hazajött, mert így volt alkalmam megérinteni és azt mondani a kicsinek, hogy ügyes legyen a születésénél és segítsen az anyukájának, amennyire csak tud. Iszonyúan össze kellett ehhez szednem az összes erőmet....de megtettem és valószínű, Huginak örömet szereztem ezzel.

Most, hogy túl vagyok a műtéten és következő lombik időpontja is látszik, már egyre biztosabb vagyok magamban, magunkban meg a babáinkban. Tudom, hogy ezúttal sikerül, mert nagyon szeretnénk és ezért mindent meg is tettünk és várjuk őket, NAGYON! Két szép, egészséges kisbabánk születik hamarosan! Tudom!

2009/02/17 Babanet bejegyzés

"A sebek viszketnek, én meg már nem nagyon bírok magammal. Főztem, pakolásztam. Most itt esik a hó és lassan már minden fehér. Imádok ilyenkor sétálni, így alig várom Bogyeszkámat, hogy hazaérjen és menjünk. Külön öröm ma számomra, hogy valamiért nem megy gyúrni (vazze! :-))), így eljön velem sétálni."

Ansi írta a fórumon, hogy, már nagyon feszítik a tüszők. Nemsokára inszemje lesz. "Az inszem előtt a tüszők engem is piszkosul fesztítettek. A nagy napon már csak úgy tudtam menni, mint aki totál összecsinálta magát  és akkor jött a kedvenc mondatom V. dokitól: “Menjenek haza, pihenjenek és közösülni lehet ám!” :-)) Ha összejön, akkor pszichésen jót fog tenni, hogy nem tudni, hogy az inszemináció vagy a spontán akciózás hozta-e a szerelem gyümölcsét." Ja, csak épp akkor fájdalmak mellett éppenséggel senmmihez sem volt kedvem, nem lepedő akrobatokát gyakorolni apával. :-)
 

2009/02/17 Babanet bejegyzés

"Szóval varratok kint vannak, azt mondja V. doki és Dóri is, hogy nagggyon szépek a hegek vagy sebek vagy mik vannak a hasamon.:-) 1 hét múlva lehet már tornázni és házastársi kötelességeimnek is eleget tehetek.

Ciris után még elmentünk a tetőablakhoz sötétítőt rendelni és fodrászhoz. Ezúttal jó sok szőke tincs került a fejemre, most a barna a kevesebb. Fura vagyok, még szokni kell.
Hazajöttünk, sétáltunk egyet Hugimmal a friss hóban (Bogyesz ma elment gyúrni – vazze), teáztunk, dumcsiztunk és most itt vagyok."

A varratszedés után beszéltünk Vereczkey dokival. A következő mensinél kezdhetem a fogigátlót szedni a következő lombikhoz, így nagyjából április közepén kapom vissza a babákat és végre én is kismama leszek, Atti meg kispapa. :-)

2009/02/18 Babanet bejegyzés

"Dolgozó nő is befutott és így szőkén sokkal érdekesebb…ez hülyeség, de jó kis idézet a Grease-ből. :-) Nem tudom megszokni ezt a sok szőke tincset és sztem nem áll jól nekem. Na mindegy, most egy darabig ez lesz. :-( Be kellett mennem, mert volt egy fontos megbeszélésem és elég jól viseltem a napot, úgyhogy holnap is megyek. A főnököm is bent volt ma és jól rám zúdított egy halom feladatot.  A következő pénzügyi évre is most kezdődik a költségvetés készítés és azt is el kell kezdenem összeállítani meg koordinálni. Hazajöttünk (egy helyen dolgozunk a zurammal), vacsiztunk hamburgert és elmentünk sétálni, mert ma sem gyúrt.:-)"

"mocskosul viszketnek a lukak a hasamon…és nem azért mert nem tisztálkodnék.:-)"

2009/02/20 Babanet bejegyzés

"Jól elfáradtam én is ma. Volt egy határidős munkám, azt pár perce küldtem el. Szóval dolgoztam, aztán pihenés képpen kitakarítottam meg mostam egy csomót és bepácoltam a húsokat a holnapi ebédhez (vendégek jönnek), utána megint munka mostanáig. (...) állandóan csak ennék. Hihetetlen mennyiségek csúsznak le. Mi lesz így?  Jaaaaaj (...) Egyre jobban viszketnek a sebek és ugye néha azon kapom magam, hogy odanyúlok, dehát hova? :-) ezek a sebek ugye eléggé alul vannak.  Nagyon kell figyelni magamra.  Amúgy nekem volt már ilyen laparos műtétem kb 12 éve, és a vakbelemet vették így ki. Egydarabig megérezték a sebek az időjárás változást, aztán elmúlt. Majd most az új sebecskék lesznek az időjósok."
 

