Még mindig nem találom a helyemet a világban. Valójában ugyanolyan értelmetlennek tűnik minden, mint 2 napja. Bár egyre erősebb bennem az érzés, hogy a baba gondolatát nem tudom elengedni. Egyszerűen én nem arra születtem, hogy nagy karriert fussak be és önálló, célratörő emancipunciként éljem az életemet. Nekem anyának kell lennem. Ez fakad az én gondoskodó lényemből és ezen változtatni nem is nagyon tudok, meg hát nem igazán akarok.
Már kigondoltam pár vizsgálatot, amit még érdemes lenne elvégeztetni. Pl. immun, genetikai. Még egy hormon vizsgálat más intézetben és esetleg egy jó diéta. Az sem igazán derült ki az endo műtét után, hogy van-e már spontán peteérésem és tüszőrepedésem. Nem ártana talán még egy ciklus diagnosztika. Ha nincs, akkor esetleg egy Clostys kezelés tüszőrepesztővel segíthetne.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, de felhívni még egy intézményt sem tudok a vizsgálatok miatt. Túlságosan gyászolom még az épp csak elmúlt várandósságomat és kisbabámat. Borzasztóan félek a következő kudarctól és még mindig telis tele vagyok kérdésekkel. Miért pont mi? Mit vétettünk, mit nem csináltam jól? Hol rontottam el? Hjja...
Tegnap nagyon kellemes meglepetésben volt részem. Az egyik régen eltűnt fórumos társunk írt nekem privit. Tudta, hogy próbálkozunk, rátalált a blogomra és olvasta a legújabb fejleményeket. Drága! Ha még olvasol, csak azt szeretném mondani, hogy köszönöm, hogy gondoltál rám. Nagyon jól esett. Válaszoltam is azonnal, de valahogy nem megy ki az üzenetem. Ha van más mód, hogy írjak neked, kérlek, jelezd valahogy.
"Szomorúan tudatosult bennem a tény, hogy meddő vagyok. Az idő halad, a baba meg csak nem akar jönni. Reményekkel telve léptünk be a Ciris ajtaján azon a júniusi napon. Lelkileg, érzelmileg elgyötörve, fáradtan és kimerülten, mégis ez volt számunkra a REMÉNY. Azt hittük, most végre előbbre jutunk és már várandósan lépek ki az épületből...."
Ismét júniushoz közelítünk és mi újra romokban heverünk. Épp csak ezúttal sokkal nagyobb a halom, amit el kellene valahogy takarítanunk. Mennyi minden történt ez alatt az egy év alatt: sok vizsgálat és konzultáció, egy inszemináció, majd még egy. Egy lombik, a műtét és ez a mostani lombik...
Utolsó kommentek