A ma reggeli kocogás is elmaradt a tegnapihoz hasonló okok miatt, de persze a vöröshadsereg még mindig sehol. Mostmár tényleg elemegyek futni, ha másért nem, csak hogy megjöjjön végre. Persze, ha ez olyan egyszerű lenne sajgó lábakkal és derékkal és folyamatos alhasi fájdalmakkal.
Megérkezett a könyv. Persze elsőre a savas-lúgos szervezet és táplálkozás résznél nyitottam ki. Kicsit csalódott lettem, mert azt hittem, hogy nem erre alapoz a diétáról szóló rész. Egy ismerős pár, már 3 éve eszerint a diéta szerint táplálkozik és még mindig semmi eredménye a fogyáson kívül. Aztán beleolvastam itt-ott, és sok helyen mintha magamról olvastam volna. Pontosan úgy viselkedem, ahogy az le van írva. Biztosan, hamar elolvasom a több, mint 300 oldalt.
A kalóriaszámlálgatás ma is folytatódott és ráadásul eddig minden nap sikerült 100 kalóriával kevesebbet elfogyasztanom. :-) Mondjuk, egész nap éhes vagyok, dehát a fulladásig evés sem okoz éppen komfort érzetet.
67 kg vagyok. Ami a várandósság elején feljött, az távozott is. Remélem, ilyen lesz a folyatás is.
Ma egy kicsit úgy éreztem, hogy az elveszett baba és gyermek utáni erős vágy gondolatai lassan halványodnak és egészen más dolgok tolulnak a helyükbe. Normális ez így vajon? Vagy érzéketlen vagyok és kőszívű? Nem hiszem. Valószínű csak hatalmas életösztön és életigenlés lakozik bennem. Ez hajt és visz előre folyton. Most épp a munka, a tervezett nyaralás, kirándulások, a fogyás és a kalóriák töltik ki legfőképpen a céljaimat és gondolataimat.
Persze, ha arra gondolok, hogy mi történt és mi lenne most, ha nem történik meg, ami megtörtént, akkor elszorul a szivem és 2 könnycsepp szökik a szemembe, de ennyi. Zokogások és nagy, egész napig tartó sírások már nincsenek.
Utolsó kommentek