2009/02/22 Babanet bejegyzés

"(...) leírom, hogy milyen klassz kis hétvégén vagyunk túl. Tegnap jöttek a vendégek, felköszöntöttek, jót ettünk, dumcsiztunk, aztán távoztak és este meg a Hugomék jöttek át a férjével. Szegény Tesóm, még mindig nem akar kibújni a babóca és már elég nehezen viseli. Holnap is mennek dokihoz és megbeszélik, mi legyen. Mondtam a kis keresztfiunknak, hogy mostmár ne lustizzon tovább és bújjon elő és szépen ügyesen segítsen a mamájának a szüléskor.:-)
Hát, asszem, most ennél töbet nem tehetek....
Ma meglátogattuk a nagymamámékat meg anyut is. Olyan dilis tyúk vagyok, elég régen vezettem már, mondjuk legalább 2-3 hónapja, mert valahogy nem volt rá alkalom és ma mondta a férjem, hogy vezessek és én nem akartam. Parázok, hogy elfelejtetettem az amúgy sem túl stabil vezetés tudásomat. Pedig valahogy vissza kell szoknom. Nem lenne nekem bajom, egészen addig, amíg más autóval nem találkozok az utakon.  Elég későn szereztem meg a jogsit (nincs még 2 éve) és szerintem ilyenkor már nehezebb rutint szerezni, mert az emberben több a félsz.
Aztán a zzuram elment gyúrni, de utána elvitt engem sétálni is. 
Jaaa, kádfürdőztem is, ami már nagy szó így a műtét után. Holnap elmegyek szolizni, mert meggyőződésem, hogy a szőke tincseimhez jobban illene egy barnább tónusú bőr, mint ez a mostani fehérbe hajló.   Szerdától meg torna, torna, torna.  Szóval, láthatjátok, teljesen jól vagyok, és újra teljes!"

Túléltem! Hurrá! A műtét napján már nagyon be voltam tojva. Megkértem Kicsit, hogy maradjon ott velem, amíg ki nem tolnak és fel nem ébredek. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 óra körül már jött is Ottó (az úgynevezett műtősfiú), és vitt. Előtte Juli egy kicsit rám ijesztett, amikor borotvával a kezében megjelent, hogy fazont igazítson. (Nem is tudtam eddig, hogy kozmetikai szolgáltatásokat is vállanak:-)). Mutattam neki, hogy én készültem és igen minimális szőrzet maradt, épp annyi csak, hogy kisdolgom végeztekor befolyásolni tudjam a folyás irányát.:-) Milyen előrelátó voltam! Így megúsztam a fazonigazítást.

Szóval Ottó betolt a műtőbe, aztán ott átemelt a műtőasztalra, bebugyolált mindenféle textíliába a szokásos forgatókönyv szerint. Megkaptam a branült a kézfejembe, kérdeztek tőlem pár dolgot, V. doki az ajtó mögül integetett egyet és mosolygott és ez az utolsó emlékképem azelőtt, hogy tudatomra ébredtem volna. Cudar volt, csak arra emlékszem, hogy fájtak a sebek meg a hasam, folyton úgy éreztem, hogy kisdolgot kell végeznem és úgy vacogtam, hogy csattogtak a fogaim. Rémlik, hogy próbáltam a remegést megállítani és ellazulni relaxációval - pár másodpercig sikerült is - de nem igazán voltam a topon. Atti mondta, hogy ez az állapot kb. fél órán keresztül tartott. Utána már kezdett kitisztulni a kép, elmúlt a remegés és felfogtam, hogy alul egy katéter lóg ki belőlem, a hasamból egy drain, a kézfejemben ott a branül, amin keresztül folyamatosan nyomnak belém valamit. Kicsi mondta, hogy kb. 1,5 órás volt a műtét. Hamarosan V. doki is bejött hozzám és elmondta, hogy endometriózist találtak és ki is operálták. Endo volt a bal petefészkemen, összenövesztve azt a kismedencei hasfallal. A petevezetőn, ami hamarsan elzáródást okozhatott volna. A bélen, ami bélelzáródást okozhatott volna, ha tovább fejlődik és csak a bélszakasz kimetszésével gyógyítható. És a méhet tartó izmokon. Volt egy csokoládé ciszta a bal petefészken, ez az endóból fejlődik ki. És sok kis ciszta a jobb petefészekben, amik tüszőrepedés híjján alakultak ki. Ezeket drilling-gel távolították el.

