Tegnap teljesen értehetetlen módon csinátam egy pisilős tesztet, ami persze most még nem is mutatná ki, azt sem, ha beágyazódtak a babák. Túl korai volt, természetesen negatív lett. Egyfolytában olyan érzésem van, mint mindig is lenni szokott mielőtt megérkezik a havi Mikulás. Azt mondják, ez jó is lehet és persze én is próbálom nyugtatni magamat és Bogyeszkámat is, hogy még bármi lehet. Hinni kell! és hiába, néha rámtör a teljes reménytelenség és eltörik a mécses, azért a végén mégis optimista leszek. Ilyen változó hangulatban telnek a napok már egy ideje. Rettenetesen hosszú ez a két hét. Alig várom már, hogy eljöjjön a szerda délután, persze, hacsak meg nem jön addig.
Tegnap volt a költségvetés előrejelzés leadási határideje, így egész nap dolgoztam. Talán jobb is, hogy lefoglalom magam a munkával. Nem a babáink körül kattog az agyam egyfolytában. Ma még dolgozom rajta egy kicsit.
Hívtak a Ciris-ből és a hogylétem felől érdeklődtek. Odafigyelnek az emberre és jól esik. Persze tudom, nem kevés pénzt hagyunk ott, de azért nagyon jól esik ez a törődés. Elfogyott a Prednisolom is és nem vettem észre. Felhívtam a Ciris-t, hogy írják már fel, Atti meg beugrik érte. Szegény Nyonyeszkám, mehet ki oda a Montevideo-ra.
Megyek ma táppénzes papírért is, bár végig dolgoztam a hetet rendesen. Na mindegy, majd lecsúsztatom. Biztosan lesz olyan, hogy jól esik majd egy kis extra lógás. :-)
Közben beesteledett és újra elkezdett fájni a hasam. Most megjön, az tuti. Nagyon elszomorodtam. Nem is tudom, mihez kezdek, ha nem sikerül.
A táppénzes papírról majdnem elfelejtettem megemlékezni. Nos, voltam érte. Ismét csak bebizonyosodott, hogy ha csak nem nagyon fontos, be nem teszem a lábam közegészségügyi intézménybe. Röhej, ami ott folyik. Főleg így a Ciris után. Kabaréba illik, ami a váróban és rendelőben folyik. Időpontot kell kérni, de nem az alapján szólítanak, nem is az érkezési sorrend számít, hanem, hogy ki mennyire könyököl. Tele a váró unatkozó nyugdíjassal és otthon ülőkkel. Jobb dolguk nem lévén, mennek a doktornénihez meg az Erzsikéhez pletyózni egy kicsit. Akinek meg tényleg fontos lenne, az várhat. Nemtudommilyenbácsival is meg volt beszélve, hogy a doktornő megy hozzá rendelés után, de ő is nagyon uncsizhatott otthon, mert valahogy becsoszogott és akkor persze már előre kell venni, mert szegény már félig a sírban van. Bejutok, leülök, mondanám jövetelem célját, közben az utcáról kopognak az ablakon, hozzák a virágot meg a bonbont, a doktornő meg meghallgatja a panaszokat és diagnosztizál, Erzsike meg szorgalmasan írja a recepteket, táppénzes papírt, beutalókat, persze, ha sikerül megküzdenie a számítógép okozta nehézségekkel. Recept, beutaló ki az ablakon. Aztán megcsörren a dokinő mobilja és a vezetékes is, távgyógyítás az orrom előtt, meg betegácsiba felvétel. Velem még nem igazán foglalakoztak, és egy mondatomat sem tudtam befejezni...
Utolsó kommentek