Már-már elhittem, hogy képes vagyok spontán babásodni, gond nélkül kihordani és megszülni, erre jön ez a mai nap.

Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy most ugyan mitől sikerült? A húsmentes táplálkozás tényleg lúgosította a szervezetemet? A fogyás, pontosabban a kalória számolgatás? A futás eseleg vérbőséget okozva a női területen is elősegítette a peteérést és a beágyazódást? Az autogén tréning során szugerált tökéletesen működő petefészek és méhnyálka úgy működött, ahogy annak lennie kell? Az esti kupica vörösborok? Atti vitaminbombái? Az endometriózis műtét egyszerűen mindent helyre tett, csak nem kellett volna úgy elkapkodni utána a követlező lombikot? A lombikot, amiben minden mesterséges volt, és emiatt tolta el az amúgy jól működő dolgokat? Ezekre a kérdésekre nem találtuk a választ, de az biztos, hogy én elhittem, hogy ezúttal egy problémamentes csodaszép várandósságnak nézek elébe, egy klassz szüléssel - amennyiben ezt lehet így jellemezni - és a végeredmény májusban egy bőgőmasina, kakazsák, nyálgép kis csoda, akinek a neve Mütyürke volt. Hogy én leszek a világ legszebb és legboldogabb kismamája, és jöjjön az a róka számtalan más komájával együtt, kit érdekel?

Sohasem felejtem el, amikor a Plitvicei tavaktól a szállásra érvén felfedeztem egy barnás foltocskát a betétemben. Majd másnap egy ugyanilyet, és az azt követő napon, amikor a Nin-ben a tengerparton a szexi bikinimben lenéztem a hasamra, és csak ennyit mondtam Attinak:"Bogyó, én bekaptam a legyet:-)". Jót nevettünk rajta. Akkor még nem is hittem el, félig vicc volt ez. (És akkor még azt sem tudtam, hogy az ugyanilyen barnás pöttyök később nagy szomorúságot fognak okozni.)

Nos, ez ma mind-mind feledésbe merülhet, mert úgy tűnik számunkra valóban egy hét boldogság, és egy hét csoda az élet. Kora délután kezdtem azt érezni, hogy "mindjártmegjön", de ez nem az a lájtos fajta érzés volt, ami már két hete nem hagy nyugodni, hanem az az erős, igazi. Attinak már nem is mertem mondani, így tesómat hívtam kétsébeesésemben. Szegénykém, mit is tudott volna mondani? Próbált vígasztalni, nyugtatni, majd jött a nagy ötlet, miért nem hívom a nőgyógyászt, ő biztosan tudja, ez normális-e így. És valóban, ki tudná jobban? Hívtam, de persze nem vette fel. Gondoltam, várom a visszahívást, mert mindig visszahív. Elmentem mosdóba, és két apró barna pötty virított a betétemben. Remegni kezdtem és sírni. Felhívtam a Ciris-t, hogy van-e most ott valaki, aki meg tud vizsgálni. A hasam egyre jobban fájt. Mire odaértünk a két kis pötty már egy nagy pacává változott. A doktor megvizsgált, és terhességre utaló jeleket nem látott, de azt mondta, ez még lehet is 5.4 terhességnél, így ne adjuk fel, azért nem is bíztatott különösebben semmi jóval. Kérte, hogy teszteljek egyet. Mondtam, otthon van tesztem, megcsinálom, és telefonálok. Úton a munkahely felé eldöntöttük, hogy nem adjuk fel, amíg egyértelmű nem lesz. Az egyértelem pedig a menstruáció. Mire visszaértünk, már véreztem. Tudtam, itt a vége ennek a fejezetnek és ennek a boldogságnak. Azóta is csak sírni tudok.

Most is nagyon sok kérdés kavarog a fejünkben, és most is az, hogy mitől? Mitől ment el  a babánk? A cola? A kupica bor egyik este? A húsevés vagy a kevés hús evés? Vagy mert kellett volna még valami vitamin? És miért adott nekünk a sors spontán babát, ha aztán elvette? Miért kellett ismét egy ekkora pofára esés? Elég lett volna az is, ha csak szimplán megjön, búslakodok két napig és aztán megy minden tovább vidáman, vagy látszatvidáman. Ki tudja ezt már eldönteni?! De nem, még egyet zuhannunk kellett, mert nem vagyunk már így is elég mélyen. A májusi műtét után még be sem forrtak a sebeink, most ismét leforráztak minket. Hát mégsem vagyok szupernő, aki képes megfoganni, befogadni, kihordani, megszülni és felnevelni. Semmi sem vagyok. Ismét megsemmisültem. Már megint csak egy genetikai hulladék vagyok, aki arra sem képes, hogy megtartson egy babát. Képes vagyok háztartást vezetni, karriert építeni, 2 hónap alatt 9 kilót fogyni, jól főzni és sütni, szeretni és szeretve lenni, okosakat mondani vagy tök szőkének lenni, de nem vagyok képes babásodni. Hát nem ez lenne egy nő lényege? A többi csak sallang, attól csak vonzóbb leszel vagy sem, de nem leszel anya.