Sajnos vagy sem, de valóban realizálnom kellett, hogy nem fog megállni a világ az én bánatom miatt. Nem lehet tovább szomorkodni, menni kell tovább. Így vagy úgy, de élni kell, és a lehető legtöbbet kihozni a a rosszból is. Vagy legalábbis meglátni a jót. Nem könnyű, sőt....
Talán segítség abban, hogy átvészeljem ezt az időszakot, a pénzügyi év vége, és az ezzel járó sok-sok munka. Ugyanis, még mindig nem tudom, mi legyen most az életem célja és értelme. A munka meg úgyis leköti az energiáim legnagyobb százalékát. Sokminden eszembe jut, de tenni semmiért nem teszek semmit. Leszámítva a fogyást. Ledobtam hirtelen a 2 hét alatt 4-5 kilót. Persze továbbra is számolom a kalóriákat és figyelek arra, mit eszem. Tegnap a carbonara spagetti és a negyed adag aranygaluska bizony megnyomta a napi adagot 2150 kalóriára. Még jó, hogy tegnap elkezdtem a kocogást. Talán, az aranygaluska lement.
A hangulatom még mindig változó és mostanság a zokogás helyett a hisztibe folytott düh veszi át az uralmat az értelmem felett. Ezt persze, leginkább az én csoda férjem kell, hogy elviselje. Borzasztó tudok lenni néha. Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, de nem a tudatom irányít, hanem valami, amit képtelen vagyok befolyásolni. Azt hiszem, ilyenkor leginkább törődésre vágyom és ezzel próbálom kierőszakolni. Nem mintha egyébként, nem kapnék elég szeretet és gondoskodást. Hisztis p...csa lettem, na ez van. Remélem, hamar elmúlik.
Szövettanom kész. Hauzmannal beszéltem, semmi különös. Azért én nagyon hiszem, hogy beteg volt a babánk és ezért történt, ami történt. És mostanában van egy olyan ideám is, hogy azért kell nekünk ennyit küzdeni a babáért, hogy valami álom gyermek legyen, illetve, álom gyermekek! :-)
Mensi még mindig sehol. A mai kocogás talán megteszi a hatását. Mintha valami lenne már lassan....remélem, jó lenne túl lenni rajta. Úgy érzem, ezzel záródna le teljesen ez a fejezet az életemben. Sajnos, azért még mindig nem tudok olyan pozitív lenni, de talán majd eljön ennek is az ideje. Konkrétan, semmit nem teszünk azért, hogy babánk legyen. Semmi vizsgálat és még a Ciris környékére sem megyünk. Szeretem őket, de én besokalltam most egy kicsit. Nem velük, hanem ezzel az egész "gyereket akarok" mizériával.
Talán titokban reménykedem abban, hogy valami csoda folytán lesz peteérésem meg tüszőrepedésem és a katonák is jó időben lesznek jó helyen....
Utolsó kommentek