38 hetesek lettünk Lillával, és ezen a napon egyben 5 évesek is Nyonyesszel. Ez az 5. házassági évfordulónk. Szerettem volna meglepi tortával, frissen, illatosan, csinosan várni haza apát, na ebből lesz palacsinta, meg tegnapi haj és csinos terhes mackó...Egyszerűen nem volt erőm összeszedni magam.

A 38. hét is ugyanolyan lassan, és mégis nagyon gyorsan telt, mint az összes többi, amióta itthon vagyok.

Volt barátnő találkozó. Igazi babazsúrrá vált. Lilla a pocakban, egy féléves, egy egyéves és egy négyéves meg köztünk virgonckodott. A mintánk, az 1 éves Petra, nagyon nyugis kislány. Mondtam is Lillukának, hogy figyelje és utánozza. :-) Kaptunk egy nagy zsák kisruhát, így a mosás-vasalás újra indult (anyu legalább élvezkedett egy sort a kisruhák vasalásával :-)), laktoherb teákat, és megmaradt pelusokat.

Hétfőn megtörtént az utolsó védőnő látogatás. Nagyon kedves volt és beszédes. Nem is értettem. A szokásos dolgok: mázsálás, vérnyomás mérés, vizelet ellenőrzés, és adatok beírása a könyvekbe. Kérdezte, kész-e a kórházi csomagom, mondtam, igen, de Hugi említette, hogy Ő a védőnői szolgálattól kapott anno egy hasznos listát, ha tud adni olyat, azt még lecsekkolnám. Azt mondta, nem tudja, hol van. Mondtam, nem baj, megvan minden, ne is törődjön vele. Erre elkezdte sorolni, hogy hát legyen papucs, tusoló, pizsama, meg ilyenek... Oké. Ez mind bent van, a "meg ilyeneket" is beleértve. :-) Mondta, már többször ne is menjek hozzá, majd telefonáljunk, ha a baba megszületett, és jön a kijárós védőnő a dokinénivel együtt.

Hazafelé megálltam a Rossmann-nál, persze nem bírtam megállni, hogy ne vegyek valamit Lillának, amiből már van egyébként...Aztán benéztem a turiba, és találtam pár cuki holmit, amiknek szintén nem tudtam ellenállni...

Kedden részt vettünk a Madarász utcai klinika bölcsőhalál megelőző előadásán. Előtte bementem a munkahelyre, innen indultunk együtt Nyonyesszel. Jó volt kicsit találkozni a kollégákkal. Az előadás pedig szerintem nagyon hasznos volt. Nemcsak a bölcsőhalál megelőzése szempontjából. Sok hasznos információt hallottunk, és láttuk, kipróbálhattuk, hogy mi a teendő légzésleállás esetén. Csak ajánlani tudom, minden leendő szülőnek, illetve azoknak is, akiknek már megszületett a kisbabájuk.

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/cikkek_new.php?valasztas=teljes_cikk&cikk_id=681&felso_menu=nulla&tervezo_babavaro=---

Amióta itthon vagyok, igen felfokozott társadalmi életet élek mind telefonon, mind személyesen. Végre, van időm csacsogni azokkal, akikkel már régen nem sikerült, és szerdán drusza barátnőm látogatott meg ismét, ezúttal a kisfiával. Még a múlt heti alkalommal tervezte, hogy hoz Lillának egy ajándékot, de nem érkezett meg hozzá addig. Most elhozta. :-) Persze, a terepre járós védőnő mikor telefonál, hogy épp felénk jár és bejönne? Hát amikor vendégem van. Nem voltam szívbajos, mondtam, hogy most nem a legalkalmasabb. Barátosném ideje limitált volt, azt meg nem tudom, a védőnő meddig lett volna itt. Megbeszéltük a pénteket, ma meg nem jött....

Tegnap elég car napom volt, nem sok mindenre futotta. Leginkább főztem, és ebben kimerült az összes aktív tevékenységem. Aztán este doki.

Természetesen kisasszony odafelé az autóban megállás nélkül helyezkedett. Volt olyan érzésem, hogy az autónk kárpitján köt ki az aznap délután elfogyasztott folyadékmennyiség...Mondtam is neki, hogy apa kényes az autóra, és az esetleges balesetért nem vállalom a felelősséget, ezzel neki kell elszámolnia majd, ha kibújik. :-)

Persze, amint az NST-n rám tették a kütyüket, csend-béke-nyugalom szállt pocakom tájékára. Hát, ha háromszor nyomtam a mozgást jelző gombot a 20 perc alatt, sokat mondok. A lényeg mondjuk az, hogy ilyenkor megnőtt a pulzusa. Méhtevékenység zéró.

