A nem tesztelés eddig jól megy. Szerencsére, különösebb késztetést sem érzek, hogy ismét béna teszteket pisiljek le. Az idő elég gyorsan szalad. Tegnap voltunk Anett diplomaosztóján, ma meg anyuék voltak itt Csilla napot köszönteni, úgyhogy, nem unatkozom.
A pocim alapján egyébként babás vagyok, mert mostmár csak egy nadrágot tudok kényelmesen összegombolni magamon, a farmert. A szoknyák is szűkek, így a ruhatáram jelen pillanatban meglehetősen korlátozott. Gyakorlatilag egy nadrág és pár felső. Hugitól még nem akarok kérni, várunk még. Amennyiben kedden több lesz a hcg-m elmegyünk venni pár cuccot, amikben járhatok. Amúgy, a hányinger már egyáltalán nem gyakori, a gyomorégés sem. Ez így önmagában nem jó jel, de a cicim borzasztóan fáj még mindig, ami viszont, jó jel. Azt hiszem, ha sokat vagyok levegőn, akkor nem vagyok olyan sokszor rosszul. Mondjuk, amikor a diplomaosztón beléptünk az iskola aulájába és megláttam a tömeget, hirtelen minden elsötétedett, úgy kellett Attiba kapaszkodnom, hogy ne zuhanjak a földre. Aztán meg rám tört a műsor közben a farkaséhség, de akkor már nem ettem, csak míg el nem kezdődött.
Atti nagyon félt és vigyáz ránk. Nem szabad hajolnom, emelnem, meg még egy csomó mindent. Ő biztos benne, hogy ezúttal valóban kisbabánk lesz. Valami megérzése van, hogy egy és kislány. Micsoda béna nő vagyok én, nekem még megérzeseim sincsenek. Semmilyenek, baszkuli.
Annyira, de annyira jó lenne kedden egy kb. 600-as hcg. Szerencsére most jó passzban vagyok, mert egyelőre nekem sincs kétségem affelől, hogy itt van (vagy vannak) a baba(k). Igaz, hogy nem vagyok már folyton rosszul, de a cickóm tényleg nagyon fáj és a pocakomban meg folyton valami szurkálást és döfködést érzek. Főleg petefészek tájékon meg oldalt. A derekam is cudarul fáj.
Anyu kiszúrta a kék foltot a karom a vérvétel helyén, azt füllentettem, hogy beütöttem...nem hiszem, hogy elhitte. Kedden meg jön a következő szúrás...
Utolsó kommentek