Pontosan december 24.-én lettünk 25 hetesek. Jöttek az ünnepek, lefoglalt a készülődés, és észrevétlenül idősebbek lettünk egy héttel. Kicsilány és én.
Ezen a héten kezdtem el azt érezni, amit már olyan sok helyen olvastam, és nem is akartam elhinni, hogy velem is így fog történni: a harmadik trimeszter lomha, nehézkes, öreges. Vagy legalábbis a kismama a harmadik trimeszterben - na jó, egyelőre még csak közelítvén felé. Ami eddig viszonylag könnyen ment, az most nehézkesen. A hegyeket megmozgató energiák elfogytak, helyette rám telepedett a nehéz érzés meg fáradtság. Vége már a békésen átaludt éjszakáknak is. Tegnap pl. ötször ébredtem fel.
Enni csak óvatosan, és nagyon keveset ajánlatos ilyen korban, mert a normál adag borzasztó sok és megterhelő az elfogyasztás után. Megemeli a pulzust, elnehezít, fullaszt, és utána leginkább se feküdni, se ülni, se állni, sehogy sem jó vagy 3 órán keresztül.
A szokásos dolgok elvégzése 2-3szor annyi időbe telik, mint idáig.
A csizma le-fölhúzgálás meg egyenesen a legutálatosabb tevékenység. Inkább már nem is mozdulnék ki, csak ne kelljen állandóan lehajolgatni, és le- vagy felrángatni a lábbelit. Talán a három napig tartó családjárás is megerősítette bennem ezt az érzést. Ugyanis, naponta 3-4szer küzdöttem a csizmákkal.
Lillánk az ünnepek alatt igen élénk mozgásokat produkált. Legfőképp, amikor már éhes volt, aztán meg, amikor jól lakott. Az már biztos, hogy nem szereti, ha háton fekszem, mert olyankor kivétel nélkül mindig megrugdos. Aztán egyszer-kétszer sikerült elcsípnünk azt is, hogy a pocakomat formálja egy-egy kidugott testrészével. És egyszer-kétszer már szabad szemmel is láttuk, ahogy a rúgás - mozgás hatására a pocakom megmozdul. És éjszaka azt álmodtam, hogy egy szabályos talpacska forma nyomta belülről kifelé a hasamat. :-)
Ma bébi Vivaldit hallgattunk munka közben. Végig teljes nyugalom honolt odabent. Nem csoda, néha én is úgy éreztem, hogy ráborulok a billentyűzetre. :-)
Védőnőnél végül nem voltam. A hó elejire nem volt kedvem menni, aztán jött a hasbaj, azért nem mentem le. Felhívtam, hogy két ünnep között lesznek-e, mondta, hogy szerdán, de inkább majd csak akkor menjek, ha már kész lesz a cukorterheléses vizsgálatom eredménye is. Mondtam, akkor január elején-közepén találkozunk, és akkor 2 hónapig nem látott. Mondta, az jó....Ha neki jó, hát nekem is. A vérnyomásomat és súlyomat úgyis mérem itthon. És nézi a dokim asszisztense is mindig.
Következő lépések:
- holnap cukorterheléses vizsgálat és pajzsmirigy vérvétel, teljes vérkép, teljes vizelet
- január első hetében vizsgálat és az eredmények megbeszélése
Utolsó kommentek