Gyerek nap van. Május utolsó vasárnapja. Sokszor gondoltam a mi angyalkánkra. A miért-ek még mindig kavarognak a fejemben. Biztosan, mindennek meg van az oka és lehet, hogy később ezt is meg fogom érteni, de most még ez számomra nem vigasz.
Marcit felköszöntöttük gyereknap alkalmából. Mi már nem voltunk ott este, de állítólag nagyon tetszett neki a játék, amit mi választottunk neki. Olyan kis mosolygós mostanában. Egyre többször jókedvű. Meglát és nagyot mosolyog. Ez annyira jól esik. Milyen furcsa, hogy pont ő az egyedüli, aki maradéktalanul el tudja feledtetni velem a töténteket és mosolyt tud csalni az arcomra. Homeopátia?
Utolsó kommentek