Napló

Amióta nem 50 kiló vagyok (van az már vagy 13 éve is), mindig azt hittem, hogy van honnan fogynom. Örök elégedetlen voltam, de azért nem haltam bele az itt-ott megjelenő plusszokba. Visszanézve a Lilla előtti fotóimat, csodálatosan vékony és csinos nő voltam. Leszek még valaha olyan? A kérdés költői. Ki tudja, és én is csak remélni tudom. És ha egyszer elérem a 62-63 kilót újra - csak halkan, netán a 60-at - elégedett leszek, és szót sem szólok a külsőmet illetően soha többé. Hűűűű, könnyelmű ígéretek.

Ilyen voltam az 5. héten:

Ekkor Lilla egy pár milliméteres petezsákban csücsülő kis mákszemecske volt még.

Aztán, így alakultam (12-16-20-23-26):

 A fene se tudja, de mintha az összes tíz kiló a pocakomon, meg az arcomon lenne.

Közben Lilla szép lassan 1 kilós babaformájú kisbabává fejlődött, aki vagy 30 centi már, és ezidáig mindene kifejlődött, mostmár "csak" hízik és tökéletesedik. Leginkább az apukájára hasonlít: a hosszú ujjacskái, a profilja, a pontossága. Ez mind apa. És az éjszakai nem alvások, forgolódások, nos, ez lennék én....Szép kis anyai örökség. Nyonyesz nagyon szeretné, ha belsőleg rám hasonlítana, ha olyan érzékeny és megértő és türelmes lenne másokkal, mint, én. Meglátjuk, kicsit azért lehetne keményebb nálam.

Én már keményen a harmadik trimeszterben érzem magam, bár egyes számítások szerint a 2 nap múlva betöltött 27. hét még nem az. Mások szerint, az.

Enni már nem szeretek, mert bármi legyen az, és akármilyen kevés, miután lecsúszik az utolsó falat - ami egyben a negyedik - fél óra múlva már újra fent van, és mintha tízszer annyi lenne, mint ami lement. Nem irigylem a kérődzőket, nem lennék szarvasmarha.

Éjszakánként a minimum 3 ébredés alap. Ha jó éjszakám van, és szerencsés vagyok, a 2 csepp ürítése után - ami felébreszt - azonnal vissza tudok aludni. Rosszabb esetben csak  3 óra múlva. Azalatt az idő alatt kitanulom az összes receptet a TV Paprikáról.

A méhem teteje, a köldököm és cicim alja között félúton tapintható a keményedések alkalmával. Nincs sok, de akad. A magnézium pezsgő tabit ampullára cseréltem, bízva abban, hogy ezzel a hasmars is elmúlik, de igazából semmi változást nem tapasztaltam még.

Lassú vagyok, mint egy állapotos poloska, és még így is állandóan szuszogok. Verebes versenyre sem kelhetne velem. Érzem nagyon a tíz kiló pluszt. Eddig ennyi. Tudom, most jön még a java. Odafigyelek. Igazából, nem is bírok sokat enni a sav miatt...A Rennie gyár mostanság belőlem él. Nem mintha tartósan jó lenne. 1-2 percig enyhít a fullasztó, maró érzésen csupán. Lehet, most veszek újra Salvus vizet, talán az jobb lesz, bár nincsenek illúzióim.

A gondolataim már nagyon nem a munka körül járnak. Még jó, hogy másfél hét múlva kezd mindkét utódom. Leginkább csak mosnék, vasalnék. Babaholmikat. De ez még elég korai. Bár áthoztam tesótól a kisruhákat, és nagyon sok van. Vásároltunk is újabb holmikat az IKEA-ban, meg rendeltem a szopiparna.hu-ról. Kifogókat, ágynemű huzatot és fejvédőt, hálózsákot, kis törölközőket, mintás textil pelusokat, plüss játék kockákat és színes labdát meg könyvet, gumis lepedőket. A zokni mániám már egyértelmű, ezenkívül még hálózsákból és ágynemű szettekből tudnék mindenhol venni legalább egyet, ahová betesszük a lábunkat. Legyen az online, vagy fizikai bolt.

Lilluka nagyon aktív kislány, rengeteget mozog. Készítettem hasvideót - mert hogy mivel is tölthetném az időt hajnali négykor, minthogy a mobilommal videózóm a pocakomat? Belly jelly a neve, mert úgy rezeg a pocakom, mint a kocsonya. Aki nagyon figyel az kb. fél percenként láthat valami mozgást. A negyedik perctől már nincs semmi.

Ja igen, 1-2 hete elkezdett kifordulni a köldököm. Marcika jól ki is nevette. És nagyjából ezzel egyidőben megjelent az első - és remélem egyetlen - striám is. Nem, nem a hasamon. Feljebb....