Összeségében elmondható tehát, hogy a feltáró műtét egyáltalán nem volt felesleges, sőt nagyon sok későbbi kellemetlenségtől kímél meg, hogy idejében elcsíptük a kis sunyi endó komát. V. doki szemmel láthatóan örült, hogy vállalkoztam erre a procedúrára. Az endó a babásodás esélyeit is nagyban rontja. Emellett, elképzelhető, hogy ettől volt olyan fájdalmas a mensim és a közösülés is. Ez a betegség önmagában nem rossz indulatú, de fájdalmakat okoz és meddőséget. Semmi nem mutatja ki, csak feltáró laparoszkópiával lehet diagnosztizálni. Alattomos egy dög. Korunk betegsége ez a harmincas nők körében, mert ami megakadályozza a kialakulását, az a szülés, a szoptatás, fogigátló és klimax (bizonyos hormonális változások). Magyarul az ember lányának tanácsos a húszas évei elején szülni és akkor elkerüli őt ez a betegség. Ördögi kör ez, mert ha valamiért nem sikerül ilyen korán anyának lenni, akkor később meg már a teherbeesést gátolhatja az endó.

Nagyon jó lett volna korábban szülni, dehát én már 28 voltam, amikor Attival találkoztunk...Most már csak abban reménykedek, hogy valóban ez volt az oka a sikertelenségeinknek. V. doki azt mondta, hogy az endo visszajöhet, úgyhogy gyorsan teherbe kell esnem és szoptatnom kell és megint szülni és szoptatni. Aztán majd meglátjuk, mert azért csak nem tudom ezt a sormintát követni egészen a klimaxig....amikor már ismét védett leszek. Legalábbis remélem, hogy van még egy 20 aktív női évem. :-)

A Ciris-ben fantasztikus volt  mindenki. Gondoskodóak, odafigyelőek, kedvesek. A nővérek kb. 5 percenként néztek rám és minden orvos, akinek a műtéthez valami köze volt (aneszteziológus, Benedek doki, Vereczkey doki) többször bejött ellenőrizni a hogylétemet.

A legborzasztóbb a katéter volt, attól még a műtét napján délután megszabadíttattam magam. Egyfolytában olyan érzésem volt, mintha kisdolgozni kellene. A branült hajnalban vette ki Ibike, mert már biztos volt benne, hogy nem fog kelleni nekem semmiféle koktél azon keresztül. A drain meg másnap délelőtt került ki. Attól féltem a legjobban. V. doki szedte ki én meg közben úgy szorítottam Juli kezét, mint egy kis szaros. Hát nem volt egy kellemes élmény.

A bent töltött éjszaka épphogy csak 3 órát aludtam két részletben. Nem nagyon tudtam mozdulni a csövek meg a fájdalom és a gyengeség miatt, így megfájdult a hátam, a nyakam. Beszélgettem Ibikével és tévéztem. Hozott nekem gyümölcsteát is.

Hát így telt születésem 34. éve. Tuti koktélokkal intravénásan, éjszakai tollasbállal és az ajándékom értéke sem sokszor lesz ennél nagyobb az életben. :-)

Másnap délután hazaindulás előtt még beszéltünk V. dokival és megnéztük a felvételt a műtétről. Valahogy nagyon jó hatással volt rám, hogy láttam, hogy mi is történt odabent. Valahogy úgy érzem, kitisztultam és megkönnyebültem. Mostmár semmi sem állhat a babák útjába. Megvolt a szoftver frissítés a navijukon:-)

Azóta lábadozom. Egyre jobban vagyok. Mostmár inkább viszketnek a sebek, mint fájnak és sokkal könnyebben mozgok. Az első napokban még felüni sem tudtam rendesen.

Közben az IR eredménye is kiderült és minden rendben! Hurrá! Nincs már előttünk akadály! Kb. 2 hét múlva találkozás a Vörös Októberrel és indul a fogigátló. Nagyjából 2 hónap múlva ismét kapok 2 vagy 3 egészséges, szépséges babuskát!!!!!

