...helyett pénteken séta a parkban. A kezelőm szabit vett ki, elutazott kicsit pihenni. Szerencsére jó idejük van/volt, tehát gondtalanul élvezhetik a kirándulást és szedhetik a medvehagymát Bakonybélben. Még jól is jött ez a kényszerpihenés, mert egy régi virtuális barátnővel - egy éve e-mail-ezünk kisebb-nagyobb intenzitással - már egy ideje tervezgettük a találkozást és a pénteki délidő pont megfelelt mindkettőnknek. Már majdnem lefújtuk az előrelátható esős idő miatt, azonban pénteken reggel napsütésre ébredtünk, és elég ígéretesen is alakult a jóslás is a nap hátralevő részére. Egy rugóra járt az agyunk, mert mindketten arra gondoltunk, hogy talán akkor mégis inkább hozzunk össze a randit a parkban.
Remekül éreztem magam. Igazán kellemes, üdítő és vidám volt a séta, és végre láthattam a lánykáját élőben is. Felért egy terápiás kezeléssel. :-) Az én második és az Ő első IVF-je volt egy turnusban. De nem akkor ismerkedtünk össze. Kalandos történet, ráakadt a blogomra, olvasta a fórumos hozzászólásaimat is, és összerakta a puzzle darabjait, így Ő mindvégig tudta a vérvételeken és ultrhangokon, hogy én ki vagyok. Én azonban csak akkor ismertem meg Őt, amikor a missed ab után írt nekem. Azóta is folyamatosan levelezünk. Ő bíztat, támogat és vigasztal, ha kell, és eszmét meg tapasztalatot cserélünk erről-arról.
Szóval együtt lombikoztunk. Neki sikerült (na a várandósság azonban már nem volt egy sétagalopp, sőt, igencsak embertpróbálóra sikerült, amit olyan mérhetetlenül igazságtalannak tartok, mint azt, hogy egyáltalán szerető pároknak küzdeni kell azért, hogy gyerekük legyen), mégsem úgy tekintettem rájuk, hogy bizony most nekünk is ilyen szép, négy hónapos babánk lehetne. Őszintén szólva, eszembe sem jutott. Vagy ha igen, nem szívszagattó, szomorú, irigy vagy féltékeny érzésekkel töltött el. Teljesen természetes volt, hogy sétálunk, beszélgetünk, nevetünk. Ott van az az édes kis gyönyörűség velünk, és még a lombikot is jól kitárgyaltuk. Jól éreztem magam, gyertek máskor is! :-)
Utolsó kommentek