Bezzeg a vizsgálatnál alig bírtam lefeküdni a székbe - amúgy is utálom azt a széket, még egy ilyen kényelmetlen nőgyogyó szék nincs  - mert Lilla épp úgy döntött, feléred, mozogni kezd, befeszül, és alul a hólyagomat nyomja teljes erőből (nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége, a doki meg már a lábaim között ült...), felül meg a mellem alatt a pocakomat. Néz rám a doki lövésre készen, jelezve, hogy feküdjek már le. Egy pillantással az amorf és kőkemény pocakomra vezetem a tekintetét, mire Ő mosolyogva közli, hogy Drágám ez semmi, sokkal rosszabb is lesz, higgye el. Jelezve ezzel, hogy dőljek már hátra. Utána meg kissé magyarázkodva, komolyan közli, hogy nem szeret a szülésről illúziókat átadni, nem lesz könnyű, fájni fog. Ezért ez a kegyetlen őszinteség. Nem mondod, vazze...

A súlygyarapodásom +13-15 között mozog. Gondolom, visszatartott vízmennyiségtől függően több vagy kevesebb. Sok a víz rajtam általánosan. Kezek, csuklók, lábfej, boka, térd, száj, arc. Ezeken a területeken látom a leginkább.

Vérnyomásom továbbra is rendben, vizelet is tiszta. Mondhatni, minden a legnagyobb rendben. Nyűgök természetesek ilyenkor.

És a mért adatok:

Lilla becsült súlya a mért adatok alapján 3220 gramm. Nagyon ügyes kislány, megint a tankönyvi értékeket hozza. Na de, mit csinálok a szépséges 50-es rucikkal, ha ezt ilyen tempóban folytatja? ;-) Én ráadom. Ha kell egy nap alatt mindet, és lefotózom az összesben. :-) Még mindig szülő pozícióban helyezkedik el a pocakomban, de most tükörképe az egy héttel ezelőttinek. Valahogy, valamikor átcsavarta magát a bal oldalra. Ott van a kis törzse, háta kifelé, hasa befelé néz az én hasam közepe felé, a lábacskáit pedig átnyújtja jobbra. Ott tapossa az oldalamat. :-) Lehet, hogy fordulna már kifelé?

Igen meglepett ez a súly, mivel 6 napja még 2640 volt. Ez azt jelenti, hogy 6 nap alatt kb 600 grammot hízott... Érzem is. Szeméremcsont, medencék, mindkét forgó (már nem csak akkor, ha mozdulok, hanem folyamatosan), derék...ez mind-mind veszettül fáj. Változatlanul 7 részletben alszom éjszakánként pár órát. Kezdek kimerült lenni. A sav sem jobb, és ahogy Lilluka növekszik, egyre hosszabb és mélyebb terjedelemben kemény a pocim (nyilván, ahol Ő elhelyezkedik), ergo egyre nehezebb bármiféle előrehajlás (akár kicsit is), az ülés, az állás és még a fekvés is. Nem könnyű, na. Ahogy már korábban is írtam, minden nap, sőt minden perc egy zsákbamacska. Nem tudni, mit hoz a következő: egy kis megkönnyebbülést vagy újabb nyűgöket?

Őszintén szólva, olyan 3000 grammos babára számítottam a szüléskor. Most egy kicsit megijedtem. Nem tudom, mikor akar majd kicsilány kibújni. Egyelőre nagyon jól érzi magát. Minden adott ahhoz, hogy ne akarjon még megszületni: az áramlás a köldökzsinórban tökéletes, a méhlepényen szinte alig látható mészfolt, tehát folyamatosan tudja őt táplálni, a magzatvíz teljesen normál mennyiségű. Jól tartom. ;-) Bár, megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi befolyásolja ezeket a dolgokat, és még az orvos sem tudta megmondani, hogy pl. egy lepény, mitől jó végig. Egy biztos oka lehet a romlásának, a dohányzás.

Na szóval, nem tudom, Lilluka meddig élvezi még a pocaklakó létet, de a folyamatos keményedések és görcsök ellenére (a keményedés mondjuk egész napos), az összes méhszáj zárt és a méhnyak sem rövidült. A doki szerint ez semmit sem jelent, akármikor megindulhat ettől függetlenül a szülés. Mi készen állunk rá! Gyere csak Kicsilány, ha már szeretnél! :-) Na jó, még egy adagot kivasalnék és elpakolnék, meg elolvasnék 1-2 fejezetet a könyveimből.

38. heti pocakfotók: