A hétfői ultrahangon kiderült, hogy a baba nem él, nem fejlődik és nincs szívhangja. Vereczkey doki szerint beteg volt. Sovány vigasz. Miért nem volt egészséges?! Tegnap megműtöttek, a terhességem vége műszeres befejezés lett. A műtét hosszú volt: több, mint egy órát voltam távol. Kicsim már a legrosszabra gondolt, mert úgy tudtuk, kb. 20 perc lesz.
Hétfőn már a vizsgálóasztalon elsírtam magam és gyakorlatilag azóta csak itatom az egereket. A műtőbe is potyogó könnyekkel mentem be, közben Atti a szobában sírt.
Borzasztó üres vagyok és fogalmam sincs, mihez is kellene most kezdeni. Teljesen át kell értékelnünk mindent és elengedni a baba gondolatát. Amilyen könnyű ezt kimondani, olyan nehéz megvalósítani. Elengedni egy álmot...egy ilyen nagy álmot! Egyfolytában egy szó cseng a fülemben, a navigációs rendszerekből ismert bizonyos "Újratervezés". Hogyan vészeljük át a veszteség fájdalmát? Kitől fogok választ kapni a kérdéseimre? Miért mi? Másoknak -akik ütik, verik, megölik a babájukat - miért??? Mit kell tennem azért, hogy kisbabánk legyen? Megteszem, csak valaki mondja meg, MIT?!
Nem tudom, hogyan tovább, mit kezdjek az életemmel. Az én jövőképemben igen erősen ott vannak a gyerkőcök és nem tudom kitörölni őket, de nem is jönnek. Most akkor hogyan tovább? Az örökös küzdelem, az optimizmus, legyünk pozitívak, higgyünk benne! Őszintén szólva már nem megy, most biztosan nem.
Utolsó kommentek