Kedvenc wellness szállodámban ünnepeltük a szülinapomat. Azt a napot, aminek a betöltésével, hivatalosan is átkerültem a már egyre nehezebben teherbeesők táborába. Valahogy mégsem érzem, sőt inkább olyan hülye gondolataim vannak, és úgy élem a napokat, mintha most kezdtük volna az egészet, és hamarosan mindenféle stimuláció és IVF nélkül kisbaba költözne a pocakomban. Mit kisbaba? Kisbabák! Lehet, az agyamra ment a sok relaxáció, és már tényleg magam is elhiszem, amit ott mormolok magamnak?!
Egyik este a vacsora után a hallban ücsörögve egy magazin akadt a kezembe, a címe Hello Baby. Tervezőknek és nehézségekbe ütközőknek szól a lap leginkább. Elég különösnek találtam, hogy még a wellness szálloda aulájában is egy ilyen magazin akad a kezembe. No comment!
Táplálkozás szempontjából nem mondhatnám a pihenést méregtelenítőnek, de nagyon sokat ücsörögtem a bioszaunában. Lett is nagy eredménye. Évek óta tartó problémám, hogy hiába izzad minden porcikám, a combom és a hátsóm fél óra elteltével is mindig olyan csontszáraz, mint amikor beültem a szaunakabinba. Már régóta rögeszmém, hogy valószínűleg úgy el vannak tömődve a pórusok, - talán méreg anyaggal - hogy nem tudok izzadni ezeken a tájékokon. Pont a méregtelenítő könyvet olvastam, benne a jóga részt, ahol bemutatnak néhány gyakorlatot, ami direkt a méreganyagok kioldását segíti elő. Jól meg kell feszíteni az adott részt, úgy, hogy remegjen. Na én, ezt gyakoroltam a szaunában, és a 2. napon már valami mintha csillogott volna a combomon, a 3. napon pedig a 20. perctől már megjelentek az izzadtság gyöngyögycskék is a 4. napon pedig már a 10. perctől ömlött a verejték a combomból. A feszítő gyakorlatok mellett kihasználtam a mindenféle vízi pezsgő, bugyogó és masszírozzó alkalmatosságot is, hogy lazítsanak a szöveteken. Ha lehet egyáltalán ilyet.
Nagyon sokat kirándultunk és szánkóztunk. Ott szakadt a hó két napig. A szánkódombot meg szinte mi "tapostuk" le. Nehéz is volt a fél méteres hóban siklani. Leginkább a besiklás ment a hó alá szánkóstul, mindenestül.
Minden reggel jóízűen megittam egy krémkávét és minden este elfogyasztottam a vacsizhoz 2 dl fehérbort. Csaltam! :-) Tudom a vörös a jó, de halhoz nem kívántam a piros nedűt. Ja igen, mert rengeteg halat ettem. Ha lehet halmérgezést kapni, hát nálam bejátszik.
Aztán láttam sok gyerkőcit, szép és csinos és fiatal szülőket, meg csinos pocakos anyukákat is, akik nem mellesleg legalább egy gyerekpajtit már terlegettek maguk mellett. Nem esett rosszul. Mosolyogtam. Legutóbbi olvasmányaim legnagyobb konzekvenciája az, hogy a negatív gondolatokkal megbetegítjük magunkat. Mosolyogni szeretnék hát, és örülni, ha pocakot és gyereket látok. Nem irigynek és féltékenynek és dühösnek lenni. Nem tudom, meddig tartható ez a heppihalidéj dontvorri állapot, azért próbálkozom erősen. Szépen lassan beépítek a napirendembe jóga alapgyakorlatokat, nekem való kajákat, relaxációt, mozgást újra, szexet azért mert jó, és ezek által a kiegyensúlyozottságot. Annyira kívánom magamnak, hogy legyen ehhez elég erőm! Mert ingatag állapot ez.
Nagy az elszántság, de tudjuk, az élet mindig tud olyat produkálni, hogy minden a feje tetejére álljon, az elhatározás és az elszántság alább hagyjon akár a másodperc tört része alatt is. Egy biztos. Boldog akarok lenni, gyerekkel vagy anélkül, de boldog.
Utolsó kommentek