Hülyeség, de most pótolom a levelet, amit a Jézuskának szántam még Karácsony előtt. A fejemben már régen megszületett, de megírni még nem volt érkezésem.
Köszönjük a sok jót, amit az évek során kaptunk. Szerető családjainkat, akik mindig ott vannak, amikor szükség van rájuk... amikor nem, akkor is. :-) Őszinte barátainkat, akik nem csak a jóban tartanak velünk. Köszönjük az anyagi javakat és ami ezáltal elérhető. Hisz csodálatos utazásokban és élményekben volt idén is részünk, és semmiben nem szenvedtünk hiányt, ami pénzben mérhető. Na jó, nem vágyunk luxusvillára, meg többmilliós autóra, gyémánt csecsebecsékre és aranyrudakra csak egy kellemesen élhető életre. Talán így egy kicsit mi is könnyítünk a dolgodon... A legjobban egymást köszönjük Neked. Azt, hogy egyirányba terelted útjainkat hét évvel ezelőtt. Most együtt álljuk ki a próbát, amit ránk mértél, mert úgy tűnik, szereteted és gondoskodásod nem épp feltéltetel nélküli és ingyenes. Minden egyes boldog pillanatért, percért, óráért, napért, hétért és hónapért keményen meg kell küzdenünk, ugyanis mérhetetlen jóságodban egy dologról megfeledkeztél. Arról, amiért küzdhetünk, és bírhatjuk anyagilag is, de nem rajtunk múlik, hogy megkapjuk-e valaha. Talán úgy látod, hogy nem vagyunk elég jók? Hogyan lehetnénk jobbak? Mit kell ahhoz tennünk, hogy kiérdemeljük, ami másoknak olyan egyszerűen megadatik? Kérlek hát, hogy számtalan teendőd közepette szakíts egy kis időd kérésünkre, vizsgáld felül az éves értékelésünket és teljesítsd a szívünk vágyát! Ha úgy döntenél, hogy ezt mégsem érdemeljük meg, akkor legalább mutass utat az elfogadás felé.
Utolsó kommentek