Anyátlannak, elveszettnek - védőnőtlennek - érzem magam. Senki lánya, senki gondozottja. Az aranyos, kedves, segítőkész, mindig elérhető védőnéninkkel sajnos csak az első látogatás alkalmával volt szerencsém találkozni, mert ő is babát vár, és visszavonult. Ettől függetenül, az ő neve szerepel a kiskönyvemben, és az ő mobil száma a körzeti rendelő vezetékes elérhetősége mellett. (Tesó igen gyakran igénybe vette anno a mobiltelefonos segítségét, és nagyon hasznosnak bizonyult.)
A következő alkalommal - talán emlékeztek - fel is kellett hívnom, mert nem jött védőnő a gondozóba. I. intézkedett, és lett egy másik - szintén aranyos, kedves, alapos és segítőkész - gondozóm. Róla azonban már ott kiderült, hogy nem ő a kijelölt helyettes, és most csak beugrott, ahelyett, aki a kijelölt, és elfelejtett megérkezni...
Tegnap már a kijelöltek egyikéhez volt szerencsém. A váróban nem volt senki, bentről hangokat hallottam. Nem volt ugyan kiírva az ajtóra erre vonatkozó felszólítás, de jól nevelt kismama módjára nem zavartam meg a "rendelést" kopogással. Na jó, a cipőm elég hangosan kopogott a kövön, ahogy a váróban sétálgattam, hogy a falon elhelyezett reklámplakátokat sorra tudjam olvasni betűről betűre. Biztosan hallották odabent is. Fél óra várakozás után egy idősebb hölgy lépett ki az ajtón, majd visszafordult, hogy közölje a bent tartózkodókkal, hogy van itten egy kismamának tűnő figura. Fogadtak is pár perc múlva.
A védőnő beírta a friss eredményeket (Wassreman, pajzsmirigy, vírus, AFP, 18. heti genetikai ultrahang) a kiskönyvembe meg a saját nyilvántartásukba.
Az adminisztációt vérnyomás mérés követte. Egy szűk ujjú pulcsiban mentem, amit mire felhúztam a vállamig, teljesen elszorította a karomat, és nem is sikerült annyira felgyömöszölni, hogy ne legyen útban a vérnyomásmérő karra húzható részének. Így ez a rész félig az elszorított karomon, félig a felgyúrt pulcsin mérte a tutit. 134/81! Sohasem volt ilyen magas, még a várandósság előtt sem. Mondam is a néninek, hogy ez egy kicsit sok, nem? Mondta, hogy igen, mosolygott és lapozott...
Jött a mérlegelés. Két mérleg egymás mellett az ágy alatt. Kihúzta nekem az egyiket, ráálltam, és azt hittem, menten le is szédülök róla. 74 kg. Otthon 70 voltam, és egy hete a dokinál 68,5. Hogy az ördögbe...? Mondom neki, ez nem lesz jó, egy hete ennyi voltam, reggel otthon meg annyi. Azt mondja, akkor, írjuk be a 70-et. Elég laza, ahhoz képest, hogy a nagyon hirtelen, sok súlygyarapodás - úgy tudom - a terhességi toxémia egyik jele is lehet, és még csak meg sem kérdezte, hogy van-e vizelet nálam, hogy ellenőrizze. Amikor leszálltam a mérlegről, láttam, hogy 1,5 kilóról indul....
Eszembe jutott, hogy van nálam vizelet, nem nézi-e meg. Mondta, hogy persze, megnézheti....Rendben volt.
Kérdeztem, szívhangot nem hallgatunk-e. Az első alkalommal kapott védőnői tájékoztató füzeteket én bizony jó tanuló módjára elolvastam mindet (olvasónaplót is tudnék írni belőle), és abban az áll, hogy a 16. héttől a vérnyomás mérés, mázsálás és vizelet elenőrzés mellett a szívhang hallgatás és haskörfogat mérés is belép a protokol kismama és baba csekkolásba. Mondta, nem nézzük, mert rossz a szívhang hallgató. Megnyugtattam, hogy nem baj, van nekem otthon, és az jó. A haskörfogatot már szóba sem hoztam.
Lett volna egy csomó kérdésem, de Ő felállt az asztaltól, a kezembe nyomta a kiskönyvemet jelezve, hogy ő megtette a dolgát, ideje véget vetnünk a látogatásnak....A keményedés kapcsán azért bátorkodtam feltenni a kérdésemet, furán válaszolt, de nem is ült le, szóval jobbnak láttam, nem zavarni őt tovább. Ergo, még mindig nem tudom, milyen érzés a keményedés, és, hogy én azt érzem-e vagy egyszerűen csak néha nekifeszül a hasamnak belülről a kiccsaj, vagy épp csak a bőröm nyúlik és feszül. Azért annyit még megkérdeztem, hogy van-e és ki az állandó helyettes, és hogyan érhető el baj/kérdés esetén. Közölte, hogy ő az irodai, és egy idősebb hölgy megy terepre. Hétfőn és szerdán délelőtt érhetők el a vezetékes számon...
A terhességi toxémiáról: (jól tudtam, heti fél kilónál nagyobb súlygyarapodás jele lehet a toxémiának, háát én ezt hétről-hétre hozom az utóbbi időben, ennek a gyarapodásnal valami más oka lesz...hmm, talán a kekszes-sárgabarackos csoki? ;-))
http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/terhessegi-toxemia-elsodleges-102629.html
és a keményedésről (nekem az sincs):
Utolsó kommentek