Addig is, marad az egészséges életmód, bár nem tudom, mikor sportolhatok legközelebb. Kedden (17-én) lesz a varratkiszedés és majd a doki megmondja, mikor mehetek ugribugrizni vagy futni.

Ma elmentünk egy 20 perces sétára, de eléggé elfáradtam a végére és a sebem is megfájdult. :-( Sebaj, egyre jobb lesz!

Hogyan kerül egy kalapba az IR, a konzultáció és Zalakaros? Nos, pár napja hanyagoltam a blog írást és van miről beszámolni.

Pénteken voltam IR (inzulin rezisztencia) vizsgálaton. 8-kor vért vettek éhgyomorra és után meg kellett innom kb. 3 deci cukorszirup koktélt, amibe szerencsére citromlé is került. Ha nem így történ volna, rókakoma nyilván meglátogat és utána már nincs mit vizsgálni. Tudhatják ezt a nővérek is, mert előre szóltak, hogy vigyek magammal citromot ízesítő gyanánt. Terhelt cukorszinttel a 8 órai vérvételt követte egy másik 9-kor és egy harmadik 10-kor. Hiába, három az igazság és még a mesebeli királynak is 3 lánya van...vagy fia.

Két vérszívás között volt alkalmunk a dokival beszélni és abban maradtunk, hogy maradunk a feltáró műtétnél. Ha van valami, eltávolítják, ha nincs, megnyugszunk....és nincs más hátra, mint rendet tenni a fejemben. Azt ugyan még nem tudom, hol kellene kezdeni, de majd csak jön a gondolat és vele együtt a baba...vagy utána.

Laparoszkópos, hiszteroszkópos operáció lesz. A laparoszkópos a hason keresztül történik. Három pici lyukat metszenek a hasamon és ezeken keresztül egy kameraszerűséggel szétnéznek odabent. Jól a vesémbe látnak majd. :-) Előtte széndioxidot nyomnak a hasüregbe, és mielőtt bezárnak kieresztik..már amennyit tudnak. A maradék meg majd csak távozik valahogy. Na szóval, ha kukucskálás közben találnak valamit, ami nem odavaló, akkor azt kimetszik, leginkább lézerrel. A hiszteroszkópia pedig nem a hisztire való hajlamossági szintnek a vizsgálata, hanem a női szerv nyílásán keresztül végzett hasonló kukucskálós módszer, mint a laparoszkópia.

A műtét holnap lesz és már izgulok egy ideje. Egyáltalán nem féltem, hisz én szerettem volna ezt a feltárást, csak alá kellett írni egy tájékoztatót a lehetséges kockázatokról, melyek kialakulására roppant kicsi az esély, de van és ezt tudomásul kell venni és még aláírással szentesíteni is, hogy felfogtuk, megértettük, pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs. Előtte sem...Persze, mi baj történne egy ilyen rutin műtét során? Szóval, holnap hősként térnék haza, ha nem ott kellene aludnom. Sebaj, majd szerdán térek hősként haza. És hát ne feledjük, holnap lesz a szülinapom is, szebb ajándékot el sem tudnék képzelni, mint ez a jó kis műtét.:-) drágábbat sem nagyon....

És hogy kerül a kalapba Zalakaros? Nos, ott sikerült a hétvégét múlatnunk. Nem is éppen rosszul. Szauna, úszás, bugyogós medence. Megfeledkeztem róla, hogy csomagot foglaltam nem sima 2 éjszakát félpanzióval és így még meglepetés is volt a páros torna program, a masszázs, az oxigén terápia és gyertyafényes vacsora. A páros tornát kihagytuk, legalábbis az animátor vezetésével zajlót. Elboldogulunk még magunk is.:-) Az oxigén terápia újdonság volt számomra és kifejezetten jól esett. Oxigénnel feltöltődve egész frissnek éreztük magunkat. A gyertyafényes vacsora pedig magában foglalta a gyertyafényt, pezsgőt és kaviárt néhány nagyapám sütötte pirítóssal:-), aztán fogyasztottunk a büféasztalról. A meggyes rétest vanília fagyival párosítotottuk és a jégkamrában, miközben szauna után apró jégbogyókkal dörzsöltem az arcomat, egy ilyen golyó beszorult az orromba. Egy idő után kiolvadt onnan.:-) Atti a szaunázás profijává fejlődött: profi szaunának hívták a pucér szaunát. Ugye milyen diszkrét? Nos, ott volt alkalom mézes és jeges felöntésre. Hangsúlyozom felöntés, nem beöntés. :-) Azt mondja, jó volt, engem visszatartott a pucérság gondolata a programban való részvételtől. Összegezve ismét egy remek hétvégét töltöttünk Zalakaroson.

