Napló

Úgy felhúzott, hogy mindjárt 124/71 lett a vérnyomásom. :-) Ez egy antivédőnő. A kedvesség szikrája sem bújt el benne sehol. Először is odamegyek, hárman vannak előttem. Egy első alkalmas kismama - alaphangon minimum 30 perc, míg minden cart beirkálnak róla mindenhova - meg két anyuka két év körüli gyerkőcökkel. Oké, kb. 45 perc várakozás. Ülnék le, és kedvesen figyelmeztet az egyik anyuka, hogy inkább ne, mert alatta is összeszakadt az a szék. Klassz. Betoltam egy sarokba, ahol nehezen hozzáférhető, és szétszedtem, ahol amúgy is szét volt jőve, hogy véletlenül se üljön rá senki.

Aztán a szutyok kis váró csurig lett emberrel. Érkezett egy anyuka 3 hónapos babával (hát ő annyira gyönyörű volt, mint egy álom, és a 32. héten kényszercsászárral került a világra 995 grammal (!), leállt az áramlás, az anyuka dokija meg későn vette észre...), egy másik egy 6 évessel, és egy harmadik egy kb 8 hós kisfiúval. Jött egy plakátos nő, nem várta meg, míg kijön, aki bent van, megígérte, hogy nem tartja fel a védőnőt, csak megkérdezi, ki teheti-e a plakátokat. Olyan 15 perc múlva ki is jött, széles mosollyal az arcán, és mentegetőzésképp közölte, két védőnő van bent....

Végzett az első alkalmas kismama, majd a két gyerekes anyuka, mikoris én következtem volna. Gondolkodtam, hogy beengedem a 3 hós deded magam előtt, de nem is tudtam kimondani, mert a védőnő úgy határozott, hogy nem csak ő, hanem az összes gyerek menjen a kismamák előtt. Közben érkezett még 2 kismama is. Megértem én, és nekem is jól fog esni pici babával, hogy előre szólítanak, de azt sajnos nem tudom megérteni, hogy egy 6 éves gyereket miért kell egy 28 hetes kismama elé venni. Olyan 2 órát ültem, álltam és járkáltam és tartottam vissza a folyóholmikat a váróban, mire bekerültem. Hát nem, ott nem vagyok hajlandó elmenni dolgot végezni....

Az antinő nem köszönt, nem kínált hellyel. Csak állt velem szemben kezében a vérnyomás mérővel, jelezve, megmérné. És komolyan, egy szót sem szólt. Semmit. Nem mondta, hogy ülj le, megmérem. Meg se nyekkent. Jó, tudom, a testbeszéd is egy fajta kommunikáció, értem is, csak azt nem értem, mit keres egy ilyen habitusú nő ezen a pályán?! Aztán szó nélkül kötelességtudón átadtam a könyvem, a legújabb leleteimet, a vizeletemet, és ráálltam a mérlegre. Ő meg csak irkálta bele a leletek eredményeit a könyvembe, meg az övébe. Némán, szó nélkül. Igaz, így lehet szépen dolgozni. Megkérdezte kurtán és kényszeredetten, h van-e panasz. Mit mondhattam volna? Dehogy van, csak hadd menjek már innen. Múltkor volt panasz is meg kérdésem, arra sem akartál válaszolni. Ne nyúzzúk egymást. Van nekem orvosom, Ő mindent tud.

Megkérdezte, szedek-e valami vaskészítményt? Mondtam, most váltom ki. Kérdezte, legközelebb csinál-e az orvosom flowmetriát? Mondtam, nem említette, de 4 hét múlva kell mennem, ő meg nagyon jól ismeri a protokolt, úgyhogy, ha kell, biztosan fog ilyet csinálni. Semmire nem reagált semmit.

A múltkor már tegezett, most magázott.

Vérnyomásom 124/71, súlyom itt is 75 (reggel otthon 73), vizelet tiszta, se baktérium, se fehérje. Azért ma elvittem a mintát a steril üvegben a kórház laborjába ellenőrzésre.

Következő jelenés: a dokinál történt vizit után, új eredményekkel. Amúgy, mi történik, ha simán nem megyek el?