Napló

2009/01/20

Nagyjából két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy belevágunk a babaprojektbe. Gondoltam akkoriban, hogy apa rám néz, én meg teherbe esek első...na jó, második, de legkésőbb a harmadik alkalommal. Tudományos alapokon indítottuk a projektet, hisz előtte minden oldalról körbejártuk és megismertük a témát és a tennivalókat. Információkat szereztünk a biológia könyvből, az internetről, a szomszédasszonytól és barátnőktől.

A különböző elméleteket összevetve, elemezve, megcsócsálva a "ciklus közepén, apa 3 napos önmegtartóztatása után az aktust gyertyaállásban befejezve" taktikát követtük. Eltelt 2 hét, vettem egy tesztet és negatív lett, majd pár nap múlva a pirosbetűs napok is beköszöntek. Gondoltam, ez tarthatatlan, valamit elbénáztunk vagy figyelmen kívül hagytunk, és ez biztosan a tüszőérés és repedés napjának pontos meghatározása lehet.

Nosza rajta, további tájékozódás után beszabadultam a gyógyszertárba és egy tucat ovulációt kimutató "fegyverrel" távoztam. A nyalogatós mikroszkópon a nyálanyag mintázata mutatta a termékenységet. Ha pöttyöskés, akkor nem kell apát aktivizálni, ha páfrányos, akkor bele kell húzni a dolgokba. Szóval elkezdődött a mikroszkóp szorgos nyalogatása és, hogy biztos legyen, ezt kiegészítettük egy kis hőmérőzéssel is. Naponta legalább húszszor. Sok-sok nyalás után végre egyszer páfrányszerűségeket láttam a mikroszkóp alatt, telefon Bogyesznak, hogy siessen haza, most kell eksönözni. Persze, megint semmi, a mikroszkóp meg fél óra múlva már ismét a pöttyöcskéket mutatta.

Sebaj, jöhet a pisilős teszt, ami állítólag elszíneződik, ha ovuláció van, pisiltem hát szorgosan, de nem jött a kívánt szín, sem a kívánt baba. Aztán jöttek a mindenféle pozitúrák, a gyógyfürdő, a tengervíz, pihenés, no stressz és szépen, lassan eltelt egy év.

Gondoltam ez így nem normális, lásson egy doki, nevezetesen a nőgyógyim. Protokoll kivizsgálás után (3. napos hormon, sperma, ciklus diagnosztika) kiderült, hogy valószínűleg nincs peteérésem, így hát nehéz is lett volna összehozni a mi kis szemünkfényét. 3 hónapos gyógyszeres kezelés következett, ami a peteérést hivatott serkenteni. Az ultrahang ki is mutatta szépen, hogy érnek azok a tüszők, a doki meg már megismerte a hangom, ha telefonon hívtam, többet láttam, mint anyut. A kezelés nem hozott eredményt, a doki azonban javasolt egy reprodukciós intézetet. Még jó, hogy van ilyen.

Szomorúan tudatosult bennem a tény, hogy meddő vagyok. Az idő halad, a baba meg csak nem akar jönni. Reményekkel telve léptünk be a Ciris ajtaján azon a júniusi napon. Lelkileg, érzelmileg elgyötörve, fáradtan és kimerülten, mégis ez volt számunkra a REMÉNY. Azt hittük, most végre előbbre jutunk és már várandósan lépek ki az épületből....