Vasárnap dálután felköszöntöttek anyuék és Hugiék és lám, a kitartó sóvárgás meghozta az eredményét: az új edénykészlet rám talált szülinapi ajándék formájában....és még sokkal-sokkal-sokkal szuperebb, mint az az egyszerű, amit a Cora-ban a jómúltkorában az én drága uram sajnált tőlem. Végül mindig mindent megkapok amire vágyom, így biztos vagyok abban, hogy a mi szépséges, egészséges iker kisbabáink is hamarosan ide találnak, csak a navijuk még nem a legrövidebb utat mutatja. Lehet, küldeni kellene nekik egy frissítést?:-)

A dolgozó nő is befutott így estefelé. :-) Kicsit féltem ma a sajnálattól, mert ha látom, hogy sajnálnak, akkor elbőgöm magam, de nem volt semmi gond. Volt újra reggeli és ebéd utáni kávézás a skacokkal. IT-s csapatban vagyok majdnem egyedüli nő (30-ból 6 nő) és baromi jókat szoktunk dumcsizni meg poénkodni kávészünetekben.  Sajnos az igazi csajos dumcsizások kimaradnak az életemből, de nem is mindig igénylem. A két barátosnémmal szoktunk jókat beszélgetni, de ma csak egyikükkel tudtam értekezni, igaz, vele szinte egész nap, mert egymás mellett ülünk. 

Amúgy a lombikból nem csinálok titkot a munkahelyen. Persze, nem küldök körlevelet minden kollégának, de aki megkérdezi, hogy miért hiányzok ennyit, annak megmondom. Jobb, mint ha találgatnának.

Jó kis nap volt ez a mai. Munka után egy aerobic, aztán főzés és vacsi fincsi fehérborral.

 

Nos, a hétvége is eltelt. Nem hittem, hogy a sikertelen eredmény után is lesz élet, de van. Nagyon is. Tegnap végre kitakarítottuk (na jó, Atti kitakarította) a garázst. Főztem savanyú bablevest és kefíres lángost. Először életemben....és nagyon finom lett. :-)

Pakolásztunk, sétáltunk egy nagyot. Pihentünk egy kicsit....és sírtam egy hatalmasat, míg Bogyesz focizott.

Ma voltunk Cora-ban, jól bevásároltunk. Baromira kellett már az új ruhaszárító, bár fel nem fogom, mi kerül rajta 15ezer forintba?! Még a gagyi is 7500 ft volt!!!! Akkor már inkább legyen egy masszív, aminek nem törnek ki a "fogai" évente. A vasalódeszkára is már jól jött az új szivacs és palacsintasütőnk sem volt. :-) A 12 részes edénykészlet is nagyon szükséges lett volna, de Bogyó persze egy skót:-) Így edénykészlet nincs.

A fórumon felmerült, hogy a munkahelyen mennyire nem értik, hogy miért nem szülünk már és olyan bíztatóakat tudnak mondani nagy tudatlanságukban. Nálam a csúcs eddig az volt, hogy a lelkemre próbált beszélni a kolléganő, hogy ne helyezzem a karriert a gyerek elé, mert a gyereket semmi sem pótolhatja, és ő aztán tapasztalatból beszél. Ja...én meg nyilván egy karrierista picsa vagyok, mert 34 évesen még nincs gyerekem. Mi is lehetnék más? Talán, nagybetűkkel a homlokomra írhatnám, hogy "NEM KARRIERISTA VAGYOK, HANEM MEDDŐ. PÁR ÉVE MÁR DOLGOZUNK AZON, HOGY GYEREKÜNK LEGYEN!". Hozzáteszem, ez a drága anyuka 1 éves korában bölcsibe dugta a gyereket, hogy újra ő legyen a menedzser a csapatában. Anyagilag persze nem lettek volna rászorulva. Ilyenkor nagyon dühös vagyok ám.

Ma megtettem az első igazi lépést, ami kivisz a gödörből. Már nem csak pihentem és feküdtem jóformán egész nap, sőt... kitakarítottam az egész házat. Ragyog minden. Holnapra is akad sok-sok tennivaló. Hétfőn meg már bemegyek dolgzozni.

