A vonalzóm szerint még tíz nap. A rajtam 24 óra leforgása alatt átvonuló érzelmi és érzés változások hullámai szörfös paradicsomra emlékeztetnek leginkább az utóbbi napokban.

Lássuk:

1. Érzelmek:

- Kellemes izgatottságal teli várakozás: milyen lesz a szülés? (szeretném megélni, de nem készülök szülésélményre, elképelésem sincs milyen lesz, nem is próbálom elképzelni), és milyen lesz Lilla? Mit fogok érezni, amikor először meglátom? Sírva fakadok? Vagy fel sem fogom, mi történt?

- Félelem: a szüléstől (egyenes arányban növekszik Lilla méreteivel), a megváltozott élettől, az anyaságtól (jó leszek? érezni fogom a rezdüléseit, hogy miért sír vagy mitől érzi jól magát?)

- Türelmetlenség: mikor jön már? Naponta vagy tízszer gondolom azt, hogy "na most", "ezt már érzem, hogy az lesz". A frászt, sohasem az. Pedig minden este úgy fekszem le, hogy "ma éjszaka szülünk".

- Utálat: eljutottam odáig, hogy gyűlölöm az éjszakákat. Vacakok, carok. Tudom, most pihenjek. De ha nem tudok már? Tudom, Lilla itt lesz, semennyit sem fogok aludni. De legalább lesz elfoglaltságom, így meg csak az óránkénti ébredés, klotyó menet, szinte zéró produktom, persze megnövekedett vízszámlával és rohamosan fogyó klotyópapír mennyiséggel. Teljsen gazdaságtalan....Aztán természetesen nincs azonnali visszaalvás, csak megy az agyalás hajnalig...Próbáltam már langyos mézes tejet, kiköltözni Lilla szobájába, meditációt, autogén tréninget, kalcium snadozt, magnézium sandozt, kispárnát, nagypárnát, szopipárnát és igen, tegnap este odáig jutottam, hogy éjfékor lecsattogtam a konyhába és némi sajt és olivabogyó társaságában elfogyasztottam 1 azaz egy deciliter vörösbort, hogy az majd fejbever, jahh...kértem már Nyonyeszt is, üssön fejbe péklapáttal, szerzek egyet...Jobb lenne ebbe beletörődni tán.

- Elégedettség: minden nap főzök, finomakat, és ez jó érzés. Valamiféle alkotás, amire folyamatosan szükségem van.

- Öröm: az elégedettség következtében. Pár új bébiruha megvétele után. Amikor Lilla kedvesen mocorog odabent (úgy értem, épp nem fáj). Megérkezik a termőföld, és tudom, mostmár lassan beindul a kertprojekt is (lesz Lillának őszre tök, paradicsom, répa, zeller, miegymás). Marcuska odabújik hozzám és közli, hogy "megölellek Kelike, Szeletlek Kelike". Befeléforduló bimbó ellenőrzésekor némi tejci tör elő a ciciből. Tudom, ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért én szeretem azt gondolni, hogy nem lesz itt gond a szoptatással. (Mondjuk, már többször is írtam, hogy nem vagyok egy ősanya típus, így ha gond lenne, akkor sem gyötörném agyon magam. Még jó, hogy az irodalom, amit olvasok, nem vet követ a szoptatni nem tudó vagy nem akaró anyákra; félreértés ne essék: én szeretnék szoptatni, de nem akarok beledilizni, ha valamiért nem megy). Amikor Nyonyesz hazaér munkából.

- Kiegyensúlyozottság:  mondjuk a nap harmadában - felében remekül érzem magam

- Hiszti vagy agybaj: a nap másik felében, mert még egy napot és éjszakát már úgysem bírok ki. És nem elég a meglevő tünethalmaz, mindig jön új, mint pl. fájdalmas orrnyálka szárazság vagy bőrviszketés. Amúgy is, Nyonyesz sincs soha itthon, és, ha itthon van sem veszem semmi hasznát (miközben épp nagytakarít, csak Nekem pont hatodszor esett ki valami a kezemből a konyhában, és hatodszor kell lealázkodnom érte, úgy, hogy közben Lilla tombol a belsőmön a hüvelyemig hatolva, és akkor persze Nyonyesz nincs ott, hogy segítsen).

2. Gondoltok:

- Csinos kismama vagyok, szertem a pocakomat, jól érzem magam a bőrömben.

- Mikor leszek újra olyan, mint egy nő? Aki előtte voltam? Akinek a melle - még ha nem is oly nagy - előbbre áll, mint a hasa, és aki képes önmagára nőként, feleségként tekinteni? És az együttlét a férjjel mélyebb tartalmat nyer számára, mint az egymás mellett fekve tévézés?

- Képes leszek még valaha szépen, nőiesen ülni, a férfiakat megszégyenítő hatalmas terpeszben ülés helyett? És valóban, ha nem elég nagy a terpesz, a hasam nem tud belógni a lábaim közé és a combom nyomja a pocakom alját...no comment.

2. Érzések:

- "milyen jól vagyok" érzés: naponta pár óra. Ilyenkor aktív vagyok. Teszek-veszek, főzök, aztán elfáradok

A következők pedig vagy együtt, vagy felváltva külön-külön jönnek a nap maradékában:

- vízvisszatartás, és következtében pufi arc, botox száj, pufi ujjak és labujjak meg lábfej. Pufi ujjak miatt suta kezek

- száraz orrnyálkahártya, Aqua Maris spray-vel próbálom javítani a helyzetet

- sav, sav, sav: no comment

- Lilla által elzárt hólyag

- Lilla által elnyomott hólyag és egyéb belsőségek

- fájó, táguló medence és ágyék, szúrás hüvelyben

- fájó forgó és derék, boka, térd, csukló

- napi többszöri görcs

- napi többszöri pocakkeményedés melltől ágyékig, leginkább kockahas alakzatban: bevásárlás közben jól lehet rajta a listról húzogatni a beszerzett elemeket, itthon szuper pohár és kistányér tartó :-) 

- nehézlégzés

- éjszaka 5-7 felébredés, kialvatlanság, fáradtság

- száraz bőr

- pár napja migrénes fejfájás, szerencsére egyelőre lájt formában

- hozzá társuló hányinger, émelygés

Amúgy van még valami? mert szerintem én az állatorvosi ló vagyok.

Summa summarum, nehéz is, szép is, idegörlő és egyben mégis kiegyensúlyozott és nyugodt ez az utolsó 2-3 hét. Néha arra gondolok, jó lenne már szülni. Aztán eszembe jut, hogy talán kezdek félni a szüléstől, tehát mégsem. Majd jön egy erős hólyagra telepedés, és mégiscsak inkább szülni kellene már. Ha elmúlik, és újra könnyebb kicsit, tudok tevékenykedni, akkor még jó így, várjunk...Hát ezzel a sormintával telik egy nap úgy 20-szor megismétlődve. :-)