Húúúú, nagyon-nagyon-nagyon szétzuhantam az élet minden területén. Úgy érzem, kicsúszott a lábam alól a talaj, a kezemből a gyeplő, meg a dolgok irányítása. Kék halál van, vagy végső összeomlás Gates bácsi? Újraindítás, vagy újra installálás vagy csak egy kis kikapcsolás? Mi is segítene? Esetleg egy linux...(na ezt csak így csendben).

Nem lesz könnyű, de próbáljuk csak szépen sorjában.

Először is a munka: a következő évre - amiben tulajdonképpen már benne vagyunk - kialakított célkitűzések megvalósulásához vezető utakra kezdtem volna lépni, de egyszerűen nem haladok. Nem és nem. A napi fontos események minden időmet és energiámat lekötik, nem tudok mással foglalkozni. Leporoltam a hatékony menedzser című könyvemet a fejemben, fellapoztam az időbeosztásról szóló fejezetet, éééés jött a nagy ötlet. Kitaláltam, hogy mostantól délelőtt 11-ig, max. délig, azaz ebédig foglalkozok majd a napi ügyekkel, és ebéd után szigorúan az új, fejlesztési feladatokra koncentrálok. Nem, az ebédet nem adom fel! Gyilkolni tudnék, ha éhes vagyok, így jobb lesz mindenkinek!

A fergeteges eredmény: 2 nap múlva a postaládámban minden reggel egy automatikus üzenet várt, hogy túlléptem a mailbox méretemet! Juhéééj! A levelek gyűltek, gyűltek és hiába dolgoztam szorgosan, csak nem lettek kevesebben. A mai napig sem. Persze a sok levél, sokféle témában született, sokféle probléma miatt keletkeztek, így, kb 2-3 hete, úgy érzem magam, mint aki épp atomjaira készül hullani. Néha feladom, és türelmesen várom, hogy a fejemre szakadjon minden... Aztán jön az újabb lelkesedés, ami eltart addig, amíg ideiglenesen - úgy 1 órára - ismét átláthatóvá teszem az ügyeimet. Ilyenkor szoktam levegőt venni...Most épp várom a fejemre hullást, és erre a következő napokban is kényszerítve leszek, mert elutazunk és nem viszek notebook-ot. A telefont a szobában fogom hagyni lenémítva, és Atti lelkére kötöm, hogy dugja el a PDA-mat, vagy ha nem jut eszembe elvinni magammal, akkor ne is figyelmeztessen rá, hogy dobjam be a táskámba.

Igen, utazunk. És ez az én "szétzuhanok" érzésem másik oka. Az én drágám kerek harminc éves lesz holnap!!! Végre.....Amióta ismerem, ezt a pillanatot várom, de legalábbis azóta, amikor én betöltöttem ezt a szép kort. Mostmár neki is hármassal kezdődik. Huhh, micsoda megkönnyebbülés. :-) Meg amúgy is 23 és fél éves kora óta kíváncsi vagyok arra, hogy milyen is lesz harmincasan. :-) Olyan, amilyennek képzeltem. Jóképű és csinos, néhány apróbb ráncocskával itt-ott, ami még jól is áll neki.

De, vissza az utazáshoz. Ez bizony az én drágám szülinapi meglepetésének az egyik része. Gondoltam, elviszem kicsit szusszanni. Így harmincnál ráfér egy kis megállás. Meg rám is....:-). Kinéztem egy nagyon szép és impozáns kastélyszállót Szilvásváradon, ami azért is lett volna jó, mert ugye Húsvét óta tartoztunk magunknak Szilvásvárddal és Szalajka völggyel. Miután kiderült, hogy nincs már szabad szoba a kért időpontban új helyszínt kellett keresnem. Olyat, ahol jó a wellness, van elég szauna meg medence, kívül-belül, sok-sok egyéb szolgáltatás és kirándulási lehetőségek. Ekkorra amúgy már átfésültem az egész netet egy valamirevaló szállodáért, amihez ráadásul köthető valami emlékünk. Magamban megtendereztettem őket. :-) A fejemben a sok szám jelezte, hogy melyik hotel, hány pontot kap az értékelés végére. Maradt hát az én egyik kedvencem, a Gere Villányban, a baj csak az, hogy Atti nem szereti a bort, nem is iszik. Igazából semmit sem iszik...szóval neki ez nem egy nagy valami, de azért ez a Gere még bejátszik majd...mondjuk az én szülinapomon? :-)

A második és harmadik helyezett hotelek is tele voltak már, így gyorsan kellett keresnem valamit, ami megfelel minden elvárásnak. Újra végignézni, elemezni, értékelni...ez már biztosan valami szakmai ártalom. Az eredmény: Tapolca. Jó kis kiránduló vidék, épp csak az idő romlik el holnaputántól.:-( Egészen ma délutánig vaciláltam., hogy lemondom az egészet, mert esőben nem lehet kirándulni, és a mensim sem akart megjönni, ami azt jelentette volna, hogy még csak a jó kis wellnest sem tudom majd kihasználni. Neeem, nem gondoltam arra, hogy babás lennék, mert egyrészt fáj a pocak már pár napja, jött rám pár ragya és a teszt tegnap negatív lett. Végül nagy nehezen ma délután a 31. napon megérkezett, a 29. helyett...grrrr. Na, így már tudok majd wellneselni péntektől. Szóval, holnap indulás. De, hogy mit aggódtam és szervezkedtem meg telefonáltam, míg idáig eljutottunk....

Aztán az "örökemlék" ajándék. Ez sem kis fejtörést okozott.....

Most abbahagyom, mert éppen nagyon álmos lettem. Közben volt pakolás holnapra, vacsora meg levélírás és utolsó simítások a munkában.

Ha hazajöttünk folytatom, mert még be kell számolnom az ajándék beszerzéséről és a répatortáról is. :-) Szóval, folyt. köv.