Jövő héten pénteken lesz az inzulin rezisztencia vizsgálat és megbeszéljük Vereczkey dokival, hogy mikor legyen a műtét. Illetve meg kell beszélni azt is, hogy laparoszkópia vagy hiszteroszkópia vagy mindkettő? és elfelejtettem múltkor azt is megkérdezni, hogy mi a különbség a long és az antagonista protokoll között.

2009/01/28, Babanet bejegyzések

"Sziasztok Lányok,

Borzasztóan jól esik, hogy belépek a fórumra és azt látom, hogy ennyien izgultok miattam. :-)  Őszintén szólva, nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek, megosszam-e veletek vagy sem? Csupa remény, optimizmus és derű ez a topik és én sajnos nem tudok jó hírrel szolgálni. Sajnos mindig kell, hogy legyen valaki, akinek nem sikerül. Most mi vagyunk azok. :-(  Mindemellett, a körülményekhez képest jól vagyunk. Mivel éreztem, hogy ez most nem jött össze, kértem mára időpontot Vereczkey dokitól és átbeszéltük a "hogyan tovább"-ot még délelőtt, mielőtt meg lett volna a hivatalos eredmény.

Persze, úgy beszéltünk róla, hogy HA nem sikerült, akkor mi lehet. Levontuk a következtetéseket (pl. hogy egy következő lombinál más protokollt alkalmazunk, amivel kisebb az esély, de nálam bejöhet, mivel nagyon jól reagálok a stimura).

Lesz jövő héten inzulin rezisztencia vizsgálatom és a PCO szerű petefészek miatt a ciszták megműtésére gondoltam, de kiderült, a lombik leszívás során a cisztákat is kilyukasztották, tehát azok már nincsenek. Mindegy, én szeretnék egy laparoszkópiás vizsgálatot. Vállalom az altatást és a műtétet. Szeretnék biztos lenni abban, hogy nincs odabent semmi, ami így most nem látszik. Állítólag nyugaton, ez az alapkivizsgálás része, csak nálunk nem fektetnek rá hangsúlyt, mert nincs szakember és eszköz.

Utána lombik. Akár 2 hónap múlva is.  Mivel ez egy magánintézmény, nincs 3 hónap megkötés, de min. 1 hónapot várni kell, hogy megnyugodjon a szervezetem.

Rákérdeztem arra, hogy én mivel tudom a peteérést pozitív irányba befolyásolni, de nincs semmi különös: nem kell lúgosító diétát tartanom, elég egy normál egészséges étrend.

Gyógyteák: V. doki szerint a gyógyteáknak nincs egyértelműen bizonyított hatásuk. Vagy kevés az ilyen, és ha van, akkor meg a mellékhatások nem ismeretesek. Sima zöld teát és halolaj kapszulát ajánlott az omega 3 zsírsavak miatt (sejt tisztítás vagy mifene céljából), sport, sok séta, levegőn lenni, magyarul egészségesen élni. Meg azt enni, inni, amiben hiszünk. Ő hisz a hit erejében.

Nagyon sokat beszélgettünk, tényleg, nem is tudom, mennyi idő lehetett, de iszonyúan jól esett, hogy úgy éreztem, ha most még száz kérdésem lenne, akkor százra válaszolna türelmesen és nem rohan sehová. Hihetetlen megnyugtató a stílusa és amiket mond. Kijöttünk és még Márti is külön behívott, hogy beszélgessünk, aztán Dóri, Juli is érdeklődtek. Hihetetlen ez a törődés és borzasztó jól esik. Erika csak azért nem érdeklődött, mert nem volt ott. 

Ezután elmentem TAJ kártyát cseréltetni, mert már lassan 3 éve megváltozott a nevem és még a régi volt. Bevásároltunk és moziztunk egyet. Fél4 körül lett vége az előadásnak, és hívtuk a Ciris-t, persze nem lepődtünk meg a negatív eredményen.

Ja, majd' elfelejtettem, reggelre már volt valami mensi szerűség is, ami aztán egész nap nem, majd, amikor a moziból kijöttünk, láttam, hogy valami megint volt, de még nem mensi. Lassan ideér, úgy érzem. Kutya egy éjszakám lesz, vazze... 

