Még tegnap történt. A kezelőm egyre nagyobb energiát fektet a nyomkodásba. Sokkal erősebben és más technikával is kezel, mint eddig. Ebből kifolyólag, ismét csillagok röpködnek a szemem előtt szinte végig. Lelkesedéssel az tölt el, hogy a hatás kiváltásohoz már nem elég csak simán hozzáérni a lábamhoz. Május végéig biztosan járni fogok.
Közben jártunk a Cirisben. Vass doktor kedves, alaposnak tűnik, és készült a történetünkből. Legalábbis, ezúttal nem nekünk kellett elmesélni immár századszor, hogy mi minden történt velünk az elmúlt években. A Ciris utáni folytatást már mi magunk tálaltuk. A doki teleirkált egy papírt, amolyan vizsgálati csekklista lehetett. Nem maradt rajta üres rublika. Megállapította, minden oldalról körüljártuk a témát. Nincs több vizsgálat.
Van egy eldugult petevezető és vacak hormonértékek. A TSH -ra ő is adna euthyrox-ot egy IVF előtt (nála nem a 2 hanem a 2,5 alatti az ideális), prolaktin magas, nagy valószínűséggel nem lesz most tüszőrepedésem (megjegyzem szerintem soha nincs), az LH - FSH arány felborulása szerinte nem nagy probléma, és szinte visszafordíthatatlan, a 21. napi progeszteronom alacsony. Katonák ilyenek is olyanok is. Változóak, de azért vannak mozgékonysági gondok. Mivel sokan vannak, a nagy számok törvénye alapján abszolút alkalmasak a megtermékenyítésre. A korom sem túl kecsegtető. Az FSH-m emiatt egyre magasabb. 35 felett elkezd egyre több lenni. Az előbb felsoroltak miatt javasolt az IVF.
PGD -ről kérdeztem. Az intézetben nincs, és nem is lesz. Ő maga nem is támogatja. Azt mondta, a statisztikák azt mutatják, hogy a PGD-vel vizsgált embrikékből kevesebb tapad meg. A tendencia a világban is már inkább a PGD nélkülözése. Nyugaton már felejtik, nálunk még szinte be sem vezették. Úgy tudom, a Kaáliban volt 2008-ban nyolc esetben.
Aztán a semmiből egyszercsak átsuhant a levegőben a bűvös szó, "stressz" a doktor szájából. Pont ezt akartam még hallani. Azt hiszem, annyiszor hallottam már ezt a szót, hogy ettől lettem stresszes. Arra görcsölök, hogy ne legyek stresszes, ergo stresszes vagyok. Meg olyasmit is mondott, mint Másik anno, hogy az olyan pároknál - főleg a hölgyeknél - akik már ennyi ideje, és ennyi mindenen keresztül, nos, ilyenkor javasolt és eredményes a pszichoterápia. A másik kedvencem. Állítja, hogy 10-15% -ban segít, és lehet, hogy ez az a pici valami, ami nálunk még hiányzik a sikerhez. Nem sok kedvem van hozzá. Egyébként meg, kösz, jólvagyok, és valóban. Kiegyensúlyozottan, mosolygósan, energikusan tengetem a napokat, és már a munkámat sem gyűlölöm. Vannak témák, és helyzetek, melyeket tudatosan kerülök, de azt hiszem, ez nem olyan nagy bűn, és nem is nevezném teljes struccpolitikának. Csak amolyan védekezésfélének.
A doki semmilyen hatással sem volt rám. Szakember. Olyan, mint V. és Másik. Laikusként nem tudom megmondani, melyikük nagyobb szaki. Valószínűleg egyik sem. Nagyjából mind a hárman ugyanazt mondták, ugyanazt tennék az esetemben. IVF. Vass antagonista rövid protokollal, Fülöp GnRH nem emlékszem milyen protokollal, V. meg szerintem ugyanazzal, mint eddig. Mindannyian adnának heparint, aspirint, szteroidot. A heparint a nem túl nagy jelentőségű MTHFR heterozigóta mutáció miatt, meg a két vetélés miatt.
Még szerencse, hogy nem akarunk most IVF-et, mert képtelen lennék eldönteni, hogy hol és kivel. Mint ahogy három pár szép cipő közül sem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Maradok egyelőre a talp kezelésnél. Ha az orvosok nem is hisznek abban, hogy hormonértékek megváltoztathatóak gyógyszerek nélkül, én azért még hiszek benne. Jelen pillanatban jobban hiszek ebben, mint abban, hogy újabb hormoncsalással - szervezetem becsapása gyógyszerekkel, injekciókkal - várandós leszek, és ki is tudom hordani. A hit ereje pedig a legfontosabb. És ebben Atti is nagyon hisz!
Persze, nem zárkózunk el egy újabb IVF elől sem. Májusig eljárok a kezelésekre. Aztán jön a nyár, kis lazsa, pihenés, nyaralás, és majd az indián nyár meghozza az IVF kedvet is.
Utolsó kommentek