Letelt a szabadságom, elmúlt a Pünkösd. (Milyen furcsa, a beültetés meg Húsvét előtt volt. Húsvéttól Pünkösdig...) Most újra munkába kell állnom. Nem lesz könnyű, de majd szépen lassan belerázódok a ritmusba. A napot kocogással szerettem volna kezdeni, de amikor felébredtem, azt éreztem, hogy menten megjön. Fájt a hasam és a derekam. Kihagytam hát a sportot. Jó lenne, ha már megjönne, mert úgy érzem, így zárulna le igazán ez a fejezet az életünkben.
A kalória számlálás megy tovább. A mérleg a konyhapult állandó lakója lett és a net is mindig nyitva van a kalória táblázatoknál.
A hétvégén megrendeltem egy könyvet "Gyereket szeretnénk", és ma jeleztek, hogy holnap szállítják. Már nagyon várom. Egyre világosabb számunkra, hogy a kigondolt vizsgálatokat el fogjuk végeztetni, de azt még nem tudjuk, mikor. Nem tudok még mindig bejelentkezni sehová. Az is tiszta, hogy sem lombik, sem inszem nem lesz most egy darabig. Elolvasom ezt a könyvet és betartom, amit ésszerűnek vélek, de nem csak a baba miatt. Magam miatt is.
Utolsó kommentek