A lényeg, végül azért döntöttem úgy, hogy megírom a sikertelenséget is, mert ilyen is van, sajnos. És mi itt szerintem, nem akarjuk a homokba dugni a fejünket. Szembenézünk a problémákkal is és nem adjuk fel. Mi már most tudjuk a férjemmel, hogyan tovább. Most még, ha a sikertelen lombikra gondolok, sírhatnékom van, de ha a jövőbeli terveinkre, akkor lelkes leszek és látom a fényt az alagút végén. Szóval Csajok, FELÁLLUNK, MEGRÁZZUK MAGUNKAT ÉS MEGYÜNK TOVÁBB ELŐRE, HOGY MINÉL HAMARAB ELÉRJÜK A CÉLUNKAT!!!"

"Jólányka, örülök, ha pozitív példaként látsz, de nem vagyok azért én egy Terminátorné. :-)  Sírok én is, nem is keveset, mert a szomorúságot és a bánatot is át kell élni. A meg sem született babákat is el kell engedni, ami idő. Azonban, emellett, menni is kell tovább, egyrészt, hogy hamarabb célba érjünk, másrészt, hogy a remény a bánatot szépen lassan teljesen felváltsa!
Ma olvastam valamit az egyik újságban amíg várakoztunk a Ciris-ben, szeretném veletek megosztani (lehet, hogy már ismeritek):

Add, hogy legyen nyugalmam elviselni a megváltoztathatatlant, erőm, megváltoztatni a megváltoztathatót, bölcsességem, hogy el tudjam dönteni, hogy mit változtathatok meg és mit nem.

Ja és még valami, aztán eldugulok: Vereczkey doki is azt mondta, hogy egy erős nőnek lát engem. Mondtam neki is, hogy azért ez nem egészen így van, mert kilépek az épületből és bőgni fogok, aztán eltelik 4 nap és jobban leszek. Azt mondta, fél nap…szóval ennyi időt kaptam a szomorkodásra."

Nos, hát most már 99%, hogy nekünk nem lesznek babáink. Legalábbis nem most. Negatív a pisilős teszt ma is. Valami nagyon nagy csoda folytán lehet csak holnap pozitív az eredmény.

Tegnap megtudtam, hogy az aznapi lombikosok közül, akik velem voltak, annak a 6-nak, akiknek hétfőn volt a beültetés, sikerült. Ketten maradtunk és örök törvény, hogy mindig van olyan, akinek nem sikerül. Nos, most mi vagyunk azok. Attól félek, mindig is mi leszünk azok.

Fogalmam sincs, hogyan tovább. Egészséges életmód, sport, méregtelenítés. Inzulin rezisztencia vizsgálat? ciszta műtét? Nem tudom, de az élet sajnos megy tovább. Pedig, jó lenne, ha megállna egy kicsit. Bogyó nagyon szomorú, sohasem láttam még ilyennek.

Eltelt egy kis idő az előző bejegyzés óta és most jól vagyok. Kész a terv a továbbiakra, mert nem fog velünk a sors kibabrálni, nem hagyom. Mindent - az ésszerűség határain belül - meg fogok tenni, hogy sikerüljön. Holnap beszélek Vereczkey dokival és megkérdezek pár dolgot:

1. Számunkra az derült ki ebből az egészből, hogy a petesejtek nem voltak túl jó minőségűek, ezért az enbriók sem osztódtak szépen:

- a petesejtek nagy száma okozza-e a rossz minőségüket?

- ha igen: van-e olyan stimulációs eljárás, amivel a számot csökkenteni és a minőséget javítani lehet?

- ha nem egészen, vagy nincs ilyen eljárás, akkor én mit tehetek azért, hogy javítsak a minőségen? (gyógyteák, vitaminok, ásványi anyagok, savas-lúgos étrend dilemma, Aviva vagy Arwen torna, táplálkozás, sportolás, autogén tréning-relaxáció, méregtelenítés)

2. mikor lehet a következő lombik? egyáltalan ilyen petesejtekkel érdemes-e?

3. érdemes-e egy újabb lombik előtt a PCO-val foglalkozni:

- érdemes-e egy ciszta műtét? kiderülhet-e más probléma közben? az intézetben lehet-e, mikor? ár? mik a pozitív (vagy negatív) hatásai, következményei? kockázatok?

- inzulin rezisztenciát érdemes-e vizsgálni? Ciris-ben lehet-e? ár?

Borzasztó éjszakán vagyunk túl. Nem aludtunk szinte semmit. Este jött az "Úristenmindjártmegjön" érzés és most tényleg úgy voltam vele, hogy itt a vége. Egy méretes betétet is bekészítettem, hogy az éjszaka közepén legalább mosni ne kelljen. Hát, nem jött meg. Reggel még mindig nem múlt az érzés, mostmár nem tudom...gyomoridegem van, az biztos. Azért az jó volt, hogy az egyórás szomorkodás után, elkezdtük a szép és mulatságos pillanatokat felidézni az életünkből.

