Napló

Mocsok szar volt. Utálom. Nem akarok többet menni. Még mindig annyira fáj, mint először. Vagy mégsem, százszor jobban. Semmi eredménye ennek a masszív, intenzív mazochizmusnak. Ma már sírni tudtam volna közben a fájdalomtól. Gyűlölöm. És most is csak sírni tudnék. Ebéd közben…

Még mindig ugyanúgy fáj. Talán egy-két pont nem, de alapvetően az egész egy kínlódás. Leizzadok közben, és mostmár elrántom a lábam. Nem jó ez így. Javulni kellett volna már, nem? Ez volt a hetedik alkalom, és ez a kezelő addig keres a talpamon, mígnem úgyis fájni fog végül.…

Jósoltak hét elejére sok esőt. Semmi sem volt. A levegő picit lehűlt, de még mindig érezni a tavaszi langymeleget. A madarak nonstop csicseregnek, a virágaim épp kipattanóban. Igaz a virágágyást totálisan széttúrták a szomszéd meg a kóbormacskák, randa, tele van macska…

Visszatértem az első kezelőhöz. Bogyesz ült mellettem, én meg szorítottam a kezét. Eleinte nem nagyon fájt. Vannak pontok, amik valóban kellemesebben reagálnak már, de alapvetően még mindig egy tömény 50 perces szenvedés. Csillagokat láttam ismét, és teljesen…