Nem volt egy vidám hangulatú esemény ez a mai talpak. Kb. a harmadánál elkezdtem piyeregni, és szépen csendben szinte végig itattam az egereket. Olyan nagyon fájt. Na nem a fájdalom hozta elő a könnyeket, hanem a tehetetlenség, a reménytelenség és a bénaság érzése. Hogy én még erre is képtelen vagyok. Mármint, hogy elérjek egy olyan szintre, hogy nem fáj ilyen nagyon. Persze az is lehet, hogy nem képtelen, hanem türelmetlen.
Olvastam a leveleket a falon, és bizony a többség átlagban 4-5-6 hónapig járt kezelésre. Én ma kezdtem a 4. hónapomat. Elbizonytalanodtam. Nem tudom, érdemes-e? Folytassam-e? Lesz jobb? Vagy alkalmatlan vagyok gyógyulás bármilyen irányból megközelített formájára?
Közben legalább 12 pattanás lendült orv támadásba az ábrázatomon és a 31.-32. napon Őméltósága is megérkezett. Igen gyéren. Teszem hozzá. Ami aggaszt egy kicsit.
A munkahelyen uszkve 4 pocakkal szembesültem 10 perc leforgása alatt, és kissé unom már az ebédelés közbeni terhességi érzésekről szóló beszélgetéseket is. Persze, nyilvánvalóan, ha én tolnék egy akkora pocakot magam előtt, nekem sem lenne más témám. Irigy dög vagyok. Vagy nem is irigy és nem is dög, csak egy három és fél éve gyerekre vágyó nő, aki úgy próbálja az életvidámságát és optimizmusát szinten tartani, hogy menekül bizonyos pocakok és emberek elől? Homokba dugott fej, de hisz nem ártok vele senkinek. Gyerekem lesz, ebben szinte biztos vagyok, és talán ezért is könnyű most az elfogadás felé irányítani a csónakot. Csak nem akkor, amikorra én terveztem....addig is, élvezzük, amit ad az élet. Há' nem? :-)
Hívott egy kedves barátnő, aki ma volt endokrinológusnál. A nagytudású doktor ránézett, beszélgetett vele egy kicsit, közölte vele, hogy túlsúlyos, és valószínűleg PCOS-es, de menjen el terheléses cukor és inzulin vizsgálatra, aminek az eredményét szeptemberben megkonzultálják majd, addig is fogyjon le. Még jó, hogy vannak orvosok.
Ne tévesszen meg senkit ez a kis szösszenet, jól vagyok. Sírós napok vannak, meg érzékenyebbek is. Tudjuk mind, hisz nők vagyunk. Pasik bocs, ti nem tapasztaljátok közvetlenül, de ha van egy asszonka mellettetek, nagyjából tudjátok, hogy havonta egyszer pár napig mintha nem az a nő ébredne mellettetek, akit megszerettetek és elvettetek, hanem egy hisztáriás sárkányfajzat bőgőmasina. Dolgoznak a hormonok. Holnapra, de legkésőbb szombatra huss elszáll a felhő az égről. És szó szerint! :-)
Jut eszembe, talán már holnapra is. Biztosan jobb lesz a hangulatom. Ugyanis jön a redőnyös. Lesz redőnyünk meg szúnyoghálónk mindenhol. És leszedem végre a négy év alatt igencsak megunt sötétítő függönyöket, aztán később - de hamarosan - a barackos árnyalatú organza függöny is megy a szekrénybe tartaléknak, hogy átadja helyét az új hófehér ablakdíszeknek. És a konyhából is lekerül a szalagfüggöny (ami tetszik egyébként, csak folyton útban van), és az ablakok szép kis vitrázs függönyöket kapnak. :-)
Utolsó kommentek