Mennyire nem volt pénzünk és milyen boldogok voltunk. Most meg, bár gazdagok nem vagyunk, de azért filléres gondjaink sincsenek és mégsem vagyunk boldogok. Vissza kellene hozni azt az időt.

A francia ágy, meg a tűzhely és a hűtő, amiket mind hitelre vagy a vizám végső megcsapolásával vettünk. Az autó nélküli időszak, amikor vonattal és busszal közlekedtünk mindenhová. Ültünk egyszer Ligeten az állomáson, vártuk a vonatot és Attira rájött a szapora, vissza kellett mennünk hozzájuk és miután elvégezte dolgát, mentünk a következő vonattal. :)

Aztán jött Ixy. Mennyire szerettük. Sírtam, amikor eladtuk. Nem hagyott ott minket sehol. Szeged, Hajdúszoboszló. Szoboszlón a kastélyszerű hotel volt az első közös nyaralásunk. Nagyon meleg nyár volt, Atti leégett és tejföllel kentük be. Tetőtől talpig a fehér szmötyiben ücsörgött a teraszon, ami az utcára nézett és persze jó sok járó-kelő járt-kelt arra. Mindenki nagyokat mosolygott, mi is. :-)) Mennyit minigolfoztunk...

Szegeden a biciklizéstől feltört a sejhajunk, de gyönyörű tájakon jártunk. Imádtam a halászlét meg a süllőt az Öregkörösi halászcsárdában...vagy a Kiskörösi? nem tudom, mert keverem őket. Egymással szemben vannak.

Második Hajdúszoboszlú, ekkor már kicsit babásodási céllal. Mondván a gyógyvíz majd meghozza, ami addig nem jött. Hotel Mátyás király. Ez csak pár nap volt, de szorgosan áztattam magam a gyógyvízben, csakúgy, mint Zalakaroson. Uramatyám, milyen bűz volt ott a strand előtt és bent is. A Karos Spa minden igényünket kielégítette maximálisan a fürdőzés terén is, de mivel a baba még mindig nem jött, jártunk szorgalmasan a gyógyfürdőbe, ahogy Atti mondta fekáliaszagban ücsörögtünk. :-) Nem vittünk magunkkal sok pénzt a starndra és vettünk műanyag nyakbalógatós pénztárcát is, hogy ne tudják ellopni, ami nálunk volt. Erre a kiadásra nem számítottunk, így úgy kellett számolgatni, hogy ebédre, mi fér bele a maradék forint mennyiségbe:-) Olyanok voltunk, mint a zsebpénzes tinik.:-)

Ciprus...de csodás volt. Akkor már készültünk az első inszeminációra. A tenger - egy picit itt is benne volt, hogy a tengervíz majd jót tesz és megön a baba - csodás volt. A napsütés, a gondtalanság. És az a robogózás, atyagatya...Imádtam a kirándulásokat, a napfényt a hőséget, a történelmet, a kultúrát...

Zalakaros tavaly advent első hétvégéjén. Forralt bor, sült gesztenye. Jó kis szauna, fürdőzés...és az a kajamennyiség, ami lecsúszott...A rántott hús volt a csúcs. Akkora, hogy egy megtermett férfi becsületére is vált volna. Hát simán lecsúszott. :-))

Szóval, sok-sok szép emlékünk van és nagyon kevés kevésbbé szép. Ezek mind leginkább a babához köthetők. Lehet, el kellene engednem ezt a gondolatot és csak élni bele a világba újra baba cél nélkül. Annyira jó volt. Minden bajunk a babaprojekttel kezdődött. Nagyon nehéz az elengedés, az a remény feladását jelenti és ez most nem megy, még nem.

Gondolkoztam azon, hogy a mi kis babáink, apa 30. szülinapja körül születnének. Szépen átköthetném őket egy-egy csini masnival. :-) Megbeszéltem velük, hogy ne hagyjanak cserben, mert nincs jobb ajándék ötletem az én drágám harmincadik szülinapjára. Náluk nagyobb ajándékot nem tudok neki adni úgysem! Talán még annak is örülne, ha az OTP részvények ára felmenne. :-)

Közben jött a hír a babanet fórumon, hogy Zsibyéknek sikerült! De jó! Biztosan nekünk is sikerült!