Napló

Olyan volt, mint az előző. Nem annyira szörnyű. Már jobb. Azóta bizsereg a talpam. Haladok, végre.

A 3. napi hormoneredményeim viszont katasztrofálisan rosszak. A prolaktin bőven a refrenciatartomány feletti. A januárinál is sokkal magasabb. Azt hiszem, ilyen prolaktin értékkel nincs ovulácó, így próbálom nem áltatni magam. Ez a hónap sem az lesz, amire már 3 éve és 3 hónapja várunk.

Az LH, FSH arány ugyanolyan car, mint eddig bármikor. Cisztás petefészkre utal. Annyi különbséggel, hogy az FSH-m egyre több. 2008 januárban és júniusban is még 6 ill. 6 alatt volt, tehát nagyon jó reació volt várható a stimura. Persze ez sem biztos, hogy jó....Azóta fokozatosan növekszik. Mostmár 7,9. 8-ig jó válasz várható egy stimura, szóval még mindig nem aggódok, de azért az nem túl jó, hogy folyamatosan több. 8-10 között elvileg már a normális és kissé csökkent tartományba esik a válaszkészség.

A TSH-m viszont - nyilván az Euthyrox áldásos hatásának köszönhetően - 1,7, azaz 2 alatt van. Másik a januári eredmény megtekintése után, azt mondta a prolaktin, a TSH miatt magas. És most? Ráadásul még a januárinál is jóval magasabb...

Túlságosan boldog nem vagyok, lassan el kellene kezdeni barátkozni a gondolattal, hogy talán sohasem lesz...Megfordítottam  a dolgokat, és most nem babavárós, lombikozós, szenvedős könyveket olvasok, hanem egy olyan történetet, amiben a csajszi épp nem akar gyereket. Amikor összeházasodnak a férje sem, de időközben másképp érez. Egyelőre itt tartok. Persze, biztosan lesz babájuk végül, mert ez hozzátartozik a heppiendhez.

Örömkockákat sem írok most. Éppenséggel reggel eléggé megütött a hír, hogy az ismerős párosnak nem sikerült. A lány nagyon maga alatt van, keresi a válaszokat a miértekre. Annyira tudom, mit érez most. Ők már több, mint négy éve küzdenek. Fordítva csinálták, mint mi. Inkább lúgosítással, természetes módszerekkel kezdtek, ez volt az első lombikjuk, öt még jóval korábbi inszem után. A héten egy másik kedves virtuális ismerőstől is rossz hírt kaptam. Nem is olyan régen két szép fagyibabájuk ébredt fel, de sajnos nem maradtak velük. Gondolkoztam, mert mindig ezt teszem. Az ismerősök 80%-ának általában 1-3 éven belül sikerül, a többinek nem. Általában a petevezető elzáródásosoknál és műtét után az egyéb szervi problémásoknál eredményes a lombik, a hormonális problémák miatt szenvedőknél pedig nem. Jó hír, hogy ha az endokrin rendszer helyreáll, rendszerint egy részük spontán babásodik. Mi melyik táborba fogunk tartozni vajon? Tulajdonképpen benne van a pakliban minden. Illúzióromboló vagyok, tudom, azonban lassan ideje racionálisan szemlélni a dolgokat. Ez az év, 2010 még a babáról fog szólni, de a többi már nem. 2011-ben vagy anya leszek, vagy végleg leteszek arról, hogy az legyek.

Most pedig előre, a kezelés segíteni fog. És az életmódom is! Csak egy kis türelmet kell gyakorolnom, hogy ne akarjam folyton az időt megerőszakolni.

Akkor most belevetem magunkat a Húsvétba. A lakás tiszta és húsvéti díszek mosolyognak ránk mindenhol. A sonka már kifőtt. A tojások a hűtőben figyelnek és várják, hogy holnap színes finomságokká alakuljanak töltött tojás, tojáskrém és sonkatekercs formájában, míg férj megöntözi a család hölgy tagjait. Én is várok egy-két locsolót, és már meg is festettem a csokitojásokat (kacsintós szmájli).