Régen posztoltam már, nagyon sok minden történt azóta, amiket mind meg is akartam írni, de két hete minden nap este értünk haza, és én fáradtam ájultam az ágyba.
Kezdjük hát az elején. Arról talán már többször is írtam a 13. héttől kezdve, hogy lehet, hogy csak én képzelem, de mintha a baba mozgását érezném. Aztán, azon a szombaton, amikor Nyonyesz családjával összejöttünk, kétszer is erősebben éreztem. Utána pár napig semmit vagy alig valamit, amire nem mondtam volna határozottan, hogy a baba ficánkol. Olyan érzés, mint a bélmozgás, mégis más. Megfogalmazni sem tudom. Azóta már van határzott "belém rúgott" érzés is, és olyan is, mintha teljes testével nekifeszülne a hasfalamnak belülről és nyomná kifelé. A délutáni és esti órákban aktívabb, bár ma épp egész nap ficánkol.
Említettem feljebb, hogy azután a szombati mozgolódás után pár napig megint nem éreztem határozottan semmit. Emellé még társult a szívhanghallgató némasága is. Olyan két napig egyszerűen nem találtuk meg azt a dobogó hangot. Én úgy voltam vele, hogy majd holnap lesz hang. Tudjuk, hogy nem mindig fogjuk megtalálni, és hétfőn - azaz 4 nap múlva - már dokihoz megyünk. Nyonyesz valamiért teljesen beparázott. Ritkán látom olyannak, mint amilyen akkor volt. Uhun már vagy öt hete nem voltunk.
Ráálltam, hogy elmegyünk még aznap babamoziba. Úgyis szerettünk volna egy igazi 4d-s felvételt amíg még belefér egyben a képbe. Na a képbe már nem fért bele egyben, de láthattuk a babánkat, és úgy tapadtunk a képernyőre, mintha a Love Actually menne éppen (már, ami engem illet, Nyonyesz szempontjából bármely focimeccs ugyanezt a hatást váltja ki). Kár, hogy nem vettünk előtte popcorn-t meg kólát.
Babukánk mostanában kezd husisodni - zsírosodni - a bőr alatt, így egyelőre csak egy kis csontbőr ficánkát láttunk. Az arcocskájából csak kicsit mutatott, de Nyonyeszben nagyon megmaradt egy pillanat - amit amúgy én is láttam - miszerint nagyon szép pofija van. Az orra a szonográfus szerint pisze. Lehet, hisz kicsit az anyukája is az. :-) U alakban feküdt a pocakomban fejjel lefelé. Az ujját szopizta, mozgolódott. A szíve 140-et vert percenként (emlékszünk? a legelső alkalommal 183 volt), 17-18 cm hosszú, talpacskája majdnem akkora, mint a combcsontja, 2,5 cm körül van. A mért adatok szerint a becsült súlya 23 dkg, csaknem, mint egy kocka Rama. :-) Ééééés, ahogy az altáji felvételeket néztük - mintha a fénymsolóra ültettük volna a picit pucér popsival - majdnem biztos, hogy kislány. Lillánk lesz. Juhhé! Persze, valószínűleg ugyanennyire örülnék akkor is, ha azt mondják, valami fityeg ott alul. ;-). Lillánk kb 18.2-nek felelt meg a mért adatok alapján (akkor voltam 17.6).
A mozit megnyugvás követte, és egy nehezen kicsikart ígéret, miszerint, nem fogunk parázni, és főképp nem mozizni, ha nincs itt az ideje. Azért a hivatalos doki látogatásokon kívül még úgy a 28-30 hét környékén egy pofi kuksira majd elmegyünk a moziba. Természetesen popcorn-nal és kólával felszerelkezve. :-) A szonográfus szerint ilyenkor lehet szép pofi felvételeket látni, mert később már fogy a magzatvíz, és az szükséges a jó ultrahang felvételhez, de nem tagadta, hogy a 36. héten is készült már nagyon jó felvétel.
A vizsgálat okozta öröm és megnyugvás után másnap (pénteken) szomorú esemény következett. Papát temettük. Szépen, csendesen. Összejött az egész rokonság. A társaság nagy részét még nem ismertem, de mindenki tudta, hogy babát várunk. Nagyon örültek a kisbabánknak, és többször is elmondták, hogy mennyire szurkolnak nekünk. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha valakit ennyien szeretnének, akkor, gond nem lesz. Így is élem a napokat. Nem igen izgulok. Ugye nem is kell? Rémisztő ám néha ez a nyugalom. Nincsen küzdés meg bonyodalmak. Velünk történik mindez?
Szombaton felkerekedtünk, hogy megszemléljük és megvegyük az egyik postaládánkban landolt katalógusból korábban kiszemelt fürdőszoba szekrényt. Valahogy a bébirészleg felé sodródtunk, mert azon kaptuk magunkat, hogy a babaszobákat csodáljuk, és közülük is egyet, amibe együtt szerettünk bele. Az ágy 70x140 cm-es, és heverővé alakítható. Hosszú távra tervezzük a használatot, legalábbis Lillánk alsós korában még bőven tökéletes, úgy gondolom. És ha mégis inkább Dávid, akkor is megfelelő a színvilág. Az ajtók finoman csukódnak és behúzódnak maguktól is egy kezdőlökés után. (Megj: baldahint nem tervezünk felszerelni az ágyra). Korai lenne még megvenni, így egyelőre felírták a telefonszámunkat, és értesítenek minket, ha akciózásra kerül a termék. Jó lenne egy kis kedvezmény....
A bébi osztályon megbámultunk még egy Stokke babakocsit, ami szintén nagyon tetszik, főleg, mert magasan helyezkedik el benne a baba. Majd eljutottunk a fürdőszoba részlegig, és nyélbe ütöttük az üzletet, amiért tulajdonképpen elindultunk. Mivel a bordó és a bézs az uralkodó színe a fürdőnek, így nagyon szépen mutat benne a bordó, magasfényű ajtókkal felszerelt bükk szekrény. Éééés, a netes böngészéseim során találtam bordó babafürdető kádat is, ami ráadásul kompatibilis Marcuska kádállványával, amire neki már régen nincs szüksége. :-)
Vasárnap, Nyonyesz összelegózta a bútort, beállította a helyére és kitakarított, én meg leginkább pihentem, mert az elmúlt két hét folytonos jövés-menése kicsit kifárasztott. Csuda jó dolgom van ám! Férjem egy aranyemeber. A cégnél - egy helyen dolgozunk - a takarító néni is megmondta, hogy ez egy olyan ember, akit keretbe kellene foglalni, és biztos, hogy nagyon jól imádkoztam, hogy Őt kifogtam. Ámen! :-)
Utolsó kommentek