Jósoltak hét elejére sok esőt. Semmi sem volt. A levegő picit lehűlt, de még mindig érezni a tavaszi langymeleget. A madarak nonstop csicseregnek, a virágaim épp kipattanóban. Igaz a virágágyást totálisan széttúrták a szomszéd meg a kóbormacskák, randa, tele van macska ürülékkel és még nem volt időm foglalkozni vele. Meg ilyenkor mindig aggódom egy kicsit, hogy nehogy elkapjam a toxoplazmózist. És persze jó lenne már füvesíteni is, addig meg nem akarok sok virágot, amíg az készen nincs. Majd szépen lassan. Olvastam Kriszti kert blogját (Kriszti, nagyon tetszik a kerted!! Imádom!) , és rájöttem, mi egy tehetetlen család vagyunk Bogyesszel kert ügyben. Egyszerűen csak bele kell kezdeni, és haladnak a dolgok. Mi meg már negyedik éve tipródunk azon, hogy, honnan fogjunk hozzá. És persze, ha én nem veszem kezembe a kezdeményezést meg az irányítást, nem is történik semmi. Na jó, az első meg  a második évben megépítettük a nagy kínai fal helyi változatát. Ez lett a kerítésünk. Erre kaptunk engedélyt. Felénk szigorúan szabályozzák, hogy milyen színű, formájú, mintázatú lehet egy ház meg a kerítés. Vannak azért extrém kivételek, gondolom, nyomós "érvük" volt, hogy eltérjenek a sablon piros tető, sárgás árnyalatú házfal, barna garázskapu kertvárosi sémájától.

A vizsgázónak 80% lett a szóbelije. Ez már fél siker. Úgy gondolom, az írásbeli is valami hasonló szinten mozog, de az eredményre még egy hónapot várni kell. Tdom, hogy sikerült! :-)

Vasárnap az ismerősék visszakaptak 3 pici pöttyöcskét. Végül, ennyi maradt, de mondtam neki, hogy ez azért van így, mert úgysem lesz szükségük fagyira, és akkor inkább jobb nem agyalni azon is, hogy erkölcsös vagy nem a fagysztás, az adományozás, vagy a kutatási célra felajánlás, vagy akár a megsemmisítés. Húú, de szörnyen hangzik ez így. Amikor benne vagy, mert ez tűnik az egyetlen esélynek már nem olyan rémisztő, főleg miután kiderül, hogy fagyibaba nem maradt. Ismerősék babái hajrá!!! ++++++++++++